Ahhoz, hogy normális lelki életet élj, képesnek kell lenned arra, hogy naponta új világosságot fogadj el, és Isten szavainak valódi megértésére törekedj. Világosan meg kell tudnod érteni az igazságot, meg kell találnod a gyakorlás útját minden kérdésben, mindennap új problémákat kell felfedezned Isten szavainak olvasása által, és fel kell ismerned saját elégtelenségedet, hogy vágyakozó és kereső szíved legyen, amely egész lényedet mozgatja, és hogy mindig csendben légy Isten előtt, mélyen félve attól, hogy lemaradsz. Az ilyen vágyakozó, kereső szívű ember, aki hajlandó folyamatosan belépést nyerni, a lelki élet helyes útján jár. Azok, akiket a Szentlélek mozgat, akik többre vágynak, akik készek arra törekedni, hogy Isten tökéletessé tegye őket, akik Isten szavainak mélyebb megértésére vágynak, akik nem a természetfelettit hajszolják, hanem inkább valódi árat fizetnek, akik valóban figyelembe veszik Isten szándékait, akik valóban eljutnak a belépésig, hogy tapasztalataik hitelesebbek és valóságosabbak legyenek, akik nem üres szavakat és doktrínákat hajszolnak, vagy nem a természetfeletti érzésére törekszenek, akik nem imádnak semmilyen kiemelkedő személyiséget – ők azok, akik beléptek a normális lelki életbe. Minden, amit tesznek, arra irányul, hogy további növekedést érjenek el az életben, és hogy frissek és élénkek legyenek lélekben, és mindig képesek aktívan elérni a belépést. Anélkül, hogy észrevennék, megértik az igazságot és belépnek a valóságba. A normális lelki életet élők minden nap megtalálják a lélek felszabadulását és szabadságát, és szabadon gyakorolhatják Isten szavait az Ő megelégedésére. Ezeknek az embereknek az imádkozás nem formalitás vagy procedúra; ők minden nap képesek lépést tartani az új világossággal. Az emberek például arra nevelik magukat, hogy elcsendesítsék szívüket Isten előtt, és a szívük valóban csendben lehet Isten előtt, és senki sem zavarhatja meg őket. Egyetlen személy, esemény vagy dolog sem akadályozhatja normális lelki életüket. Az ilyen képzésnek az a célja, hogy eredményeket hozzon; nem az a célja, hogy az emberek által betartandó előírásokat állapítson meg. Ez a gyakorlat nem az előírások betartásáról szól, hanem a növekedés elősegítéséről az emberek életében. Ha ezt a gyakorlatot csak követendő előírásokként fogod fel, az életed soha nem fog megváltozni. Lehet, hogy ugyanazt a gyakorlatot folytatod, mint mások, de míg ők valójában képesek lépést tartani a Szentlélek munkájával, te ki vagy iktatva a Szentlélek áramlatából. Nem teszed-e bolonddá magadat? Ezeknek a szavaknak az a célja, hogy lehetővé tegye az emberek számára, hogy elcsendesítsék szívüket Isten előtt, hogy szívüket Isten felé fordítsák, hogy Isten munkája akadálytalan legyen bennük, és gyümölcsöt teremjen. Csak ekkor lehetnek az emberek összhangban Isten szándékaival.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A normális lelki életről)