Az Isten által végzett munka minden egyes szakaszának megvan a maga gyakorlati jelentősége. Akkoriban, amikor Jézus eljött, férfialakban jött, és amikor Isten ezúttal eljön, az Ő alakja női. Ebből láthatjuk, hogy Isten teremtése, a férfiak és a nők egyaránt hasznosak lehetnek az Ő munkájában, és Nála nincs nemi megkülönböztetés. Amikor az Ő Lelke eljön, bármilyen testet felvehet, amilyet csak akar, és ez a test képviselheti Őt; legyen az férfi vagy nő, képviselheti Istent, amíg az az Ő megtestesülése. Ha Jézus nőneműként jelent volna meg, amikor eljött, más szóval, ha a Szentlélek által nem fiú, hanem leánygyermek fogant volna, akkor a munka azon szakasza ugyanúgy befejeződött volna. Ha ez lett volna a helyzet, akkor a munka jelenlegi szakaszát egy férfinak kellene elvégeznie helyette, de a munka ugyanúgy befejeződne. Az egyes szakaszokban végzett munkának megvan a maga jelentősége; a munka egyik szakasza sem ismétlődik, és nem is ütközik a másikkal. Abban az időben, amikor Jézus a munkáját végezte, az egyetlen Fiúnak nevezték, és a „Fiú” a férfi nemet jelenti. Miért nincs szó az egyetlen Fiúról ebben a jelenlegi szakaszban? Mert a munka követelményei szükségessé tették, hogy a neme megváltozzon Jézuséhoz képest. Istennél nincs nemi megkülönböztetés. Ő úgy végzi a munkáját, ahogyan akarja, és munkája végzése közben semmilyen korlátozásnak nincs alávetve, hanem kifejezetten szabad. Mégis a munka minden szakaszának megvan a maga gyakorlati jelentősége. Isten kétszer is testté lett, és magától értetődő, hogy az Ő megtestesülése az utolsó napokban az utolsó alkalom. Azért jött, hogy minden cselekedetét nyilvánosságra hozza. Ha ebben a szakaszban nem válna testté, hogy az ember tanúja lehessen annak, ahogy Ő személyesen munkálkodik, az ember örökké ragaszkodna ahhoz az elképzeléshez, hogy Isten csak férfi, nem pedig nő. Ezt megelőzően az egész emberiség azt hitte, hogy Isten csak férfi lehet, és hogy egy nőt nem lehet Istennek nevezni, mivel az egész emberiség úgy tartotta, hogy a férfiaknak hatalmuk van a nők felett. Úgy vélték, hogy nők nem tehetnek szert hatalomra, csak férfiak. Mi több, még azt is mondták, hogy a férfi a nő feje, és hogy a nőnek engedelmeskednie kell a férfinak, és nem múlhatja őt felül. A múltban, amikor azt mondták, hogy a férfi a nő feje, ez Ádámra és Évára vonatkozott, akiket a kígyó rászedett – nem pedig a férfira és a nőre, ahogyan őket Jahve kezdetben teremtette. Természetesen a nőnek engedelmeskednie kell a férjének és szeretnie kell őt, a férjnek pedig meg kell tanulnia táplálni és eltartani a családját. Ezek azok a Jahve által meghatározott törvények és rendeletek, amelyeket az emberiségnek be kell tartania földi élete során. Jahve azt mondta az asszonynak: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” Csak azért beszélt így, hogy az emberiség (vagyis a férfi és a nő egyaránt) normális életet élhessen Jahve uralma alatt, és hogy az emberiség élete rendezett legyen, és ne essen ki a megfelelő rendből. Ezért Jahve megfelelő szabályokat alkotott arra vonatkozóan, hogy a férfi és a nő hogyan viselkedjen, bár ez csak a földön élő összes teremtett lényre vonatkozott, és nem állt kapcsolatban Isten megtestesült lényével. Hogyan lehetne Isten ugyanolyan, mint teremtett lényei? Az Ő szavai csak az Általa teremtett emberiségnek szóltak; azért, hogy az emberiség normális életet élhessen, Ő szabályokat állított fel a férfi és a nő számára. Kezdetben, amikor Jahve megteremtette az emberiséget, kétféle emberi lényt teremtett, férfit és nőt; és így az Ő megtestesült testeiben is megvan a férfi és a nő felosztása. Nem az Ádámhoz és Évához intézett szavai alapján döntötte