Az izráeliták valójában nem csalódtak; az elmúlt hatezer év alatt végignézték Isten munkáját, mert nem hagytam el őket. Inkább ők hagytak el Engem a bűn miatt, mert az őseik ettek a jó és a gonosz tudásának fájáról, amelyet a gonosz ajándékozott nekik. A jó mindig is Hozzám tartozott, míg a rossz a gonoszhoz tartozik, aki a bűn kedvéért hízeleg Nekem. Nem hibáztatom az embereket, nem semmisítem meg őket kíméletlenül, és nem vetem alá őket könyörtelen fenyítésnek, mert a gonoszság eredetileg nem az emberiséghez tartozott. Ezért, bár azok az izráeliták nyilvánosan a keresztre szegeztek Engem, ők, akik a Messiást és Jahvét várták, és a Megváltó Jézus után vágyakoztak, soha nem felejtették el ígéretemet: mert Én nem hagytam el őket. Végül is a vért vettem bizonyítékul az emberiséggel kötött szövetségemhez; ez a tény a „vérszövetség” lett, amely a fiatalok és ártatlanok szívébe van beírva, mint egy bélyeg, és örökké összetartozunk, akár az ég és a föld. Mivel soha nem csaltam meg azokat a szomorú lelkeket, akiket eleve elrendeltem, kiválasztottam, majd később megváltottam és megnyertem, és akik jobban szerettek Engem, mint a gonoszt, ezért türelmetlenül várják visszatérésemet és lelkesen várják a Velem való találkozást. Mivel soha nem töröltem el a szövetséget, amelyet vér által kötöttem velük, nem meglepő, hogy komolyan várnak. Vissza fogom szerezni ezeket az évek óta elveszett bárányokat, mert mindig is szerettem az embereket; egyszerűen csak a gonoszság elemei adódtak hozzá a bennük lévő jóhoz. Vissza fogom nyerni azokat a szegény lelkeket, akik szeretnek Engem, és akiket oly sokáig szerettem, de hogyan hozhatnám be a házamba azokat a gonoszokat, akik soha nem szerettek Engem, és akik ellenségként viselkedtek? Nem fogom bevinni királyságomba az ördög és a vipera leszármazottait, akik gyűlölnek, szembeszegülnek és ellenkeznek velem, támadnak és átkoznak Engem, annak ellenére, hogy vérrel kötöttem szövetséget az emberiséggel. Pontosan tudnod kellene, hogy mi az Én munkám célja, és hogy kikért végzem azt. A szereteted jót vagy rosszat tartalmaz? Vajon a rólam való ismereted hasonlít-e vagy sem a Dávidéhoz és a Mózeséhez? Hasonlít vagy nem hasonlít a Nekem végzett szolgálatod Ábrahám szolgálatához? Valóban tökéletesítelek téged, de tudnod kell, hogy kit fogsz képviselni, valamint, hogy kinek a kimenetelében fogsz osztozni. Egész életed során, az Én munkámat megtapasztalva, arattál-e örömteli és bőséges termést? Bőséges és gyümölcsöző-e az életed? El kellene gondolkodnod magadon: Éveken át fáradoztatok az Én kedvemért, de nyertél-e valaha is valamit? Átmentél-e valamilyen átalakuláson, vagy megszereztél-e valamit? Vajon fáradságos tapasztalataidért cserébe olyan lettéle mint Péter, akit keresztre feszítettek, vagy mint Pál, aki lesújtatott, és nagy világosságot kapott? Kellene, hogy legyen némi érzéked ezekhez a dolgokhoz. Nem beszélek állandóan az életedről, és nem foglalkozom vele, amely apróbb, mint egy mustármag és olyan kicsi, mint egy homokszem. Egyszerűen fogalmazva, az emberiség az, akit én irányítok. Az ember életét azonban, akit egykor gyűlöltem, de később újra felkaroltam, nem tekintem irányításom fontos részének. Tisztában kell lenned korábbi identitásotok valódi természetével, valamint azzal, hogy rabszolgaként kihez tartoztatok. Ezért az emberek arcát, amely azonos a Sátánéval, nem használom nyersanyagként, amellyel az embereket irányítom, mert az emberek soha nem voltak értékes tárgyak. Emlékezzetek vissza a kezdetben irántatok tanúsított magatartásomra, és emlékezzetek arra, ahogyan akkoriban megszólítottalak benneteket – ez a megszólítás nem volt gyakorlati jelentőség nélküli. Tudnod kell, hogy a címkék, amelyeket viseltek, nem ok nélküliek. Feltételezem, hogy mindannyian tudjátok, hogy nem tartoztatok Istenhez, hanem korán a Sátán fogságába estetek, és hűséges szolgáiként szolgáltatok az ő házában; ráadásul már régen elfelejtettetek Engem, mert már rég a házamon kívül és a gonosz kezében voltatok. Akiket megmentek, azok olyan emberek, akiket már rég eleve elrendeltem, és akiket megváltottam, míg ti szegény lelkek vagytok, akiket a szabály alóli kivételként helyeztem az emberiség közé. Tudnotok kell, hogy nem Dávid vagy Jákob házához tartoztok, hanem Móáb házához, amelynek tagjai a pogányok törzséhez tartoznak. Ugyanis nem kötöttem veletek szövetséget, hanem csak munkálkodtam, beszéltem közöttetek és vezettelek benneteket. Vérem nem értetek folyt ki, csupán a bizonyságtételem kedvéért végeztem munkámat közöttetek. Hát nem tudtátok ezt? Vajon az Én munkám valóban hasonlít ahhoz, ahogyan Jézus elvérzett értetek? Egyáltalán nem érte meg, hogy ilyen nagy megaláztatást viseltem el értetek. Isten, aki teljesen bűntelen, egyenesen egy rendkívül visszataszító és undorító helyre jött, a disznók és kutyák világába, amely alkalmatlan volt emberi tartózkodásra, mégis elszenvedtem mindezen kegyetlen megaláztatásokat Atyám dicsőségéért és az örök tanúságtételért. Tudnotok kellene, hogy milyen a magatartásotok, és látnotok kellene, hogy nem „gazdag és hatalmas családok” gyermekei vagytok, hanem csupán a Sátán nincstelen utódai. Ti nem vagytok az emberiség pátriárkái sem, és nincsenek emberi jogaitok, sem szabadságotok. Eredetileg semmilyen részetek nem volt az emberiség áldásaiból és a mennyek országából. Ez azért van, mert az emberiség legalsó rétegében vagytok, és soha nem is gondoltam a jövőtökre. Ezért, bár tervem része volt, hogy ma bizalommal leszek a tökéletesítésetek iránt, ez egy példátlan feladat, mert státuszotok olyan alacsony, és eredetileg nem volt részesedésetek az emberiségben. Hát nem pontosan áldás ez az emberek számára?

