A Sátán által oly mélyen megrontott emberiség nem tudja, hogy Isten létezik, és abbahagyta Isten imádását. Kezdetben, amikor Ádám és Éva teremtetett, Jahve dicsősége és bizonysága mindig jelen volt. Megrontása után azonban az ember elveszítette a dicsőséget és a bizonyságtételt, mert mindenki fellázadt Isten ellen, és teljes mértékben felhagyott az Ő félelmével. A hódítás mai munkája minden bizonyságtétel és minden dicsőség visszaszerzése és annak elérése, hogy minden ember imádja Istent, hogy legyen bizonyságtétel a teremtett lények között; ez az a munka, amelyet ebben a szakaszban el kell végezni. Pontosan hogyan lehet meghódítani az emberiséget? Úgy, hogy e szakasz szavainak munkájával teljességgel meg kell győzni az embert; leleplezéssel, ítélettel, fenyítéssel és könyörtelen átokkal maradéktalanul meg kell győzni; az ember lázadó mivoltának leleplezése és ellenállásának megítélése által, hogy megismerje az emberiség igazságtalanságát és mocskát, és így e dolgok ellenpontként szolgáljanak Isten igazságos természetével szemben. Az ember meghódítása és teljes meggyőzése főként e szavakon keresztül valósul meg. A szavak az emberiség végső meghódításának eszközei, és mindenkinek, aki elfogadja Isten hódítását, el kell fogadnia az Ő szavainak csapását és ítéletét is. A beszéd folyamata ma pontosan a hódítás folyamata. Pontosan hogyan kellene az embereknek együttműködniük? Azáltal, hogy tudják, hogyan egyék és igyák e szavakat, és hogy megértést nyernek róluk. Ami az emberek meghódításának módját illeti, az nem olyasmi, amit maguktól meg tudnak tenni. Te annyit tehetsz, hogy e szavak evése és ivása által megismered romlottságodat és szennyedet, lázadó mivoltodat és igazságtalanságodat, és leborulsz Isten előtt. Ha képes vagy a gyakorlásra, miután felfogtad Isten szándékait, és ha vannak látomásaid, és képes vagy teljesen alávetni magad e szavaknak, és nem hozni semmilyen döntést magadtól, akkor addigra már meg leszel hódítva – és ez e szavaknak az eredményeként fog megtörténni. Miért vesztette el az emberiség a bizonyságtételt? Mert senkinek nincs hite Istenben, mert Istennek nincs helye az emberek szívében. Az emberiség meghódítása az emberiség hitének helyreállítása. Az emberek mindig hanyatt-homlok akarnak rohanni az evilági életbe, túl sok reményt dédelgetnek, túl sokat várnak a jövőjüktől, és túl sok túlzó követelményt támasztanak. Mindig a testre gondolnak, a testért terveznek, nem érdekli őket az Istenben való hit útjának keresése. Szívüket elragadta a Sátán, elveszítették Istent félő szívüket, és a Sátánnal vannak elfoglalva. Csakhogy az embert Isten teremtette. Így az ember elveszítette a bizonyságot, ami azt jelenti, hogy elvesztette Isten dicsőségét. Az emberiség meghódításának célja az ember istenfélelméből fakadó dicsőség visszaszerzése. Mondhatjuk így is: sokan vannak, akik nem törekszenek az életre; még ha vannak is néhányan, akik az életre törekszenek, csak egy maroknyian vannak. Az emberek a jövőjük miatt aggódnak a leginkább, és egyáltalán nem figyelnek az életre. Néhányan lázadnak Isten ellen, és ellenállnak Neki, megítélik Őt a háta mögött, és nem gyakorolják az igazságot. Jelen pillanatban ezek az emberek figyelmen kívül vannak hagyva; most semmi nem történik a lázadás e fiaival, de a jövőben sötétségben fogsz majd élni, sírva és fogaidat csikorgatva. Nem érzed a fény értékes voltát, amikor benne élsz, de mihelyst a sötét éjszakában élsz majd, fel fogod ismerni, hogy milyen értékes, és akkor majd bánni fogod. Most jól érzed magad, de el fog jönni a nap, amikor bánkódni fogsz. Amikor az a nap eljön, és leszáll a sötétség, világosság pedig soha többé nem lesz, már túl késő lesz a megbánáshoz. Azért nem tudod megbecsülni a most neked adatott időt, mert még mindig nem érted a mai munkát. Amint az egész világmindenség munkája