el a munkáját. Az a két alkalom, amikor testté lett, teljesen az Ő akkori gondolkodásának megfelelően lett meghatározva, amikor kezdetben megteremtette az emberiséget; vagyis az Ő két inkarnációjának munkáját arra alapozva teljesítette be, amilyen a férfi és a nő azelőtt voltak, hogy megromlottak volna. Ha az emberiség azokat a szavakat, amelyeket Jahve a kígyó által félrevezetett Ádámnak és Évának mondott, Isten megtestesülésének művére alkalmazná, nem kellene-e Jézusnak is úgy szeretnie a feleségét, ahogyan kell? Akkor Isten még mindig Isten lenne? És ha ez így lenne, vajon akkor is képes lenne befejezni a művét? Ha helytelen lenne, hogy Isten megtestesülése nőnemű legyen, akkor nem lett volna-e a legnagyobb hiba az is, hogy Isten nőt teremtett? Ha az emberek még mindig azt hiszik, hogy helytelen lenne, ha Isten nőként testesülne meg, akkor Jézus, aki nem nősült meg, és ezért nem tudta szeretni a feleségét, nem lenne-e ugyanolyan tévedésben, mint a jelenlegi megtestesülés? Mivel te a Jahve által Évához intézett szavakat használod arra, hogy Isten jelenlegi megtestesülésének igazságát mérd, akkor Jahve Ádámhoz intézett szavait kell használnod arra, hogy megítéld az Úr Jézust, aki a Kegyelem Korában lett testté. Hát a kettő nem egy és ugyanaz? Mivel az Úr Jézus mértékét a kígyó által meg nem tévesztett férfi szerint veszed, nem ítélheted meg a mai megtestesülés igazságát a kígyó által megtévesztett nő szerint. Ez igazságtalan lenne! Ha így méred Istent, az azt bizonyítja, hogy hiányzik belőled a racionalitás. Amikor Jahve kétszer testté lett, az Ő testének neme a kígyó által el nem csábított férfihoz és nőhöz kapcsolódott; Ő a kígyó által el nem csábított férfival és nővel összhangban, lett kétszer is testté. Ne gondold, hogy Jézus férfiassága azonos volt Ádáméval, akit a kígyó rászedett. A kettőnek semmi köze egymáshoz, két különböző természetű férfiasságról van szó. Ugye az biztosan nem lehet, hogy Jézus férfiassága azt bizonyítja, hogy Ő minden nő feje, de nem minden férfié? Vajon nem Ő minden zsidó királya (beleértve a férfiakat és a nőket is)? Ő maga Isten, nem csak a nő, hanem a férfi feje is. Ő minden teremtmény Ura és minden teremtmény feje. Hogyan határozhatnád meg Jézus férfiasságát a nő fejének szimbólumaként? Nem lenne ez istenkáromlás? Jézus olyan férfi, aki nem romlott meg. Ő Isten, Ő Krisztus, Ő az Úr. Hogyan lehetne Ő olyan férfi, mint Ádám, aki megromlott? Jézus az Isten legszentebb Lelke által viselt test. Hogyan mondhatnád, hogy Ő olyan Isten, aki Ádám férfiasságával rendelkezik? Ebben az esetben nem lenne-e Isten egész munkája téves? Vajon Jahve belefoglalta volna Jézusba a kígyó által elcsábított Ádám férfiasságát? Vajon a mostani megtestesülés nem egy újabb példája a megtestesült Isten munkájának, aki nemében különbözik Jézustól, de természetében hasonlít hozzá? Még mindig azt mered állítani, hogy a megtestesült Isten nem lehet nő, mert a nő volt az első, akit a kígyó elcsábított? Még mindig azt mered mondani, hogy mivel a nő a legtisztátalanabb és az emberiség romlottságának forrása, Isten nem testesülhet meg nőként? Mered-e továbbra is azt állítani, hogy „a nőnek mindig a férfinak kell engedelmeskednie, és soha nem jelenítheti meg és nem képviselheti közvetlenül Istent”? A múltban nem értetted, de most vajon folytathatod-e Isten művének, különösen Isten megtestesülésének káromlását? Ha ez nem világos számodra, akkor jobb, ha vigyázol a nyelvedre, nehogy ostobaságod és tudatlanságod lelepleződjön, és csúfságod nyilvánosságra kerüljön. Ne gondold, hogy mindent értesz. Azt mondom, hogy mindaz, amit láttál és tapasztaltál, nem elegendő ahhoz sem, hogy akár csak egy