Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az emberek hagyományos hitbeli eszköze (mármint a kereszténységé, a világ három nagy vallásának egyikéé) sok éven át a Biblia olvasása volt; a Bibliától való eltérés nem az Úrba vetett hit, a Bibliától való eltérés tévhit és eretnekség, és még ha az emberek más könyveket is olvasnak, ezeknek a könyveknek az alapja a Biblia magyarázata kell, hogy legyen. Ami azt jelenti, hogy ha hiszel az Úrban, akkor olvasnod kell a Bibliát, és a Biblián kívül nem szabad semmilyen könyvet imádnod, ami nem kapcsolódik a Bibliához. Ha mégis megteszed, akkor elárulod Istent. Amióta csak létezik a Biblia, az embereknek az Úrba vetett hite a Bibliába vetett hit volt. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy az emberek hisznek az Úrban, inkább azt kellene mondani, hogy hisznek a Bibliában; ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy elkezdték olvasni a Bibliát, inkább azt kellene mondani, hogy elkezdtek hinni a Bibliában; és ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy visszatértek az Úr elé, inkább azt kellene mondani, hogy visszatértek a Biblia elé. Ily módon az emberek úgy imádják a Bibliát, mintha az Isten lenne, mintha az lenne az éltető erejük, és ha elveszítenék, az egyenlő lenne az életük elvesztésével. Az emberek ugyanolyan nagyra becsülik a Bibliát, mint Istent, sőt vannak olyanok is, akik még Istennél is nagyobbra becsülik. Ha az emberekben nincs ott a Szentlélek munkája, ha nem érzik Istent, akkor élhetnek tovább – de amint elveszítik a Bibliát, vagy elveszítik a híres fejezeteket és mondásokat a Bibliából, akkor az olyan, mintha elvesztették volna az életüket. És ezért amint az emberek hisznek az Úrban, azonnal elkezdik olvasni a Bibliát, aztán memorizálni a Bibliát, és minél többet tudnak memorizálni a Bibliából, ez annál inkább bizonyítja, hogy szeretik az Urat, és nagy hitűek. Azok, akik olvasták a Bibliát és tudnak róla beszélni másoknak, mind jó testvérek. Az emberek hitét és az Úr iránti hűségét mindezen évek alatt aszerint mérték, hogy mennyire értik a Bibliát. A legtöbb ember egyszerűen nem érti, hogy miért kellene hinnie Istenben, sem azt, hogy hogyan kell hinnie Istenben, és nem tesznek mást, mint vakon keresik a nyomokat a Biblia fejezeteinek megfejtéséhez. Az emberek soha nem követték a Szentlélek munkájának irányát; mindvégig nem tettek mást, mint kétségbeesetten tanulmányozták és kutatták a Bibliát, és soha senki nem talált rá a Szentlélek újabb munkájára a Biblián kívül. Soha senki nem tért el a Bibliától, és soha nem is merték ezt megtenni. Az emberek ennyi éven át tanulmányozták a Bibliát, megannyi magyarázattal álltak elő, és oly sok munkát fektettek bele; emellett sok eltérő véleményük van a Bibliáról, amelyeket vég nélkül vitatnak, olyannyira, hogy mára több mint kétezer különböző felekezet jött létre. Mindannyian különleges magyarázatokat, vagy mélyebb titkokat akarnak találni a Bibliában, fel akarják tárni, és meg akarják találni benne Jahve Izráelben végzett munkájának hátterét, vagy Jézus júdeai munkájának hátterét, vagy több olyan titkot, amit senki más nem ismer. Az emberek Bibliához való hozzáállását a megszállottság és a hit jellemzi, és senki sem lehet teljesen tisztában a Biblia belső történetével vagy lényegével. Tehát az emberek ma is leírhatatlan csodálkozással tekintenek a Bibliára, és még inkább megszállottjai annak, és még inkább hisznek benne. Ma mindenki az utolsó napok munkájáról szóló próféciákat akarja megtalálni a Bibliában, fel akarják fedezni, hogy Isten milyen munkát végez az utolsó napokban, és milyen jelek vannak az utolsó napokra vonatkozóan. Ily módon a Biblia iránti imádatuk egyre buzgóbbá