Az Isten által végzett munka minden egyes szakaszának megvan a maga gyakorlati jelentősége. Akkoriban, amikor Jézus eljött, férfialakban jött, és amikor Isten ezúttal eljön, az Ő alakja női. Ebből láthatjuk, hogy Isten teremtése, a férfiak és a nők egyaránt hasznosak lehetnek az Ő munkájában, és Nála nincs nemi megkülönböztetés. Amikor az Ő Lelke eljön, bármilyen testet felvehet, amilyet csak akar, és ez a test képviselheti Őt; legyen az férfi vagy nő, képviselheti Istent, amíg az az Ő megtestesülése. Ha Jézus nőneműként jelent volna meg, amikor eljött, más szóval, ha a Szentlélek által nem fiú, hanem leánygyermek fogant volna, akkor a munka azon szakasza ugyanúgy befejeződött volna. Ha ez lett volna a helyzet, akkor a munka jelenlegi szakaszát egy férfinak kellene elvégeznie helyette, de a munka ugyanúgy befejeződne. Az egyes szakaszokban végzett munkának megvan a maga jelentősége; a munka egyik szakasza sem ismétlődik, és nem is ütközik a másikkal. Abban az időben, amikor Jézus a munkáját végezte, az egyetlen Fiúnak nevezték, és a „Fiú” a férfinemet jelenti. Miért nincs szó az egyetlen Fiúról ebben a jelenlegi szakaszban? Mert a munka követelményei szükségessé tették, hogy a neme megváltozzon Jézuséhoz képest. Istennél nincs nemi megkülönböztetés. Ő úgy végzi a munkáját, ahogyan akarja, és munkája végzése közben semmilyen korlátozásnak nincs alávetve, hanem kifejezetten szabad. Mégis a munka minden szakaszának megvan a maga gyakorlati jelentősége. Isten kétszer is testté lett, és magától értetődő, hogy az Ő megtestesülése az utolsó napokban az utolsó alkalom. Azért jött, hogy minden cselekedetét nyilvánosságra hozza. Ha ebben a szakaszban nem válna testté, hogy az ember tanúja lehessen annak, ahogy Ő személyesen munkálkodik, az ember örökké ragaszkodna ahhoz az elképzeléshez, hogy Isten csak férfi, nem pedig nő. Ezt megelőzően az egész emberiség azt hitte, hogy Isten csak férfi lehet, és hogy egy nőt nem lehet Istennek nevezni, mivel az egész emberiség úgy tartotta, hogy a férfiaknak hatalmuk van a nők felett. Úgy vélték, hogy nők nem tehetnek szert hatalomra, csak férfiak. Mi több, még azt is mondták, hogy a férfi a nő feje, és hogy a nőnek engedelmeskednie kell a férfinak, és nem múlhatja őt felül. A múltban, amikor azt mondták, hogy a férfi a nő feje, ez Ádámra és Évára vonatkozott, akiket a kígyó rászedett – nem pedig a férfira és a nőre, ahogyan őket Jahve kezdetben teremtette. Természetesen a nőnek engedelmeskednie kell a férjének és szeretnie kell őt, a férjnek pedig meg kell tanulnia táplálni és eltartani a családját. Ezek azok a Jahve által meghatározott törvények és rendeletek, amelyeket az emberiségnek be kell tartania földi élete során. Jahve azt mondta az asszonynak: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” Csak azért beszélt így, hogy az emberiség (vagyis a férfi és a nő egyaránt) normális életet élhessen Jahve uralma alatt, és hogy az emberiség élete rendezett legyen, és ne essen ki a megfelelő rendből. Ezért Jahve megfelelő szabályokat alkotott arra vonatkozóan, hogy a férfi és a nő hogyan viselkedjen, bár ez csak a földön élő összes teremtett lényre vonatkozott, és nem állt kapcsolatban Isten megtestesült lényével. Hogyan lehetne Isten ugyanolyan, mint teremtett lényei? Az Ő szavai csak az Általa teremtett emberiségnek szóltak; azért, hogy az emberiség normális életet élhessen, Ő szabályokat állított fel a férfi és a nő számára. Kezdetben, amikor Jahve megteremtette az emberiséget, kétféle emberi lényt teremtett, férfit és nőt; és így az Ő megtestesült testeiben is megvan a férfi és a nő felosztása. Nem az Ádámhoz és Évához intézett szavai alapján döntötte el a munkáját. Az a két alkalom, amikor testté lett, teljesen az Ő akkori gondolkodásának megfelelően lett meghatározva, amikor kezdetben megteremtette az emberiséget; vagyis az Ő két inkarnációjának munkáját arra alapozva teljesítette be, amilyen a férfi és a nő azelőtt voltak, hogy megromlottak volna. Ha az emberiség azokat a szavakat, amelyeket Jahve a kígyó által félrevezetett Ádámnak és Évának mondott, Isten megtestesülésének művére alkalmazná, nem kellene-e Jézusnak is úgy szeretnie a feleségét, ahogyan kell? Akkor Isten még mindig Isten lenne? És ha ez így lenne, vajon akkor is képes lenne befejezni a művét? Ha helytelen lenne, hogy Isten megtestesülése nőnemű legyen, akkor nem lett volna-e a legnagyobb hiba az is, hogy Isten nőt teremtett? Ha az emberek még mindig azt hiszik, hogy helytelen lenne, ha Isten nőként testesülne meg, akkor Jézus, aki nem nősült meg, és ezért nem tudta szeretni a feleségét, nem lenne-e ugyanolyan tévedésben, mint a jelenlegi megtestesülés? Mivel te a Jahve által Évához