ezredrészét is megértsd irányítási tervemnek. Akkor hát miért viselkedsz ilyen gőgösen? Az a kevéske tehetség és az a kevéske tudás, amivel rendelkezel, nem elegendő ahhoz, hogy azt Jézus a munkájának akár egyetlen másodpercében is felhasználhassa! Valójában mennyi tapasztalattal rendelkezel? Mindaz, amit életedben láttál és hallottál, és amit elképzeltél, kevesebb, mint az a munka, amit én egyetlen pillanat alatt végzek! Jobban teszed, ha nem piszkálódsz és nem keresel hibát. Lehetsz olyan arrogáns, amennyire csak akarsz, de te nem vagy több egy teremtménynél, amely még egy hangyával sem egyenlő! Mindaz, amit a hasadban tartasz, kevesebb, mint ami egy hangya gyomrában van! Ne gondold, hogy csak azért, mert szereztél némi tapasztalatot és idősebb vagy, ez feljogosít arra, hogy hevesen gesztikulálj és nagyokat beszélj. Vajon a tapasztalatod és a rangod nem az Általam kimondott szavak eredménye? Azt hiszed, hogy ezeket a te munkádért és fáradozásodért cserébe kaptad? Ma már látod, hogy testté lettem, és már csak emiatt is rengeteg gondolat van benned, és az ezekből származó elképzeléseknek nincs vége. Ha nem lenne az Én megtestesülésem, még ha rendkívüli tehetséggel rendelkeznél is, nem lenne ennyi különféle gondolatod; és nem ezekből erednek-e az elképzeléseid? Ha Jézus nem vált volna testté annak idején az első alkalommal, vajon tudnál egyáltalán a megtestesülésről? Nem azért van benned az arcátlanság, hogy a második megtestesülés elítélésével próbálkozz, mert az első megtestesülés tudást adott neked? Ahelyett, hogy engedelmes követő lennél, miért teszed azt tanulmányozás tárgyává? Ha beléptél ebbe az áramlatba, és a megtestesült Isten elé járultál, megengedné-e, hogy kutasd Őt? A saját családtörténetedet kutathatod, de ha megpróbálnád Isten „családtörténetét” kutatni, vajon a mai Isten megengedné-e neked, hogy ilyen tanulmányt folytass? Nem vagy-e vak? Nem hozol-e szégyent magadra?

Ha csak Jézus munkája lett volna elvégezve, és nem egészült volna ki munkával az utolsó napok ezen szakaszában, akkor az ember örökké ahhoz az elképzeléshez ragaszkodna, hogy kizárólag Jézus Isten egyetlen Fia, vagyis, hogy Istennek csak egy fia van, és hogy bárki, aki utána más néven jön, nem lenne Isten egyetlen Fia, még kevésbé maga Isten. Az embernek az az elképzelése, hogy bárki, aki bűnért való áldozatul szolgál, vagy aki hatalmat vállal Isten nevében, és megváltja az egész emberiséget, az Isten egyetlen Fia. Vannak, akik úgy vélik, hogy amíg az Eljövendő férfi, addig Őt lehet Isten egyetlen Fiának és Isten képviselőjének tekinteni. Vannak még olyanok is, akik azt mondják, hogy Jézus Jahve Fia, az Ő egyetlen Fia. Nem túlzóak-e az ilyen elképzelések? Ha a munkának ez a szakasza nem valósulna meg az utolsó korszakban, akkor Istennel kapcsolatban az egész emberiség sötét homályba burkolózna. Ha ez így lenne, a férfi magasabb rendűnek gondolná magát a nőnél, a nők pedig soha nem tudnának emelt fővel járni, és akkor egyetlen nő sem üdvözülhetne. Az emberek mindig azt hiszik, hogy Isten férfi, és ráadásul mindig is megvetette a nőt, és nem adna neki üdvösséget. Ha ez így volna, nem lenne-e igaz, hogy mindazoknak a nőknek, akiket Jahve teremtett, és akik szintén megromlottak, soha nem lenne lehetőségük a megváltásra? Akkor nem lett volna-e értelmetlen, hogy Jahve megteremtette a nőt, vagyis, hogy megteremtette Évát? És nem pusztulna-e el a nő örökre? Ezért az utolsó napokban a munka szakasza az egész emberiség, nem csak a nők megmentése érdekében történik. Ha valaki azt gondolná, hogy ha Isten női alakban testesülne meg, az kizárólag a nők megmentése érdekében történne, akkor az a személy valóban bolond lenne!

