231. Isten munkája az Ő egész irányítása alatt tökéletesen világos: A Kegyelem Kora a Kegyelem Kora, az utolsó napok pedig az utolsó napok. Az egyes korok között határozott különbségek vannak, mert Isten minden korban olyan munkát végez, amely az adott korra jellemző. Ahhoz, hogy az utolsó napok munkája végbemehessen, égetésnek, ítéletnek, fenyítésnek, haragnak és pusztításnak kell véget vetnie a kornak. Az utolsó napok a végső korra utalnak. Vajon a végső korban Isten nem fog véget vetni a kornak? A kor befejezéséhez Istennek fenyítést és ítéletet kell Magával hoznia. Csak így tud véget vetni a kornak. Jézus célja az volt, hogy az ember továbbra is életben maradhasson, tovább éljen, és hogy jobb módon létezhessen. Megmentette az embert a bűntől, hogy az ne süllyedjen tovább a romlottságba, és ne éljen többé az alvilágban és a pokolban, és Jézus azáltal, hogy megmentette az embert az alvilágtól és a pokoltól, lehetővé tette számára, hogy tovább éljen. Most elérkeztek az utolsó napok. Isten megsemmisíti az embert és teljesen elpusztítja az emberi fajt, vagyis átalakítja az emberiség lázadását. Ezért a múltbeli könyörületes és szerető természet mellett lehetetlen volna Isten számára véget vetni a kornak vagy megvalósítani hatezer éves irányítási tervét. Minden kor különleges módon képviseli Isten természetét, és minden korban van olyan munka, amelyet Istennek kell elvégeznie. Tehát a munka, amelyet minden korban maga Isten végez, magában foglalja az Ő valódi természetének kifejeződését, és mind az Ő neve, mind a munka, amelyet végez, a korral együtt változik – mindegyik új. A Törvény Korában az emberiség vezetésének munkája Jahve neve alatt valósult meg, és megkezdődött a munka első szakasza a földön. Ebben a szakaszban a munka a templom és az oltár megépítéséből, valamint Izráel népének a törvény általi vezetéséből és a közöttük való munkálkodásból állt. Isten Izráel népének vezetésével lefektette földi munkájának alapját. Erről az alapról terjesztette ki munkáját Izráelen túlra, vagyis Izráelből kiindulva kifelé terjesztette a munkáját, így a későbbi nemzedékek fokozatosan megtudták, hogy Jahve az Isten, és hogy Jahve az, aki a mennyet és a földet és minden dolgot teremtette, és hogy Jahve az, aki az összes teremtményt teremtette. Izráel népén keresztül kiterjesztette munkáját rajtuk kívülre. Izráel földje volt Jahve földi munkájának első szent helye, és Isten először Izráel földjén kezdett el munkálkodni a földön. Ez a Törvény Korának munkája volt. A Kegyelem Kora során Jézus volt az Isten, aki megmentette az embert. Amivel Ő rendelkezett és ami Ő volt, az a kegyelem, a szeretet, a könyörület, a béketűrés, a türelem, az alázat, a gondoskodás és a tolerancia volt, és az Általa végzett munka oly nagy része az ember megváltása érdekében történt. Az Ő természete a könyörületesség és a szeretet volt, és mivel könyörületes és szeretetteljes volt, a keresztre kellett szegezni Őt az emberért, igazolandó, hogy Isten úgy szereti az embert, mint Önmagát, olyannyira, hogy teljes egészében felajánlotta Önmagát. A Kegyelem Korában Isten neve Jézus volt, vagyis Isten olyan Isten volt, aki megmentette az embert; Ő egy könyörületes és szerető Isten volt. Isten az emberrel volt. Az Ő szeretete, könyörülete és üdvössége minden egyes embert elkísért. Csak Jézus nevének és az Ő jelenlétének befogadásával volt képes az ember elnyerni a békét és az örömöt, megkapni az Ő áldását, hatalmas és túláradó kegyelmét, valamint üdvösségét. Jézus keresztre feszítése által mindazok, akik követték Őt, üdvösséget kaptak és bűneik megbocsátást nyertek. A Kegyelem Korában Jézus volt Isten neve. Más szóval, a Kegyelem Korának munkája elsősorban Jézus neve alatt folyt. A Kegyelem Korában Istent Jézusnak hívták. Ő az Ószövetségen túl egy új munkaszakaszhoz látott hozzá, és munkája a keresztre feszítéssel ért véget. Ez volt az Ő munkájának egésze. Ezért a Törvény Korában Jahve volt Isten neve, a Kegyelem Korában pedig Jézus neve képviselte Istent. Az utolsó napokban az Ő neve Mindenható Isten – a Mindenható, aki arra használja erejét, hogy vezesse az embert, meghódítsa az embert és megnyerje az embert, majd végül lezárja a kort. Isten természete minden korban, munkájának minden szakaszában nyilvánvaló.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

