A vallásos világ azt hiszi, hogy mivel az Úr Jézus férfi, amikor visszatér, akkor is férfi lesz, nem pedig nő.

Szavak a Bibliából

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (1Mózes 1:27)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, világra fogja hozni azt a munkát, amit elvégezni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy ez vajon Isten megtestesülése-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember tájékozatlan és tudatlan.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Az Isten által végzett munka minden egyes szakaszának megvan a maga gyakorlati jelentősége. Akkoriban, amikor Jézus eljött, férfialakban jött, és amikor Isten ezúttal eljön, az Ő alakja női. Ebből láthatjuk, hogy Isten teremtése, a férfiak és a nők egyaránt hasznosak lehetnek az Ő munkájában, és Nála nincs nemi megkülönböztetés. Amikor az Ő Lelke eljön, bármilyen testet felvehet, amilyet csak akar, és ez a test képviselheti Őt; legyen az férfi vagy nő, képviselheti Istent, amíg az az Ő megtestesülése. Ha Jézus nőneműként jelent volna meg, amikor eljött, más szóval, ha a Szentlélek által nem fiú, hanem leánygyermek fogant volna, akkor a munka azon szakasza ugyanúgy befejeződött volna. Ha ez lett volna a helyzet, akkor a munka jelenlegi szakaszát egy férfinak kellene elvégeznie helyette, de a munka ugyanúgy befejeződne. Az egyes szakaszokban végzett munkának megvan a maga jelentősége; a munka egyik szakasza sem ismétlődik, és nem is ütközik a másikkal. Abban az időben, amikor Jézus a munkáját végezte, az egyetlen Fiúnak nevezték, és a „Fiú” a férfi nemet jelenti. Miért nincs szó az egyetlen Fiúról ebben a jelenlegi szakaszban? Mert a munka követelményei szükségessé tették, hogy a neme megváltozzon Jézuséhoz képest. Istennél nincs nemi megkülönböztetés. Ő úgy végzi a munkáját, ahogyan akarja, és munkája végzése közben semmilyen korlátozásnak nincs alávetve, hanem kifejezetten szabad. Mégis a munka minden szakaszának megvan a maga gyakorlati jelentősége. Isten kétszer is testté lett, és magától értetődő, hogy az Ő megtestesülése az utolsó napokban az utolsó alkalom. Azért jött, hogy minden cselekedetét nyilvánosságra hozza. Ha ebben a szakaszban nem válna testté, hogy az ember tanúja lehessen annak, ahogy Ő személyesen munkálkodik, az ember örökké ragaszkodna ahhoz az elképzeléshez, hogy Isten csak férfi, nem pedig nő. Ezt megelőzően az egész emberiség azt hitte, hogy Isten csak férfi lehet, és hogy egy nőt nem lehet Istennek nevezni, mivel az egész emberiség úgy tartotta, hogy a férfiaknak hatalmuk van a nők felett. Úgy vélték, hogy nők nem tehetnek szert hatalomra, csak férfiak. Mi több, még azt is mondták, hogy a férfi a nő feje, és hogy a nőnek engedelmeskednie kell a férfinak, és nem múlhatja őt felül. A múltban, amikor azt mondták, hogy a férfi a nő feje, ez Ádámra és Évára vonatkozott, akiket a kígyó rászedett – nem pedig a férfira és a nőre, ahogyan őket Jahve kezdetben teremtette. Természetesen a nőnek engedelmeskednie kell a férjének és szeretnie kell őt, a férjnek pedig meg kell tanulnia táplálni és eltartani a családját. Ezek azok a Jahve által meghatározott törvények és rendeletek, amelyeket az emberiségnek be kell tartania földi élete során. Jahve azt mondta az asszonynak: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” Csak azért beszélt