Azok, akiket megmentek, olyan lelkek, akiket már régen kiszabadítottam a tisztítótűzből, valamint a kiválasztottak, akiket már régen meglátogattam, mert vágytak arra, hogy újra megjelenjek közöttük. Ők szerettek Engem, és szívükbe írták szövetségemet, amelyet vérrel kötöttem, mert szerettem őket. Olyanok, mint az elveszett bárányok, akik sok éven át kerestek Engem, és ők jók; ezért nevezem őket jó izráelitáknak és kedves angyalkáknak. Nem szenvednék ilyen megaláztatást, ha közöttük lennék. Ez azért van, mert jobban szeretnek Engem, mint a saját életüket, és Én úgy szeretem őket, mint mindenek közül a leggyönyörűbbet. Ez azért van, mert Én teremtettem őket, és Hozzám tartoznak; soha nem feledkeztek meg Rólam. Az ő szeretetük felülmúlja a tieteket, és jobban szeretnek Engem, mint ahogyan ti szeretitek a saját életeteket. Úgy engedelmeskednek Nekem, mint a kis fehér galambok az égnek, és az ő szívükben nagyobb az engedelmesség Irántam, mint a tietekben. És ez azért van, mert ők Jákob leszármazottai, Ádám utódai, és az Én választottjaim közé tartoznak, mert olyan régóta szeretem őket – jobban szeretem őket, mint titeket; ez azért van, mert ti túlságosan lázadóak vagytok, olyan súlyos az ellenállásotok, túlságosan lenéztek Engem, túlságosan hidegek vagytok Velem szemben, kevéssé szerettek Engem, és túlságosan gyűlöltök Engem. Felettébb lenézitek munkámat, és túlságosan megvetitek tetteimet. Velük ellentétben ti soha nem becsültétek meg tetteimet. Ehelyett megvetitek azokat, szemeitek vörösek az aggodalomtól, akárcsak a Sátáné. Hol van a ti engedelmességetek? Hol van a jellemetek? Hol van a szeretetetek? Mikor mutattátok meg a bennetek lévő szeretet összetevőit? Mikor vettétek komolyan a munkámat? Sajnálom azokat a kedves angyalokat, akik aggodalmasan várják eljövetelemet, és oly sokat szenvednek, miközben lelkesen várnak Rám, mert annyira szeretem őket. Amit azonban ma látok, az egy olyan embertelen világ, amelynek semmi köze hozzájuk. Nem gondoljátok, hogy lelkiismeretetek már régen tompává és érzéketlenné vált? Nem gondoljátok, hogy ti vagytok a söpredék, akik megakadályozzák az újraegyesülésemet ezekkel a kedves angyalokkal? Mikor nem várták ők az Én visszatérésemet? Mikor nem várták, hogy újra egyesüljenek Velem? Mikor nem várták, hogy gyönyörű napokat tölthessenek Velem, és együtt vacsorázhassanak Velem? Észrevettétek-e valaha, amit ma műveltek: tomboltok a világban; ármánykodtok egymás ellen; becsapjátok egymást; alattomosan, titokzatosan és szégyentelenül viselkedtek; nem ismeritek az igazságot; aljasul és álnokul cselekesztek; hízelkedtek; mindig igaznak és jobbnak tartjátok magatokat másoknál; gőgösek vagytok és kegyetlenül viselkedtek, mint a vadállatok a hegyekben és olyan durván, mint az állatok királya – vajon ezek a viselkedések emberi lényhez illenek-e? Gorombák és oktalanok vagytok. Soha nem becsültétek meg szavaimat, hanem inkább megvetően viszonyultok hozzájuk. Honnan származnak majd így az eredmények, az igazi emberi élet és a szép remények? Túlzó képzelőerőd valóban ki fog-e menteni téged a tigris szájából? Valóban meg fog-e menteni téged az égő lángoktól? Vajon idáig jutottál volna, ha valóban felbecsülhetetlen kincsnek tekinted munkámat? Lehetséges-e, hogy sorsodon valóban nem lehet változtatni? Hajlandó vagy-e ilyen sajnálkozással meghalni?