intézett szavakat használod arra, hogy Isten jelenlegi megtestesülésének igazságát mérd, akkor Jahve Ádámhoz intézett szavait kell használnod arra, hogy megítéld az Úr Jézust, aki a Kegyelem Korában lett testté. Hát a kettő nem egy és ugyanaz? Mivel az Úr Jézus mértékét a kígyó által meg nem tévesztett férfi szerint veszed, nem ítélheted meg a mai megtestesülés igazságát a kígyó által megtévesztett nő szerint. Ez igazságtalan lenne! Ha így méred Istent, az azt bizonyítja, hogy hiányzik belőled a racionalitás. Amikor Jahve kétszer testté lett, az Ő testének neme a kígyó által el nem csábított férfihoz és nőhöz kapcsolódott; Ő a kígyó által el nem csábított férfival és nővel összhangban lett kétszer is testté. Ne gondold, hogy Jézus férfiassága azonos volt Ádáméval, akit a kígyó rászedett. A kettőnek semmi köze egymáshoz, két különböző természetű férfiasságról van szó. Ugye az biztosan nem lehet, hogy Jézus férfiassága azt bizonyítja, hogy Ő minden nő feje, de nem minden férfié? Vajon nem Ő minden zsidó királya (beleértve a férfiakat és a nőket is)? Ő maga Isten, nem csak a nő, hanem a férfi feje is. Ő minden teremtett lény Ura és minden teremtett lény feje. Hogyan határozhatnád meg Jézus férfiasságát a nő fejének szimbólumaként? Nem lenne ez istenkáromlás? Jézus olyan férfi, aki nem romlott meg. Ő Isten, Ő Krisztus, Ő az Úr. Hogyan lehetne Ő olyan férfi, mint Ádám, aki megromlott? Jézus az Isten legszentebb Lelke által viselt test. Hogyan mondhatnád, hogy Ő olyan Isten, aki Ádám férfiasságával rendelkezik? Ebben az esetben nem lenne-e Isten egész munkája téves? Vajon Jahve belefoglalta volna Jézusba a kígyó által elcsábított Ádám férfiasságát? Vajon a mostani megtestesülés nem egy újabb példája a megtestesült Isten munkájának, aki nemében különbözik Jézustól, de természetében hasonlít hozzá? Még mindig azt mered állítani, hogy a megtestesült Isten nem lehet nő, mert a nő volt az első, akit a kígyó elcsábított? Még mindig azt mered mondani, hogy mivel a nő a legtisztátalanabb és az emberiség romlottságának forrása, Isten nem testesülhet meg nőként? Mered-e továbbra is azt állítani, hogy „a nőnek mindig a férfinak kell engedelmeskednie, és soha nem jelenítheti meg és nem képviselheti közvetlenül Istent”? A múltban nem értetted, de most vajon folytathatod-e Isten művének, különösen Isten megtestesülésének káromlását? Ha ez nem világos számodra, akkor jobb, ha vigyázol a nyelvedre, nehogy ostobaságod és tudatlanságod lelepleződjön, és csúfságod nyilvánosságra kerüljön. Ne gondold, hogy mindent értesz. Azt mondom, hogy mindaz, amit láttál és tapasztaltál, nem elegendő ahhoz sem, hogy akár csak egy ezredrészét is megértsd irányítási tervemnek. Akkor hát miért viselkedsz ilyen gőgösen? Az a kevéske tehetség és az a kevéske tudás, amivel rendelkezel, nem elegendő ahhoz, hogy azt Jézus a munkájának akár egyetlen másodpercében is felhasználhassa! Valójában mennyi tapasztalattal rendelkezel? Mindaz, amit életedben láttál és hallottál, és amit elképzeltél, kevesebb, mint az a munka, amit én egyetlen pillanat alatt végzek! Jobban teszed, ha nem piszkálódsz és nem keresel hibát. Lehetsz olyan arrogáns, amennyire csak akarsz, de te nem vagy több egy teremtett lénynél, amely még egy hangyával sem egyenlő! Mindaz, amit a hasadban tartasz, kevesebb, mint ami egy hangya gyomrában van! Ne gondold, hogy csak azért, mert szereztél némi tapasztalatot és idősebb vagy, ez feljogosít arra, hogy hevesen gesztikulálj és nagyokat beszélj. Vajon a tapasztalatod és a rangod nem az Általam kimondott szavak eredménye? Azt hiszed, hogy ezeket a te munkádért és fáradozásodért cserébe kaptad? Ma már látod, hogy testté lettem, és már csak emiatt is rengeteg gondolat van benned, és az ezekből származó elképzeléseknek nincs vége. Ha nem lenne az Én megtestesülésem, még ha rendkívüli tehetséggel rendelkeznél is, nem lenne ennyi különféle gondolatod; és nem ezekből erednek-e az elképzeléseid? Ha Jézus nem vált volna testté annak idején az első alkalommal, vajon tudnál egyáltalán a megtestesülésről? Nem azért van benned az arcátlanság, hogy a második megtestesülés elítélésével próbálkozz, mert az első megtestesülés tudást adott neked? Ahelyett, hogy engedelmes követő lennél, miért teszed azt tanulmányozás tárgyává? Ha beléptél ebbe az áramlatba, és a megtestesült Isten elé járultál, megengedné-e, hogy kutasd Őt? A saját családtörténetedet kutathatod, de ha megpróbálnád Isten „családtörténetét” kutatni, vajon a mai Isten megengedné-e neked, hogy ilyen tanulmányt folytass? Nem vagy-e vak? Nem hozol-e szégyent magadra?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét)

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.