Az, hogy felmutatod Isten szavait, és képes vagy szégyentelenül magyarázni őket, nem jelenti azt, hogy birtokában vagy a valóságnak; a dolgok nem oly egyszerűek, ahogyan képzeled. Az, hogy a valóság birtokában vagy-e, nem azon alapul, amit mondasz, sokkal inkább azon, amit megélsz. Csak akkor mondhatjuk, hogy valósággal rendelkezel, ha Isten szavai az életeddé és természetes kifejeződéseddé válnak, és csak akkor lehet úgy tekinteni rád, mint aki igazi megértésre és tényleges érettségre tett szert. Képesnek kell lenned hosszú időn át állni a vizsgálatot, és képesnek kell lenned megélni az Isten által megkövetelt hasonlatosságot. Ez nem lehet puszta pózolás; természetesen kell áradnia belőled. Csak ekkor leszel valóban a valóság birtokában, és csak ekkor nyered majd el az életet. Hadd használjam a szolgálattevők próbájának példáját, amely mindenki számára ismerős: Bárki a legmagasztosabb elméletekkel szolgálhat a szolgálattevőket illetően, és mindenki megfelelően érti a témát; beszélnek róla, és minden beszéd felülmúlja az előzőt, mintha verseny lenne. Ugyanakkor, ha az ember nem esett át egy nagyobb próbatételen, igen nehéz azt mondani, hogy jó tanúságot tud tenni. Röviden, az, amit az ember megél még mindig igen hiányos, teljesen ellentétes a megértésével. Ezért ez még nem vált az ember tényleges érettségévé, és ez még nem az ember élete. Mivel az ember megértése még nem vált valósággá, érettsége egyelőre homokra épült váréhoz hasonló, inog és az összeomlás szélén áll. Az ember túl keveset birtokol a valóságból; szinte lehetetlen bármi valóságot találni az emberben. Túl kevés valóság árad természetesen az emberből, és az általa megélt összes valóság kényszerített. Ezért mondom, hogy az ember nincs a valóság birtokában. Bár az emberek azt állítják, hogy istenszerető szívük sosem változik, ezt csupán azelőtt mondják, mielőtt bármilyen próbatétellel szembesültek volna. Amikor egy napon hirtelen próbatételekkel szembesülnek, a dolgok, amelyekről beszélnek, ismét nem fognak megfelelni a valóságnak, s ez ismét azt bizonyítja majd, hogy az ember nem rendelkezik valósággal. Azt mondhatjuk, hogy valahányszor olyan dolgokkal találkozol, amelyek nem illeszkednek az elképzeléseidhez, és amelyek azt igénylik, hogy tedd félre magad, ezek a dolgok a te próbatételeid. Mielőtt Isten szándéka feltárul, mindenki szigorú vizsgálaton és hatalmas próbatételen megy keresztül. Fel tudod ezt fogni? Amikor Isten próbára akarja tenni az embereket, mindig megengedi nekik, hogy meghozzák döntéseiket, mielőtt a tényleges igazság napvilágra kerül. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten próbatételnek veti alá az embert, sosem mondja el neki az igazságot; az embereket ily módon fedi fel. Ez az egyik módja annak, ahogyan Isten a munkáját végzi, hogy lássa, ismered-e a ma Istenét, valamint, hogy birtokolsz-e valamennyi valóságot. Valóban nincsenek kétségeid Isten munkáját illetően? Valóban képes leszel szilárdan állni, amikor egy nagyobb próbatétel ér? Ki meri azt mondani: „garantálom, hogy nem lesznek problémák”? Ki meri azt állítani, hogy „másoknak lehetnek kétségeik, nekem azonban sosem lesznek”? Épp úgy, mint amikor Pétert próbára tették: Mindig kérkedett, mielőtt az igazság feltárult volna. Ez nem csak egy Péterre jellemző jellemhiba; ez a legnagyobb nehézség, amellyel jelenleg mindenkinek szembe kell néznie. Ha ellátogatnék néhány helyre, vagy meglátogatnék pár testvért, hogy lássam, mit értetek Isten mai munkájából, bizonyára sokat tudnátok beszélni a tudásotokról, és úgy tűnne, egyáltalán nincsenek kétségeitek. Ha megkérdezném tőled: „Valóban meg tudod állapítani, hogy a jelen munkáját Maga Isten végzi? Minden kétség nélkül?”, bizonyára így felelnél: „Minden kétséget kizáróan, ez az Isten Lelke által