válik, és minél közelebb kerülünk az utolsó napokhoz, annál elvakultabban hisznek a Biblia próféciáinak, különösen azoknak, amelyek az utolsó napokról szólnak. A Bibliába vetett ilyen vak hittel, a Bibliába vetett ilyen bizalommal nem vágynak arra, hogy a Szentlélek munkáját keressék. Az emberek elképzelései szerint csak a Biblia hozhatja el a Szentlélek munkáját; csak a Bibliában találhatják meg Isten nyomdokait; csak a Bibliában vannak elrejtve Isten munkájának titkai; csak a Biblia – nem más könyvek vagy emberek – tisztázhatja Isten minden dolgát és munkájának teljességét; a Biblia hozhatja el a menny munkáját a földre; és a Biblia kezdheti meg és zárhatja le a korszakokat. Ezekkel az elképzelésekkel az emberekben nincs hajlandóság a Szentlélek munkáját keresni. Tehát, függetlenül attól, hogy a Biblia a múltban mekkora segítség volt az emberek számára, mára akadályává vált Isten legutóbbi munkájának. A Biblia nélkül az emberek máshol is kereshetik Isten nyomdokait, ma mégis a Biblia tartalmazza az Ő nyomdokait, és legújabb munkájának kiterjesztése kétszeresen nehézzé és kész küzdelemmé vált. Mindez a Biblia híres fejezeteinek és mondásainak, valamint a Biblia különböző próféciáinak köszönhető. A Biblia bálvány lett az emberek elméjében, kirakós játékká vált az agyukban, és egyszerűen képtelenek elhinni, hogy Isten a Biblián kívül is működhet, képtelenek elhinni, hogy az emberek a Biblián kívül is megtalálhatják Istent, még kevésbé képesek elhinni, hogy Isten a végső munka során eltérhet a Bibliától, és újat kezdhet. Ez felfoghatatlan az emberek számára, nem tudják elhinni, és el sem tudják képzelni. A Biblia nagy akadálya lett annak, hogy az emberek elfogadják Isten új munkáját, és nehézséget jelent Isten új munkájának kiterjesztésében.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

Sokan azt hiszik, hogy a Biblia megértése és értelmezésének képessége egyenlő az igaz út megtalálásával – de vajon tényleg ilyen egyszerű a dolog? Senki sem ismeri a Biblia valóságát: hogy az nem más, mint Isten munkájának történelmi feljegyzése, és Isten munkájának előző két szakaszáról szóló testamentum, és hogy a Biblia nem nyújt neked megértést Isten munkájának céljairól. Mindenki, aki olvasta a Bibliát, tudja, hogy a Biblia Isten munkájának két szakaszát dokumentálja a Törvény korában és a Kegyelem korában. Az Ószövetség Izráel és Jahve munkájának történetét beszéli el a teremtéstől a Törvény Korának végéig. Az Újszövetség feljegyzi Jézus földi munkáját, ami a négy evangéliumban található, valamint Pál munkáját – vajon ezek nem történelmi feljegyzések? A múlt dolgainak felemlegetése ma történelemmé teszi őket, és nem számít, hogy mennyire igazak vagy valóságosak, attól még történelem marad – a történelem pedig nem foglalkozhat a jelennel, mert Isten nem tekint vissza a történelemre! Ha tehát csak a Bibliát érted, és semmit sem értesz abból a munkából, amit Isten ma akar tenni, és ha hiszel Istenben, de nem keresed a Szentlélek munkáját, akkor te nem érted, mit jelent Istent keresni. Ha azért olvasod a Bibliát, hogy Izráel történetét tanulmányozd, hogy Isten teremtésének történetét, az ég és a föld teremtésének történelmét kutasd, akkor nem hiszel Istenben. De ma, mivel hiszel Istenben, és az életre törekszel, mivel Isten megismerésére törekszel, és nem holt szavakat és doktrínákat vagy a történelem megértését keresed, Isten mai akaratát kell kutatnod, és a Szentlélek munkájának irányát kell keresned. Ha archeológus lennél, olvashatnád a Bibliát – de te nem vagy az, te azok közé tartozol, akik hisznek Istenben, és a legjobban teszed, ha Isten mai akaratát keresed.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (4.))