232. A „Jahve” az a név, amelyet Izráelben végzett munkám során vettem fel, és azt jelenti, hogy az izráeliták (Isten választott népe) Istene, aki képes megszánni az embert, megátkozni az embert, és irányítani az ember életét; az Isten, aki nagy hatalommal bír és tele van bölcsességgel. „Jézus” Immánuél, melynek jelentése a vétekáldozat, ami tele van szeretettel, könyörületességgel, és amely megváltja az embert. Ő elvégezte a Kegyelem Korának munkáját és Ő képviseli a Kegyelem Korát, és csak egy részét képviselheti az irányítási terv során végzett munkának. Vagyis csak Jahve Izráel választott népének Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákób Istene, Mózes Istene és Izráel egész népének Istene. És így a jelen korban a zsidók mellett valamennyi izráelita Jahvét imádja. Áldozatokat mutatnak be neki az oltáron, és papi köntösben szolgálják Őt a templomban. Amiben reménykednek, az Jahve újbóli megjelenése. Egyedül Jézus az emberiség Megváltója, és Ő az a vétekáldozat, amely megváltotta az emberiséget a bűntől. Ami azt jelenti, hogy Jézus neve a Kegyelem Korából származik, és a Kegyelem Korában végzett megváltás miatt született. Jézus neve azért adatott, hogy a Kegyelem Korának emberei újjászülethessenek és üdvözülhessenek, és hogy az egész emberiség megváltásának önálló neve legyen. Így a Jézus név a megváltást képviseli, és a Kegyelem Korát jelöli. A Jahve név Izráel népének önálló neve, amely a törvény szerint élt. Minden egyes korban és a munka valamennyi szakaszában, az Én nevem nem alap nélküli, hanem képviseleti jelentőséggel is bír: minden név egy-egy kort képvisel. A „Jahve” a Törvény Korát képviseli, és ez az a tiszteletbeli név, amellyel Izráel népe az Istent nevezte, akit imádott. „Jézus” a Kegyelem Korát képviseli, és mindazok Istenének neve, akiket a Kegyelem Korában váltottak meg.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Megváltó egy „fehér felhőn”)

233. A Kegyelem Kora Jézus nevével kezdődött. Amikor Jézus megkezdte szolgálatának végzését, a Szentlélek Jézus nevéről kezdett bizonyságot tenni, és Jahve nevéről többé nem beszéltek; ehelyett a Szentlélek főként Jézus néven látott neki az új munkának. A Benne hívők bizonyságtétele Jézus Krisztusért volt, és az általuk elvégzett munka is Jézus Krisztusért volt. Az ószövetségi Törvény Korának vége azt jelentette, hogy a főként Jahve néven folytatott munka véget ért. Ettől kezdve Isten neve már nem Jahve volt, hanem Jézusnak hívták, és innentől kezdve a Szentlélek főként Jézus néven kezdett el munkálkodni. Tehát azok az emberek, akik még ma is eszik és isszák Jahve szavait, és még mindig mindent a Törvény Korának munkája szerint tesznek – nem igazodsz vakon a szabályokhoz? Nem ragadtál meg a múltban? Most már tudjátok, hogy elérkeztek az utolsó napok. Lehet-e, hogy amikor Jézus eljön, még mindig Jézusnak fogják hívni? Jahve megmondta Izráel népének, hogy eljön egy Messiás, és amikor eljött, mégsem Messiásnak, hanem Jézusnak hívták. Jézus azt mondta, hogy újra el fog jönni, és hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment. Ezek voltak Jézus szavai, de láttad-e, ahogyan Jézus távozott? Jézus fehér felhőn lebegve távozott, de vajon lehet-e, hogy egy fehér felhőn tér vissza személyesen az emberek közé? Ha így lenne, vajon nem Jézusnak hívnák továbbra is? Amikor Jézus újra eljön, a kor már más lesz, így hát hívhatnák-e még mindig Jézusnak? Vajon Isten csak Jézus néven lehet ismert? Nem lehet egy új korban új néven nevezni? Képviselheti-e egyetlen személy képmása és egy bizonyos név Istent az Ő teljességében? Isten minden korban új munkát végez, és új néven nevezik; hogyan végezhetné ugyanazt a munkát különböző korokban? Hogyan ragaszkodhatna a régihez? A Jézus nevet a megváltás munkája miatt vette fel, tehát vajon akkor is ugyanezen a néven neveznék-e Őt, amikor