Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az emberek között én voltam a Szellem, akit nem láthattak, a Szellem, akivel soha nem tudtak kapcsolatba lépni. A földi munkám három szakasza (a világ teremtése, a megváltás és a pusztítás) miatt különböző időpontokban (soha nem nyilvánosan) jelenek meg közöttük, hogy elvégezzem közöttük a munkámat. Először a Megváltás Korában jártam az emberek között. Természetesen zsidó családba érkeztem; ilyeténképpen a zsidók voltak az elsők, akik látták Isten földi eljövetelét. Azért személyesen végeztem el ezt a munkát, mert a megváltás során testi inkarnációmat akartam felajánlani engesztelő áldozatként. Így a Kegyelem Korában a zsidók voltak az elsők, akik megláttak Engem. Ez volt az első alkalom, amikor testet öltve munkálkodtam. A Királyság Korában az Én munkám a hódítás és a tökéletesítés, ezért ismét testet öltve végzem pásztori munkámat. Ez a második alkalom, hogy testet öltve tevékenykedem. A munka utolsó két szakaszában az emberek már nem a láthatatlan, megfoghatatlan Szellemmel kerülnek kapcsolatba, hanem egy olyan személlyel, aki a testté lett Szellem. Így az ember szemében ismét emberré válok, akin nem látszik és nem érződik, hogy Isten. Sőt, az Isten, akit az emberek látnak, nemcsak férfi, hanem nő is, ami a legmegdöbbentőbb és legzavarbaejtőbb számukra. Rendkívüli munkám újra és újra megdönti a sok-sok éve fennálló régi hiedelmeket. Az emberek megdöbbennek! Isten nem csupán a Szent Szellem, a Szellem, a hétszeresen felfokozott Szellem vagy a mindent átfogó Szellem, hanem ember is – egy közönséges ember, egy kivételesen hétköznapi ember. Ő nemcsak férfi, hanem nő is. Abban hasonlítanak, hogy mindketten embernek születtek, és abban különböznek, hogy egyikük a Szent Szellemtől fogant, a másikat pedig ember szülte, bár közvetlenül a Szellemtől származik. Abban hasonlítanak, hogy Isten mindkét testi inkarnációja az Atyaisten munkáját végzi, és abban különböznek, hogy egyikük a megváltást vitte véghez, míg másikuk a hódításon munkálkodik. Mindketten az Atyaistent képviselik, de egyikük a Megváltó, aki tele van szeretettel és irgalommal, másikuk pedig az igazságosság Istene, aki tele van haraggal és ítélkezéssel. Egyikük a Legfelsőbb Vezér, aki elindította a megváltás művét, míg másikuk az igazságos Isten, aki beteljesíti a hódítás művét. Az egyik a Kezdet, a másik a Vég. Az egyik a bűntelen test, míg a másik a megváltást beteljesítő, a munkát folytató, és soha nem bűnös test. Ők mindketten ugyanaz a Szellem, de különböző testben lakoznak, különböző helyeken születtek, és több ezer év választja el őket egymástól. Azonban minden munkájuk kölcsönösen kiegészíti egymást, soha nem ellentétesek, és egy kalap alatt lehet róluk beszélni. Mindkettő ember, de az egyik kisfiú volt, a másik pedig kislány. Mindezen sok év alatt, az emberek nemcsak a Szellemet és nemcsak egy embert, egy férfit láttak, hanem sok olyan dolgot is, amelyek nem illeszkednek az emberi fogalmakhoz; ilyeténképpen az emberek soha nem képesek teljesen megérteni Engem. Továbbra is félig hisznek, félig kételkednek Bennem – mintha valóban léteznék, de mégis csak egy illuzórikus álom lennék –, ezért van az, hogy az emberek a mai napig nem tudják, mi az Isten. Tényleg össze tudsz foglalni Engem egy egyszerű mondatban? Valóban azt mered mondani, hogy „Jézus nem más, mint Isten, és Isten nem más, mint Jézus”? Tényleg vagy olyan bátor, hogy azt mondd: „Isten nem más, mint a Szellem, és a Szellem nem más, mint Isten”? Nyugodtan kijelented, hogy „Isten csupán egy testet öltött ember”? Tényleg van bátorságod azt állítani, hogy „Jézus képmása Isten nagyszerű képmása”? Képes vagy ékesszólásodat arra használni, hogy alaposan elmagyarázd Isten természetét és képmását? Tényleg azt mered mondani, hogy „Isten csak férfiakat teremtett, nőket nem, a saját képmására”? Ha ezt mondod, akkor egyetlen nő sem lenne a kiválasztottjaim között, még kevésbé lennének a nők az emberiség egyik osztálya. Most már tényleg tudod, hogy mi az Isten? Isten ember? Isten Szellem? Isten valóban férfi? Csak Jézus tudja elvégezni a munkámat? Ha a fentiek közül csak egyet választasz lényegem összefoglalására, akkor rendkívül tudatlan, lojális hívő vagy. Ha egyszer, és csak egyszer munkálkodnék hús-vér testben, akkor is behatárolnátok Engem? Tényleg egyetlen pillantással teljesen meg tudsz Engem érteni? Tényleg teljesen össze tudsz Engem foglalni az alapján, aminek életed során ki voltál téve? Ha mindkét inkarnációmban hasonló munkát végeznék, hogyan látnátok Engem? Örökre ott hagynátok engem, a keresztre szegezve? Lehet Isten olyan egyszerű, mint ahogy állítod?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mi a te megértésed Istenről?)