A Biblia egy történelmi könyv, és ha a Kegyelem Korában az Ószövetséget etted és ittad volna – ha a Kegyelem Korában azt ültetted volna gyakorlatba, amit az Ószövetség idején megköveteltek – Jézus elutasított volna, és elítélt volna téged; ha az Ószövetséget alkalmaztad volna Jézus munkájára, akkor farizeus lettél volna. Ha ma az Ó- és Újszövetséget egybe rakod, hogy egyed, igyad és gyakorold, akkor a mai Isten elítél téged; akkor lemaradtál a Szentlélek mai munkája mögött! Ha az Ószövetséget és az Újszövetséget eszed és iszod, akkor a Szentlélek áramlatán kívül vagy! Jézus idejében Jézus a Szentlélek által abban az időben Benne végzett munka szerint vezette a zsidókat és mindazokat, akik követték Őt. Ő nem a Bibliát vette tettei alapjául, hanem az Ő munkája szerint beszélt; nem törődött azzal, hogy mit mond a Biblia, sem nem kereste a Bibliában azt az utat, amelyen követőit vezesse. Rögtön attól kezdve, hogy elkezdte munkáját, a megtérés útját terjesztette – ez egy olyan szó, amely az Ószövetség próféciáiban egyáltalán nem szerepelt. Nemcsak, hogy nem cselekedett a Biblia szerint, hanem új ösvényen járt, és új munkát végzett. Soha nem hivatkozott a Bibliára, amikor prédikált. A Törvény Korában soha senki sem volt képes az Ő csodatételeire, arra, hogy meggyógyítsa a betegeket és kiűzze a démonokat. Így az Ő munkája, tanításai és szavainak hatalma és ereje szintén felülmúlt minden embert a Törvény Korában. Jézus egyszerűen az Ő újabb munkáját végezte, és bár sokan elítélték Őt a Biblia alapján – sőt, az Ószövetséget használták fel arra, hogy keresztre feszítsék –, az Ő munkája felülmúlta az Ószövetséget; ha ez nem így lenne, akkor miért szegezték az emberek Őt a keresztre? Vajon nem azért, mert az Ószövetség semmit sem mondott a tanításáról, és arról a képességéről, hogy betegeket gyógyítson és démonokat űzzön ki? Az Ő munkája azért ment végbe, hogy új utat mutasson, nem azért, hogy szándékosan felvegye a harcot a Biblia ellen, vagy hogy szándékosan mellőzze az Ószövetséget. Egyszerűen azért jött, hogy elvégezze a szolgálatát, hogy az új munkát elvigye azokhoz, akik vágyakoztak Utána és keresték Őt. Nem azért jött, hogy megmagyarázza az Ószövetséget vagy fenntartsa annak munkáját. Az Ő munkája nem azt szolgálta, hogy a Törvény Kora tovább fejlődhessen, mert az Ő munkája nem vette figyelembe, hogy annak alapja a Biblia volt-e. Jézus egyszerűen azért jött, hogy elvégezze a munkát, amit el kellett végeznie. Így nem magyarázta az Ószövetség próféciáit, és nem is az ószövetségi Törvény Korának szavai szerint munkálkodott. Figyelmen kívül hagyta, hogy mit mond az Ószövetség, nem érdekelte, hogy az egyezik-e az Ő munkájával vagy sem, és nem érdekelte, hogy mások mit tudnak az Ő munkájáról, vagy hogyan ítélik el azt. Egyszerűen csak folytatta azt a munkát, amit tennie kellett, még akkor is, ha sokan az ószövetségi próféták jövendöléseit használták arra, hogy elítéljék Őt. Az emberek számára úgy tűnt, mintha az Ő munkájának nem lett volna alapja, és sok olyan dolog volt benne, ami ellentétben állt az Ószövetség feljegyzéseivel. Hát ez nem az emberek tévedése volt-e? Vajon a doktrínát kell-e alkalmazni Isten munkájára? És vajon Istennek a próféták jövendölései szerint kell-e munkálkodnia? Végül is, melyik a nagyobb: Isten vagy a Biblia? Miért kell Istennek a Biblia szerint munkálkodnia? Lehetséges, hogy Istennek nincs joga felülmúlni a Bibliát? Vajon Isten nem térhet el a Bibliától és nem végezhet más munkát? Jézus és tanítványai miért nem tartották meg a szombatot? Ha Ő a szombat fényében és az Ószövetség parancsai szerint gyakorolt, akkor Jézus miért nem tartotta meg a szombatot, miután eljött, hanem ehelyett végezte a lábmosást, a fejbefedést, a kenyértörést és a borivást? Nem hiányzik-e mindez az Ószövetség parancsolataiból? Ha Jézus tisztelte az Ószövetséget, miért szakított ezekkel a doktrínákkal? Tudnod kellene, hogy melyik volt előbb, Isten vagy a Biblia! Mivel Ő a szombatnak az Ura, vajon nem lehet-e a Bibliának is az Ura?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

