A gyakorlatban a parancsolatok megtartásának kapcsolódnia kell az igazság gyakorlatba ültetéséhez. A parancsolatok megtartása mellett az igazságot is gyakorolni kell. Az igazság gyakorlása során nem szabad megszegni a parancsolatok alapelveit, és nem szabad a parancsolatok ellen cselekedni; azt kell tenned, amit Isten megkövetel tőled. A parancsolatok megtartása és az igazság gyakorlása összekapcsolódnak, nem állnak ellentétben egymással. Minél többet gyakorlod az igazságot, annál inkább képes leszel a parancsolatok lényegét megtartani. Minél inkább gyakorlod az igazságot, annál jobban megérted Isten szavát, ahogyan az a parancsolatokban kifejeződik. Az igazság gyakorlása és a parancsolatok megtartása nem egymásnak ellentmondó cselekedetek – ezek összekapcsolódnak. Kezdetben az ember csak a parancsolatok megtartása után gyakorolhatta az igazságot és nyerhetett megvilágosodást a Szentlélektől, de ez nem Isten eredeti szándéka. Isten azt követeli, hogy szívből imádd Őt, ne csupán jól viselkedj. A parancsolatokat azonban legalább felszínesen be kell tartanod. Fokozatosan, a tapasztalat révén, miután az emberek tisztább megértést nyernek Istenről, felhagynak azzal, hogy lázadnak Ellene és ellenállnak Neki, és nem lesznek többé kétségeik az Ő munkájával kapcsolatban. Ez az egyetlen módja annak, hogy az emberek meg tudjanak maradni a parancsolatok lényegénél. Ezért a parancsolatok puszta megtartása az igazság gyakorlása nélkül hatástalan, és nem jelenti Isten igazi imádatát, mert még nem érted el a valódi érettséget. A parancsolatok betartása az igazság nélkül csak a szabályok merev betartását jelenti. Ezzel a parancsolatok a te törvényeddé válnának, ami nem segítene az életben való növekedésben. Ellenkezőleg, teherré válnának számodra, és szorosan megkötöznének, mint az ószövetségi törvények, aminek következtében elveszítenéd a Szentlélek jelenlétét. Ezért csak az igazság gyakorlása által tarthatod meg hatékonyan a parancsolatokat, a parancsolatokat pedig azért tartod meg, hogy gyakorolhasd az igazságot. A parancsolatok megtartása során még több igazságot fogsz a gyakorlatba ültetni, és az igazság gyakorlása során még mélyebb megértést nyersz arról, hogy mit is jelentenek valójában a parancsolatok. Isten követelményének, hogy az ember tartsa meg a parancsolatokat, nem csupán az a célja és értelme, hogy rávegye az embert a szabályok betartására, ahogyan azt az ember képzelheti; sokkal inkább az életbe való belépéséhez van köze. Az életben való fejlődésed mértéke határozza meg, hogy milyen mértékben leszel képes megtartani a parancsolatokat. Bár a parancsolatok azért vannak, hogy az ember betartsa őket, a parancsolatok lényege csak az ember élettapasztalatán keresztül válik nyilvánvalóvá. A legtöbb ember azt feltételezi, hogy jól betartani a parancsolatokat azt jelenti, hogy „teljesen felkészültek, és már csak fel kell zárkózni”. Ez egyfajta túlzott elképzelés, és nincs összhangban Isten szándékaival. Akik ilyeneket mondanak, nem akarnak előrehaladni, és a test után sóvárognak. Ez badarság! Ez nem felel meg a valóságnak! Nem Isten szándéka az, hogy csupán gyakoroljuk az igazságot anélkül, hogy ténylegesen betartanánk a parancsolatokat. Akik ezt teszik, nyomorékok; olyanok, mint azok, akiknek hiányzik egyik lábuk. Pusztán a parancsolatok betartása, mintha szabályokhoz ragaszkodnánk, de az igazságot nem birtokoljuk – ez sem képes kielégíteni Isten szándékait; mint azok, akiknek hiányzik az egyik szemük, azok az emberek, akik ezt teszik, szintén egyfajta fogyatékosságban szenvednek. Elmondható, hogy ha jól megtartod a parancsolatokat, és tisztán megérted a gyakorlati Istent, akkor birtokában leszel az igazságnak; viszonylagos értelemben, ekkor már igazi érettségre tettél szert. Ha gyakorlod az igazságot, amit gyakorolnod kell, akkor a parancsolatokat is meg fogod tartani, és ez a két dolog nem mond ellent egymásnak. Az igazság gyakorlása és a parancsolatok megtartása két rendszer, mindkettő az ember élettapasztalatának szerves része. Az egyén tapasztalata a parancsolatok megtartásának és az igazság gyakorlásának integrációjából, nem pedig megosztottságából kell, hogy álljon. E két dolog között azonban vannak különbségek és kapcsolódási pontok is.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A parancsolatok megtartása és az igazság gyakorlása)