Bár természetes kinyilatkoztatások történtek, miután Péter elkezdte követni Jézust, természetében kezdettől fogva olyan ember volt, aki hajlandó volt alávetni magát a Szentléleknek és keresni Krisztust. A Szentléleknek való alávetettsége tiszta volt: nem kereste a hírnevet és a vagyont, hanem az igazság iránti alávetettség ösztönözte. Bár háromszor is megtörtént, hogy Péter letagadta, hogy ismeri Krisztust, és bár megkísértette az Úr Jézust, ez a csekély emberi gyengeség nem állt összefüggésben a természetével, nem befolyásolta a jövőbeli törekvését, és nem bizonyítja kellőképpen, hogy a megkísértése egy antikrisztus cselekedete volt. A normális emberi gyengeségben a világ összes embere osztozik – te azt várod, hogy Péter más legyen? Vajon az emberek azért nem vallanak bizonyos nézeteket Péterről, mert elkövetett néhány ostoba hibát? És az emberek nem azért imádják-e annyira Pált, mert annyi munkát végzett, és annyi levelet írt? Hogyan lenne az ember képes átlátni az ember lényegét? Vajon azok, akiknek valóban van eszük, meglátnak efféle jelentéktelenséget? Bár Péter sokéves fájdalmas tapasztalatait nem jegyzi fel a Biblia, ez nem bizonyítja, hogy Péternek ne lettek volna valódi tapasztalatai, vagy hogy Péter nem tétetett tökéletessé. Hogyan tudná az ember teljesen kifürkészni Isten munkáját? A Bibliában szereplő feljegyzéseket nem Jézus személyesen válogatta ki, hanem a későbbi generációk állították össze. Ha ez így van, vajon nem az ember elképzelései szerint választották-e ki mindazt, amit a Bibliában feljegyeztek? Ráadásul Péter és Pál végét a levelek nem fogalmazzák meg egyértelműen, így az ember a saját felfogása szerint és a saját preferenciái szerint ítéli meg Pétert és Pált. S mivel Pál annyi munkát végzett, mert olyan nagy volt a „hozzájárulása”, elnyerte a tömegek bizalmát. Hát nem csak a felszínességre koncentrál az ember? Hogyan is lenne képes az ember átlátni az ember lényegét? Arról nem is beszélve, hogy mivel Pál évezredek óta imádat tárgya, ki merné meggondolatlanul megtagadni a munkáját? Péter csak egy halász volt, hogyan lehetne tehát az ő hozzájárulása olyan nagyszerű, mint Pálé? Az általuk tett hozzájárulások tekintetében Pálnak előbb kellett volna jutalmat nyernie, mint Péternek, és neki kellett volna alkalmasabbnak lennie, hogy elnyerje Isten jóváhagyását. Ki tudta volna elképzelni, hogy azzal, ahogyan Pállal bánt, Isten csupán munkára késztette őt az adottságai révén, míg Pétert tökéletessé tette. Semmiképpen sem arról van szó, hogy az Úr Jézusnak kezdettől fogva tervei voltak Péterrel és Pállal: inkább a bennük rejlő természetüknek megfelelően tette tökéletessé vagy fogta munkára őket. Amit tehát az emberek látnak, azok csupán az ember külsődleges hozzájárulásai, míg amit Isten lát, az az ember lényege, valamint az út, amelyet az ember kezdettől fogva követ, és az ember törekvése mögötti ösztönzőerő. Az emberek az elképzeléseik és a saját felfogásuk szerint mérik az embert, az ember végét azonban nem a külsőségei határozzák meg. Ezért azt mondom, hogy ha az út, amelyen kezdettől fogva jársz, a siker útja, és a törekvést illető nézőpontod kezdettől fogva helyes, akkor olyan vagy, mint Péter; ha az út, amelyen jársz, a kudarc útja, akkor bármilyen árat is fizetsz, a véged ugyanaz lesz, mint Pálé. Bárhogy is legyen, a rendeltetésedet, és azt, hogy sikerrel jársz-e vagy elbuksz, egyaránt az határozza meg, hogy az út, amelyet kutatsz, a helyes út-e vagy sem, nem pedig az odaadásod vagy az ár, amit fizetsz. Péter és Pál lényege és az általuk követett célok különbözőek voltak; az ember képtelen felfedezni ezeket a dolgokat, csak Isten ismerheti őket teljes egészében. Mert amit Isten lát, az az ember lényege, míg az ember semmit sem tud a saját lényegéről. Az ember képtelen meglátni az emberben rejlő lényeget vagy a tényleges formátumát, és így képtelen azonosítani Pál és Péter kudarcának, illetve sikerének okait. Azért imádják a legtöbben Pált és nem Pétert, mert Pált közösségi munkára használta Isten, és az ember ezt a munkát képes érzékelni, ezért az emberek elismerik Pál „teljesítményét”. Péter tapasztalatai eközben láthatatlanok az ember számára, és amit ő keresett, az ember számára elérhetetlen, ezért az ember nem érdeklődik Péter iránt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, milyen úton jár az ember)