A Sátán által oly mélyen megrontott emberiség nem tudja, hogy Isten létezik, és abbahagyta Isten imádását. Kezdetben, amikor Ádám és Éva teremtetett, Jahve dicsősége és bizonysága mindig jelen volt. Megrontása után azonban az ember elveszítette a dicsőséget és a bizonyságtételt, mert mindenki fellázadt Isten ellen, és teljes mértékben felhagytak az Ő félelmével. A hódítás mai munkája minden bizonyságtétel és minden dicsőség visszaszerzése és annak elérése, hogy minden ember imádja Istent, hogy legyen bizonyságtétel a teremtett lények között; ez az a munka, amelyet ebben a szakaszban el kell végezni. Pontosan hogyan lehet meghódítani az emberiséget? Úgy, hogy e szakasz szavainak munkájával teljességgel meg kell győzni az embert; leleplezéssel, ítélettel, fenyítéssel és könyörtelen átokkal maradéktalanul rá kell beszélni; az ember lázadó mivoltának leleplezése és ellenállásának megítélése által, hogy megismerje az emberiség igazságtalanságát és mocskát, és így e dolgok ellenpontként szolgáljanak Isten igazságos természetével szemben. Az ember meghódítása és teljes meggyőzése főként e szavakon keresztül valósul meg. A szavak az emberiség végső meghódításának eszközei, és mindenkinek, aki elfogadja Isten hódítását, el kell fogadnia az Ő szavainak csapását és ítéletét is. A beszéd folyamata ma pontosan a hódítás folyamata. Pontosan hogyan kellene az embereknek együttműködniük? Azáltal, hogy tudják, hogyan egyék és igyák e szavakat, és hogy megértést nyernek róluk. Ami az emberek meghódításának módját illeti, az nem olyasmi, amit maguktól meg tudnak tenni. Te annyit tehetsz, hogy e szavak evése és ivása által megismered romlottságodat és szennyedet, lázadó mivoltodat és igazságtalanságodat, és leborulsz Isten előtt. Ha képes vagy a gyakorlásra, miután felfogtad Isten szándékait, és ha vannak látomásaid, és képes vagy teljesen alávetni magad e szavaknak, és nem hozni semmilyen döntést magadtól, akkor meglettél hódítva – és ez e szavaknak az eredményeként fog megtörténni. Miért vesztette el az emberiség a bizonyságtételt? Mert senkinek nincs hite Istenben, mert Istennek nincs helye az emberek szívében. Az emberiség meghódítása az emberiség hitének helyreállítása. Az emberek mindig hanyatt-homlok akarnak rohanni az evilági életbe, túl sok reményt dédelgetnek, túl sokat várnak a jövőjüktől, és túl sok szélsőséges követelményt támasztanak. Mindig a testre gondolnak, a testért terveznek, nem érdekli őket az Istenben való hit útjának keresése. Szívüket elragadta a Sátán, elveszítették Istent félő szívüket, és a Sátánnal vannak elfoglalva. Csakhogy az embert Isten teremtette. Így az ember elveszítette a bizonyságot, ami azt jelenti, hogy elvesztette Isten dicsőségét. Az emberiség meghódításának célja az ember istenfélelméből fakadó dicsőség visszaszerzése. Mondhatjuk így is: sokan vannak, akik nem keresik a életet; még ha vannak is néhányan, akik az életre törekszenek, csak egy maroknyian vannak. Az embereket a jövőjük foglalkoztatja, és egyáltalán nem figyelnek az életre. Néhányan lázadnak Isten ellen, és ellenállnak Neki, megítélik Őt a háta mögött, és nem gyakorolják az igazságot. Jelen pillanatban ezek az emberek figyelmen kívül vannak hagyva; most semmi nem történik a lázadás e fiaival, de a jövőben sötétségben fogsz majd élni, sírva és fogaidat csikorgatva. Nem érzed a fény értékes voltát, amikor benne élsz, de mihelyst a sötét éjszakában élsz majd, fel fogod ismerni, hogy milyen értékes, és akkor majd sajnálkozni fogsz. Most jól érzed magad, de el fog jönni a nap, amikor bánkódni fogsz. Amikor az a nap eljön, és leszáll a sötétség, világosság pedig soha többé nem lesz, már túl késő lesz a megbánáshoz. Azért nem tudod megbecsülni a most neked adatott időt, mert még mindig nem érted a mai munkát. Amint az egész világmindenség munkája megkezdődik, vagyis amikor