így, hogy az emberiség (vagyis a férfi és a nő egyaránt) normális életet élhessen Jahve uralma alatt, és hogy az emberiség élete rendezett legyen, és ne essen ki a megfelelő rendből. Ezért Jahve megfelelő szabályokat alkotott arra vonatkozóan, hogy a férfi és a nő hogyan viselkedjen, bár ez csak a földön élő összes teremtett lényre vonatkozott, és nem állt kapcsolatban Isten megtestesült lényével. Hogyan lehetne Isten ugyanolyan, mint teremtett lényei? Az Ő szavai csak az Általa teremtett emberiségnek szóltak; azért, hogy az emberiség normális életet élhessen, Ő szabályokat állított fel a férfi és a nő számára. Kezdetben, amikor Jahve megteremtette az emberiséget, kétféle emberi lényt teremtett, férfit és nőt; és így az Ő megtestesült testeiben is megvan a férfi és a nő felosztása. Nem az Ádámhoz és Évához intézett szavai alapján döntötte el a munkáját. Az a két alkalom, amikor testté lett, teljesen az Ő akkori gondolkodásának megfelelően lett meghatározva, amikor kezdetben megteremtette az emberiséget; vagyis az Ő két inkarnációjának munkáját arra alapozva teljesítette be, amilyen a férfi és a nő azelőtt voltak, hogy megromlottak volna. [...] Amikor Jahve kétszer testté lett, az Ő testének neme a kígyó által el nem csábított férfihoz és nőhöz kapcsolódott; Ő a kígyó által el nem csábított férfival és nővel összhangban, lett kétszer is testté. Ne gondold, hogy Jézus férfiassága azonos volt Ádáméval, akit a kígyó rászedett. A kettőnek semmi köze egymáshoz, két különböző természetű férfiasságról van szó. Ugye az biztosan nem lehet, hogy Jézus férfiassága azt bizonyítja, hogy Ő minden nő feje, de nem minden férfié? Vajon nem Ő minden zsidó királya (beleértve a férfiakat és a nőket is)? Ő maga Isten, nem csak a nő, hanem a férfi feje is. Ő minden teremtmény Ura és minden teremtmény feje. Hogyan határozhatnád meg Jézus férfiasságát a nő fejének szimbólumaként? Nem lenne ez istenkáromlás? Jézus olyan férfi, aki nem romlott meg. Ő Isten, Ő Krisztus, Ő az Úr. Hogyan lehetne Ő olyan férfi, mint Ádám, aki megromlott? Jézus az Isten legszentebb Lelke által viselt test. Hogyan mondhatnád, hogy Ő olyan Isten, aki Ádám férfiasságával rendelkezik? Ebben az esetben nem lenne-e Isten egész munkája téves? Vajon Jahve belefoglalta volna Jézusba a kígyó által elcsábított Ádám férfiasságát? Vajon a mostani megtestesülés nem egy újabb példája a megtestesült Isten munkájának, aki nemében különbözik Jézustól, de természetében hasonlít hozzá? Még mindig azt mered állítani, hogy a megtestesült Isten nem lehet nő, mert a nő volt az első, akit a kígyó elcsábított? Még mindig azt mered mondani, hogy mivel a nő a legtisztátalanabb és az emberiség romlottságának forrása, Isten nem testesülhet meg nőként? Mered-e továbbra is azt állítani, hogy „a nőnek mindig a férfinak kell engedelmeskednie, és soha nem jelenítheti meg és nem képviselheti közvetlenül Istent”?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét)