A mai munka előrevitte a Kegyelem Korának munkáját; vagyis a teljes hatezer éves irányítási terv szerinti munka előrehaladt. Bár a Kegyelem Kora véget ért, Isten munkájában előrelépés történt. Miért mondom újra és újra, hogy a munkának ez a szakasza a Kegyelem Korára és a Törvény Korára épül? Mert a mai munka a Kegyelem Korában végzett munka folytatása, és előrelépés a Törvény Korában végzett munkához képest. A három szakasz szorosan összekapcsolódik, mindegyik láncszem szorosan kötődik a következőhöz. Miért mondom azt is, hogy a munkának ez a szakasza a Jézus által végzett munkára épül? Tegyük fel, hogy ez a szakasz nem a Jézus által végzett munkára épül, akkor ebben a szakaszban egy újabb keresztre feszítésnek kellene történnie, és az előző szakasz megváltó munkáját újra el kellene végezni. Ez értelmetlen lenne. Tehát nem arról van szó, hogy a munka teljesen befejeződött, hanem arról, hogy a korszak előrehaladt, és a munka szintje magasabbra emelkedett, mint korábban. Elmondható, hogy a munkának ez a szakasza a Törvény Korának alapjára és Jézus munkájának sziklájára épül. Isten munkája szakaszról szakaszra épül, és ez a szakasz nem egy új kezdet. Csak a munka három szakaszának kombinációja tekinthető a hatezer éves irányítási tervnek. E szakasz munkája a kegyelmi korszak munkájának alapjára épül. Ha a munka e két szakasza független lenne egymástól, akkor miért nincs megismételve a keresztre feszítés ebben a szakaszban? Miért nem viselem az ember bűneit, hanem helyette azért jövök, hogy közvetlenül ítéljem és fenyítsem meg az embert? Ha az ember megítélésére és megfenyítésére irányuló munkám és mostani, nem a Szentlélek által fogant eljövetelem nem követte volna a keresztre feszítést, akkor nem lennék alkalmas arra, hogy megítéljem és megfenyítsem az embereket. Pontosan azért jövök el közvetlenül, hogy megfenyítsem és megítéljem az embert, mert egy vagyok Jézussal. Az ebben a szakaszban végzett munka teljes mértékben az előző szakaszban végzett munkára épül. Ezért van az, hogy csak az ilyen jellegű munka képes az embert lépésről lépésre üdvösségre vinni. Jézus és én egy Lélektől származunk. Még ha a testünk nem is áll rokoni kapcsolatban, a Lelkünk egy; még ha annak a tartalma, amit teszünk, és a munka, amit vállalunk, nem is azonos, lényegében egyformák vagyunk; a testünk különböző formákat ölt, de ez a korszakváltásnak és a munkánk eltérő követelményeinek köszönhető; a szolgálataink nem egyformák, így a munka, amit véghezviszünk, és a természetünk, amit az embereknek kinyilatkoztatunk, szintén különböző. Ezért van az, hogy amit az ember ma lát és megért, az nem olyan, mint a múltban, ami a korszakváltásnak köszönhető. Annak ellenére, hogy különböznek a nemükben és a testük formájában, és hogy nem ugyanabból a családból születtek, még kevésbé ugyanabban az időszakban, a Lelkük mégis egy. Annak ellenére, hogy a test szerint nincs köztük sem vérrokonság, sem semmiféle fizikai rokonság, nem tagadható, hogy Ők Isten megtestesülései két különböző időszakban. Az, hogy Ők Isten megtestesült formái, megcáfolhatatlan igazság. Azonban nem azonos vérvonalból származnak, és nincs közös emberi nyelvük (az egyik férfi volt, aki a zsidók nyelvét beszélte, a másik pedig nő, aki csak kínaiul beszél). Ezen okokból kifolyólag különböző országokban éltek, hogy elvégezzék azt a munkát, amit mindegyiküknek meg kell tennie, továbbá különböző időszakokban. Annak ellenére, hogy Ők ugyanaz a Lélek, ugyanannak a lényegnek a birtokában, a testük külső burka között nincs abszolút hasonlóság. Csak az emberi mivoltuk közös, de ami a testük külső megjelenését