mindaz, amit ma mondok, valóra vált, sokan a fejüket fogják majd, és fájdalmas könnyeket hullatnak. Amikor ezt teszik, vajon nem hullottak-e már a sírással és fogcsikorgatással teljes sötétségbe? Mindazok, akik igazán törekszenek az életre, és teljessé váltak, alkalmasak a használatra, míg a lázadás fiai, akik alkalmatlanok a használatra, mind a sötétségbe fognak zuhanni. A Szentlélek munkája elvétetik tőlük, és képtelenek lesznek bármit is megérteni. Így a zokogás fogja gyötörni őket, miután a büntetésbe zuhantak. Ha a munka e szakaszában jól fel vagy szerelkezve, és növekedtél az életedben, akkor alkalmas vagy a használatra. Ha nem vagy jól felszerelve, akkor – még ha meghívást kapsz is a munka következő szakaszára, alkalmatlan leszel a használatra – ezen a ponton pedig már nem lesz több esélyed még akkor sem, ha szeretnéd felvértezni magad. Isten addigra már eltávozik; hová mehetnél, hogy olyan lehetőséget találj, mint ami most előtted hever? Hová mehetnél olyan gyakorlatért, amelyet Isten maga biztosít? Addigra már Isten nem fog személyesen szólni vagy odaadni az Ő hangját; csak annyit tehetsz majd, hogy olvasod azokat a dolgokat, amelyek ma kimondatnak – akkor hogyan jön majd könnyedén a megértés? Hogyan lehetne az élet jobb a jövőben, mint ma? Azon a ponton nem élő halált fogsz-e elszenvedni, sírva és fogaidat csikorgatva? Most áldásokban részesülsz, de nem tudod, hogyan élvezd őket; áldottságban élsz, de mindvégig nincs tudomásod erről. Ez azt bizonyítja, hogy szenvedésre vagy kárhoztatva! Ma vannak, akik ellenállnak, vannak, akik lázadnak, egyesek ezt vagy azt teszik, Én pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyom mindezt – de ne gondoljátok, hogy nincs tudomásom arról, amire készültök. Nem értem meg vajon a lényegeteket? Miért hadakoztok folyton Velem? Nem azért hiszel Istenben, hogy az életet keresd és áldásokat önmagadnak? Nem a saját érdekedben van hited? A jelen pillanatban csak beszéd által végzem a hódítás munkáját, és amint a hódítás eme munkája véget ér, a te véged is nyilvánvaló lesz. Szükséges, hogy részletesen kifejtsem ezt?

A hódítás mai munkájának célja, hogy nyilvánvalóvá tegye, mi lesz az ember vége. Miért mondjuk, hogy a jelenkori fenyítés és ítélet az utolsó napok nagy fehér trónja előtti ítélet? Nem látod ezt? Miért a hódítás munkája az utolsó szakasz? Nem pontosan azért, hogy nyilvánvalóvá tegye, milyen véget fog érni az emberek minden egyes osztálya? Nem azért, hogy a fenyítés és ítélet általi hódítás munkája folyamán mindenkinek lehetősége legyen megmutatni a valódi arcát, és azután besorolják őket a fajtájuk szerint? Ahelyett, hogy ezt az emberiség meghódításának neveznénk, talán jobb úgy mondani, hogy ez mutatja meg, milyen vég vár majd az emberek különböző osztályaira. Ez az emberek bűneinek megítéléséről szól, majd a különböző fajta személyek felfedéséről és ezáltal annak eldöntéséről, hogy ők gonoszak-e vagy igazak. A hódítás munkája után következik a jó megjutalmazásának és a gonosz megbüntetésének munkája. Azok, akik teljességgel alávetik magukat – a teljesen meghódítottak – helyet kapnak Isten munkájának az egész univerzumban való elterjesztése következő lépésében; a meg nem hódítottak pedig a sötétségbe kerülnek, és szerencsétlenség éri őket. Így az emberek csoportokba lesznek osztva a fajtáik szerint: a gonoszok egy csoportban a gonosszal, hogy örökre a nap fénye nélkül legyenek, az igazak pedig egy csoportban a jóval, hogy részesüljenek a fényben, és mindörökké a fényben éljenek. A vég közeleg minden dolog számára; az ember szemei előtt világosan megmutatkozott végzete, és minden dolgot a fajtája szerint fognak besorolni. Akkor hogyan menekülhetnek meg az emberek attól a gyötrelemtől, hogy mindegyiküket a saját fajtája szerint fogják osztályozni? Valamennyi embertípus vége megmutatkozik, amikor minden