Ha Isten csak férfiként jönne el a testbe, akkor az emberek férfiként, a férfiak Isteneként határoznák meg Őt, és soha nem hinnék azt, hogy Ő a nők Istene. Akkor a férfiak azt tartanák, hogy Isten ugyanolyan nemű, mint a férfiak, hogy Isten a férfiak feje – de akkor mi van a nőkkel? Ez igazságtalan; vajon ez nem kivételezés? Ha ez lenne a helyzet, akkor mindazok, akiket Isten megment, férfiak lennének, mint Ő, és egyetlen nő sem lenne megmentve. Amikor Isten megteremtette az emberiséget, megteremtette Ádámot és megteremtette Évát. Nemcsak Ádámot teremtette, hanem férfit és nőt is teremtett az Ő képmására. Isten nemcsak a férfiak Istene – Ő a nők Istene is. Isten az utolsó napokban a munka új szakaszába lép. Még többet fog felfedni a természetéből, és ez nem a Jézus korabeli könyörület és szeretet lesz. Mivel egy új munkán dolgozik, ehhez az új munkához új természet társul. [...] Isten valóban és valóságosan az emberek között él. Ő kézzelfogható; az ember ténylegesen kapcsolatba kerülhet az Ő természetével, kapcsolatba kerülhet azzal, amit Ő birtokol és ami Ő; csak így ismerheti meg igazán Őt az ember. Ugyanakkor Isten befejezte azt a munkát is, amelyben „Isten a férfiak Istene és a nők Istene”, és végrehajtotta az Ő teljes munkáját a testben.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Ha csak Jézus munkája lett volna elvégezve, és nem egészült volna ki munkával az utolsó napok ezen szakaszában, akkor az ember örökké ahhoz az elképzeléshez ragaszkodna, hogy kizárólag Jézus Isten egyetlen Fia, vagyis, hogy Istennek csak egy fia van, és hogy bárki, aki utána más néven jön, nem lenne Isten egyetlen Fia, még kevésbé maga Isten. Az embernek az az elképzelése, hogy bárki, aki bűnért való áldozatul szolgál, vagy aki hatalmat vállal Isten nevében, és megváltja az egész emberiséget, az Isten egyetlen Fia. Vannak, akik úgy vélik, hogy amíg az Eljövendő férfi, addig Őt lehet Isten egyetlen Fiának és Isten képviselőjének tekinteni. Vannak még olyanok is, akik azt mondják, hogy Jézus Jahve Fia, az Ő egyetlen Fia. Nem túlzóak-e az ilyen elképzelések? Ha a munkának ez a szakasza nem valósulna meg az utolsó korszakban, akkor Istennel kapcsolatban az egész emberiség sötét homályba burkolózna. Ha ez így lenne, a férfi magasabb rendűnek gondolná magát a nőnél, a nők pedig soha nem tudnának emelt fővel járni, és akkor egyetlen nő sem üdvözülhetne. Az emberek mindig azt hiszik, hogy Isten férfi, és ráadásul mindig is megvetette a nőt, és nem adna neki üdvösséget. Ha ez így volna, nem lenne-e igaz, hogy mindazoknak a nőknek, akiket Jahve teremtett, és akik szintén megromlottak, soha nem lenne lehetőségük a megváltásra? Akkor nem lett volna-e értelmetlen, hogy Jahve megteremtette a nőt, vagyis, hogy megteremtette Évát? És nem pusztulna-e el a nő örökre? Ezért az utolsó napokban a munka szakasza az egész emberiség, nem csak a nők megmentése érdekében történik. Ha valaki azt gondolná, hogy ha Isten női alakban testesülne meg, az kizárólag a nők megmentése érdekében történne, akkor az a személy valóban bolond lenne!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét)

Jézus és én egy Lélektől származunk. Még ha a testünk nem is áll rokoni kapcsolatban, a Lelkünk egy; még ha annak a tartalma, amit teszünk, és a munka, amit vállalunk, nem is azonos, lényegében egyformák vagyunk; a testünk különböző formákat ölt, de ez a korszakváltásnak és a munkánk eltérő követelményeinek köszönhető; a szolgálataink nem egyformák, így a munka, amit véghezviszünk, és a természetünk, amit az embereknek kinyilatkoztatunk, szintén különböző. Ezért van az, hogy amit az ember ma lát és megért, az nem olyan, mint a múltban, ami a korszakváltásnak köszönhető. Annak ellenére, hogy különböznek