az utolsó napokban visszatér? Vajon még mindig a megváltás munkáját végezné? Miért van az, hogy Jahve és Jézus egy, mégis különböző korokban különböző neveken nevezik Őket? Nem azért, mert a munkájuk kora különböző? Képviselhetné-e egyetlen név Istent az Ő teljességében? Ily módon Istent más-más korban más-más néven kell nevezni, Neki pedig arra kell használnia a nevet, hogy megváltoztassa a kort és hogy képviselje a kort. Hiszen egyetlen név sem képviselheti teljes mértékben Magát Istent, és minden egyes név csak arra képes, hogy egy adott korban Isten természetének időbeli aspektusát képviselje; mindössze annyi a dolga, hogy az Ő munkáját képviselje. Ezért Isten bármilyen nevet választhat, amely az Ő természetéhez illik, hogy az egész kort képviselje. Függetlenül attól, hogy Jahve koráról vagy Jézus koráról van szó, minden kort egy név képvisel.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

234. Amikor Jézus eljött, hogy elvégezze a munkáját, az a Szentlélek irányítása alatt volt; úgy cselekedett, ahogy a Szentlélek akarta, és nem az ószövetségi Törvény Kora vagy Jahve munkája szerint. Bár a munka, amit teljesíteni Jézus eljött, nem Jahve törvényeinek vagy parancsolatainak betartása volt, a forrásuk egy és ugyanaz volt. Az a munka, amelyet Jézus végzett, Jézus nevét képviselte, és a Kegyelem Korát képviselte; ami pedig a Jahve által végzett munkát illeti, az Jahvét képviselte, és a Törvény Korát képviselte. Az Ő munkájuk egy Lélek munkája volt két különböző korban. Az a munka, amelyet Jézus végzett, csak a Kegyelem Korát képviselhette, és az a munka, amelyet Jahve végzett, csak az ószövetségi Törvény Korát képviselhette. Jahve csak Izráel és Egyiptom népét, valamint az Izráelen túli nemzeteket vezette. Jézus munkája az újszövetségi Kegyelem Korában Isten munkája volt Jézus neve alatt, ahogyan a kort vezette. [...] Csak akkor lehetett új korszak, amikor Jézus azért jött, hogy új munkát végezzen, hogy elindítson egy új kort, hogy áttörjön a korábban Izráelben végzett munkán, és hogy munkáját ne a Jahve által Izráelben végzett munkával vagy az Ő régi szabályaival összhangban, vagy bármilyen előírás szerint végezze, hanem hogy elvégezze azt az új munkát, amelyet Neki kell elvégeznie. Maga Isten jön, hogy elindítsa a kort, és maga Isten jön, hogy véget vessen a kornak. Az ember képtelen elvégezni a kor elkezdésének és a kor befejezésének munkáját. Ha Jézus nem vetett véget Jahve munkájának, miután eljött, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő csupán egy ember volt, és képtelen arra, hogy Istent képviselje. Éppen az, mert Jézus eljött és befejezte Jahve munkáját, folytatta Jahve munkáját, sőt, a saját munkáját, egy új munkát végzett, bizonyítja azt, hogy ez egy új kor volt, és hogy Jézus Maga Isten volt. Ők két, egymástól határozottan különböző szakaszát végezték a munkának. Az egyik szakasz a templomban zajlott, a másik pedig a templomon kívül folyt. Az egyik szakasz az ember életének törvény szerinti vezetése volt, a másik pedig a vétekáldozat felajánlása. A munkának ez a két szakasza markánsan különbözött; ez választja el az új kort a régitől, és teljesen helyes azt mondani, hogy ez két különböző kor. Más volt a munkájuk helyszíne, más volt a munkájuk tartalma és más volt a munkájuk célja. Mint ilyenek, két korra oszthatók: az Új- és az Ószövetségre, vagyis az új és a régi korra. Amikor Jézus eljött, nem ment be a templomba, ami azt bizonyítja, hogy Jahve kora véget ért. Azért nem lépett a templomba, mert Jahvénak a templomon belüli munkája már befejeződött, és nem kellett újra elvégezni, az újbóli elvégzése egyet jelentene annak megismétlésével. Csak úgy volt képes Isten munkáját a csúcsra juttatni, hogy elhagyta a templomot, új munkába kezdett és új ösvényt indított el a templomon kívül. Ha nem ment volna ki a templomból, hogy munkáját végezze, akkor Isten munkája a templom alapjain stagnált volna, és soha nem lett volna semmilyen új változás. Ezért amikor Jézus eljött, nem ment be a templomba, és nem a templomban végezte a munkáját. A munkáját a