dolgok vége elközeleg, ez pedig az egész világegyetem meghódításának munkája során (beleértve a hódítás összes munkáját, a jelen munkával kezdve) történik. Az egész emberiség végének kinyilatkoztatása az ítélet széke előtt történik, a fenyítés során és az utolsó napok hódítási munkája során. Az emberek besorolása fajtájuk szerint nem azt jelenti, hogy visszakerülnek az eredeti osztályaikba, mert amikor a teremtés idején az embert megalkották, csak egyféle emberi lény létezett, csak a férfiak és nők között volt különbség. Nem volt sokféle különböző emberfajta. Az emberi lények különféle osztályai csak több ezer éves romlottság után alakultak ki: vannak a tisztátalan ördögök hatalma alatt lévők, mások a gonosz ördögök hatalma alá tartoznak, és olyanok is vannak, akik az élet útját keresik a Mindenható uralma alatt. Csak így jönnek létre az osztályok fokozatosan az emberek között, és az emberiség nagy családján belül csak így válnak szét osztályokra az emberek. Az összes embernek különböző „atyáik” vannak; nem úgy van, hogy mindenki teljes mértékben a Mindenható uralma alá tartozik, mivel az ember túlságosan is lázadó. Az igazságos ítélet felfedi valamennyi embertípus valódi énjét, semmit sem hagy rejtve. A fényben mindenki az igazi arcát mutatja. Ezen a ponton az ember már nem olyan, amilyen eredetileg volt, őseinek kezdeti hasonlósága már régen elenyészett, mert Ádám és Éva számtalan leszármazottját a Sátán már régóta fogva tartja, hogy soha többé ne ismerjék a mennynapot, és mert az emberek a Sátán mérgének minden formájával teljesek. Így mindenki számára megvan a megfelelő rendeltetési hely. Mi több, különböző mérgeik alapján kerülnek besorolásra a fajtájuk szerint, vagyis az alapján válogatják szét őket, hogy mára milyen mértékben sikerült őket meghódítani. Az ember vége nem olyasmi, ami a világ teremtése óta eleve elrendeltetett. Ennek oka, hogy kezdetben csak egy osztály létezett, amelyet gyűjtőnéven „emberiségnek” hívtak, és az elején az embert még nem rontotta meg a Sátán, és minden ember Isten világosságában élt, nem érte őket sötétség. Miután azonban a Sátán megrontotta az embert, az emberek mindenféle típusa és fajtája elterjedt az egész földön – mindenféle és fajta ember, akik a gyűjtőnéven „emberiségnek” nevezett, férfiakból és nőkből álló családból származtak. Mindannyiukat az elődeik vezették arra, hogy távol kerüljenek legősibb felmenőiktől – a férfiból és nőből álló emberiségtől (vagyis, a kezdetek Ádámjától és Évájától, a legősibb felmenőiktől). Abban az időben az izráeliták voltak az egyedüli nép, akiknek földi életét Jahve vezérelte. A különféle embertípusok, akik Izráel egészéből (vagyis az eredeti családi klánból) alakultak ki, ekkor elveszítették Jahve vezetését. Ezek a korai népek, akik az emberi világ dolgai felől teljesen tudatlanok voltak, ezt követően az őseikkel tartottak, hogy az általuk maguknak követelt területeken éljenek, és ez a mai napig folytatódik. Így továbbra is tudatlanok maradnak arra vonatkozóan, hogyan távolodtak el Jahvétől, és hogyan rontják meg őket a mai napig mindenféle tisztátalan ördögök és gonosz szellemek. Azoknak, akikben mostanáig mélyre hatolt a megrontás és a méreg – akiket végül nem lehet majd megmenteni –, nem lesz más választásuk, mint az, hogy az őseikkel, az őket megrontó mocskos ördögökkel tartsanak. Akiket végül meg lehet menteni, az emberiség megfelelő rendeltetési helyére fognak jutni, vagyis arra a végzetre, amely a megmentettekre és meghódítottakra vár. Mindent elkövetnek majd, hogy megmentsék mindazokat, akiket meg lehet menteni – ám az érzéketlenek és gyógyíthatatlanok egyetlen választása az lesz, hogy elődeiket kövessék a fenyítés feneketlen mélységébe. Ne képzeld, hogy a véged eleve elrendeltetett kezdetben, és csak most tárult fel. Ha így gondolkozol, akkor elfelejtetted talán, hogy az