Sok munkát végeztem az emberek között, és ez idő alatt sok szót is kimondtam. E szavak mindegyike az ember üdvösségét szolgálja, és azért juttattam kifejezésre őket, hogy az ember Velem összeférhetővé válhasson. Azonban csak kevés olyan embert nyertem meg a földön, akik Velem összeegyeztethetőek; így azt mondom, hogy az ember azért nem becsüli meg a szavaimat, mert nem összeegyeztethető Velem. Ekképpen, munkám célja nem annyi csupán, hogy az ember imádhasson Engem; hanem ami még fontosabb, hogy az ember Velem összeegyeztethető lehessen. Az emberek, akik megrontáson estek át, a Sátán csapdájában élnek; mind a hús-vér testben élnek, önző kívánságokban élnek, és nincs közöttük egyetlen egy sem, aki összeférhető lenne Velem. Azok, akik azt állítják, hogy összeférhetők Velem, mind ködös bálványokat imádnak. Bár vallják, hogy az Én nevem szent, Velem ellentétes utat taposnak, szavaik pedig arroganciával és önteltséggel teljesek. Ez azért van, mert mindannyian eredendően Ellenem vannak, és összeférhetetlenek Velem. Minden nap kutatják nyomaimat a Bibliában, és „odaillő” szakaszokat találnak véletlenszerűen, amelyeket a végtelenségig olvasnak és idéznek, mint szentírást. Nem tudják, hogyan legyenek Velem összeférhetőek, sem azt, hogy mit jelent Ellenem lenni. Csupán vakon olvassák az igeverseket. Egy ködös istent, akit egyszerűen nem láttak, és akit alapvetően nem tudnak meglátni, behatárolnak a Biblia korlátain belülre, és szabadidejükben előveszik a Bibliát, és olvassák azt. Csak a Biblia hatókörén belül hisznek az Én létezésemben, egyenlővé tesznek Engem a Bibliával; a Biblia nélkül Én nem létezem, és Nélkülem nincs Biblia. Nem figyelmeznek létezésemre vagy cselekedeteimre, ehelyett túlzott és különleges figyelmet szentelnek a Szentírás minden egyes szavára. Még többen azt is hiszik, hogy semmit sem szabadna megtennem, amit tenni szeretnék, hacsak a Szentírás előre meg nem jövendölte. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szentírásnak. Elmondható, hogy túl fontosnak tekintik a betű szerinti szavakat, oly mértékig, hogy a Biblia verseivel mérik meg minden szavamat, és ítélnek el Engem. Nem a Velem való összeférhetőség útját, vagy az igazsággal való összeférhetőség útját keresik, hanem a Biblia szavaihoz való igazodás útját, és úgy hiszik, hogy kivétel nélkül semmi nem lehet az Én munkám, ami nem idomul a Bibliához. Az ilyen emberek vajon nem a farizeusok kötelességtudó leszármazottai? A zsidó farizeusok Mózes törvényét használták fel arra, hogy Jézust elítéljék. Nem keresték az akkori Jézussal való összeférhetőséget, hanem a törvény minden egyes cikkelyét olyan komolyan kezelték, hogy – miután megvádolták azzal, hogy nem követi az Ószövetség törvényét, és nem Ő a Messiás – végül a keresztre szegezték az ártatlan Jézust. Mi volt az ő lényegük? Nem az volt-e, hogy nem keresték az igazsággal való összeférhetőség útját? Csak a Szentírás minden egyes szavára figyeltek, miközben nem figyeltek sem szándékaimra, sem munkám lépéseire és módszereire. Nem olyan emberek voltak, akik az igazságot keresték, hanem olyanok, akik mereven ragaszkodtak a szavakhoz; nem olyan emberek voltak, akik Istenben hittek, hanem olyanok, akik a Bibliában hittek. Még pontosabban fogalmazva, a Biblia őrkutyái voltak. Annak érdekében, hogy megvédjék a Biblia érdekeit, hogy fenntartsák a Biblia méltóságát és oltalmazzák a Biblia hírnevét, olyan messzire mentek, hogy a könyörületes Jézust a keresztre szegezték. Pusztán azért tették ezt, hogy védelmezzék a Bibliát, és hogy a Biblia minden egyes szavának státuszát fenntartsák az ember szívében. Ezért inkább lemondtak a saját jövőjükről és nem nyerték el a vétekáldozatot, hogy halálra ítéljék Jézust, aki nem felelt meg a Szentírás előírásainak. Nem voltak-e mindannyian a Szentírás minden egyes szavának cselédjei?

