Az, hogy felmutatod Isten szavait, és képes vagy szégyentelenül magyarázni őket, nem jelenti azt, hogy birtokában vagy a valóságnak; a dolgok nem oly egyszerűek, ahogyan képzeled. Az, hogy a valóság birtokában vagy-e, nem azon alapul, amit mondasz, sokkal inkább azon, amit megélsz. Csak akkor mondhatjuk, hogy valósággal rendelkezel, ha Isten szavai az életeddé és természetes kifejeződéseddé válnak, és csak akkor lehet úgy tekinteni rád, mint aki igazi megértésre és tényleges érettségre tett szert. Képesnek kell lenned hosszú időn át állni a vizsgálatot, és képesnek kell lenned megélni az Isten által megkövetelt hasonlatosságot. Ez nem lehet puszta pózolás; természetesen kell áradnia belőled. Csak ekkor leszel valóban a valóság birtokában, és csak ekkor nyered majd el az életet. Hadd használjam a szolgálattevők próbájának példáját, amely mindenki számára ismerős: Bárki a legmagasztosabb elméletekkel szolgálhat a szolgálattevőket illetően, és mindenki megfelelően érti a témát; beszélnek róla, és minden beszéd felülmúlja az előzőt, mintha verseny lenne. Ugyanakkor, ha az ember nem esett át egy nagyobb próbatételen, igen nehéz azt mondani, hogy jó tanúságot tud tenni. Röviden, az, amit az ember megél még mindig igen hiányos, teljesen ellentétes a megértésével. Ezért ez még nem vált az ember tényleges érettségévé, és ez még nem az ember élete. Mivel az ember megértése még nem vált valósággá, érettsége egyelőre homokra épült váréhoz hasonló, inog és az összeomlás szélén áll. Az ember túl keveset birtokol a valóságból; szinte lehetetlen bármi valóságot találni az emberben. Túl kevés valóság árad természetesen az emberből, és az általa megélt összes valóság kényszerített. Ezért mondom, hogy az ember nincs a valóság birtokában. Bár az emberek azt állítják, hogy istenszerető szívük sosem változik, ezt csupán azelőtt mondják, mielőtt bármilyen próbatétellel szembesültek volna. Amikor egy napon hirtelen próbatételekkel szembesülnek, a dolgok, amelyekről beszélnek, ismét nem fognak megfelelni a valóságnak, s ez ismét azt bizonyítja majd, hogy az ember nem rendelkezik valósággal. Azt mondhatjuk, hogy valahányszor olyan dolgokkal találkozol, amelyek nem illeszkednek az elképzeléseidhez, és amelyek azt igénylik, hogy tedd félre magad, ezek a dolgok a te próbatételeid. Mielőtt Isten szándéka feltárul, mindenki szigorú vizsgálaton és hatalmas próbatételen megy keresztül. Fel tudod ezt fogni? Amikor Isten próbára akarja tenni az embereket, mindig megengedi nekik, hogy meghozzák döntéseiket, mielőtt a tényleges igazság napvilágra kerül. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten próbatételnek veti alá az embert, sosem mondja el neki az igazságot; az embereket ily módon fedi fel. Ez az egyik módja annak, ahogyan Isten a munkáját végzi, hogy lássa, ismered-e a ma Istenét, valamint, hogy birtokolsz-e valamennyi valóságot. Valóban nincsenek kétségeid Isten munkáját illetően? Valóban képes leszel szilárdan állni, amikor egy nagyobb próbatétel ér? Ki meri azt mondani: „garantálom, hogy nem lesznek problémák”? Ki meri azt állítani, hogy „másoknak lehetnek kétségeik, nekem azonban sosem lesznek”? Épp úgy, mint amikor Pétert próbára tették: Mindig kérkedett, mielőtt az igazság feltárult volna. Ez nem csak egy Péterre jellemző jellemhiba; ez