A világegyetem és az égbolt végtelenségében számtalan teremtmény él és szaporodik, ciklikusan követi az élet törvényét, egyetlen állandó szabályt betartva. Akik meghalnak, magukkal viszik az élők történeteit, és akik élnek, megismétlik az elhunytak tragikus történelmét. Ily módon az emberiség nem tehet mást, mint hogy felteszi magának a kérdést: Miért élünk? És miért kell meghalnunk? Ki parancsol ennek a világnak? És ki teremtette ezt az emberiséget? Valóban Természet Anya volt az, aki az emberiséget teremtette? Az emberiség valóban maga irányítja a saját sorsát?... Ezeket a kérdéseket teszi fel magának az emberiség szüntelenül, évezredek óta. Sajnos minél inkább a megszállottja lett az ember ezeknek a kérdéseknek, annál jobban kezdett szomjazni a tudományra. A tudomány rövid életű testi megelégedést és ideiglenes örömöt kínál, de távolról sem elegendő ahhoz, hogy megszabadítsa az embert a lelke mélyén lakozó magányosságtól, elhagyatottságtól, alig leplezett rettegéstől és tehetetlenségtől. Az emberiség csupán arra használja a szabad szemmel megfigyelhető és ésszel felfogható tudományos ismereteket, hogy érzéstelenítse a szívét. Ezek a tudományos ismeretek azonban nem elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák az emberiséget a titkok felfedezésében. Az emberiség egyszerűen nem tudja, hogy ki a világegyetem és a mindenség Legfőbb Ura, és még kevésbé ismeri az emberiség kezdetét és jövőjét. Az emberiség csupán benne él ebben a törvényben, mert nem tehet mást. Senki nem menekülhet meg előle, és senki nem változtathat rajta, mert mindenek között és a mennyekben, öröktől örökké csak Egyvalaki van, aki szuverén mindenek felett. Ő az, akit ember soha nem látott, akit az emberiség soha nem ismert, akinek a létezésében az emberiség soha nem hitt – mégis Ő az, aki lélegzetét az emberiség őseibe lehelte, és életet adott az emberiségnek. Ő az, aki gondoskodik az emberiségről és táplálja, lehetővé téve, hogy létezzen; és Ő az, aki mindmáig vezérli az emberiséget. Továbbá Ő és csakis Ő az, akitől az emberiség túlélése függ. Ő szuverén mindenek felett, és Ő kormányoz minden élőlényt a világegyetemben. Ő parancsol a négy évszaknak, és Ő hívja elő a szelet, zúzmarát, havat és esőt. Ő derít az emberiségre napfényt, és Ő hozza el az éjszakát. Ő terítette szét és rendezte el a mennyet és a földet, Ő látta el az embert hegyekkel, tavakkal, folyókkal és a bennük élő összes élőlénnyel. Az Ő tettei mindenütt jelenvalók, az Ő ereje mindenütt jelenvaló, az Ő bölcsessége mindenütt jelenvaló, és az Ő hatalma mindenütt jelenvaló. Ezek közül a törvények és szabályok közül mindegyik az Ő tetteinek megtestesülése, és mindegyik az Ő bölcsességét és hatalmát nyilvánítja ki. Ki vonhatja ki magát az Ő szuverenitása alól? És ki mentheti ki magát az Ő tervei alól? Minden az Ő tekintete alatt létezik, mi több, minden az Ő szuverenitása alatt él. Az Ő tettei és az Ő ereje nem hagynak más választást az emberiség számára, mint hogy tényként elismerje: Ő valóban létezik, és szuverenitást gyakorol minden fölött. Rajta kívül semmi sem képes irányítani a világegyetemet, még kevésbé képes vég nélkül gondoskodni erről az emberiségről. Tekintet nélkül arra, hogy képes vagy-e felismerni Isten tetteit, és hogy hiszel-e Isten létezésében, afelől semmi kétség, hogy a sorsodat Isten határozza meg, és semmi kétség, hogy mindig Isten fog uralkodni minden fölött. Az Ő létezése és hatalma nem azon alapul, hogy az ember felismeri és felfogja-e vagy sem. Csakis Ő ismeri az ember múltját, jelenét és jövőjét, és csakis Ő képes meghatározni az emberiség sorsát. Tekintet nélkül arra, hogy képes vagy-e elfogadni ezt a tényt, az emberiség nemsokára szemtanúja lesz mindezeknek, és ez az a tény, amelyet Isten hamarosan nyilvánvalóvá fog tenni. Az emberiség Isten szeme előtt él és hal. Az ember Isten irányításáért él, és amikor szemei végleg lecsukódnak, ezért az irányításért is csukódnak le. Az ember jön és megy, újra meg újra, oda és vissza. Ez kivétel nélkül mind Isten szuverenitásának és tervének része. Isten irányítása soha nem szűnt meg, hanem örökké halad előre. Ő el fogja érni, hogy az emberiség tudatában legyen az Ő létezésének, bízzon az Ő szuverenitásában, meglássa az Ő tetteit, és visszatérjen az Ő királyságába. Ez az Ő terve, és ez az a munka, amelynek irányítását Ő évezredek óta végzi.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 3. függelék: Az ember csak Isten irányításának közepette menthető meg)