És mi a helyzet a mai emberekkel? Inkább kiűznék ebből a világból Krisztust, aki azért jött, hogy kinyilvánítsa az igazságot, hogy belépést nyerhessenek a mennybe és kegyelmet kapjanak. Inkább teljesen megtagadnák az igazság eljövetelét annak érdekében, hogy megoltalmazzák a Biblia érdekeit, és inkább újra a keresztre szegeznék a testbe visszatért Krisztust azért, hogy biztosítsák a Biblia örökkévaló létezését. Hogyan kaphatná meg az ember üdvösségemet, amikor szíve oly rosszindulatú és természete olyan ellenséges irányomban? Én az emberek között élek, az ember mégsem ismeri létezésemet. Amikor az emberre ragyogtatom világosságomat, ő akkor is tudatlan marad létezésemet illetően. Amikor kiárasztom haragomat az emberre, ő még inkább tagadja létemet. Az ember a szavakkal és a Bibliával való összeférhetőséget keresi, mégsem járul Elém egyetlen ember sem, hogy az igazsággal való összeférhetőség útját keresse. Az ember felnéz Rám a mennyben, és különös figyelmet szentel az Én mennyei létemnek, még sincs senki, aki törődne Velem a testben, hiszen Én, aki az emberek között élek, egyszerűen túl jelentéktelen vagyok. Azok, akik csak a Biblia szavaival való összeegyeztethetőséget keresik, és azok, akik csak egy ködös istennel való összeegyeztethetőséget keresnek, alantas látványt nyújtanak Számomra. Azért van ez, mert amit imádnak, azok halott szavak és egy olyan isten, aki mérhetetlen gazdagságot adhat az embernek; egy olyan istent imádnak, aki kiszolgáltatná magát az embereknek – olyan istent, aki nem létezik. Mit nyerhetnek hát Tőlem az ilyen emberek? Az ember egyszerűen túlságosan alantas ahhoz, hogy azt szavakkal kifejezzük. Azok, akik Ellenem vannak, azok, akik korlátlan igényeket támasztanak Velem szemben, azok, akik nem szeretik az igazságot, azok, akik lázadnak Ellenem – hogyan lehetnének összeférhetőek Velem?

Akik Ellenem vannak, azok, akik nem összeegyeztethetőek Velem. Így van ez azokkal is, akik nem szeretik az igazságot. Akik lázadnak Ellenem, ők még inkább Ellenem vannak, és még inkább összeegyeztethetetlenek Velem. Mindazokat, akik nem összeférhetőek Velem, a gonosz kezébe helyezem, és átengedem őket a gonosz romlottságának, szabad kezet adok nekik, hogy felfedjék gonosz tetteiket, és végül átadom őket a gonosznak, hogy elnyelje őket. Nem érdekel, hogy hányan imádnak Engem, vagyis nem törődöm azzal, hány ember hisz Bennem. Csak azzal törődöm, hogy hányan vannak, akik összeférhetőek Velem. Ez azért van, mert mindazok, akik nem összeegyeztethetőek Velem, gonoszak, akik elárulnak Engem, és az Én ellenségeim. Nem fogom az ellenségeimet „kegyelettel övezni” a házamban. Akik összeférhetőek Velem, örökké szolgálni fognak Engem a házamban, azok pedig, akik szembe mennek Velem, örökké szenvedni fognak büntetésemtől. Azok, akik csak a Biblia szavaival törődnek, és sem az igazság, sem a lépteim keresése nem érdekli őket, azok Ellenem vannak, mert a Biblia területére korlátoznak Engem, a Biblia korlátain belülre határolnak be Engem, és ez egy végletekig istenkáromló tett Ellenem. Hogyan járulhatnának Elém az ilyen emberek? Nem az Én cselekedeteimre figyelnek, a szándékaimra vagy az igazságra, hanem szavakra – szavakra, amelyek ölnek. Hogyan lehetnének az ilyen emberek összeegyeztethetőek Velem?