templomon kívül végezte, és a tanítványok vezetésével szabadon fogott neki a munkájának. Az, hogy Isten elhagyta a templomot, hogy a munkáját végezze, azt jelentette, hogy Istennek új terve volt. Munkájának a templomon kívül kellett folynia, és új munkának kellett lennie, amely a megvalósítás módját tekintve kötetlen volt. Amint Jézus megérkezett, véget vetett Jahve Ószövetség korában végzett munkájának. Bár két különböző néven nevezték őket, ugyanaz volt a Lélek, aki végrehajtotta a munka mindkét szakaszát, és az elvégzett munka folyamatos volt. Mivel más volt a név, és a munka tartalma is más volt, a kor is más volt. Amikor Jahve eljött, az volt Jahve kora, és amikor Jézus jött el, az volt Jézus kora. És így minden egyes eljövetelkor Istent egy néven nevezik, egy kort képvisel, és egy új ösvényt indít el; és minden egyes új ösvényen új nevet vesz fel, ami azt mutatja, hogy Isten mindig új és soha nem régi, és hogy munkája soha nem szűnik meg előrefelé haladni. A történelem mindig előre halad, és Isten munkája is mindig előre halad. Ahhoz, hogy az Ő hatezer éves irányítási terve elérje a végét, folyamatosan előrefelé kell haladnia. Mindennap új munkát kell végeznie, minden évben új munkát kell végeznie; új ösvényeket kell indítania, új korszakokat kell indítania, új és nagyobb munkát kell kezdenie, és ezek mellett új neveket és új munkát kell hoznia.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

235. Tegyük fel, hogy Isten munkája minden korban mindig ugyanaz, és Őt mindig ugyanazon a néven nevezik, honnan ismerné meg Őt az ember? Istent Jahvénak kell nevezni, és a Jahvénak nevezett Istenen kívül bárki, akit más néven neveznek, nem Isten. Vagy pedig Isten csak Jézus lehet, és a Jézus néven kívül semmilyen más néven nem lehet Őt nevezni; Jézuson kívül Jahve nem Isten, és Mindenható Isten sem Isten. Az ember azt hiszi, hogy igaz, hogy Isten mindenható, de Isten olyan Isten, aki az emberrel van, és Jézusnak kell hívni, mert Isten az emberrel van. Ezt annyit tesz, mint egy doktrínához igazodni és Istent egy bizonyos hatókörre korlátozni. Tehát minden korban a munka, amelyet Isten végez, a név, amelyen Őt nevezik, és a képmás, amelyet magára ölt – a munka, amelyet egészen napjainkig minden szakaszban végez –, ezek nem követnek egyetlen előírást sem, és semmilyen korlátozás alá nem esnek. Ő Jahve, de Ő Jézus is, valamint Messiás és Mindenható Isten is. Az Ő munkája fokozatos átalakuláson mehet keresztül, és ennek megfelelően az Ő neve is változik. Egyetlen név sem tudja Őt teljes mértékben képviselni, de minden név, amelyen Őt nevezik, képes Őt képviselni, és a munka, amelyet minden korban végez, az Ő természetét képviseli.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

236. Egyesek azt mondják, Isten neve nem változik. Akkor miért lett Jahve neve Jézus? Megjövendölték, hogy eljön a Messiás, de akkor miért egy Jézus nevű ember jött el? Miért változott meg Isten neve? Nem végeztek-e ilyen munkát már réges-régen? Talán Isten ma nem végezhet újabb munkát? A tegnap munkáját meg lehet változtatni, és Jézus munkája ott folytatódhat, ahol Jahve munkája abbamaradt. Nem követheti-e tehát Jézus munkáját más munka? Ha Jahve neve megváltoztatható Jézusra, akkor Jézus neve talán nem változtatható meg? Mindebben nincs semmi furcsa; csak az emberek túl együgyűek. Isten mindig Isten marad. Nem számít, hogyan változik a munkája, és függetlenül attól, hogyan változik a neve, az Ő természete és bölcsessége sohasem fog megváltozni. Ha azt hiszed, hogy Istent csak Jézus nevén lehet szólítani, akkor a tudásod nagyon korlátozott. Mered-e állítani, hogy Isten neve örökké Jézus lesz, hogy Isten örökké és mindig Jézus néven lesz ismert, és hogy ez soha nem fog változni? Mered-e bizonyossággal állítani, hogy Jézus neve az, mely lezárta a Törvény Korát, és lezárja majd a végső korszakot is? Ki állíthatja, hogy Jézus kegyelme véget vethet a korszaknak?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kaphatja meg Isten kinyilatkoztatásait az ember, aki saját elképzelései szerint behatárolta Istent?)