a nemükben és a testük formájában, és hogy nem ugyanabból a családból születtek, még kevésbé ugyanabban az időszakban, a Lelkük mégis egy. Annak ellenére, hogy a test szerint nincs köztük sem vérrokonság, sem semmiféle fizikai rokonság, nem tagadható, hogy Ők Isten megtestesülései két különböző időszakban. Az, hogy Ők Isten megtestesült formái, megcáfolhatatlan igazság. Azonban nem azonos vérvonalból származnak, és nincs közös emberi nyelvük (az egyik férfi volt, aki a zsidók nyelvét beszélte, a másik pedig nő, aki csak kínaiul beszél). Ezen okokból kifolyólag különböző országokban éltek, hogy elvégezzék azt a munkát, amit mindegyiküknek meg kell tennie, továbbá különböző időszakokban. Annak ellenére, hogy Ők ugyanaz a Lélek, ugyanannak a lényegnek a birtokában, a testük külső burka között nincs abszolút hasonlóság. Csak az emberi mivoltuk közös, de ami a testük külső megjelenését és a születésük körülményeit illeti, nem egyformák. Ezek a dolgok nincsenek hatással a saját munkájukra vagy az ember Róluk való ismeretére, mert végső soron Ők ugyanaz a Lélek, és senki sem választhatja el Őket egymástól. Még ha nem is állnak vérrokonságban, egész lényük a Lelkük irányítása alatt áll, amely különböző időszakokban különböző munkát oszt ki Nekik, és a testük különböző vérvonalból származik. Jahve Lelke nem Jézus Lelkének atyja, és Jézus Lelke nem Jahve Lelkének a fia, hanem Ők egy és ugyanaz a Lélek. Hasonlóképpen, a ma megtestesült Isten és Jézus nem állnak vérrokonságban egymással, de Ők egyek, ez azért van, mert a Lelkük egy. Isten képes elvégezni az irgalmasság és a szeretet munkáját éppúgy, mint az igazságos ítélet és az ember megfenyítésének munkáját is, valamint azt a munkát, hogy átkokat hívjon az emberre; és végül képes elvégezni a világ elpusztításának és a gonoszok megbüntetésének munkáját. Vajon nem Ő maga teszi mindezt? Hát nem ez Isten mindenhatósága?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét)

Az emberek között én voltam a Szellem, akit nem láthattak, a Szellem, akivel soha nem tudtak kapcsolatba lépni. A földi munkám három szakasza (a világ teremtése, a megváltás és a pusztítás) miatt különböző időpontokban (soha nem nyilvánosan) jelenek meg közöttük, hogy elvégezzem közöttük a munkámat. Először a Megváltás Korában jártam az emberek között. Természetesen zsidó családba érkeztem; ilyeténképpen a zsidók voltak az elsők, akik látták Isten földi eljövetelét. Azért személyesen végeztem el ezt a munkát, mert a megváltás során testi inkarnációmat akartam felajánlani engesztelő áldozatként. Így a Kegyelem Korában a zsidók voltak az elsők, akik megláttak Engem. Ez volt az első alkalom, amikor testet öltve munkálkodtam. A Királyság Korában az Én munkám a hódítás és a tökéletesítés, ezért ismét testet öltve végzem pásztori munkámat. Ez a második alkalom, hogy testet öltve tevékenykedem. A munka utolsó két szakaszában az emberek már nem a láthatatlan, megfoghatatlan Szellemmel kerülnek kapcsolatba, hanem egy olyan személlyel, aki a testté lett Szellem. Így az ember szemében ismét emberré válok, akin nem látszik és nem érződik, hogy Isten. Sőt, az Isten, akit az emberek látnak, nemcsak férfi, hanem nő is, ami a legmegdöbbentőbb és legzavarbaejtőbb számukra. Rendkívüli munkám újra és újra megdönti a sok-sok éve fennálló régi hiedelmeket. Az emberek megdöbbennek! Isten