Jézus és én egy Lélektől származunk. Még ha a testünk nem is áll rokoni kapcsolatban, a Lelkünk egy; még ha annak a tartalma, amit teszünk, és a munka, amit vállalunk, nem is azonos, lényegében egyformák vagyunk; a testünk különböző formákat ölt, de ez a korszakváltásnak és a munkánk eltérő követelményeinek köszönhető; a szolgálataink nem egyformák, így a munka, amit véghezviszünk, és a természetünk, amit az embereknek kinyilatkoztatunk, szintén különböző. Ezért van az, hogy amit az ember ma lát és megért, az nem olyan, mint a múltban, ami a korszakváltásnak köszönhető. Annak ellenére, hogy különböznek a nemükben és a testük formájában, és hogy nem ugyanabból a családból születtek, még kevésbé ugyanabban az időszakban, a Lelkük mégis egy. Annak ellenére, hogy a test szerint nincs köztük sem vérrokonság, sem semmiféle fizikai rokonság, nem tagadható, hogy Ők Isten megtestesülései két különböző időszakban. Az, hogy Ők Isten megtestesült formái, megcáfolhatatlan igazság. Azonban nem azonos vérvonalból származnak, és nincs közös emberi nyelvük (az egyik férfi volt, aki a zsidók nyelvét beszélte, a másik pedig nő, aki csak kínaiul beszél). Ezen okokból kifolyólag különböző országokban éltek, hogy elvégezzék azt a munkát, amit mindegyiküknek meg kell tennie, továbbá különböző időszakokban. Annak ellenére, hogy Ők ugyanaz a Lélek, ugyanannak a lényegnek a birtokában, a testük külső burka között nincs abszolút hasonlóság. Csak az emberi mivoltuk közös, de ami a testük külső megjelenését és a születésük körülményeit illeti, nem egyformák. Ezek a dolgok nincsenek hatással a saját munkájukra vagy az ember Róluk való ismeretére, mert végső soron Ők ugyanaz a Lélek, és senki sem választhatja el Őket egymástól. Még ha nem is állnak vérrokonságban, egész lényük a Lelkük irányítása alatt áll, amely különböző időszakokban különböző munkát oszt ki Nekik, és a testük különböző vérvonalból származik. Jahve Lelke nem Jézus Lelkének atyja, és Jézus Lelke nem Jahve Lelkének a fia, hanem Ők egy és ugyanaz a Lélek. Hasonlóképpen, a ma megtestesült Isten és Jézus nem állnak vérrokonságban egymással, de Ők egyek, ez azért van, mert a Lelkük egy. Isten képes elvégezni az irgalmasság és a szeretet munkáját éppúgy, mint az igazságos ítélet és az ember megfenyítésének munkáját is, valamint azt a munkát, hogy átkokat hívjon az emberre; és végül képes elvégezni a világ elpusztításának és a gonoszok megbüntetésének munkáját. Vajon nem Ő maga teszi mindezt? Hát nem ez Isten mindenhatósága? Képes volt arra is, hogy az ember számára törvényeket hirdessen és parancsolatokat adjon ki, és képes volt arra is, hogy a korai izráelitákat a földi életükben vezesse, és hogy a templom és az oltárok építésében irányítsa őket, uralma alatt tartva az összes izráelitát. Hatalma miatt kétezer éven át élt a földön Izráel népével. Az izráeliták nem mertek fellázadni Ellene; mindenki félte Jahvét és betartotta a parancsolatait. Ilyen volt a munka, amit az Ő hatalma és mindenhatósága alapján végzett. Aztán a Kegyelem