megkezdődik, vagyis amikor ezek a szavak, amelyeket ma szólok, valóra váltak, sokan a fejüket fogják majd, és fájdalmas könnyeket hullatnak. Amikor ezt teszik, vajon nem hullottak-e már a sírással és fogcsikorgatással teljes sötétségbe? Mindazok, akik igazán törekszenek az életre, és teljessé váltak, alkalmasak a használatra, míg a lázadás fiai, akik alkalmatlanok a használatra, mind a sötétségbe fognak zuhanni. Teljesen meg lesznek fosztva a Szentlélek munkájától, és képtelenek lesznek bármit is felfogni. Így büntetésbe zuhannak majd és sírni fognak. Ha a munka e szakaszában jól fel vagy szerelkezve, és növekedtél az életedben, akkor alkalmas vagy a használatra. Ha nem vagy jól felszerelve, akkor még ha meghívást kapsz is a munka következő szakaszára, alkalmatlan leszel a használatra – ezen a ponton pedig már nem lesz több esélyed még akkor sem, ha szeretnéd felvértezni magad. Amikor Isten eltávozott, hol fogsz tudni olyan lehetőséget találni, amilyet Isten munkája most kínál? Hol fogsz tudni olyan képzésben részesülni, amelyet személyesen Isten nyújt? Addigra Isten nem fog személyesen beszélni és nem fogja hallatni a hangját; csak azokat a dolgokat fogod olvasni, amelyeket ma mond – hogyan válik majd könnyűvé a megértés? Hogyan is érhetne fel a jövőbeli élet ahhoz, amilyen az ma? Ezen a ponton, amikor sírsz és a fogaidat csikorgatod, vajon nem gyötrelmes élet lesz az? Most áldásokban részesülsz, de nem tudod, hogyan élvezd őket; áldottságban élsz, mégis tudatlan maradsz. Ez azt bizonyítja, hogy szenvedésre vagy kárhoztatva! Ma vannak, akik ellenállnak, vannak, akik lázadnak, egyesek ezt vagy azt teszik, Én pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyom mindezt – de ne gondoljátok, hogy nincs tudomásom arról, amire készültök. Nem értem meg vajon a lényegeteket? Miért szálltok szembe Velem mindig? Nem azért hiszel Istenben, hogy az életre és áldásokra törekedj a saját érdekedben? Nem a saját érdekedben van hited? A jelen pillanatban csak a hódítás munkáját végzem beszéd által, és amint a hódítás eme munkája véget ér, feltárul a sorsod. Szükséges, hogy részletesen kifejtsem ezt?

A hódítás mai munkájának célja, hogy felfedje, mi lesz az ember sorsa. Miért mondjuk, hogy a jelenkori fenyítés és ítélet az utolsó napok nagy fehér trónja előtti ítélet? Nem látod ezt? Miért a hódítás munkája az utolsó szakasz? Nem pontosan azért, hogy felfedje, milyen sors vár az emberek egyes osztályaira? Nem azért, hogy a fenyítés és ítélet általi hódítás munkája folyamán mindenkinek lehetősége legyen megmutatni a valódi énjét, majd besorolják őket a fajtájuk szerint? Ahelyett, hogy ezt az emberiség meghódításának neveznénk, talán jobb úgy mondani, hogy ez fedi fel, milyen sors vár majd az emberek különböző osztályaira. Ez az emberek bűneinek megítéléséről szól, majd a különböző osztályokba sorolt emberek felfedéséről, és ezáltal annak eldöntéséről, hogy ők gonoszak-e vagy igazak. A hódítás munkája után következik a jó megjutalmazásának és a gonosz megbüntetésének munkája. Azok, akik teljességgel alávetik magukat – a teljesen meghódítottak – helyet kapnak Isten munkájának az egész univerzumban való elterjesztése következő lépésében; a meg nem hódítottak pedig a sötétségbe kerülnek, és szerencsétlenség éri őket. Így sorolják majd be az embereket a fajtájuk szerint: a gonoszok egy csoportban a gonosszal, hogy örökre a nap fénye nélkül legyenek, az igazak pedig egy csoportban a jóval, hogy részesüljenek a fényben, és mindörökké a fényben éljenek. Minden dolog sorsa közel van, az emberek sorsa pedig világosan megmutatkozott a szemük előtt. Minden dolgot a saját fajtája szerint fognak besorolni, akkor hát hogyan menekülhetnek meg az emberek attól a gyötrelemtől, hogy mindegyiküket a saját fajtája szerint sorolják be? Valamennyi embertípus sorsa feltárul, amikor közeleg