emberiség kezdeti teremtése során nem került sor egy külön sátáni osztály teremtésére? Elfelejtetted talán, hogy egyetlen egy emberiség lett teremtve, amely Ádámból és Évából állt (vagyis csak férfiak és nők lettek teremtve)? Ha már a kezdetben is a Sátán leszármazottja lettél volna, az nem azt jelentené, hogy amikor Jahve megteremtette az embert, egy sátáni csoportot is belefoglalt az Ő teremtésébe? Képes lett volna Ő ilyet tenni? Ő a bizonyságtétel érdekében teremtette meg az embert, az Ő dicsősége érdekében teremtette meg az embert. Miért teremtette volna meg szándékosan a Sátán ivadékainak osztályát, akik tudatosan ellenállnak Neki? Hogyan tehetett volna Jahve ilyen dolgot? Ha ezt tette volna, ki mondaná, hogy Ő igaz Isten? Amikor most azt mondom, hogy néhányatok a Sátánnal fog tartani a végén, az nem azt jelenti, hogy a kezdetektől fogva a Sátánnal voltál; inkább azt jelenti, hogy olyan mélyre süllyedtél, hogy még ha Isten próbált is megmenteni, akkor sem tudtad elnyerni az üdvösséget. Nincs más lehetőség, mint a Sátánnal egy osztályba sorolni téged. Ennek oka csupán az, hogy menthetetlen vagy, nem azért, mert Isten igazságtalan hozzád, és szándékosan a Sátán egy megtestesítőjének sorsát jelölte ki neked, és azután a Sátánhoz sorol téged, és kifejezetten azt akarja, hogy szenvedj. Nem ez a hódítás munkájának belső igazsága. Ha ebben hiszel, akkor a megértésed nagyon egysíkú! A hódítás munkájának utolsó szakasza az emberek megmentését szolgálja és azt, hogy felfedje a végüket. Az a célja, hogy ítélet által feltárja, mennyire elkorcsosultak az emberek, így megbánásra vezesse őket, hogy felkeljenek és keressék az életet és az emberi élet helyes ösvényét. Az a célja, hogy a fásult és eltompult emberek szívét felébressze és ítélet által megmutassa belső lázadó mivoltukat. Ha azonban az emberek továbbra is képtelenek a megtérésre, továbbra is képtelenek az emberi élet helyes útját keresni, és képtelenek levetni ezeket a romlottságokat, akkor őket nem lehet megmenteni, és a Sátán fogja elnyelni őket. Ez Isten hódításának jelentősége: hogy megmentse az embereket, valamint hogy megmutassa a végüket. Jó végzetek, rossz végzetek – mindezek feltárulnak a hódítás munkája által. Az, hogy az emberek megmenekülnek vagy átkozottak lesznek, mind a hódítás munkája során fog megmutatkozni.

Az utolsó napok azok, amikor hódítás által minden dolog besorolásra kerül a fajtája szerint. A hódítás az utolsó napok munkája; más szóval minden személy bűneinek megítélése az utolsó napok munkája. Máskülönben hogy lehetne osztályozni az embereket? A köztetek végzett besorolási munka az egész univerzumban végzett ugyanilyen munkának a kezdete. Ezután az összes országból és valamennyi nép közül valók szintén át fogják élni a hódítás munkáját. Ez azt jelenti, hogy a teremtésben minden személy a fajtája szerint lesz besorolva, az ítélet széke előtt behódolva az ítéletnek. Egyetlen személy és egyetlen dolog sem kerülheti el, hogy elszenvedje ezt a fenyítést és ítéletet, és nincs egy személy vagy dolog sem, amely ne a fajtája szerinti osztályba kerülne; minden személy osztályozva lesz, mert minden dolog vége közeledik, és az egész menny és föld elérkezett a lezáráshoz. Hogyan menekülhetne meg az ember az emberi lét utolsó napjaitól? Ennek fényében meddig folytatódhatnak még lázadó cselekedeteitek? Nem látjátok, hogy az utolsó napjaitok már a küszöbön állnak? Hogyan lehetséges, hogy akik félik Istent, és vágynak az Ő megjelenésére, nem látják Isten igazsága megjelenésének napját? Hogy fordulhat elő, hogy nem kapják meg a jóságért járó végső jutalmat? Olyan ember vagy, aki jót cselekszik, vagy olyan, aki gonoszat tesz? Olyan ember vagy, aki elfogadja az igazságos ítéletet, és utána aláveti magát, vagy olyan, aki elfogadja az igazságos ítéletet, és utána átkozott lesz? Az ítélőszék előtt élsz