Korában Jézus eljött, hogy az egész bukott emberiséget (nem csak az izráelitákat) megváltsa. Irgalmasságot és szeretetet gyakorolt az emberek iránt. Az a Jézus, akit az ember a Kegyelem Korában látott, tele volt szeretettel, és mindig szeretettel volt az ember iránt, mert azért jött, hogy megmentse az emberiséget a bűntől. Képes volt megbocsátani az embereknek a bűneiket, amíg a keresztre feszítése teljesen meg nem váltotta az emberiséget a bűntől. Ebben az időszakban Isten irgalommal és szeretettel jelent meg az ember előtt, azaz bűnért való áldozattá lett az emberért, és keresztre feszítették az ember bűneiért, hogy azok örökre megbocsáttassanak. Ő irgalmas, könyörületes, türelmes és szeretetteljes volt. És mindazok, akik Jézust követték a Kegyelem Korában, hasonlóképpen igyekeztek türelmesek és szeretetteljesek lenni mindenben. Hosszútűrőek voltak, és soha nem vágtak vissza, még akkor sem, ha verték, átkozták vagy megkövezték őket. De az utolsó szakaszban ez már nem lehet így. Jézus és Jahve munkája nem volt teljesen azonos, még akkor sem, ha Ők egy Lélekből voltak. Jahve munkája nem zárta le a korszakot, hanem vezette a korszakot, bevezetve az emberiség életét a földön, a mai munkája pedig az, hogy legyőzze a pogány nemzetek mélyen megrontott tagjait, és vezesse nemcsak Isten választott népét Kínában, hanem az egész világegyetemet és az egész emberiséget. Úgy tűnhet számotokra, hogy ez a munka csak Kínában folyik, de valójában már elkezdett külföldön is terjedni. Miért van az, hogy a Kínán kívüli emberek újra és újra az igaz utat keresik? Azért, mert a Lélek már munkához látott, és a ma elhangzó szavak az egész világegyetemben élő emberekhez szólnak. Ezzel a munka fele már folyamatban van. A világ teremtésétől kezdve egészen napjainkig Isten Lelke elindította ezt a nagyszerű munkát, ráadásul különböző korokban és különböző nemzetek között különböző munkát végzett. Az egyes korok emberei az Ő más-más természetét látják, ami természetes módon mutatkozik meg az Ő különböző munkáján keresztül. Ő irgalommal és szeretettel teljes Isten; Ő az ember bűnért való áldozata és az ember pásztora; de Ő az ember ítélete, fenyítése és átka is. Ő vezetni tudta az embert, hogy kétezer évig éljen a földön, és a megrontott emberiséget is meg tudta váltani a bűntől. Ma arra is képes, hogy meghódítsa az Őt nem ismerő emberiséget, és uralma alá hajtsa őket, hogy mindenki teljesen alávesse magát Neki. A végén el fog égetni mindent, ami tisztátalan és igazságtalan az emberekben az egész világegyetemben, hogy megmutassa nekik, hogy Ő nem csak egy irgalmas és szerető Isten, nem csak a bölcsesség és csodák Istene, nem csak egy szent Isten, hanem olyan Isten is, aki megítéli az embereket. Az emberiség gonoszai számára Ő az égetés, az ítélet és a büntetés; azok számára, akik tökéletessé válnak, Ő a nyomorúság, a finomítás és a megpróbáltatás, valamint a vigasztalás, a táplálás, az igékkel való ellátás, a foglalkozás és a metszés. A kitaszítottak számára pedig Ő a büntetés és a megtorlás. [...]