minden dolog kimenetele, ez pedig az egész világegyetem meghódításának munkája során (beleértve a hódítás összes munkáját, a jelen munkával kezdve) történik. Az összes ember sorsának feltárulása az ítélet széke előtt történik, a fenyítés során és az utolsó napok hódítási munkája során. Az emberek besorolása saját fajtájuk szerint nem azt jelenti, hogy visszakerülnek az eredeti osztályaikba, mert amikor a teremtés idején az embert megalkották, csak egyféle emberi lény létezett, csak a férfiak és nők között volt különbség. Nem volt sokféle különböző emberfajta. Az emberi lények különféle osztályai csak több ezer éves romlottság után alakultak ki: vannak a tisztátalan lelkek hatalma alatt lévők, mások a gonosz ördögök hatalma alá tartoznak, és olyanok is vannak, akik az élet útjára törekszenek a Mindenható uralma alatt. Csak így jönnek létre az osztályok fokozatosan az emberek között, és az emberiség nagy családján belül csak így válnak szét osztályokra az emberek. Az összes embernek különböző „atyái” vannak; nem úgy van, hogy mindenki teljes mértékben a Mindenható uralma alá tartozik, mivel az ember túlságosan is lázadó. Az igazságos ítélet leleplezi valamennyi embertípus valódi énjét, semmit sem hagy rejtve. A fényben mindenki az igazi arcát mutatja. Ezen a ponton az ember már nem olyan, amilyen eredetileg volt, őseinek kezdeti hasonlatossága már régen elenyészett, mert Ádám és Éva számtalan leszármazottját a Sátán már régóta fogva tartja, hogy soha többé ne ismerjék a mennynapot, és mert az emberek a Sátán mérgének minden formájával teljesek. Így mindenki számára megvan a megfelelő rendeltetési hely. Mi több, különböző mérgeik alapján kerülnek besorolásra a saját fajtájuk szerint, vagyis az alapján válogatják szét őket, hogy mára milyen mértékben sikerült őket meghódítani. Az ember sorsa nem olyasmi, ami a világ teremtése óta előre elrendeltetett. Ennek oka, hogy kezdetben csak egy osztály létezett, amelyet gyűjtőnéven „emberiségnek” hívtak, és az elején az embert még nem rontotta meg a Sátán, és minden ember Isten világosságában élt, nem érte őket sötétség. Miután azonban a Sátán megrontotta az embert, az emberek mindenféle típusa és fajtája elterjedt az egész földön – mindenféle és fajta ember, akik a gyűjtőnéven „emberiségnek” nevezett, férfiból és nőből álló családból alakultak. Mindannyiukat az elődeik vezették arra, hogy távol kerüljenek legősibb felmenőiktől – az egy férfiból és egy nőből álló emberiségtől (vagyis, a kezdetek Ádámjától és Évájától, a legősibb felmenőiktől). Abban az időben az izráeliták voltak az egyedüli nép, akiknek földi életét Jahve vezérelte. A különféle embertípusok, akik Izráel egészéből (vagyis az eredeti családi klánból) alakultak ki, ekkor elveszítették Jahve vezetését. Ezek a korai népek, akik az emberi világ dolgai felől teljesen tudatlanok voltak, ezt követően az őseikkel tartottak, hogy az általuk maguknak követelt területeken éljenek, és ez a mai napig folytatódik. Így továbbra is tudatlanok maradnak arra vonatkozóan, hogyan távolodtak el Jahvétől és rontják meg őket a mai napig mindenféle tisztátalan lelkek és gonosz szellemek. Azoknak, akikben mostanáig mélyre hatolt a megrontás és a méreg – akiket végül nem lehet majd megmenteni –, nem lesz más választásuk, mint az, hogy az őseikkel, az őket megrontó tisztátalan lelkekkel tartsanak. Akiket végül meg lehet menteni, az emberiség megfelelő rendeltetési helyére fognak jutni, vagyis arra a sorsra, amely a megmentettekre és meghódítottakra vár. Mindent elkövetnek majd, hogy megmentsék mindazokat, akiket meg lehet menteni – ám ami azokat az embereket illeti, akik gyógyíthatatlanul elfásultak, azok egyetlen választása az lesz, hogy elődeiket kövessék a fenyítés feneketlen mélységébe. Ne gondold, hogy a sorsod kezdetben előre elrendeltetett, és csak most tárult fel. Ha