237. Vajon Jézus neve – „Velünk az Isten” – képviselhetné-e Isten természetét a maga teljességében? Vajon meg tudná-e teljesen fogalmazni Istent? Ha az ember azt mondja, hogy Istent csak Jézusnak lehet hívni, és nem lehet más neve, mert Isten nem változtathatja meg a természetét, akkor ezek a szavak valóban istenkáromlásnak számítanak! Azt hiszed, hogy egyedül a Jézus – velünk az Isten – név képes képviselni Istent a Maga teljességében? Istent sokféle néven lehet nevezni, de e sok név között nincs olyan, amelyik képes lenne Isten egészét összesűríteni, nincs olyan, amelyik képes lenne Istent teljes egészében képviselni. Így hát Istennek sok neve van, de ez a sok név nem tudja teljesen megfogalmazni Isten természetét, mert Isten természete olyan gazdag, hogy egyszerűen meghaladja az ember képességét, hogy megismerje Őt. Az embernek nincs módja arra, hogy az emberiség nyelvének segítségével teljesen összesűrítse Istent. Az emberiségnek csak korlátozott szókincse van arra, hogy összesűrítse mindazt, amit Isten természetéről tud: nagy, tiszteletre méltó, csodálatos, kifürkészhetetlen, mindenek felett való, szent, igaz, bölcs és így tovább. Mennyi szó! Ez a korlátozott szókincs képtelen leírni azt a keveset, aminek az ember Isten természetéből tanúja volt. Idővel sokan mások is hozzáadtak olyan szavakat, amelyekről úgy gondolták, hogy jobban leírják a szívükben lévő buzgalmat: Isten olyan nagy! Isten olyan szent! Isten olyan szeretetre méltó! Napjainkra az ilyen emberi mondások elérték a csúcspontjukat, ám az ember még mindig képtelen egyértelműen kifejezni magát. Így az ember számára Istennek sok neve van, még sincs egyetlen neve, és ez azért van, mert Isten lénye olyan bőséges, az ember nyelve pedig olyan szegényes. Egy adott szó vagy név nem képes Istent az Ő teljességében képviselni, akkor szerinted a neve lehet állandó? Isten olyan nagy és olyan szent, mégsem engeded meg Neki, hogy minden egyes új korban megváltoztassa a nevét? Ezért minden olyan korban, amelyben Isten személyesen végzi a saját munkáját, olyan nevet használ, amely illik a korhoz, hogy összesűrítse azt a munkát, amelyet végezni szándékozik. Ezt a bizonyos nevet, amely időleges jelentőséggel bír, arra használja, hogy az adott korban képviselje az Ő természetét. Ez az, amikor Isten az emberiség nyelvét arra használja, hogy kifejezze saját természetét. Ennek ellenére sokan, akiknek spirituális élményeik voltak, és személyesen látták Istent, mégis úgy érzik, hogy ez az egy bizonyos név nem képes Istent az Ő teljességében képviselni – sajnos, ezen nem lehet segíteni –, ezért az ember már nem szólítja Istent semmilyen néven, hanem egyszerűen „Istennek” hívja. Mintha az ember szíve tele lenne szeretettel, ugyanakkor ellentmondások is gyötörnék, mert az ember nem tudja, hogyan magyarázza meg Istent. Ami Isten, az olyan bőséges, hogy egyszerűen nincs mód arra, hogy leírjuk. Nincs egyetlen név, amely összefoglalhatná Isten természetét, és nincs egyetlen név, amely leírhatná mindazt, amit Isten birtokol és ami Isten. Ha valaki megkérdezi tőlem: „Pontosan milyen nevet használsz?” Azt fogom mondani: „Isten az Isten!” Nem ez a legjobb név Isten számára? Vajon nem ez a legjobb összesűrítése Isten természetének? Ha ez így van, akkor miért fordítotok olyan sok erőfeszítést Isten nevének kutatására? Miért kellene törni a fejeteket, étel és alvás nélkül, mindezt egy név kedvéért? Eljön a nap, amikor Istent nem Jahvénak, Jézusnak vagy Messiásnak fogják hívni – egyszerűen csak a Teremtő lesz. Akkor minden név, amelyet a földön felvett, véget ér, mert a földi munkája véget ér, ami után az Ő nevei nem lesznek többé. Amikor minden dolog a Teremtő uralma alá kerül, mi szüksége van egy nagyon is megfelelő, ám hiányos névre? Még most is Isten neve után kutatsz? Még mindig azt mered mondani, hogy Istent csak Jahvénak hívják? Még mindig azt mered mondani, hogy Istent csak Jézusnak hívhatják? Képes vagy elviselni az Isten elleni káromlás bűnét? Tudnod kellene, hogy Istennek eredetileg nem volt neve. Csak azért vett fel