Izráel népe azelőtt csak az Ószövetséget olvasta. Vagyis a Kegyelem Korának kezdetén az emberek az Ószövetséget olvasták. Az Újszövetség csak a Kegyelem Korában jelent meg. Az Újszövetség még nem létezett, amikor Jézus munkálkodott; az emberek azután jegyezték fel a munkáját, hogy feltámadt és felment a mennybe. Csak ezután jött létre a négy evangélium, amelyek mellett Pál és Péter levelei, valamint a Jelenések könyve is megjelentek. Több mint háromszáz évvel azután, hogy Jézus felment a mennybe, a későbbi nemzedékek szelektíven összeválogatták ezeket a dokumentumokat, és csak akkor született meg a Biblia Újszövetsége. Csak e munka befejezése után jött létre az Újszövetség; korábban nem létezett. Mindazt a munkát Isten végezte, Pál és a többi apostol pedig megannyi levelet írt a különböző helyeken lévő gyülekezeteknek. Az utánuk következő emberek egyesítették leveleiket, és csatolták hozzájuk a legnagyobb látomást, amelyet János jegyzett fel Pátmosz szigetén, és amelyben megjövendölte Isten utolsó napokra szóló munkáját. Ezt a sorrendet az emberek készítették, ami eltér a mai kijelentésektől. Amit ma jegyeznek fel, az Isten munkájának lépései szerint történik; amivel az emberek ma foglalkoznak, az Isten által személyesen végzett munka, és az Általa személyesen kijelentett szavak. Neked – az emberiségnek – nem kell beavatkoznod; a szavak, amelyek közvetlenül a Lélektől származnak, lépésről lépésre el vannak rendezve, és különböznek az emberi feljegyzések elrendezésétől. Amit ők feljegyeztek, arról elmondhatjuk, hogy a műveltségi szintjüknek és az emberi képességüknek megfelelően történt. Amit feljegyeztek, azok az emberek tapasztalatai voltak, aztán mindenkinek megvoltak a maga eszközei a feljegyzésre és a megismerésre, és minden feljegyzés különböző volt. Ezért, ha a Bibliát Istenként imádod, akkor rendkívül tudatlan és ostoba vagy! Miért nem keresed a mai Isten munkáját? Csak Isten munkája mentheti meg az embert. A Biblia nem tudja megmenteni az embert, az emberek több ezer évig olvashatnák, akkor sem volna bennük a legcsekélyebb változás sem, és ha a Bibliát imádod, soha nem fogod elnyerni a Szentlélek munkáját.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.))

Az ember megromlott és Sátán csapdájában él. Minden ember a testben él, önző kívánságokban él, és nincs közöttük egyetlen egy sem, aki összeférhető lenne Velem. Vannak, akik azt állítják, hogy kompatibilisek Velem, de az ilyen emberek mind homályos bálványokat imádnak. Bár elismerik, hogy az Én nevem szent, Velem ellentétes utat taposnak, szavaik pedig arroganciával és önteltséggel teljesek. Ez azért van, mert legbelül mind Ellenem vannak, és összeférhetetlenek Velem. Minden nap kutatják nyomaimat a Bibliában, és „odaillő” szakaszokat találnak véletlenszerűen, amelyeket a végtelenségig olvasnak és idéznek, mint szentírást. Nem tudják, hogyan legyenek Velem összeférhetőek, sem azt, hogy mit jelent Ellenem lenni. Csupán vakon olvassák az igeverseket. A Biblián belülre korlátoznak egy homályos Istent, akit sosem láttak, és akit képtelenek meglátni, és előveszik onnan, hogy kedvükre nézegessék. Csak a Biblia hatókörén belül hisznek az Én létezésemben, egyenlővé tesznek Engem a Bibliával; a Biblia nélkül Én nem létezem, és Nélkülem nincs Biblia. Nem figyelmeznek létezésemre vagy cselekedeteimre, ehelyett túlzott és különleges figyelmet szentelnek a Szentírás minden egyes szavára. Még többen azt is hiszik, hogy semmit sem szabadna megtennem, amit tenni szeretnék, hacsak a Szentírás előre meg nem jövendölte. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szentírásnak. Elmondható, hogy túl fontosnak tekintik a betű szerinti szavakat, oly mértékig, hogy a Biblia verseivel mérik meg minden szavamat, és ítélnek meg Engem. Nem a Velem való összeférhetőség útját, vagy az igazsággal való összeférhetőség útját keresik, hanem a Biblia szavaival való összeegyeztethetőség útját, és úgy hiszik, hogy kivétel nélkül semmi nem lehet az Én munkám, ami nem idomul a Bibliához. Az ilyen emberek vajon nem a farizeusok kötelességtudó leszármazottai? A zsidó farizeusok Mózes törvényét használták fel arra, hogy Jézust elítéljék. Nem keresték az akkori Jézussal való összeférhetőséget, hanem buzgón, betű szerint követték a törvényt, oly mértékig, hogy – miután megvádolták azzal, hogy nem követi az Ószövetség törvényét, és nem Ő a Messiás – végül a keresztre szegezték az ártatlan Jézust. Mi volt az ő lényegük? Nem az volt-e, hogy nem keresték az igazsággal való összeférhetőség útját? Megszállottan foglalkoztak a Szentírás minden egyes szavával, miközben nem figyeltek sem akaratomra, sem munkám lépéseire és módszereire. Nem olyan emberek voltak, akik az igazságot keresték, hanem olyanok, akik mereven ragaszkodtak a szavakhoz; nem olyan emberek voltak, akik Istenben hittek, hanem olyanok, akik a Bibliában hittek. Lényegében a Biblia őrkutyái voltak. Annak érdekében, hogy megvédjék a Biblia érdekeit, hogy fenntartsák a Biblia méltóságát és oltalmazzák a Biblia hírnevét, olyan messzire mentek, hogy a könyörületes Jézust a keresztre szegezték. Pusztán azért tették ezt, hogy védelmezzék a Bibliát, és hogy a Biblia minden egyes szavának státuszát fenntartsák az emberek szívében. Ezért inkább lemondtak a jövőjükről és a bűnért való áldozatról, hogy halálra ítéljék Jézust, aki nem felelt meg a Szentírás tanításának. Nem voltak-e mindannyian a Szentírás minden egyes szavának cinkosai?

És mi a helyzet a mai emberekkel? Krisztus eljött, hogy közzé tegye az igazságot, mégis inkább kiűznék Őt e világból, hogy bebocsátást nyerhessenek a mennybe és kegyelmet kapjanak. Inkább teljesen megtagadnák az igazság eljövetelét annak érdekében, hogy megoltalmazzák a Biblia érdekeit, és inkább újra a keresztre szegeznék a testbe visszatért Krisztust azért, hogy biztosítsák a Biblia örökkévaló létezését. Hogyan fogadhatná el az ember üdvösségemet, amikor szíve oly gonosz és természete olyan ellenséges irányomban? Én az emberek között élek, az ember mégsem tud létezésemről. Amikor az emberre ragyogtatom világosságomat, ő akkor is tudatlan marad létezésemet illetően. Amikorkiárasztom haragomat az emberre, ő még nagyobb elánnal tagadja létemet. Az ember a szavakkal és a Bibliával való összeférhetőséget keresi, mégsem járul Elém egyetlen ember sem, hogy az igazsággal való összeférhetőség útját keresse. Az ember felnéz Rám a mennyben, és különös figyelmet szentel az Én mennyei létemnek, még sincs senki, aki törődne Velem a testben, hiszen Én, aki az emberek között élek, egyszerűen túl jelentéktelen vagyok. Azok, akik csak a Biblia szavaival és egy homályos Istennel való összeegyeztethetőséget keresik, nyomorúságos látványt nyújtanak számomra. Azért van ez, mert amit imádnak, azok halott szavak és egy olyan Isten, aki mérhetetlen kincseket adhat nekik; egy olyan Istent imádnak, aki kiszolgáltatná magát az embereknek – olyan Istent, aki nem létezik. Mit nyerhetnek hát Tőlem az ilyen emberek? Az ember egyszerűen túlságosan alantas ahhoz, hogy azt szavakkal kifejezzük. Azok, akik Ellenem vannak, akik korlátlan igényeket támasztanak Velem szemben, akik nem szeretik az igazságot, akik lázadnak ellenem – hogyan lehetnének összeférhetőek Velem?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Krisztussal való összeférhetőség útját kell keresned)