így gondolod, akkor elfelejtetted, hogy az emberiség eredeti teremtése során nem teremtetett külön sátáni emberosztály, csak egyetlen, Ádámból és Évából álló emberiség (vagyis csak férfi és nő)? Feltéve, hogy te kezdetben a Sátán leszármazottja voltál, vajon Jahve belefoglalt volna a teremtésébe egy sátáni emberosztályt? Tett volna ilyesmit? Ő a bizonyságtétel érdekében teremtette meg az embert, az Ő dicsősége érdekében teremtette meg az embert. Megteremtette volna szándékosan a Sátán ivadékainak osztályát, akik tudatosan ellenállnak Neki? Hogyan tehetett volna Jahve ilyen dolgot? Ha ezt tette volna, ki mondaná, hogy Ő igazságos Isten? Amikor most azt mondom, hogy néhányatok a Sátánnak lesz adva a végén, az nem azt jelenti, hogy a kezdetektől fogva a Sátánhoz tartoztál; inkább azt jelenti, hogy olyan mélyre süllyedtél, hogy még ha Isten próbált is megmenteni, akkor sem tudtad elnyerni az üdvösséget. Nincs más lehetőség, mint a Sátánnal egy osztályba sorolni téged. Ez csak azért van, mert menthetetlen vagy, nem pedig azért, mert Isten igazságtalan veled szemben, és szándékosan előre elrendelte, hogy a Sátán megtestesülése légy, majd a Sátánnak ad téged, és direkt azt akarja, hogy szenvedj. Nem ez a hódítás munkájának valódi története. Ha ezt hiszed, akkor a megértésed nagyon egyoldalú! Az utolsó szakasz hódításának az a célja, hogy megmentse az embereket, és hogy feltárja a sorsukat. Az a célja, hogy ítélet által leleplezze az emberek züllöttségét, ezáltal bűnbánatra, felemelkedésre, valamint az életre és az élet helyes útjára való törekvésre késztetve őket. Az a célja, hogy felébressze az érzéketlen és tompa emberek szívét, és ítélet által feltárja az ember belső lázadó mivoltát. Ha azonban az emberek még mindig képtelenek a bűnbánatra, még mindig képtelenek a helyes útra törekedni az életben, és képtelenek levetni ezeket a romlottságokat, akkor a Sátán felfalásának tárgyai lesznek, akiket nem lehet megmenteni. Ez a hódítás jelentősége: megmenteni az embereket, és felfedni a sorsukat. Jó sors, rossz sors – a hódítás munkája mindet felfedi. Az, hogy az emberek megmenekülnek vagy átkozottak lesznek, mind a hódítás munkája során fog megmutatkozni.

Az utolsó napok azok, amikor hódítás által minden dolog besorolásra kerül a saját fajtája szerint. A hódítás az utolsó napok munkája; más szóval minden személy bűneinek megítélése az utolsó napok munkája. Máskülönben hogy lehetne a saját fajtájuk szerint besorolni embereket? A köztetek végzett munka, amely során minden egyedet a saját fajtája szerint sorolnak be, az egész univerzumon belül végzett ugyanilyen munkának a kezdete. Ezután az összes országból és valamennyi nép közül valóknak is mind részesülniük kell a hódítás munkájában. Ez azt jelenti, hogy a teremtésben minden személyt a saját fajtája szerint kell majd besorolni, és mindenkinek meg kell adnia magát az ítéletnek az ítélet széke előtt. Egyetlen személy és egyetlen dolog sem kerülheti el, hogy elszenvedje ezt a fenyítést és ítéletet, és nincs egy személy vagy dolog sem, amely ne a fajtája szerint lenne osztályozva; minden személy osztályozva lesz, mert minden dolog kimenetele közeledik, és az egész menny és föld elérkezett a lezáráshoz. Hogyan menekülhetne meg az ember a nap elől, amikor az emberi létezés véget ér? Ennek fényében meddig folytatódhatnak még lázadó cselekedeteitek? Nem az utolsó napotok küszöbén álltok? Hogyan lehetséges, hogy akik félik Istent, és vágynak az Ő megjelenésére, nem látják Isten igazságossága megjelenésének napját? Hogy fordulhat elő, hogy nem kapják meg a jóságért járó végső jutalmat? Olyan ember vagy, aki jót cselekszik, vagy olyan, aki gonoszat tesz? Olyan ember vagy, aki elfogadja az igazságos ítéletet, és utána aláveti magát, vagy olyan, aki elfogadja az igazságos ítéletet, és utána átkozott lesz? Az ítélőszék