a világosságban, vagy az alvilágban lakozol a sötétséggel körülvéve? Nem te magad tudod-e legjobban, hogy a véged a jutalmazás lesz-e, vagy a büntetés? Nem te vagy az, aki a legjobban tudja, és a legmélyebben érti, hogy Isten igazságos? Akkor tehát pontosan milyen a viselkedésed és a szíved? Ahogy ma meghódítalak téged, tényleg rászorulsz arra, hogy lebetűzzem neked, hogy a viselkedésed jó-e avagy gonosz? Mennyi mindent adtál fel Értem? Milyen mélyen imádsz Engem? Nem te magad vagy leginkább tisztában azzal, hogy miként viselkedsz Velem? Mindenki másnál jobban kellene tudnod, hogy végül milyen végzetre jutsz majd! Őszintén mondom neked: Én csak megteremtettem az emberiséget, és megteremtettelek téged, de nem adtalak át benneteket a Sátánnak, és nem Én okoztam szántszándékkal azt, hogy Ellenem lázadjatok vagy ellenálljatok Nekem, hogy aztán büntetésemben részesüljetek. Nem azért történnek mindezek a szerencsétlenségek és gyötrelmek, mert a szívetek túlságosan kemény, és a viselkedésetek túl megvetendő? Nem ti magatok határozzátok-e meg, hogy milyen végre fogtok jutni? Nem tudjátok-e a szívetekben mindenki másnál jobban, hogy miként végzitek majd? Azért hódítom meg az embereket, hogy felfedjem őket, és hogy jobban elhozhassam neked az üdvösséget. Nem azért, hogy gonoszság elkövetésére vigyelek, sem azért, hogy szántszándékkal úgy intézzem, hogy besétálj a pusztulás poklába. Amikor eljön az idő, valamennyi nagy szenvedésed, sírásod és fogaid csikorgatása, vajon mindez nem a te bűneid miatt lesz? Tehát nem a te saját jóságod vagy gonoszságod ítél-e meg téged a legjobban? Vajon nem ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy mi lesz a véged?

Ma Isten választott népében munkálkodom Kínában, hogy felfedjem minden lázadó beállítottságukat, és lerántsam a leplet minden csúfságukról, és ez helyezi megfelelő kontextusba mindazt, amit mondanom kell. Később, amikor majd véghezviszem az egész világegyetem meghódítási munkájának következő lépését, a rátok kirótt ítéletem segítségével fogom megítélni mindenki igazságtalanságát a teljes univerzumban, mert ti képviselitek az emberiség lázadóit. Azok, akik nem tudják vállalni a kihívást, pusztán ellenpontokká és szolgálókká válnak, míg azokat, akik képesek vállalni, használatba állítom. Miért mondom, hogy azok, akik nem tudják vállalni a kihívást, csak ellenpontnak lesznek jók? Azért, mert a jelen szavaim és munkám mind a ti háttereteket célozzák meg, és mert ti az egész emberiség között a lázadók képviselői és megtestesítői lettetek. Később majd idegen országokba viszem e szavakat, amelyek titeket meghódítanak, és meghódítom velük az ottani embereket, rólad mégsem lesz elmondható akkor, hogy elnyerted e szavakat. Nem lennél ellenpont ezáltal? Az egész emberiség romlott beállítottságai, az ember lázadó cselekedetei, az ember csúf képei és arcai – mindezeket rögzítik ma a meghódításotokra használt szavak. Akkor majd e szavakkal fogom meghódítani az embereket minden nemzetből és minden felekezetből, mivel ti vagytok az archetípus, a precedens. Azonban nem az volt a tervem, hogy szándékosan elhagyjalak titeket; ha törekvésedben kudarcot vallasz, és ezáltal gyógyíthatatlannak bizonyulsz, akkor nem csupán szolgáló és ellenpont leszel vajon? Egyszer azt mondtam, hogy bölcsességemet a Sátán cselszövéseire építve lehet gyakorolni. Miért mondtam ezt? Vajon nem ez az igazság amögött, amit most mondok és teszek? Ha nem tudod vállalni a kihívást, ha nem tökéletesedsz, hanem helyette büntetésben részesülsz, nem válsz-e ellenponttá? Lehet, hogy sokat szenvedtél a te idődben, de még mindig nem értesz semmit; tudatlan vagy mindarról, ami az élettel kapcsolatos. Habár fenyítésben és ítéletben volt részed, egyáltalán nem változtál, és legbelül nem nyertél életet. Amikor eljön az idő, és a munkádat próbára teszik, olyan ádáz