egy vagy két vagy sok nevet, mert dolga volt, és irányítania kellett az emberiséget. Bármilyen néven is nevezzük – vajon nem Ő maga választotta önként ezt a nevet? Szüksége lenne rád – az egyik teremtményére –, hogy erről döntsön? A név, amelyen Istent nevezik, olyan név, amely megfelel annak, amit az ember képes felfogni, az emberiség nyelvével, ám ez a név nem olyasmi, amit az ember képes átfogni. Te csak azt mondhatod, hogy van egy Isten a mennyben, hogy Őt Istennek hívják, hogy Ő maga a nagy hatalmú Isten, aki olyan bölcs, olyan fenséges, olyan csodálatos, olyan titokzatos és olyan mindenható, és aztán nem tudsz többet mondani; ez a kevéske minden, amit tudhatsz. Ily módon vajon Jézus puszta neve képviselheti-e magát Istent? Amikor eljönnek az utolsó napok, bár még mindig Isten az, aki végzi a munkáját, az Ő nevének meg kell változnia, mert ez egy másik kor.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

238. Minden alkalommal, amikor Isten eljön a földre, megváltoztatja a nevét, a nemét, a képmását és a munkáját; nem ismétli a munkáját. Ő egy olyan Isten, aki mindig új és soha nem régi. Amikor korábban eljött, Jézusnak hívták; vajon ezúttal is hívhatják Jézusnak, amikor újra eljön? Amikor korábban eljött, férfi volt; lehet-e ezúttal is férfi? Amikor a Kegyelem Korában eljött, az volt a munkája, hogy a keresztre szegezzék; vajon akkor is meg tudja váltani az emberiséget a bűntől, amikor újra eljön? Lehet-e újra keresztre szegezni Őt? Ez nem az Ő munkájának megismétlése lenne? Nem tudtad, hogy Isten mindig új és soha nem régi? Vannak, akik azt mondják, hogy Isten változhatatlan. Ez így van, de ez Isten természetének és lényegének változhatatlanságára vonatkozik. Az Ő nevében és munkájában bekövetkező változások nem bizonyítják, hogy az Ő lényege megváltozott; más szóval, Isten mindig Isten marad, és ez soha nem fog megváltozni. Ha azt mondod, hogy Isten munkája nem változik, akkor vajon képes lenne-e befejezni a hatezer éves irányítási tervét? Csak azt tudod, hogy Isten örökké változatlan, de azt tudod-e, hogy Isten mindig új és soha nem régi? Ha Isten munkája változatlan, akkor vajon vezethette volna-e az emberiséget egészen a mai napig? Ha Isten változhatatlan, akkor miért van az, hogy már elvégezte két kor munkáját? Munkája folyamatosan halad előre, ami azt jelenti, hogy az Ő természete fokozatosan tárul fel az ember előtt, és ami feltárul, az az Ő eredendő természete. Kezdetben Isten természete el volt rejtve az ember elől, soha nem fedte fel nyíltan a természetét az ember előtt, és az ember egyszerűen nem ismerte Őt. Emiatt arra használja a munkáját, hogy fokozatosan felfedje az ember előtt a természetét, de az ilyen módon való munkálkodás nem jelenti azt, hogy Isten természete minden korban megváltozik. Nem arról van szó, hogy Isten természete folyamatosan változik, mert az Ő akarata mindig változik. Inkább arról, hogy mivel az Ő munkájának korai különbözőek, Isten az Ő eredendő természetét a maga teljességében veszi, és lépésről lépésre felfedi azt az ember előtt, hogy az ember megismerhesse Őt. Ez azonban semmiképpen sem bizonyíték arra, hogy Istennek eredetileg nincs sajátos természete, vagy hogy az Ő természete a korok múlásával fokozatosan megváltozott – egy ilyen értelmezés téves lenne. Isten a korok múlásának megfelelően tárja fel az ember előtt az Ő eredendő és sajátos természetét – azt, ami Ő –, egyetlen kor munkája nem fejezheti ki Isten egész természetét. Ezért az „Isten mindig új és soha nem régi” szavak az Ő munkájára vonatkoznak, az „Isten változhatatlan” szavak pedig arra utalnak, amivel Isten eredendően rendelkezik és ami Isten. Mindenesetre nem teheted hatezer év munkáját egyetlen ponton függővé, vagy nem határolhatod körül halott szavakkal. Ilyen az ember ostobasága. Isten nem olyan egyszerű, mint ahogy azt az ember elképzeli, és az Ő munkája nem időzhet el egyetlen korban sem. Például nem jelölheti mindig Jahve Isten nevét; Isten Jézus néven is végezheti a munkáját. Ez annak a jele, hogy Isten munkája mindig előrefelé halad.