és a születésük körülményeit illeti, nem egyformák. Ezek a dolgok nincsenek hatással a saját munkájukra vagy az ember Róluk való ismeretére, mert végső soron Ők ugyanaz a Lélek, és senki sem választhatja el Őket egymástól. Még ha nem is állnak vérrokonságban, egész lényük a Lelkük irányítása alatt áll, amely különböző időszakokban különböző munkát oszt ki Nekik, és a testük különböző vérvonalból származik. Jahve Lelke nem Jézus Lelkének atyja, és Jézus Lelke nem Jahve Lelkének a fia, hanem Ők egy és ugyanaz a Lélek. Hasonlóképpen, a ma megtestesült Isten és Jézus nem állnak vérrokonságban egymással, de Ők egyek, ez azért van, mert a Lelkük egy. Isten képes elvégezni az irgalmasság és a szeretet munkáját éppúgy, mint az igazságos ítélet és az ember megfenyítésének munkáját is, valamint azt a munkát, hogy átkokat hívjon az emberre; és végül képes elvégezni a világ elpusztításának és a gonoszok megbüntetésének munkáját. Vajon nem Ő maga teszi mindezt? Hát nem ez Isten mindenhatósága? Képes volt arra is, hogy az ember számára törvényeket hirdessen és parancsolatokat adjon ki, és képes volt arra is, hogy a korai izráelitákat a földi életükben vezesse, és hogy a templom és az oltárok építésében irányítsa őket, uralma alatt tartva az összes izráelitát. Hatalma miatt kétezer éven át élt a földön Izráel népével. Az izráeliták nem mertek fellázadni Ellene; mindenki félte Jahvét és betartotta a parancsolatait. Ilyen volt a munka, amit az Ő hatalma és mindenhatósága alapján végzett. Aztán a Kegyelem Korában Jézus eljött, hogy az egész bukott emberiséget (nem csak az izráelitákat) megváltsa. Irgalmasságot és szeretetet gyakorolt az emberek iránt. Az a Jézus, akit az ember a Kegyelem Korában látott, tele volt szeretettel, és mindig szeretettel volt az ember iránt, mert azért jött, hogy megmentse az emberiséget a bűntől. Képes volt megbocsátani az embereknek a bűneiket, amíg a keresztre feszítése teljesen meg nem váltotta az emberiséget a bűntől. Ebben az időszakban Isten irgalommal és szeretettel jelent meg az ember előtt, azaz bűnért való áldozattá lett az emberért, és keresztre feszítették az ember bűneiért, hogy azok örökre megbocsáttassanak. Ő irgalmas, könyörületes, türelmes és szeretetteljes volt. És mindazok, akik Jézust követték a Kegyelem Korában, hasonlóképpen igyekeztek türelmesek és szeretetteljesek lenni mindenben. Hosszútűrőek voltak, és soha nem vágtak vissza, még akkor sem, ha verték, átkozták vagy megkövezték őket. De az utolsó szakaszban ez már nem lehet így. Jézus és Jahve munkája nem volt teljesen azonos, még akkor sem, ha Ők egy Lélekből voltak. Jahve munkája nem zárta le a korszakot, hanem vezette a korszakot, bevezetve az emberiség életét a földön, a mai munkája pedig az, hogy legyőzze a pogány nemzetek mélyen megrontott tagjait, és vezesse nemcsak Isten választott népét Kínában, hanem az egész világegyetemet és az egész emberiséget. Úgy tűnhet számotokra, hogy ez a munka csak Kínában folyik, de valójában már elkezdett külföldön is terjedni. Miért van az, hogy a Kínán kívüli emberek újra és újra az igaz utat keresik? Azért, mert a Lélek már munkához látott, és a ma elhangzó szavak az egész világegyetemben élő emberekhez szólnak. Ezzel a munka fele már folyamatban van. A világ teremtésétől kezdve egészen napjainkig Isten Lelke elindította ezt a nagyszerű munkát, ráadásul különböző korokban és különböző nemzetek között különböző munkát végzett. Az egyes korok emberei az Ő más-más természetét látják, ami természetes módon mutatkozik meg az Ő különböző munkáján keresztül. Ő irgalommal és szeretettel teljes Isten; Ő