megpróbáltatást élsz majd át, mint a tűz, és még nagyobb gyötrelmet. Ez a tűz a teljes lényedet hamuvá változtatja majd. Olyan emberként, akinek nincs élete, akiben egy szemernyi tiszta arany sincs, aki még mindig a régi romlott természetnél ragadt le, és aki még ellenpontnak sem jó, hogy lenne lehetséges az, hogy ne legyél kiiktatva? Lehetne egy olyan embert használni a hódítás munkájához, aki egy fabatkát sem ér, és akinek nincs élete? Amikor eljön az az idő, nehezebb napokat fogtok átélni, mint Noé és Szodoma napjai voltak! Az imáid semmit nem fognak érni akkor. Hogyan jöhetnél vissza később és kezdhetnéd elölről a megtérést, amikor az üdvösség munkája már véget ért? Amikor az üdvösség minden munkája elvégeztetett, nem lesz tovább; ami még hátra lesz, az a gonoszok megbüntetése munkájának kezdete. Ellenállsz, lázadsz, és olyan dolgokat teszel, melyekről tudod, hogy gonoszak. Nem vagy-e súlyos büntetés célpontja? Ma részletesen elmondom ezt neked. Ha úgy döntesz, hogy nem figyelsz, akkor, amikor majd később katasztrófa ér, nem lesz vajon túl késő, ha csak akkor kezdesz majd megbánást érezni és hinni? Adok neked egy esélyt, hogy még ma megtérj, de nem vagy rá hajlandó. Meddig akarsz várni? A fenyítés napjáig? Ma nem emlékszem a múltbéli vétkeidre; újra és újra megbocsátok neked, elfordulok a negatív oldaladtól, hogy csak a pozitív oldaladat lássam, mert minden jelenlegi szavam és munkám célja, hogy téged megmentselek, és nincs semmilyen rossz szándékom veled kapcsolatban. Te mégsem vagy hajlandó belépni; nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól, és nem tudod értékelni a jóságot. Az ilyen emberek nem csupán a büntetés és igazságos megtorlás érkezésére várnak vajon?

Amikor Mózes rásújtott a sziklára, és a Jahve által adományozott víz előtört, az az ő hite miatt történt. Amikor Dávid lanton játszott, hogy dicsérjen Engem, Jahvét, és a szíve megtelt örömmel, az az ő hite miatt történt. Amikor Jób elvesztette a hegyeket betöltő jószágait és mérhetetlenül nagy vagyonát, és testét fájdalmas kelések borították, az az ő hite miatt történt. Amikor hallhatta az Én hangomat, Jahve hangját, és láthatta az Én dicsőségemet, Jahve dicsőségét, az az ő hite miatt volt. Az, hogy Péter követni tudta Jézus Krisztust, a hitének volt köszönhető. Az, hogy őt Énértem a keresztre szegezhették, és csodálatos bizonyságot tehetett, szintén az ő hitének köszönhető. Amikor János meglátta az Emberfia dicsőséges ábrázatát, az az ő hitének volt köszönhető. Amikor látta az utolsó napok látomását, az még inkább az ő hitének volt köszönhető. Az ok, amiért az úgynevezett pogány nemzetek sokasága megkapta az Én kinyilatkoztatásomat, és megtudta, hogy testben tértem vissza, hogy elvégezzem munkámat az emberek között, szintén az ő hitük miatt van. Mindazok, akiket kemény szavaim sújtanak, és mégis vigaszt nyernek általuk, és üdvözülnek – ők vajon nem a hitük miatt élik át ezeket? Az emberek oly sokat kaptak a hitük miatt, és ez nem mindig áldás. Talán nem részesülnek abban a boldogságban és örömben, amit Dávid érzett, vagy nem kapnak vizet Jahvétól, ahogy Mózes. Jób például áldást nyert Jahvétól a hite miatt, de katasztrófát is elszenvedett. Akár áldott vagy, akár katasztrófát szenvedsz el, mindkét esemény áldott. Hit nélkül nem lennél képes befogadni a hódításnak eme munkáját, még kevésbé meglátni Jahve cselekedeteit, amelyek ma a szemed előtt zajlanak. Képtelen lennél látni, még kevésbé lennél képes befogadni. Ha nem esnének meg veled ezek a csapások, ezek a szerencsétlenségek és valamennyi ítélet, képes lennél meglátni Jahve mai cselekedeteit? Ma a hit által lehet meghódítani téged, és azért tudsz hinni Jahve minden tettében, mert meg lettél hódítva. Csakis a hit miatt részesülsz ilyen fenyítésben és ítéletben. E fenyítés és ítélet által megy végbe meghódításod és tökéletessé