Isten nemcsak Lélek, hanem testté is tud válni. Ő ráadásul egy dicsőséges test. Jézusnak, bár ti nem láttátok Őt, az izráeliták – az akkori zsidók – tanúi voltak. Eleinte húsvér test volt, de miután keresztre feszítették, a dicsőség testévé vált. Ő a mindent átfogó Lélek, és mindenütt képes munkálkodni. Lehet Jahve, vagy Jézus, vagy Messiás; végül pedig Mindenható Istenné is válhat. Ő igazságosság, ítélet és büntetés; Ő átok és harag, de Ő irgalom és szeretet is. Mindaz a munka, amit Ő tett, alkalmas arra, hogy Őt képviselje. Szerinted milyen Isten Ő? Nem tudod megmagyarázni. Ha valóban nem tudod megmagyarázni, akkor nem szabadna következtetéseket levonnod Istenről. Ne vond le azt a következtetést, hogy Isten örökké az irgalom és a szeretet Istene, csak azért, mert az egyik szakaszban elvégezte a megváltás művét. Biztos lehetsz-e abban, hogy Ő csak egy irgalmas és szerető Isten? Ha Ő csupán egy irgalmas és szerető Isten, akkor miért fog véget vetni a korszaknak az utolsó napokban? Miért fog annyi katasztrófát leküldeni? Az emberek elképzelései és gondolatai szerint Istennek a végsőkig irgalmasnak és szeretőnek kell lennie, hogy az emberiség minden egyes tagja, az utolsó szálig megmenekülhessen. De miért küld le az utolsó napokban olyan nagy katasztrófákat, mint a földrengés, dögvész és éhínség, hogy elpusztítsa ezt a gonosz emberiséget, amely Istent ellenségnek tekinti? Miért engedi, hogy az ember elszenvedje ezeket a katasztrófákat? Hogy milyen Isten Ő, azt közületek senki sem meri megmondani, és senki sem tudja megmagyarázni. Biztos vagy abban, hogy Ő a Lélek? Ki mered-e mondani, hogy Ő nem más, mint Jézus teste? És mered-e azt mondani, hogy Ő olyan Isten, akit örökké megfeszített marad az emberekért?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét)

Miért mondom, hogy a megtestesülés értelme nem teljesedett ki Jézus munkájában? Mivel az Ige nem vált teljesen testté. Amit Jézus tett, csupán Isten testben végzett munkájának egy része volt; Ő csak a megváltás munkáját végezte el, és nem végezte el az ember teljes megnyerésének munkáját. Emiatt Isten még egyszer testet öltött az utolsó napokban. A munka eme szakasza szintén hétköznapi testben valósul meg; egy teljesen normális emberi lény végzi el, az, akinek emberi mivolta a legkevésbé sem transzcendens. Más szóval, Isten egy teljes emberi lénnyé vált; olyan személy, akinek identitása Istené, egy teljes emberi lény, egy teljes test, aki a munkát végzi. Az emberi szem egy hús-vér testet lát, amely egyáltalán nem transzcendens, egy igen hétköznapi személyt, aki beszéli a menny nyelvét, aki nem mutat csodás jeleket, nem tesz csodákat, még kevésbé teszi közszemlére a vallásról szóló belső igazságot nagy gyülekezeti termekben. A második megtestesült test munkája teljességgel másnak tűnik az emberek számára, mint az elsőé, olyannyira, hogy úgy tűnik, a kettőben semmi közös nincs, és az első munkából ezúttal semmi sem látható. Bár a második megtestesült test munkája eltér az elsőétől, az nem bizonyítja, hogy az Ő forrásuk ne lenne egy és ugyanaz. Az, hogy forrásuk azonos-e, a testek által végzett munka jellegétől függ, nem pedig az Ő külső burkaitól. Munkájának három szakasza során Isten kétszer öltött testet, és a megtestesült Isten munkája mindkét alkalommal egy új kort nyit meg, egy új munkát vezet be; a megtestesülések kiegészítik egymást. Az emberi szem képtelen megmondani, hogy a két test valójában azonos forrásból ered. Magától értetődik, hogy ez túlmegy az emberi szem vagy az emberi elme képességein. Lényegüket tekintve azonban Ők ugyanazok, ugyanis munkájuk ugyanabból a Lélekből ered. Az, hogy a két megtestesült test ugyanabból a forrásból ered-e, nem a kor és a hely alapján, amelyben Ők születtek, sem más hasonló tényezők alapján ítélhető meg, hanem az Általuk kifejezett isteni munka alapján. A második megtestesült test semmit nem végez abból a