Isten mindig Isten, és soha nem lesz Sátán; Sátán mindig Sátán, és soha nem lesz Isten. Isten bölcsessége, Isten csodálatos volta, Isten igazsága és Isten fensége soha nem változik. Az Ő lényege és az, amit Ő birtokol és ami Ő, soha nem változik. Ami azonban az Ő munkáját illeti, az mindig előrefelé halad, mindig mélyebbre megy, mert Ő mindig új és soha nem régi. Isten minden korban új nevet vesz fel, minden korban új munkát végez, és minden korban megengedi teremtményeinek, hogy meglássák új akaratát és új természetét. Ha egy új korban az emberek nem látják meg Isten új természetének kifejeződését, nem szegeznék-e Őt örökké a keresztre? És vajon ezáltal nem határoznák-e meg Istent?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

239. Ha az ember még mindig Jézus, a Megváltó érkezésére vágyik az utolsó napokban, és még mindig azt várja, hogy azon képmásában érkezzen, amelyet Júdeában viselt, akkor az egész hatezer éves irányítási terv megállt volna a megváltás korában, és nem haladhatott volna tovább. Az utolsó napok továbbá soha nem érkeznének el, és a kor soha nem érne véget. Ez azért van így, mert Jézus, a Megváltó csak az emberiség megváltására és üdvösségére szolgál. A Jézus nevet csak a Kegyelem Korának összes bűnösei kedvéért vettem fel, de ez nem az a név, amellyel az egész emberiségnek véget fogok vetni. Bár Jahve, Jézus és a Messiás mind az Én Lelkemet képviselik, ezek a nevek csak irányítási tervem különböző korszakait jelölik, és nem képviselnek Engem a Magam valójában. A nevek, amelyekkel a földi emberek neveznek Engem, nem tudják kifejezni természetem teljességét és mindazt, ami vagyok. Ezek csupán különböző nevek, amelyekkel különböző korokban elneveznek Engem. És így, amikor az utolsó korszak – az utolsó napok kora – eljön, nevem ismét megváltozik. Engem nem Jahvénak vagy Jézusnak fognak hívni, még kevésbé Messiásnak – hanem Magának a hatalmas Mindenható Istennek, és ezen a néven fogok az egész korszaknak véget vetni. Egykoron Jahve néven ismertek Engem. Messiásnak is neveztek, és az emberek egykor szeretettel és megbecsüléssel hívtak Engem Jézusnak, a Megváltónak. Ma azonban már nem az a Jahve vagy Jézus vagyok, akit az emberek a múltban ismertek; Én vagyok az Isten, aki az utolsó napokban visszatért, az Isten, aki véget vet a korszaknak. Én vagyok az Isten Maga, aki felemelkedik a világ végéről, a Maga teljes természetében tele tekintéllyel, becsülettel és dicsőséggel. Az emberek soha nem köteleződtek el Mellettem, soha nem ismertek meg Engem, és mindig is tudatlanságban voltak az Én természetemet illetően. A világ teremtésétől kezdve a mai napig egyetlen ember sem látott Engem. Ezen Isten az, aki az utolsó napokban megjelenik az embereknek, de elrejtőzik közöttük. Az emberek között él, igaz és valóságos, mint az égő nap és a lobogó láng, erővel és tekintéllyel tele. Nincs egy árva ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne ítéltetne meg szavaim által, és nincs egy árva ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne tisztulna meg a lángoló tűzben. Végül minden nemzet áldott lesz az Én szavaim által, és darabokra is törik miattuk. Ily módon az utolsó napokban minden ember látni fogja, hogy Én vagyok a visszatért Megváltó, és hogy Én vagyok a Mindenható Isten, aki meghódítja az egész emberiséget. És mindenki látni fogja, hogy egykor Én voltam a vétekáldozat az emberekért, de az utolsó napokban Én leszek a nap lángja is, amely mindent elhamvaszt, valamint az igazságosság Napja, amely mindent feltár. Ez az Én munkám az utolsó napokban. Azért vettem fel ezt a nevet, és azért bírok e természettel, hogy minden ember lássa, hogy Én vagyok az igazságos Isten, az égő nap, a lobogó láng, és hogy mindenki imádjon Engem, az egyetlen igaz Istent, és hogy lássák igazi arcomat: nemcsak az izráeliták Istene vagyok, és nemcsak a Megváltó, hanem minden teremtmény Istene vagyok az égen, a földön és a tengereken.