a legnagyobb nehézség, amellyel jelenleg mindenkinek szembe kell néznie. Ha ellátogatnék néhány helyre, vagy meglátogatnék pár testvért, hogy lássam, mit értetek Isten mai munkájából, bizonyára sokat tudnátok beszélni a tudásotokról, és úgy tűnne, egyáltalán nincsenek kétségeitek. Ha megkérdezném tőled: „Valóban meg tudod állapítani, hogy a jelen munkáját Maga Isten végzi? Minden kétség nélkül?”, bizonyára így felelnél: „Minden kétséget kizáróan, ez az Isten Lelke által végzett munka.” Ha egyszer így válaszoltál, bizonyára szemernyi kételyt sem éreznél, sőt egészen elégedettnek éreznéd magad, azt gondolván, hogy elnyertél egy kevés valóságot. Azok, akik hajlamosak így értelmezni a dolgokat, azok az emberek, akik kevesebb valósággal bírnak; minél inkább azt gondolja valaki, hogy elnyerte, annál kevésbé lesz képes szilárdan állni, amikor próbatételekkel szembesül. Jaj azoknak, akik arrogánsak és gőgösek, és jaj azoknak, akik nem ismerik önmagukat; az ilyen emberek ügyesek a beszédben, ám a legrosszabbul állnak, amikor szavaikat tettekre kell váltaniuk. A baj legkisebb jelére ezeknek az embereknek kétségei támadnak, és a kilépés gondolata lopakodik az elméjükbe. Semmiféle valósággal nem rendelkeznek; csupán a vallás felett álló elméleteik vannak, az Isten által most megkövetelt valóság szikrája nélkül. A legjobban azoktól undorodom, akik csak elméletekről beszélnek, anélkül, hogy bármilyen valósággal rendelkeznének. Ők kiabálnak a leghangosabban, amikor a munkájukat végzik, amint azonban szembesülnek a valósággal, szétesnek. Nem azt mutatja-e ez, hogy ezek az emberek nem bírják a valóságot? Lehet bármily vad a szél és a hullámok, ha állva tudsz maradni, anélkül, hogy a kétség egy szikráját is beengednéd az elmédbe, s szilárdan tudsz állni, mentes maradva a tagadástól, akkor is, ha senki más nem marad, akkor úgy tekintenek majd téged, mint aki valódi megértéssel rendelkezik, és valóban a valóság birtokában van. Ha arra fordulsz, amerre épp a szél fúj – ha a többséget követed, és megtanulod mások beszédét papagájként ismételni – lehetsz bármily ékesszóló, nem lesz bizonyítéka annak, hogy a valóság birtokosa vagy. Ezért azt javaslom, ne légy elhamarkodott az üres szavak kikiáltásában. Tudod, mit fog tenni Isten? Ne viselkedj másik Péterként, nehogy szégyent hozz magadra, és elveszítsd arra való képességed, hogy emelt fővel járj; ez senkinek sem fog jót tenni. A legtöbb embernek nincs valódi érettsége. Bár Isten rengeteg munkát végzett, nem szabadította a valóságot az emberekre; pontosabban, sosem fenyített meg senkit személyesen. Egyeseket lelepleztek az efféle próbatételek, bűnös kezeikkel egyre messzebbre nyúlva, azt gondolván, hogy egyszerű felülkerekedni Istenen, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak. Mivel az efféle próbatételt sem tudják kiállni, a nagyobb kihívást jelentő próbatételek számukra szóba sem jönnek, ahogyan a valóság birtoklása sem. Nem csupán Istent próbálják becsapni? A valóság birtoklása nem olyasmi, amit meg lehet hamisítani, és a valóság sem olyasmi, amit annak megismerésével elérhetsz. A tényleges érettségedtől függ, valamint attól, hogy állod-e az összes próbát. Érted?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csupán az igazság gyakorlatba ültetése jelenti a valóság birtoklását)