nem csupán a Szent Szellem, a Szellem, a hétszeresen felfokozott Szellem vagy a mindent átfogó Szellem, hanem ember is – egy közönséges ember, egy kivételesen hétköznapi ember. Ő nemcsak férfi, hanem nő is. Abban hasonlítanak, hogy mindketten embernek születtek, és abban különböznek, hogy egyikük a Szent Szellemtől fogant, a másikat pedig ember szülte, bár közvetlenül a Szellemtől származik. Abban hasonlítanak, hogy Isten mindkét testi inkarnációja az Atyaisten munkáját végzi, és abban különböznek, hogy egyikük a megváltást vitte véghez, míg másikuk a hódításon munkálkodik. Mindketten az Atyaistent képviselik, de egyikük a Megváltó, aki tele van szeretettel és irgalommal, másikuk pedig az igazságosság Istene, aki tele van haraggal és ítélkezéssel. Egyikük a Legfelsőbb Vezér, aki elindította a megváltás művét, míg másikuk az igazságos Isten, aki beteljesíti a hódítás művét. Az egyik a Kezdet, a másik a Vég. Az egyik a bűntelen test, míg a másik a megváltást beteljesítő, a munkát folytató, és soha nem bűnös test. Ők mindketten ugyanaz a Szellem, de különböző testben lakoznak, különböző helyeken születtek, és több ezer év választja el őket egymástól. Azonban minden munkájuk kölcsönösen kiegészíti egymást, soha nem ellentétesek, és egy kalap alatt lehet róluk beszélni. Mindkettő ember, de az egyik kisfiú volt, a másik pedig kislány. Mindezen sok év alatt, az emberek nemcsak a Szellemet és nemcsak egy embert, egy férfit láttak, hanem sok olyan dolgot is, amelyek nem illeszkednek az emberi fogalmakhoz; ilyeténképpen az emberek soha nem képesek teljesen megérteni Engem. Továbbra is félig hisznek, félig kételkednek Bennem – mintha valóban léteznék, de mégis csak egy illuzórikus álom lennék –, ezért van az, hogy az emberek a mai napig nem tudják, mi az Isten. Tényleg össze tudsz foglalni Engem egy egyszerű mondatban? Valóban azt mered mondani, hogy „Jézus nem más, mint Isten, és Isten nem más, mint Jézus”? Tényleg vagy olyan bátor, hogy azt mondd: „Isten nem más, mint a Szellem, és a Szellem nem más, mint Isten”? Nyugodtan kijelented, hogy „Isten csupán egy testet öltött ember”? Tényleg van bátorságod azt állítani, hogy „Jézus képmása Isten nagyszerű képmása”? Képes vagy ékesszólásodat arra használni, hogy alaposan elmagyarázd Isten természetét és képmását? Tényleg azt mered mondani, hogy „Isten csak férfiakat teremtett, nőket nem, a saját képmására”? Ha ezt mondod, akkor egyetlen nő sem lenne a kiválasztottjaim között, még kevésbé lennének a nők az emberiség egyik osztálya. Most már tényleg tudod, hogy mi az Isten? Isten ember? Isten Szellem? Isten valóban férfi? Csak Jézus tudja elvégezni a munkámat? Ha a fentiek közül csak egyet választasz lényegem összefoglalására, akkor rendkívül tudatlan, lojális hívő vagy. Ha egyszer, és csak egyszer munkálkodnék hús-vér testben, akkor is behatárolnátok Engem? Tényleg egyetlen pillantással teljesen meg tudsz Engem érteni? Tényleg teljesen össze tudsz Engem foglalni az alapján, aminek életed során ki voltál téve? Ha mindkét inkarnációmban hasonló munkát végeznék, hogyan látnátok Engem? Örökre ott hagynátok engem, a keresztre szegezve? Lehet Isten olyan egyszerű, mint ahogy állítod?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mi a te megértésed Istenről?)

Kapcsolódó prédikációk

Miért nő az utolsó napok megtestesült Istene?