Napjainkban sokan nem figyelnek arra, hogy milyen leckéket kellene megtanulniuk, miközben másokkal együttműködnek. Észrevettem, hogy közületek sokan képtelenek bármilyen leckét megtanulni, miközben másokkal egyeztettek; legtöbben a saját nézeteitekhez ragaszkodtok. Amikor a gyülekezetben munkálkodsz, elmondod a te részedet és valaki más elmondja az övét, és az egyiknek semmi köze a másikhoz; valójában egyáltalán nem működtök együtt. Mindannyian annyira bele vagytok mélyedve abba, hogy csak a saját meglátásaitokat kommunikáljátok vagy elengedjétek a bensőtökben cipelt „terheket”, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is keresnétek az életet. Úgy tűnik, hogy csak felületesen végzed a munkát, mindig abban a hitben, hogy a saját utadat kell járnod függetlenül attól, amit bárki más mond vagy tesz; úgy gondolod, hogy a Szentlélek vezetése szerint kell kommunikálnod, bármilyenek legyenek is mások körülményei. Képtelenek vagytok felfedezni mások erősségeit, és az önvizsgálatra sem vagytok képesek. A dolgokról alkotott felfogásotok igazán eltorzult. Elmondhatjuk, hogy még most is rengeteg önelégültséget mutattok, mintha visszaestetek volna abba a régi betegségbe. Nem úgy kommunikáltok egymással, ami teljes nyíltságot eredményezne, például arról, hogy milyen kimenetelhez vezetett, hogy bizonyos gyülekezetekben dolgoztatok, vagy a belső állapotaid helyzetéről a közelmúltban, és így tovább; egyszerűen sosem kommunikáltok ilyen dolgokról. Egyáltalán nem vesztek részt olyan gyakorlatokban, mint a saját elképzeléseitek elvetése vagy az önmagatok elleni lázadás. A vezetők és a dolgozók csak azon gondolkodnak, hogyan akadályozzák meg testvéreik negativitását, és hogyan tegyék képessé őket arra, hogy nagy erőbedobással kövessenek. Azonban mind úgy gondoljátok, hogy lendületesen követni önmagában elegendő, és alapvetően nincs megértésetek arról, hogy mit jelent ismerni önmagatokat és fellázadni önmagatok ellen, még kevésbé értitek, hogy mit jelent másokkal összehangoltan szolgálni. Csak arra gondoltok, hogy ti magatok hajlandóak legyetek meghálálni Istennek az Ő szeretetét, hogy készek legyetek megélni Péter stílusát. E dolgokon kívül semmi másra nem gondoltok. Még azt is mondod, hogy mindegy, mit tesznek mások, te akkor sem fogsz vakon engedelmeskedni, és hogy nem számít, milyenek a többiek, te magad az Isten általi tökéletesítésre fogsz törekedni, és az elegendő lesz. Az igazság azonban az, hogy a te akaratod semmilyen módon nem talált konkrét kifejeződést a valóságban. Mindez nem az a fajta viselkedés, amit manapság tanúsítotok? Mindannyian a saját meglátásotokhoz ragaszkodtok, és mind arra vágytok, hogy tökéletesítsenek benneteket. Látom, hogy olyan sokáig szolgáltatok anélkül, hogy sokra jutottatok volna; kimondottan ebben a leckében, amely arról szól, hogy harmóniában dolgozzunk együtt, egyáltalán semmit nem értetek el! Amikor lemész a gyülekezetekbe, a saját szájízed szerint kommunikálsz, míg mások az övék szerint. Ritkán fordul elő harmonikus együttműködés, és ez még inkább igaz azokra a követőkre, akik alattatok vannak. Vagyis ritkán érti meg közületek bárki is, hogy mit jelent Isten szolgálata, vagy hogy hogyan kellene szolgálni Istent. Zavartak vagytok és az ehhez hasonló leckéket könnyelműen kezelitek. Még az olyanok is sokan vannak, akik nemcsak az igazság eme aspektusának gyakorlását mulasztják el, hanem tudatosan is rosszat tesznek. Még azok is, akik sok éve szolgálnak, harcolnak és ármánykodnak egymás ellen, féltékenyek és versengők; mindenki a saját érdekeit védi, és egyáltalán nem működnek együtt. Mindezek a dolgok nem a jelenlegi érettségeteket képviselik vajon? Ti, akik napi szinten együtt szolgáltok, olyanok vagytok, mint az izráeliták, akik a templomban mindennap közvetlenül szolgálták Istent Magát. Hogyan lehetséges, hogy nektek, akik Istent szolgáljátok, fogalmatok sincs arról, hogyan hangoljátok össze a dolgokat vagy hogyan szolgáljatok?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Szolgálj úgy, ahogy az izráeliták tették)