tételed. Az olyan fajta fenyítés és ítélet nélkül, mint amelyben ma részesülsz, a hited hiábavaló lenne, mert nem ismernéd Istent; nem számítana, mennyire hiszel Benne, a hited csak egy üres, nem a valóságon alapuló szólam lenne. A hited csak azután válik igazzá és megbízhatóvá, és szíved csak akkor fordul Isten felé, ha elfogadod a hódításnak eme munkáját, a munkát, amely teljességgel engedelmessé tesz. Még ha a „hit” szó miatt nagy ítéletet és átkot szenvedsz is el, akkor is igaz hited van, és a legigazabb, legvalódibb, legbecsesebb dolgot nyered el. Ez azért van így, mert csak az ítélet során látod meg a teremtett lények végső rendeltetési helyét; ebben az ítéletben látod meg, hogy a Teremtőt szeretni kell; a hódítás ilyen munkájában pillantod meg Isten karját; ebben a hódításban érted meg teljesen az emberi életet; ebben a hódításban nyered el az emberi élet helyes ösvényét és jutsz el az „ember” valós jelentésének megértésére; csak ebben a hódításban látod meg a Mindenható igaz természetét és az Ő gyönyörű, dicsőséges ábrázatát; a hódításnak e munkájában ismered meg az ember eredetét és érted meg az egész emberiség „halhatatlan történelmét”; ebben a hódításban kapsz megértést az emberiség elődeiről és az emberiség romlottságának eredetéről; ebben a hódításban kapsz örömet és vigasztalást, ahogy véget nem érő fenyítést, fegyelmezést és a Teremtő dorgáló szavait is, amelyeket az általa teremtett emberiséghez intéz; ebben a hódításban részesülsz áldásokban, ahogy az embert megillető szerencsétlenségekben is... Mindez nem a csekélyke hited miatt van? Nem növekedett a hited, miután elnyerted ezeket a dolgokat? Nem nyertél hatalmas mértékben? Nem csupán hallottad Isten szavait és láttad Isten bölcsességét, hanem személyesen meg is tapasztaltad munkájának minden lépését. Talán azt mondanád, hogy ha nem lenne hited, nem is szenvednél el ilyen fenyítést vagy ilyen ítéletet. De tudnod kell, hogy hit nélkül nemcsak az ilyen fenyítést vagy a Mindenható ilyenfajta törődését nem kaphatnád meg, de örökre elveszítenéd annak lehetőségét is, hogy találkozz a Teremtővel. Soha nem ismernéd meg az emberiség eredetét, és soha nem fognád fel az emberi élet jelentőségét. Még ha a tested meghalna és a lelked eltávozna, akkor sem értenéd a Teremtő összes tettét, még kevésbé tudnád, hogy a Teremtő ilyen hatalmas munkát végzett a földön, miután az emberiséget megalkotta. Az Általa teremtett emberiség egy tagjaként hajlandó vagy így a sötétségbe hullani tudatlanul, és örök büntetést szenvedni? Ha elválasztod magad a mai fenyítéstől és ítélettől, mivel fogsz szembesülni? Gondolod, hogy miután elkülönültél a jelen ítélettől, képes leszel megmenekülni ettől a nehéz élettől? Nem igaz-e vajon, hogy amikor elhagyod „e helyet”, az ördögök által előidézett fájdalmas gyötrelemmel és kegyetlen bántalmazással találkozol majd? Talán elviselhetetlen nappalokkal és éjszakákkal találod szemben magad? Azt hiszed, hogy csak azért, mert ma megmenekülsz ettől az ítélettől, örökre elkerülheted azt a jövőbeni gyötrelmet? Mi jön majd az utadba? Lehetséges, hogy tényleg az általad áhított Paradicsom lesz az? Azt hiszed, megmenekülhetsz a jövőbeni örökkévaló fenyítéstől csupán azáltal, hogy elfutsz a valóság elől, ahogy most is teszed? A mai napot követően találhatsz még egyszer valaha ilyen lehetőséget és ilyen áldást? Képes leszel megtalálni ezeket, amikor katasztrófa történik veled? Képes leszel megtalálni ezeket, amikor az egész emberiség bemegy a nyugalomra? A jelenlegi boldog életed és harmonikus kis családod helyettesíthetik a jövőbeni örök rendeltetési helyedet? Ha igazi hited van, és sokat nyersz a hited révén, akkor mindezt neked – mint teremtett lénynek – el kell nyerned, és ezekkel már eleve rendelkezned kellett volna. Semmi sem hasznosabb a hitedre és életedre nézve, mint az ilyen meghódítás.