az ember bűnért való áldozata és az ember pásztora; de Ő az ember ítélete, fenyítése és átka is. Ő vezetni tudta az embert, hogy kétezer évig éljen a földön, és a megrontott emberiséget is meg tudta váltani a bűntől. Ma arra is képes, hogy meghódítsa az Őt nem ismerő emberiséget, és uralma alá hajtsa őket, hogy mindenki teljesen alávesse magát Neki. A végén el fog égetni mindent, ami tisztátalan és igazságtalan az emberekben az egész világegyetemben, hogy megmutassa nekik, hogy Ő nem csak egy irgalmas és szerető Isten, nem csak a bölcsesség és csodák Istene, nem csak egy szent Isten, hanem olyan Isten is, aki megítéli az embereket. Az emberiség gonoszai számára Ő az égetés, az ítélet és a büntetés; azok számára, akik tökéletessé válnak, Ő a nyomorúság, a finomítás és a megpróbáltatás, valamint a vigasztalás, a táplálás, az igékkel való ellátás, a foglalkozás és a metszés. A kitaszítottak számára pedig Ő a büntetés és a megtorlás. Mondd meg nekem, hát Isten nem mindenható? Ő bármely és minden munkára képes, nem csak a keresztre feszítésre, ahogyan te képzeled. Túl keveset gondolsz Istenről! Azt hiszed, hogy Ő csak annyit tud tenni, hogy az egész emberiséget megváltja a keresztre feszítése által, és ennyi? Azután pedig követni fogod Őt fel a mennybe, hogy egyél az élet fájának gyümölcséből, és igyál az élet folyójából?... Lehet-e ez ilyen egyszerű? Mondd el nekem, mit valósítottál meg? Megvan-e benned Jézus élete? Téged valóban Ő váltott meg, de a keresztre feszítés magának Jézusnak a műve volt. Emberi lényként milyen feladatot teljesítettél? Csak külső jámborsággal rendelkezel, de nem érted az Ő útját. Hát így nyilvánítod ki Őt? Ha nem nyerted el Isten életét, vagy nem láttad az Ő igazságos természetének teljességét, akkor nem állíthatod magadról, hogy van életed, és nem vagy méltó arra, hogy átlépj a mennyek országának kapuján.

Isten nemcsak Lélek, hanem testté is tud válni. Ő ráadásul egy dicsőséges test. Jézusnak, bár ti nem láttátok Őt, az izráeliták – az akkori zsidók – tanúi voltak. Eleinte húsvér test volt, de miután keresztre feszítették, a dicsőség testévé vált. Ő a mindent átfogó Lélek, és mindenütt képes munkálkodni. Lehet Jahve, vagy Jézus, vagy Messiás; végül pedig Mindenható Istenné is válhat. Ő igazságosság, ítélet és büntetés; Ő átok és harag, de Ő irgalom és szeretet is. Mindaz a munka, amit Ő tett, alkalmas arra, hogy Őt képviselje. Szerinted milyen Isten Ő? Nem tudod megmagyarázni. Ha valóban nem tudod megmagyarázni, akkor nem szabadna következtetéseket levonnod Istenről. Ne vond le azt a következtetést, hogy Isten örökké az irgalom és a szeretet Istene, csak azért, mert az egyik szakaszban elvégezte a megváltás művét. Biztos lehetsz-e abban, hogy Ő csak egy irgalmas és szerető Isten? Ha Ő csupán egy irgalmas és szerető Isten, akkor miért fog véget vetni a korszaknak az utolsó napokban? Miért fog annyi katasztrófát leküldeni? Az emberek elképzelései és gondolatai szerint Istennek a végsőkig irgalmasnak és szeretőnek kell lennie, hogy az emberiség minden egyes tagja, az utolsó szálig megmenekülhessen. De miért küld le az utolsó napokban olyan nagy katasztrófákat, mint a földrengés, dögvész és éhínség, hogy elpusztítsa ezt a gonosz emberiséget, amely Istent ellenségnek tekinti? Miért engedi, hogy az ember elszenvedje ezeket a katasztrófákat? Hogy milyen Isten Ő, azt közületek senki sem meri megmondani, és senki sem tudja megmagyarázni. Biztos vagy abban, hogy Ő a Lélek? Ki mered-e mondani, hogy Ő nem más, mint Jézus teste? És mered-e azt mondani, hogy Ő olyan Isten, akit örökké megfeszített marad az emberekért?