munkából, amit Jézus tett, ugyanis Isten munkája nem követi a szokásokat, hanem minden alkalommal egy új ösvényt nyit meg. A második megtestesült test nem az első test hatásának mélyítésére vagy megszilárdítására törekszik az emberek elméjében, hanem annak kiegészítésére és tökéletesítésére, az ember Istenről alkotott tudásának mélyítésére, az emberek szívében létező szabályok megszegésére, és az Istenről alkotott hamis képek kitörlésére a szívükből. Azt mondhatjuk, hogy Isten saját munkájának egyik önálló szakasza sem adhat egy teljes tudást az embernek Róla; mindegyik csak egy résszel szolgál, nem az egésszel. Bár Isten teljességében kifejezte természetét, az ember korlátozott felfogóképessége miatt az Istenről szóló ismerete továbbra is hiányos marad. Emberi nyelvet használva lehetetlen átadni Isten természetének teljességét; mi több, hogyan tudja az Ő munkájának egyetlen szakasza teljesen kifejezni Istent? Normális emberi mivoltának leple alatt munkálkodik a testben, és az ember csak isteni mivoltának kifejeződései által ismerheti meg Őt, nem pedig testi burka által. Isten testet ölt, hogy lehetővé tegye az ember számára, hogy sokféle munkája által megismerje Őt, és munkájának semelyik két szakasza nem hasonló egymáshoz. Az ember csak ily módon szerezhet teljes tudást Isten testben végzett munkájáról, nem egyetlen szempontra szorítkozva. Bár a két megtestesült test munkája különböző, a testek lényege és munkájuk forrása azonos; csupán arról van szó, hogy a munka két különböző szakaszának teljesítéséért léteznek, és két különböző korban tűnnek fel. Bármi is legyen, Isten megtestesült testei ugyanabban a lényegben osztoznak és ugyanonnan erednek – ez olyan igazság, amelyet senki sem tagadhat.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege)

Egykoron Jahve néven ismertek Engem. Messiásnak is neveztek, és az emberek egykor szeretettel és megbecsüléssel hívtak Engem Jézusnak, a Megváltónak. Ma azonban már nem az a Jahve vagy Jézus vagyok, akit az emberek a múltban ismertek; Én vagyok az Isten, aki az utolsó napokban visszatért, az Isten, aki véget vet a korszaknak. Én vagyok az Isten Maga, aki felemelkedik a világ végéről, a Maga teljes természetében tele tekintéllyel, becsülettel és dicsőséggel. Az emberek soha nem köteleződtek el Mellettem, soha nem ismertek meg Engem, és mindig is tudatlanságban voltak az Én természetemet illetően. A világ teremtésétől kezdve a mai napig egyetlen ember sem látott Engem. Ezen Isten az, aki az utolsó napokban megjelenik az embereknek, de elrejtőzik közöttük. Az emberek között él, igaz és valóságos, mint az égő nap és a lobogó láng, erővel és tekintéllyel tele. Nincs egy árva ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne ítéltetne meg szavaim által, és nincs egy árva ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne tisztulna meg a lángoló tűzben. Végül minden nemzet áldott lesz az Én szavaim által, és darabokra is törik miattuk. Ily módon az utolsó napokban minden ember látni fogja, hogy Én vagyok a visszatért Megváltó, és hogy Én vagyok a Mindenható Isten, aki meghódítja az egész emberiséget. És mindenki látni fogja, hogy egykor Én voltam a vétekáldozat az emberekért, de az utolsó napokban Én leszek a nap lángja is, amely mindent elhamvaszt, valamint az igazságosság Napja, amely mindent feltár. Ez az Én munkám az utolsó napokban. Azért vettem fel ezt a nevet, és azért bírok e természettel, hogy minden ember lássa, hogy Én vagyok az igazságos Isten, az égő nap, a lobogó láng, és hogy mindenki imádjon Engem, az egyetlen igaz Istent, és hogy lássák igazi arcomat: nemcsak az izráeliták Istene vagyok, és nemcsak a Megváltó, hanem minden teremtmény Istene vagyok az égen, a földön és a tengereken.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Megváltó egy „fehér felhőn”)

Kapcsolódó prédikációk

Vajon a Mindenható Istenbe vetett hit az Úr Jézus elárulása?