Ma meg kell értened, hogy mit kér Isten azoktól, akiket meghódított, hogyan viseltetik Ő azok iránt, akik tökéletessé váltak, és mibe kellene belépned a jelen pillanatban. Vannak dolgok, amiket csak kissé kell megértened. Vannak olyan titokzatos szavak, amiket nem kell alaposan megvizsgálnod; nem sok segítséget nyújtanak az élethez, és ezekre elég egy pillantást vetni. Olvashatsz misztériumokról, mint Ádám és Éva misztériuma: amiről Ádám és Éva története szólt akkor, és hogy milyen munkát akar Isten ma elvégezni. Meg kell értened, hogy az ember meghódítása és tökéletesítése során Isten szeretné az embert visszatéríteni abba az állapotba, amilyen Ádám és Éva volt. A szívedben kellene lennie egy helyes elgondolásnak arról, hogy a tökéletesség mely szintjét kell elérni ahhoz, hogy megfelelj Isten elvárásainak, majd törekedned kell arra, hogy el is érd azt. Ez a gyakorlatodra vonatkozik, és olyan dolog ez, amit meg kell értened. Elegendő, ha arra törekszel, hogy Isten e dolgokra vonatkozó szavai szerint lépj be. Amikor azt olvasod, hogy „Több tízezer évnyi történelem kellett ahhoz, hogy az emberiség oda jusson, ahol ma van”, kíváncsivá válsz, ezért megpróbálsz fivéreiddel és nővéreiddel együtt válaszra lelni. „Isten azt mondja, hogy az emberiség fejlődése hatezer évre nyúlik vissza, igaz? Mi a helyzet akkor ezzel a több tízezer évvel?” Mi értelme van választ keresni erre a kérdésre? Istennek tényleg szüksége van rá, hogy tudj arról, hogy Ő Maga több tízezer éve vagy többszáz millió éve munkálkodik? Ez nem olyasmi, amiről neked mint teremtett lénynek tudnod kell. Csak engedd meg magadnak, hogy egy pillanatra odafigyelj az ilyen beszédre, és ne próbáld meg úgy értelmezni, mintha egy látomás volna. Tisztában kell lenned azzal, hogy ma mibe kell belépned és mit kell megértened, azután pedig erősen meg kell ragadnod azt. Csak ekkor leszel meghódítva. A fentiek olvasásának ezt a normális reakciót kell kiváltania belőled: Istent égeti a sóvárgás, meg akar hódítani bennünket, dicsőséget és tanúságot nyerni, hogyan kellene tehát együttműködnünk Vele? Mit tegyünk azért, hogy teljesen meghódíthasson minket, és az Ő bizonyságává válhassunk? Mivel segíthetjük elő, hogy Isten dicsőséget nyerjen? Mit kell tennünk ahhoz, hogy lehetővé tegyük, hogy Isten uralma alatt éljünk, nem pedig a Sátán hatalma alatt? Ezen kellene gondolkodniuk az embereknek. Mindegyikőtöknek tisztán kellene látnia az Isten általi meghódítás jelentőségét. Ez a ti felelősségetek. Csak e tisztánlátás megszerzése után kaptok majd bejutást, fogjátok megismerni a munka e szakaszát, és váltok majd teljesen engedelmessé. Máskülönben nem fogtok igaz engedelmességre jutni.