Sok szót kimondtam már, szándékaimat és természetemet szintén kifejeztem, ennek ellenére az ember még mindig képtelen megismerni Engem, és még mindig képtelen hinni Bennem. Úgy is mondhatjuk akár, hogy az ember továbbra is képtelen alávetni magát Nekem. Azok, akik a Biblián belül élnek, akik a törvényben élnek, akik a kereszten élnek, akik előírásokban élnek, azok, akik a ma végzett munkám közepette élnek – közülük kicsoda összeegyeztethető Velem? Ti csak arra gondoltok, hogy bizonyos áldásokban részesüljetek, csak arra gondoltok, hogy bizonyos jutalmakban részesüljetek, de egyetlen gondolatot sem áldoztatok arra, hogy pontosan miként lehetnétek összeegyeztethetőek Velem, és pontosan hogyan tarthatnátok vissza magatokat attól, hogy ellenségesek legyetek Irántam. Annyira csalódtam bennetek, mert oly sok mindent ajándékoztam nektek, mégis oly keveset nyertem tőletek. Csalásotok, arroganciátok, kapzsiságotok, szertelen vágyaitok, árulásotok, engedetlenségetek – ezek közül vajon melyik kerülhetné el a tekintetemet? Felületesen bántok Velem, próbáltok bolonddá tenni Engem, meggyaláztok Engem, hízelegtek Nekem, zsaroltok Engem és erővel csikarjátok ki Belőlem a felajánlásaimat – az ilyen gonosz tettek miként kerülhetnék el a büntetésemet? Mindezek a gonosz tettek azt bizonyítják, hogy ellenségesek vagytok Irántam, és azt bizonyítják, hogy nem vagytok összeférhetőek Velem. Mind úgy hiszitek magatokról, hogy annyira összeférhetőek vagytok Velem, de akkor kire vonatkozna ez a megcáfolhatatlan bizonyíték? Azt hiszitek, hogy a lehető legnagyobb őszinteséggel bírtok Irántam, és azt hiszitek, hogy hűséggel bírtok Irántam. Mind azt hiszitek, hogy olyan jószívűek, oly könyörületesek vagytok, és azt hiszitek, hogy annyi mindent szenteltetek Nekem. Azt hiszitek, hogy több mint elegendő az, amit megtettetek Értem. De összevetettétek ezeket valaha is a tetteitekkel? Azt mondom, hogy meglehetősen arrogánsak, igen kapzsik és igencsak felületesek vagytok; a trükkjeitek, amikkel próbáltok bolonddá tenni Engem, igen okosak, és rengeteg megvetendő szándékotok és megvetendő módszeretek van. Ezzel szemben a hűségetek túlságosan csekély, az őszinteségetek túl hitvány, és még inkább hiányzik belőletek a lelkiismeret. Túl rosszindulatú a szívetek, és senkit sem kíméltek, még Engem sem. Kizártok Engem gyermekeitek kedvéért, férjetek vagy önfenntartásotok kedvéért. Amivel ti törődtök, az nem Én vagyok – a családotok, a gyermekeitek, a státuszotok, a kilátásaitok és saját örömötök. Mikor gondoltatok Rám valaha is, amikor beszéltetek, és mikor gondoltatok Rám, amikor cselekedtetek? A fagyos napokon gondolataitok a gyermekeitek, a férjetek, feleségetek vagy szüleitek felé fordulnak. A forró napokon sincs hely Számomra a gondolataitokban. Miközben kötelességedet végzed, a saját érdekeid járnak a fejedben, a saját személyes biztonságod, és a családtagjaid. Mit tettél valaha is, ami Értem volt? Mikor gondoltál Rám valaha is? Mikor tettél meg valaha is mindent az Én kedvemért és az Én munkám kedvéért, kerül, amibe kerül? Hol a bizonyítéka annak, hogy összeférhető vagy Velem? Hol van Hozzám való hűséged valósága? Hol van a Nekem való alávetettséged valósága? Hol van a szándékod, hogy nem az áldásokat keresed? Mindannyian próbáltok bolonddá tenni Engem. Mindannyian becsaptok Engem. Mindannyian játszadoztok az igazsággal, mindannyian eltitkoljátok az igazság létezését, és mindannyian eláruljátok az igazság lényegét. Tekintve, hogy ilyen ellenségesek vagytok Irántam, mi vár rátok a jövőben? Pusztán egy képzeletbeli istennel való összeférhetőségre törekedtek, és pusztán egy képzeletbeli hitre törekedtek, mégsem vagytok Krisztussal összeegyeztethetőek. Ilyen gonosz tettekkel nem fogtok megérdemelt megtorlást elszenvedni a gonosz emberekkel együtt? Akkor majd rájöttök, hogy senki sem menekülhet meg a harag napjától, aki Krisztussal nem összeegyeztethető, és felfedezitek majd, hogy milyen megtorlás jön azokra, akik Krisztus iránt ellenségesek. Amikor eljön az a nap, a ti álmaitok, hogy Istenbe vetett hitetekért áldást kaptok, és hogy bebocsátást nyertek a mennybe, mind szertefoszlanak. De nem így lesz azokkal, akik Krisztussal összeférhetőek. Habár ők oly sokat veszítettek, habár rengeteg nehézséget szenvedtek el, megkapják majd mindazt az örökséget, amit az emberiségnek ajándékozok. Végezetül megértitek majd, hogy egyedül Én vagyok az igazságos Isten, és egyedül Én vagyok képes eljuttatni az emberiséget gyönyörűséges rendeltetési helyére.