Ha a Megváltó az utolsó napokban érkezne, és még mindig Jézusnak hívnák, és még egyszer megszületne Júdeában, és ott végezné a munkáját, ez azt bizonyítaná, hogy én csak Izráel népét teremtettem, és csak Izráel népét váltottam meg, és semmi közöm a pogányokhoz. Nem mondana ez ellent szavaimnak, miszerint „Én vagyok az Úr, aki az eget és a földet és minden dolgot teremtettem”? Elhagytam Júdeát, és a pogányok között végzem munkámat, mert nem csupán Izráel népének Istene vagyok, hanem minden teremtmény Istene. Azért jelenek meg a pogányok között az utolsó napokban, mert nemcsak Jahve vagyok, Izráel népének Istene, hanem még azért is, mert a pogányok között minden kiválasztottam Teremtője vagyok. Nemcsak Izráelt, Egyiptomot és Libanont teremtettem, hanem Izráelen kívül az összes pogány nemzetet. Emiatt én vagyok minden teremtmény Ura. Izráelt csupán munkám kiindulópontjaként használtam, Júdea és Galilea a megváltás erődítményei voltak, és most a pogány nemzeteket használom kiindulásul, ahonnan az egész korszaknak véget vetek. A munka két szakaszát végeztem Izráelben (ez a két szakasz a Törvény Kora és a Kegyelem Kora), és a munka két további szakaszát (a Kegyelem Kora és a Királyság Kora) végzem az Izráelen túli területeken. A pogány nemzetek között fogok hódítani, és így zárom le a korszakot. Ha az ember mindig Jézus Krisztusnak nevez Engem, de nem tudja, hogy az utolsó napokban új korszakot kezdtem, és új munkába kezdtem, és ha az ember továbbra is megszállottan várja Jézus, a Megváltó érkezését, akkor az ilyen embereket azoknak nevezem majd, akik nem hisznek Bennem; ők olyan emberek, akik nem ismernek Engem, és a Bennem való hitük hamis. Tanúi lehetnek-e az ilyen emberek Jézus, a Megváltó mennyből való érkezésének? Amit ők várnak, az nem az Én érkezésem, hanem a zsidók királyának érkezése. Nem arra vágynak, hogy Én megsemmisítsem ezt a tisztátalan régi világot, hanem ehelyett Jézus második eljövetelére vágynak, amikor is megváltást nyernek. Várják, hogy Jézus még egyszer megváltsa az egész emberiséget ettől a beszennyezett és igaztalan földtől. Hogyan válhatnak az ilyen emberek azokká, akik az utolsó napokban befejezik munkámat? Az ember vágyai képtelenek arra, hogy teljesítsék kívánságaimat vagy beteljesítsék munkámat, mert az ember csupán csodálja vagy becsüli azt a munkát, amelyet már korábban elvégeztem, és fogalma sincs arról, hogy Én az Isten Maga vagyok, aki mindig új és soha nem régi. Az ember csak azt tudja, hogy Én vagyok Jahve és Jézus, és fogalma sincs arról, hogy Én vagyok az utolsó napok Egyike, aki véget vet az emberiségnek. Minden, amire az ember vágyik és amit tud, a saját elképzeléseiből ered, és csupán az, amit a saját szemével lát. Ez nincs összhangban az Általam végzett munkával, hanem diszharmóniában van vele.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Megváltó egy „fehér felhőn”)