végzett munka.” Ha egyszer így válaszoltál, bizonyára szemernyi kételyt sem éreznél, sőt egészen elégedettnek éreznéd magad, azt gondolván, hogy elnyertél egy kevés valóságot. Azok, akik hajlamosak így értelmezni a dolgokat, azok az emberek, akik kevesebb valósággal bírnak; minél inkább azt gondolja valaki, hogy elnyerte, annál kevésbé lesz képes szilárdan állni, amikor próbatételekkel szembesül. Jaj azoknak, akik arrogánsak és gőgösek, és jaj azoknak, akik nem ismerik önmagukat; az ilyen emberek ügyesek a beszédben, ám a legrosszabbul állnak, amikor szavaikat tettekre kell váltaniuk. A baj legkisebb jelére ezeknek az embereknek kétségei támadnak, és a kilépés gondolata lopakodik az elméjükbe. Semmiféle valósággal nem rendelkeznek; csupán a vallás felett álló elméleteik vannak, az Isten által most megkövetelt valóság szikrája nélkül. A legjobban azoktól undorodom, akik csak elméletekről beszélnek, anélkül, hogy bármilyen valósággal rendelkeznének. Ők kiabálnak a leghangosabban, amikor a munkájukat végzik, amint azonban szembesülnek a valósággal, szétesnek. Nem azt mutatja-e ez, hogy ezek az emberek nem bírják a valóságot? Lehet bármily vad a szél és a hullámok, ha állva tudsz maradni, anélkül, hogy a kétség egy szikráját is beengednéd az elmédbe, s szilárdan tudsz állni, mentes maradva a tagadástól, akkor is, ha senki más nem marad, akkor úgy tekintenek majd téged, mint aki valódi megértéssel rendelkezik, és valóban a valóság birtokában van. Ha arra fordulsz, amerre épp a szél fúj – ha a többséget követed, és megtanulod mások beszédét papagájként ismételni – lehetsz bármily ékesszóló, nem lesz bizonyítéka annak, hogy a valóság birtokosa vagy. Ezért azt javaslom, ne légy elhamarkodott az üres szavak kikiáltásában. Tudod, mit fog tenni Isten? Ne viselkedj másik Péterként, nehogy szégyent hozz magadra, és elveszítsd arra való képességed, hogy emelt fővel járj; ez senkinek sem fog jót tenni. A legtöbb embernek nincs valódi érettsége. Bár Isten rengeteg munkát végzett, nem szabadította a valóságot az emberekre; pontosabban, sosem fenyített meg senkit személyesen. Egyeseket lelepleztek az efféle próbatételek, bűnös kezeikkel egyre messzebbre nyúlva, azt gondolván, hogy egyszerű felülkerekedni Istenen, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak. Mivel az efféle próbatételt sem tudják kiállni, a nagyobb kihívást jelentő próbatételek számukra szóba sem jönnek, ahogyan a valóság birtoklása sem. Nem csupán Istent próbálják becsapni? A valóság birtoklása nem olyasmi, amit meg lehet hamisítani, és a valóság sem olyasmi, amit annak megismerésével elérhetsz. A tényleges érettségedtől függ, valamint attól, hogy állod-e az összes próbát. Érted?

Isten nem azt a puszta képességet követeli meg az emberektől, hogy a valóságról beszéljenek; ez túl könnyű lenne, nemde? Miért beszél akkor Isten az életbe való belépésről? Miért beszél átalakulásról? Ha az emberek csupán üres beszédre képesek a valóságról, akkor elérhetnek-e átalakulást a természetükben? A királyság jó katonáit nem arra képezték, hogy a valóságról csak beszélni tudó vagy kérkedő emberek csoportja legyenek, hanem arra, hogy mindenkor megéljék Isten igéit, hogy rendíthetetlenek maradjanak, bármiféle akadállyal is néznek szembe, és hogy állandóan Isten szavaival összhangban éljenek, és ne térjenek vissza a világba. Ez az a valóság, amelyről Isten beszél; ez Isten követelménye az emberrel szemben. Ezért ne tekintsd az Isten által említett valóságot túlságosan egyszerűnek. A Szentlélektől kapott puszta megvilágosodás nem egyenlő a valóság birtoklásával. Ez nem az ember érettsége – ez Isten kegyelme, amihez az ember semmivel sem járul hozzá. Mindenkinek el kell viselnie Péter szenvedéseit, és még inkább, bírnia kell Péter dicsőségét, amelyet azután