A gyülekezeti élet csak egyfajta élet, ahol az emberek összegyűlnek, hogy ízlelgessék Isten szavait, és ez csak egy kis szeletét teszi ki az ember életének. Ha az emberek valós élete is olyan lehetne, mint a gyülekezeti életük – beleértve a normális lelki életet, az Isten szavainak normális ízlelését, az imádkozást és az Istenhez való normális közelséget, egy olyan valós életet, ahol minden Isten szándékaival összhangban történik, egy olyan valós életet, ahol minden az igazsággal összhangban történik, egy olyan valós életet, amelyben gyakorolják az imádságot és gyakorolják az Isten előtti csendességet, gyakorolják az egyházi dalok éneklését és a táncot –, akkor ez az egyetlen olyan élet, amely az Isten szavai szerinti életbe juttatná őket. A legtöbb ember csak a gyülekezeti élete néhány órájára összpontosít, anélkül, hogy „törődne” az ezeken az órákon kívüli életével, mintha az nem is érdekelné őket. Sokan vannak olyanok is, akik csak akkor lépnek be a szentek életmódjába, amikor Isten szavait eszik és isszák, gyülekezeti énekeket énekelnek vagy imádkoznak, azután pedig ezeken az alkalmakon kívül visszatérnek régi önmagukhoz. Az ilyen élet nem képes átformálni az embereket, még kevésbé segít megismerniük Istent. Ha az emberek az Istenben való hitükben vágynak a természetük átalakulására, akkor nem szabad elszakadniuk a valós élettől. A valós életben meg kell ismerned önmagad, fel kell lázadnod önmagad ellen, gyakorolnod kell az igazságot, valamint meg kell tanulnod az alapelveket, a józan gondolkodást és a viselkedési szabályokat minden dologban, mielőtt képes lennél fokozatos átalakulást elérni. Ha csak az elméleti tudásra összpontosítasz, és csak vallási szertartások között élsz, anélkül, hogy elmélyednél a valóságban, anélkül, hogy belépnél a valós életbe, akkor soha nem fogsz belépni a valóságba, soha nem fogod megismerni önmagadat, az igazságot vagy Istent, és örökre vak és tudatlan maradsz. Isten üdvözítő munkája nem arról szól, hogy lehetővé teszi az emberek számára, hogy rövid idő után normális emberi életet éljenek, és nem is arról, hogy átformálja téves elképzeléseiket és doktrínáikat. Istennek sokkal inkább az a célja, hogy megváltoztassa az emberek régi természetét, egészen megváltoztassa régi életmódjukat, és megváltoztassa elavult gondolkodásmódjukat és mentalitásukat. Csupán a gyülekezeti életre való összpontosítás nem fogja megváltoztatni az emberek régi életmódját vagy azokat a régi szokásokat, amelyek szerint hosszú időn át éltek. Bármi is történjék, az embereknek nem szabad elszakadniuk a valós élettől. Isten azt kéri, hogy az emberek a valós életben éljék meg normális emberi mivoltukat, ne csak a gyülekezeti életben; hogy a valós életben éljék meg az igazságot, ne csak a gyülekezeti életben; és hogy a valós életben töltsék be feladataikat, ne csak a gyülekezeti életben. A valóságba való belépéshez mindent a valós élet felé kell fordítani. Ha az emberek az Istenben való hitben nem tudják megismerni önmagukat a valós életbe való belépésen keresztül, és ha nem tudják megélni a normális emberi mivoltukat a valós életben, akkor kudarcot vallanak. Azok, akik lázadoznak Isten ellen, mind olyan emberek, akik nem tudnak belépni a valós életbe. Ők mind olyan emberek, akik az emberi mivoltról beszélnek, de a démonok természetét élik meg. Ők mind olyan emberek, akik az igazságról beszélnek, de ehelyett doktrínákat élnek meg. Akik nem tudják megélni az igazságot a való életben, azok hisznek ugyan Istenben, de Ő visszautasítja őket. Gyakorolnod kell a belépésedet a valós életben, ismerned kell saját hiányosságaidat, lázadó mivoltodat és tudatlanságodat, valamint ismerned kell abnormális emberi mivoltodat és gyengeségeidet. Így a tudásod beépül a jelenlegi helyzetedbe és nehézségeidbe. Csak ez a fajta tudás valódi, és csak ez teszi lehetővé számodra, hogy valóban felfogd saját helyzetedet, és változást érj el természetedben.

Most, hogy az emberek tökéletesítése formálisan elkezdődött, be kell lépned a valós életbe. Ezért az átalakulás elérése érdekében a valós életbe való belépéssel kell kezdened, és apránként kell átalakulnod. Ha kerülöd a normális emberi életet, és csak lelki dolgokról beszélsz, akkor a dolgok szárazzá és lapossá válnak; valószerűtlenné válnak, és akkor hogyan tudnának az emberek átalakulni? Azt mondtuk tehát, hogy be kell lépned a valós életbe, hogy gyakorolj, hogy megalapozd a valódi tapasztalatba való belépést. Ez az egyik aspektusa annak, amit az embereknek meg kell tenniük. A Szentlélek munkája elsősorban a vezetés, a többi pedig az emberek gyakorlásától és belépésétől függ. Mindenki elérheti a valós életbe való belépést különböző úton úgy, hogy képes bevinni Istent a valós életbe, és megélni a valódi normális emberi mivoltot. Ez az egyetlen olyan élet, amelynek értelme van!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A gyülekezeti élet és a valós élet megbeszélése)