Korábban azt mondtuk, hogy különbség van aközött, hogy rendelkezünk a Szentlélek jelenlétével és rendelkezünk a Szentlélek munkájával. A Szentlélek jelenléte birtoklásának normális állapota abban nyilvánul meg, hogy normális gondolatokkal, normális értelemmel és normális emberi mivolttal rendelkezel. Az ember jelleme megmarad olyannak, amilyen volt, de belül békessége lesz, kívül pedig a szentek méltóságával bír. Ilyen lesz az ember, amikor a Szentlélek vele van. Ha valakiben jelen van a Szentlélek, akkor a gondolkodása normális. Ha éhes, enni akar, ha szomjas, vizet akar inni... A normális emberi mivolt ilyen megnyilvánulása nem a Szentlélek megvilágosítása; ez az ember normális gondolkodása és a Szentlélek jelenlétének normális állapota. Egyesek tévesen azt hiszik, hogy akikben a Szentlélek jelenléte van, azok nem ismernek éhséget, nem éreznek fáradtságot, és mintha – a testtől szinte teljesen elválasztva önmagukat – nem is gondolnának a családra. Valójában minél többet van a Szentlélek az emberekkel, annál normálisabbak. Tudnak szenvedni és lemondani dolgokról Istenért, képesek feláldozni magukat Istenért, és hűségesnek lenni Istenhez; sőt, gondolnak az élelemre és a ruházatra is. Más szóval, semmit sem veszítettek abból a normális emberi mivoltból, amivel az embereknek rendelkezniük kellene, hanem kimondottan értelmesek. Néha elolvassák Isten szavait és elgondolkodnak Isten munkáján; a szívükben hit van és hajlandóak az igazságot követni. A Szentlélek munkája természetesen erre az alapra épül. Ha az embereknek nincs normális gondolkodásuk, akkor nincs józan eszük – ez nem normális állapot. Ha az embereknek normális gondolkodásuk van, és a Szentlélek velük van, akkor biztosan rendelkeznek a normális ember értelmével, és így normális állapotuk van. Isten munkájának megtapasztalása során a Szentlélek munkája alkalmanként történik, míg a Szentlélek jelenléte szinte állandó. Amíg az emberek értelme és gondolkodása normális, és amíg az állapotuk normális, addig a Szentlélek biztosan velük van. Ha az emberek értelme és gondolkodása nem normális, akkor az emberi mivoltuk sem normális. Ha ebben a pillanatban a Szentlélek munkája benned van, akkor a Szentlélek is biztosan veled van. Ha azonban a Szentlélek veled van, abból nem következik, hogy a Szentlélek feltétlenül munkálkodik benned, mert a Szentlélek különleges alkalmakkor munkálkodik. A Szentlélek jelenléte csak az emberek normális létét tudja fenntartani, de a Szentlélek csak bizonyos alkalmakkor munkálkodik. Például, ha vezető vagy munkás vagy, amikor öntözöd és táplálod a gyülekezetet, a Szentlélek megvilágosít neked bizonyos szavakat, amelyek építőek mások számára és meg tudod oldani a testvéreid és nővéreid néhány gyakorlati problémáját – ilyenkor a Szentlélek munkálkodik. Néha, amikor Isten szavait eszed és iszod, a Szentlélek megvilágosít bizonyos szavakkal, amelyek különösképpen kapcsolódnak a saját tapasztalataidhoz, lehetővé téve számodra, hogy jobban megismerd a saját állapotodat; ez is a Szentlélek munkája. Néha, miközben beszélek, ti hallgatjátok és képesek vagytok saját állapototokat szavaimhoz mérni, időnként pedig meghatódtok vagy ihletet kaptok; mindez a Szentlélek munkája. Vannak, akik azt mondják, hogy a Szentlélek mindig munkálkodik bennük. Ez lehetetlen. Ha azt mondanák, hogy a Szentlélek mindig velük van, az reális lenne. Ha azt mondanák, hogy a gondolkodásuk és az érzékelésük mindig normális, az is reális lenne, és azt mutatná, hogy a Szentlélek velük van. Ha azt mondják, hogy a Szentlélek mindig bennük munkálkodik, hogy Isten minden pillanatban megvilágosítja őket, megérinti őket a Szentlélek, és állandóan új ismereteket nyernek, akkor ez semmiképpen sem normális! Ez teljességgel természetfeletti! Minden kétséget kizáróan, az ilyen emberek gonosz lelkek! Még akkor is, amikor Isten Lelke testet ölt, vannak idők, amikor ennie és pihennie kell – az emberekről nem is beszélve. Azok, akiket gonosz szellemek szálltak meg, látszólag nélkülözik a test gyengeségét. Képesek mindent elhagyni és feladni, érzésektől mentesek, képesek elviselni a kínokat és a legcsekélyebb fáradtságot sem érzik, mintha túlléptek volna a testiségen. Hát nem rendkívül természetfeletti ez? A gonosz szellemek munkája természetfeletti – ember ilyesmire nem képes! Azok, akiknek nincs ítélőképességük, irigykednek, amikor ilyen embereket látnak. Azt mondják, hogy ilyen erősen hisznek Istenben, nagy hitük van, és soha nem mutatják a gyengeség legkisebb jelét sem! Valójában ezek mind egy gonosz szellem munkájának megnyilvánulásai. Ugyanis a normális embereknek elkerülhetetlenül vannak emberi gyengeségeik; ez a normális állapota azoknak, akikben jelen van a Szentlélek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (4.))