előtt élsz a világosságban, vagy az alvilágban lakozol a sötétséggel körülvéve? Nem te magad tudod-e legjobban, hogy a sorsod pont a jutalmazás lesz-e, vagy a büntetés? Nem te vagy az, aki a legjobban tudja, és a legmélyebben érti, hogy Isten igazságos? Akkor tehát pontosan milyen a viselkedésed és a szíved? Ahogy ma meghódítalak téged, tényleg rászorulsz arra, hogy lebetűzzem neked, hogy a viselkedésed jó-e avagy gonosz? Mennyi mindent adtál fel Értem? Milyen mélyen imádsz Engem? Nem te magad vagy leginkább tisztában azzal, hogy miként viselkedsz Velem? Mindenki másnál jobban kellene tudnod, hogy pontosan milyen sorsra jutsz majd! Őszintén mondom neked: Én csak megteremtettem az emberiséget, és megteremtettelek téged, de nem adtalak át benneteket a Sátánnak, és nem Én okoztam szántszándékkal azt, hogy Ellenem lázadjatok vagy ellenálljatok Nekem, hogy aztán büntetésemben részesüljetek. Nem azért kapjátok mindezeket a csapásokat, mert a szívetek túlságosan hajthatatlan, és a viselkedésetek túl megvetendő? Tehát nem vagytok képesek meghatározni azt is, hogy milyen sorsot fogtok kapni? Nem tudjátok-e a szívetekben mindenki másnál jobban, hogy mi lesz a sorsotok? Azért hódítom meg az embereket, hogy felfedjem őket, és hogy jobban elhozhassam neked az üdvösséget. Nem azért, hogy gonoszság elkövetésére vigyelek, sem azért, hogy szántszándékkal úgy intézzem, hogy besétálj a pusztítás poklába. Amikor eljön az idő, a nagy szenvedésed, sírásod és fogaid csikorgatása, vajon mindez nem a te bűneid miatt lesz? Tehát nem a te saját jóságod vagy gonoszságod ítél-e meg téged a legjobban? Vajon nem ez a bizonyíték tárhatja fel legjobban, hogy mi lesz a sorsod?

Ma Isten választott népén munkálkodom Kínában, hogy felfedjem minden lázadó beállítottságukat, és leleplezzem minden csúfságukat, és ezt a kontextust használjam fel arra, hogy elmondjak mindent, amit mondanom kell. Ezután fogom véghez vinni a világegyetem meghódítását célzó munkám következő lépését. A rátok kirótt ítéletem segítségével fogom megítélni mindenki igazságtalanságát a teljes univerzumban, mert ti képviselitek az emberiség lázadóit. Azok, akik nem tudják vállalni a kihívást, pusztán ellenpontokká és szolgálókká válnak, míg azokat, akik képesek vállalni, használatba állítom. Miért mondom, hogy azok, akik nem tudják vállalni a kihívást, csak ellenpontnak lesznek jók? Azért, mert a jelen szavaim és munkám mind a ti háttereteket célozzák meg, és mert ti az egész emberiség között a lázadók képviselői és megtestesítői lettetek. Később majd idegen országokba viszem e szavakat, amelyek titeket meghódítanak, és meghódítom velük az ottani embereket, rólad mégsem lesz elmondható akkor, hogy elnyerted e szavakat. Nem lennél ellenpont ezáltal? Az egész emberiség romlott beállítottságai, az ember lázadó cselekedetei, az ember csúf képei és arcai – mindezeket rögzítik ma a meghódításotokra használt szavak. Akkor majd e szavakkal fogom meghódítani az embereket minden nemzetből és minden felekezetből, mivel ti vagytok az archetípus, a precedens. Azonban nem az volt a tervem, hogy szándékosan elhagyjalak titeket; ha törekvésedben kudarcot vallasz, és ezáltal gyógyíthatatlannak bizonyulsz, akkor nem csupán szolgáló és ellenpont leszel vajon? Egyszer azt mondtam, hogy bölcsességemet a Sátán cselszövéseire építve lehet gyakorolni. Miért mondtam ezt? Vajon nem ez a valós történet amögött, amit most mondok és teszek? Ha nem tudod vállalni a kihívást, ha nem tökéletesedsz, hanem helyette büntetésben részesülsz, nem válsz-e ellenponttá? Lehet, hogy sokat szenvedtél a mai napig, de még mindig nem értesz semmit; tudatlan vagy mindarról, ami az élettel kapcsolatos. Habár fenyítésben és ítéletben volt részed, egyáltalán nem változtál, és legbelül nem nyertél életet. Amikor eljön az ideje, hogy a munkádat próbára tegyék, tűzhöz