él meg, hogy elnyerte Isten munkáját. Csak ez nevezhető valóságnak. Ne gondoljátok, hogy birtokában vagytok a valóságnak, csak mert tudtok beszélni róla; ez tévedés. Az efféle gondolatok nem egyeznek Isten szándékaival, és nincs tényleges jelentőségük. Ne mondjatok ilyesmit a jövőben – oltsátok ki az efféle mondásokat! Mindazok, akik Isten szavait abszurd módon értelmezik, nem hívők. Nincs valós tudásuk, még kevésbé valódi érettségük; tudatlan emberek, akik híján vannak a valóságnak. Más szóval, mindazok, akik Isten szavainak lényegén kívül élnek, nem hívők. Azok, akiket az emberek nem hívőknektartanak, Isten szemében fenevadak, és akiket Isten nem hívőknek tart, azok olyan emberek, akiknek nem Isten szavai az életük. Ezért azt mondhatjuk, hogy azok, akik nem birtokolják Isten szavainak valóságát, és akik nem élik meg az Ő szavait, nem hívők. Isten kívánsága az, hogy mindenkit arra késztessen, hogy megélje az Ő szavainak valóságát, nem pusztán az, hogy mindenkit beszéltessen a valóságról, hanem sokkal inkább, hogy lehetővé tegye mindenki számára, hogy megélje az Ő szavai valóságát. Az ember által érzékelt valóság túlságosan felszínes; nincs értéke és nem tud eleget tenni Isten szándékainak. Túlságosan alacsony szintű, és még csak említésre sem méltó. Túl sok minden hiányzik belőle, és túlságosan elmarad Isten követelményeinek mércéjétől. Mindegyikőtök komoly vizsgálatnak lesz alávetve, hogy kiderüljön, ki az, aki közületek csak azt tudja, hogyan beszéljen a megértésetekről, anélkül, hogy képes lenne megmutatni az utat, valamint, hogy kiderüljön, ki az, aki haszontalan szemét közöttetek. Ezt mostantól jegyezd meg! Ne beszélj üres tudásról; csak a gyakorlás útjáról és a valóságról beszélj. Térj át a valódi tudásról a valódi gyakorlásra, majd térj át a gyakorlásról a valódi megélésre. Ne oktass ki másokat, és ne beszélj valódi tudásról. Ha a megértésed egy út, akkor engedd a szavaidat szabadon szárnyalni rajta; ha nem, akkor kérlek, fogd be a szádat, és ne beszélj! Amit mondasz, haszontalan. Azért beszélsz megértésről, hogy bolonddá tedd Istent, és hogy mások irigyeljenek téged. Nem ez a törekvésed? Nem szándékosan játszol másokkal? Van ebben bármi érték? Ha azután beszélsz a megértésről, miután megtapasztaltad, nem tekintenek majd dicsekvőnek. Ellenkező esetben olyasvalaki vagy, aki arrogáns szavakkal dobálózik. A tényleges tapasztalatodban sok olyan dolog van, amin nem tudsz felülkerekedni, és a saját tested ellen sem lázadhatsz; mindig azt teszed, amit épp akarsz, sosem téve eleget Isten szándékainak – mégis van képed elméleti megértésről beszélni. Szégyentelen vagy! Még midig olyan merész vagy, hogy Isten szavainak megértéséről beszélsz. Micsoda arcátlanság! A szónoklás és a kérkedés a természeteddé vált, és megszoktad, hogy ezt csinálod. Amikor csak beszélni kívánsz, könnyedén megteszed, ám amikor a gyakorlásra kerül a sor, elmerülsz a cifrázásban. Hát nem mások megtévesztésének módja ez? Lehet, hogy az embereket rá tudod szedni, Istent azonban nem lehet bolonddá tenni. Az emberek tudatlanok, és nincs ítélőképességük, Isten azonban komolyan veszi az efféle dolgokat, és nem fog téged kímélni. A testvéreid pártfogolhatnak téged, dicsérhetik a megértésedet és csodálhatnak téged, ám ha nem rendelkezel valósággal, a Szentlélek nem kímél majd. Talán a gyakorlati Isten nem fogja a hibáidat kutatni, ám Isten Lelke mellőz majd téged, és azt elég nehéz lesz elviselned. Elhiszed ezt? Beszélj többet a gyakorlás valóságáról; már elfelejtetted? Beszélj többet a gyakorlati utakról; már elfelejtetted? „Kínálj kevesebb magasztos elméletet és értéktelen, felfuvalkodott beszédet; a legjobb, ha mostantól elkezded a gyakorlást.” Elfelejtetted ezeket a szavakat? Egyáltalán nem érted? Nem fogod fel Isten szándékait?