Elmélkedni és imádkozni Isten szavai felett, miközben eszed és iszod az Ő mostani szavait, az első lépés ahhoz, hogy békességben légy Isten előtt. Ha tényleg békében tudsz lenni Isten előtt, akkor a Szentlélek megvilágosítása és megvilágítása veled lesz. Minden szellemi élet úgy érhető el, ha békességben vagyunk Isten jelenlétében. Imádkozás közben békében kell lenned Isten előtt, és csak akkor indíthat meg a Szentlélek. Ha békességben vagy Isten előtt, amikor eszed és iszod Isten szavait, akkor megvilágosodhatsz és világosságot nyerhetsz, és igaz megértést szerezhetsz Isten szavairól. Amikor – a meditálás, a közösség és szívedben Istenhez közeledés szokásos tevékenységeit végezve – megnyugszol Isten jelenlétében, képes leszel Isten valódi közelségét élvezni, valóban megérteni Isten szeretetét és az Ő munkáját, és igazán tekintetbe venni Isten szándékait. Minél inkább képes vagy szokásszerűen békében lenni Isten előtt, annál inkább megvilágítanak, és annál inkább képes leszel megérteni saját romlott beállítottságodat, azt, hogy mi hiányzik belőled, mibe kellene belépned, milyen feladatot kellene ellátnod, és miben állnak a hiányosságaid. Mindez úgy valósul meg, ha békességben vagy Isten jelenlétében. Ha az Isten előtti békességedben igazán eléred a mélységet, képes leszel felfogni a lélek bizonyos misztériumait, felfogni, hogy Isten a jelenben mit kíván véghez vinni benned, megragadni egy mélyebb megértést Isten szavairól, felfogni Isten szavainak velejét, Isten szavainak lényegét, Isten szavainak lényét, és képes leszel tisztábban és pontosabban látni a gyakorlat útját. Ha nem sikerül elegendő mélységet elérned a lelkedben való megnyugvásodban, akkor a Szentlélek csak egy kicsit fog megindítani; úgy fogod érezni, hogy megerősödtél a bensődben, és érezni fogsz egy bizonyos mértékű örömet és békét, de semmi mélyebbet nem fogsz megragadni. Mondtam már ezelőtt: ha az emberek nem használják az utolsó csepp erejüket is, nehezen fogják meghallani az Én hangomat vagy látni az Én arcomat. Ez arra vonatkozik, hogy az Isten előtti békességünkben mélységet érjünk el, nem pedig felszínes erőfeszítéseket jelent. Az a személy, aki igazán békében tud lenni Isten jelenlétében, képes kiszabadítani magát minden világi kötelékből, és elérni, hogy Isten birtokába kerüljön. Mindazok, akik képtelenek békében lenni Isten jelenlétében, bizonyosan kicsapongók és gátlástalanok. Mindazok, akik békességben tudnak lenni Isten előtt, azok, akik jámborak Isten előtt, és Istenre sóvárognak. Csak azok értékelik az életet, értékelik a lélekben való közösséget, szomjaznak Isten szavaira, és törekszenek az igazságra, akik békében vannak Isten előtt. Az, aki nem értékeli az Isten előtti békesség állapotát, és nem gyakorolja, hogy békében legyen Isten előtt, hiú és felszínes, a világhoz kötődik és élet nélkül való; még ha azt is mondja, hogy hisz Istenben, csak a szája jár. Azok, akiket Isten végül tökéletessé és teljessé tesz, olyan emberek, akik békességben tudnak lenni az Ő jelenlétében. Azokat tehát, akik békességben vannak Isten előtt, nagy áldások ékesítik. Azok az emberek, akik alig szánnak időt Isten szavainak evésére és ivására a nap folyamán, akik buzgón elmerülnek a külső ügyekben és kevésre becsülik az életbe való belépést – ezek mind képmutatók, akiknek jövőbeni növekedésére nincs semmi kilátás. Isten népét azok alkotják, akik békességben tudnak lenni Isten előtt és akik őszintén közösségben tudnak lenni Istennel.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A szíved Isten előtti lecsendesítéséről)