hasonló megpróbáltatást élsz majd át, és még nagyobb nyomorúságot. Amikor ez a tűz elér téged, a teljes lényed hamuvá lesz. Nincs életed, egy szemernyi tiszta arany sincs benned, még mindig le vagy ragadva a régi romlott beállítottságnál, és még ellenpontnak sem vagy jó, hogy lenne hát lehetséges az, hogy ne legyél kiiktatva? Lehet-e egy olyan embernek haszna a hódítás munkájában, aki egy fabatkát sem ér, és akinek nincs élete? Amikor eljön az az idő, nehezebb napokat fogtok átélni, mint Noé és Sodoma napjai voltak! Bárhogyan is imádkozol, semmit nem fog érni akkor. Képes leszel visszatérni és elkezdeni elölről a megtérést, amikor az üdvösség munkája már véget ért? Amikor az üdvösség minden munkája elvégeztetett, nem lesz tovább; ami még hátra lesz, az a gonosz emberek megbüntetése munkájának kezdete. Ellenállsz, lázadsz, és tudatosan helytelenül cselekszel. Nem vagy-e súlyos büntetés célpontja? Ma részletesen elmondom ezt neked. Ha úgy döntesz, hogy nem figyelsz, akkor, amikor majd később csapás ér, nem lesz vajon túl késő, ha csak akkor kezdesz majd megbánást érezni és hinni? Adok neked egy esélyt, hogy még ma megtérj, de te nem teszed. Meddig akarsz várni? A fenyítés napjáig? Ma nem emlékszem a múltbéli vétkeidre; újra és újra megbocsátok neked, elfordulok a negatív oldaladtól, hogy csak a pozitív oldaladat lássam, mert minden jelenlegi szavam és munkám célja, hogy téged megmentselek, és nincs semmilyen rossz szándékom veled kapcsolatban. Te mégsem vagy hajlandó belépni; nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól, és nem tudod értékelni a jóságot. Az ilyen emberek nem csupán a büntetés és igazságos megtorlás érkezésére várnak vajon?

Amikor Mózes rásújtott a sziklára, és a Jahve által adományozott víz előtört, az az ő hite miatt történt. Amikor Dávid hárfán és lanton játszott, hogy dicsérjen Engem, Jahvét, és a szíve megtelt örömmel, az az ő hite miatt történt. Amikor Jób elvesztette a hegyeket betöltő jószágait és mérhetetlenül nagy vagyonát, és testét fájdalmas kelések borították, az az ő hite miatt történt. Amikor hallhatta az Én hangomat, Jahve hangját, és láthatta az Én dicsőségemet, Jahve dicsőségét, az az ő hite miatt volt. Az, hogy Péter követni tudta Jézus Krisztust, a hitének volt köszönhető. Az, hogy őt Énértem a keresztre szegezhették, és dicsőséges bizonyságot tehetett, szintén az ő hitének köszönhető. Amikor János meglátta az Emberfia dicsőséges képmását, az az ő hitének volt köszönhető. Amikor látta az utolsó napok látomását, az még inkább az ő hitének volt köszönhető. Az ok, amiért az úgynevezett idegen nemzetek sokasága megkapta az Én kinyilatkoztatásomat, és megtudta, hogy testben tértem vissza, hogy elvégezzem munkámat az emberek között, szintén az ő hitük miatt van. Mindazok, akiket kemény szavaim sújtanak, és mégis vigaszt nyernek ebből, és megmenekülnek – ők vajon nem a hitük miatt élik át ezeket? A hitük miatt az emberek oly sok mindent kaptak, és nem feltétlenül áldásokat. Talán nem részesülnek abban a boldogságban és örömben, amit Dávid érzett, vagy nem kapnak vizet Jahvétól, ahogy Mózes. Jób például áldást nyert Jahvétól a hite miatt, de viszontagságban is részesült. Akár áldásokban, akár viszontagságban részesülsz, mindkét esemény áldott. Ha nem lenne a hited, nem lennél képes befogadni a hódításnak eme munkáját, és még kevésbé lennél képes meglátni Jahve cselekedeteit, amelyek ma a szemed előtt zajlanak – képtelen lennél látni ezt, és még kevésbé lennél képes elnyerni. Ha nem érnének ezek a viszontagságok, ezek a szerencsétlenségek és valamennyi ítélet, képes lennél meglátni Jahve mai cselekedeteit? Ma a hit által lehet meghódítani téged, és azért tudsz hinni Jahve minden tettében, mert meg lettél hódítva. Csakis a hit miatt részesülsz ilyen fenyítésben és ítéletben. E fenyítés és ítélet által megy végbe