A parancsolatok kihirdetése az új korszakban annak a ténynek a bizonysága, hogy ebben az áramlatban minden ember, mindazok, akik ma meghallják Isten hangját, egy új korszakba léptek. Ez egy új kezdet Isten munkája számára, valamint az utolsó szakasz kezdete Isten hatezer éves irányítási tervének munkájában. Az új korszak parancsai azt jelképezik, hogy Isten és az ember belépett egy új ég és egy új föld birodalmába, és hogy Isten – épp úgy, ahogyan Jahve az izráeliták között, Jézus pedig a zsidók között munkálkodott – még több gyakorlati munkát fog végezni, és még több és még nagyobb munkát fog végezni a földön. Azt is jelképezik, hogy az emberek e csoportja még több és nagyobb megbízatást kap Istentől, és Ő fogja ellátni, táplálni, támogatni, ápolni, gondozni és védelmezni őket gyakorlati módon, még több gyakorlati oktatást kapnak Tőle, és Isten szava fogja megmetszeni, megtörni és finomítani őket. Az új korszak parancsolatainak jelentősége igen mélyreható. Arra utalnak, hogy Isten valóban meg fog jelenni a földön, ahonnan meghódítja az egész világegyetemet, és kinyilatkoztatja teljes dicsőségét a testben. Arra is utalnak, hogy a gyakorlati Isten még több gyakorlati munkát fog végezni a földön, hogy tökéletesítse minden kiválasztottját. Továbbá, Isten mindent szavakkal fog véghezvinni a földön, és kinyilvánítja azt a rendelkezést, hogy „a megtestesült Isten a legmagasabbra emelkedik és nagyként tisztelik majd, és minden nép és minden nemzet térdre borul, hogy imádja Istent, akit nagyként tisztelnek”. Bár az új korszak parancsolatai azért vannak, hogy az ember betartsa azokat, és bár betartásuk az ember feladata és kötelessége, az értelmük meglehetősen mély ahhoz, hogy egy vagy két szóban teljesen ki lehessen fejezni. Az új korszak parancsolatai az ószövetségi törvények és az újszövetségi rendeletek helyébe lépnek, ahogyan azokat Jahve és Jézus kihirdette. Ez egy mélyebb lecke, nem olyan egyszerű kérdés, mint ahogyan azt az emberek képzelnék. Az új korszak parancsolatainak van egy gyakorlati jelentőségű aspektusa: a Kegyelem Kora és a Királyság Kora közötti kapcsolódási pontként szolgálnak. Az új korszak parancsolatai véget vetnek a régi korszak minden gyakorlatának és rendelésének, valamint a Jézus korából és az azt megelőző korszakokból származó minden gyakorlatnak is. A gyakorlatiasabb Isten jelenlétébe vezetik az embert, lehetővé téve, hogy elkezdjen személyesen Őáltala tökéletesedni; ezek a parancsolatok a tökéletesség útjának kezdetét jelentik. Ezért helyesen kell viszonyulnotok az új korszak parancsolataihoz, és nem szabad azokat rendszertelenül követnetek, sem pedig megvetnetek. Az új kor parancsolatai nagy hangsúlyt fektetnek egy bizonyos pontra: arra, hogy az embernek Magát a mai gyakorlati Istent kell imádnia, ami azt is jelenti, hogy gyakorlatiasabban kell alávetnie magát a Lélek lényegének. A parancsolatok azt az alapelvet is hangsúlyozzák, amely szerint Isten bűnösnek vagy igaznak fogja ítélni az embert, miután Ő az igazság Napjaként megjelent. A parancsolatokat könnyebb megérteni, mint gyakorlatba ültetni. Ebből látható, hogy ha Isten tökéletesíteni akarja az embert, akkor ezt a saját szavai és útmutatásai által kell tennie, az ember pedig nem érheti el a tökéletességet csupán a saját veleszületett intelligenciája révén. Az, hogy az ember meg tudja-e tartani az új korszak parancsolatait vagy sem, a gyakorlati Istenről való tudásával függ össze. Ezért az, hogy meg tudod-e tartani a parancsolatokat vagy sem, nem olyan kérdés, amely néhány nap alatt megoldódik. Ez egy nagyon mélyreható lecke, amit meg kell tanulnunk.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A parancsolatok megtartása és az igazság gyakorlása)