meghódításod és tökéletessé tételed. Ha a mai fenyítés és ítélet nem lenne, a hited hiábavaló lenne, mert nem ismernéd Istent; nem számítana, mennyire hiszel Benne, a hited nem lenne más, mint üres szavak, és semmi valóságot nem tartalmazna. A hited csak azután válik igazzá és megbízhatóvá, és szíved csak akkor fordul Isten felé, ha elfogadod a hódításnak eme munkáját, amely teljességgel alávetetté tesz. Még ha a „hit” szó miatt sok ítéletet vagy sok átkot szenvedsz is el, akkor is igaz hited van, és a legigazabb, legvalódibb, legbecsesebb dolgot nyerted el. Ez azért van így, mert csak az ítélet során látod meg a teremtett lények rendeltetési helyét; ebben az ítéletben látod meg a Teremtő szeretetreméltóságát; a hódítás ilyen munkájában pillantod meg Isten karját; ebben a hódításban érted meg teljesen az emberi életet; ebben a hódításban nyered el az élet helyes ösvényét és érted meg az „ember” szó igazi jelentését; csak ebben a hódításban látod meg a Mindenható igazságos természetét és az Ő gyönyörű, dicsőséges ábrázatát; a hódításnak e munkájában ismered meg az ember eredetét és érted meg az egész emberiség „halhatatlan történelmét”; ebben a hódításban szerzel tudomást az emberiség elődeiről és az emberiség romlottságának eredetéről; ebben a hódításban kapsz örömet és vigasztalást, ahogy véget nem érő fenyítést, fegyelmezést és a Teremtő dorgáló szavait is, amelyeket az Általa teremtett emberiséghez intéz; ebben a hódításban részesülsz áldásokban, ahogy az embert megillető viszontagságokban is... Mindez nem a csekélyke hited miatt van? Nem növekszik a hited azáltal, hogy elnyered ezeket a dolgokat? Nem nyertél hatalmas mértékben? Nem csupán hallottad Isten szavait és láttad Isten bölcsességét, hanem személyesen meg is tapasztaltad munkájának minden lépését. Talán azt mondanád, hogy ha nem lenne hited, nem is szenvednél el ilyen fenyítést vagy ilyen ítéletet. De tudnod kell, hogy hit nélkül nemcsak az ilyen fenyítésben nem részesülhetnél, vagy a Mindenható ilyenfajta törődését nem kaphatnád meg, de örökre elveszítenéd annak lehetőségét is, hogy találkozz a Teremtővel. Soha nem ismernéd meg az emberiség eredetét, és soha nem értenéd meg az emberi élet jelentőségét. Még ha a hús-vér tested el is veszne és a lelked eltávozna, akkor sem értenéd a Teremtő összes tettét, még kevésbé tudnád, hogy a Teremtő ilyen hatalmas munkát végzett a földön, miután az emberiséget megalkotta. Az Általa teremtett emberiség egy tagjaként hajlandó vagy így a sötétségbe hullani tudatlanul, és örök büntetést szenvedni? Ha elválasztod magad a mai fenyítéstől és ítélettől, mivel fogsz szembesülni? Gondolod, hogy miután elkülönültél a jelen ítélettől, képes leszel megmenekülni ettől a szenvedéssel teli élettől? Nem igaz-e vajon, hogy amikor elhagyod „e helyet”, az ördögök által előidézett fájdalmas gyötrelemmel és súlyos kárral találkozol majd? Talán elviselhetetlen nappalokkal és éjszakákkal találod szemben magad? Azt hiszed, hogy azzal, hogy ma megmenekülsz ettől az ítélettől, örökre elkerülheted azt a jövőbeni gyötrelmet? Mi jön majd az utadba? Az általad remélt Paradicsom lesz az? Azt hiszed, megmenekülhetsz a jövőbeni örökkévaló fenyítéstől csupán azáltal, hogy elfutsz a valóság elől, ahogy most is teszed? A mai napot követően találhatsz még egyszer valaha ilyen lehetőséget és ilyen áldást? Képes leszel megtalálni ezeket, amikor csapás történik veled? Képes leszel megtalálni ezeket, amikor az egész emberiség bemegy a nyugalomba? A jelenlegi boldog életed és harmonikus kis családod helyettesíthetik a jövőbeni örök rendeltetési helyedet? Ha igazi hited van, és sokat nyersz a hited révén, akkor mindezt neked – mint teremtett lénynek – el kell nyerned, és ezekkel már eleve rendelkezned kellett volna. Semmi sem hasznosabb a hitedre és életedre nézve, mint az ilyen meghódítás.

Ma meg kell értened, hogy mit kér Isten azoktól, akiket meghódított, hogyan viseltetik Ő azok iránt, akik tökéletessé váltak, és mibe kellene belépned a jelen pillanatban. Vannak dolgok, amiket csak kissé kell megértened. Nem kell a misztérium szavait kutatnod; nem sok segítséget nyújtanak az élethez, és ezekre elég egy pillantást vetni. Amikor például olyan misztériumokról van szó, mint Ádám és Éva misztériuma, meg kell nézni azokat és megérteni azt, amiről Ádám és Éva története szólt akkor, és hogy milyen munkát akar Isten ma elvégezni. Meg kell értened, hogy az ember meghódítása és tökéletesítése során Isten szeretné az embert visszaállítani abba az állapotba, amilyen Ádám és Éva volt. A szívedben kellene lennie egy helyes elgondolásnak arról, hogy a tökéletesség mely szintjét kell elérni ahhoz, hogy megfelelj Isten megkövetelt normáinak, majd hajlandónak kell lenned törekedni arra, hogy el is érd azt. Ez a gyakorlatodra vonatkozik, és olyan dolog ez, amit meg kell értened. Elegendő, ha arra törekszel, hogy Isten e dolgokra vonatkozó szavai szerint lépj be. Amikor azt olvasod, hogy „Immár több tízezer évnyi történelem az, hogy az emberiség a mai napig fejlődött”, kíváncsivá válsz, és ezért kutatni kezdesz a testvérekkel. „Isten azt mondja, hogy az emberiség fejlődése hatezer évre nyúlik vissza, igaz? Mi a helyzet akkor ezzel a több tízezer évvel?” Mi haszna annak, hogy ezt kutatod? Istennek tényleg szüksége van rá, hogy kutasd, hogy Ő Maga több tízezer éve vagy több száz millió éve munkálkodik? Ez nem olyasmi, amiről neked mint teremtett lénynek tudnod kell. Az ilyen szavakkal nem kell mást tenned, mint hogy átfutod őket – ne próbáld úgy értelmezni őket, mintha látomások lennének. Tisztában kell lenned azzal, hogy ma mibe kell belépned és mit kell megértened, azután pedig elmélkedned kell rajta, hogy világosan értsd. Csak ekkor leszel meghódítva. A fentiek olvasásának ezt a normális reakciót kell kiváltania belőled: Istent égeti a sóvárgás, meg akar hódítani bennünket, dicsőséget és tanúságot nyerni, hogyan kellene tehát együttműködnünk Vele? Mit tegyünk azért, hogy teljesen meghódíthasson minket, és az Ő bizonyságává válhassunk? Mivel segíthetjük elő, hogy Isten dicsőséget nyerjen? Mit kell tennünk ahhoz, hogy lehetővé tegyük, hogy Isten uralma alatt éljünk, nem pedig a Sátán hatalma alatt? Ezen kellene gondolkodniuk az embereknek. Mindegyikőtöknek meg kellene értenie az Isten általi meghódítás jelentőségét. Ez a ti felelősségetek. Csak e megértés megszerzése után lesz belépésetek, fogjátok megismerni a munka e szakaszát, és váltok majd teljesen alávetetté. Máskülönben nem fogtok igaz alávetettségre jutni.