Ma az emberek azt hiszik, hogy a Biblia Isten, és hogy Isten a Biblia. Úgyszintén azt is hiszik, hogy csak a Biblia minden szava volt az egyetlen ige, amit Isten mondott, és hogy azt mind Isten mondta. Azok, akik hisznek Istenben, még azt is gondolják, hogy – bár az Ó- és Újszövetség mind a hatvanhat könyvét emberek írták – mindegyiket Isten ihletése adta, és azok a Szentlélek kijelentéseinek feljegyzései. Ez az ember eltorzult felfogása, és nem felel meg teljesen a tényeknek. Valójában – a prófétai könyvektől eltekintve – az Ószövetség nagy része történelmi feljegyzés. Az Újszövetség leveleinek egy része az emberek tapasztalataiból származik, más része pedig a Szentlélek megvilágosításából; a páli levelek például egy ember munkájából keletkeztek, és mind a Szentlélek megvilágosításának az eredménye, továbbá a gyülekezetek számára íródtak, és a gyülekezetek testvéreihez és nővéreihez intézett buzdító és bátorító szavak voltak. Nem a Szentlélek által mondott szavak voltak – Pál nem beszélhetett a Szentlélek nevében, és nem is volt próféta, még kevésbé látta a látomásokat, amelyeket János látott. Leveleit Efezus, Korinthus, Galatia és más akkori gyülekezetek számára írta. Tehát a páli levelek az Újszövetségben olyan levelek, amelyeket Pál a gyülekezetek számára írt, és nem a Szentlélektől kapott ihletések, és nem is a Szentlélek közvetlen kijelentései. Ezek csupán buzdító, vigasztaló és bátorító szavak, amelyeket munkája során a gyülekezetek számára írt. Úgyszintén Pál akkori munkássága nagy részének a feljegyzései. Ezek mindazok számára íródtak, akik testvérek és nővérek az Úrban, hogy az akkori gyülekezetek testvérei és nővérei engedelmeskedjenek az ő tanácsainak, és kövessék az Úr Jézushoz való megtérés útját. Pál semmiképpen sem mondta, hogy – legyenek azok az akkori vagy a jövőbeni gyülekezetek –, mindenkinek azt kell ennie és innia, amit leírt, és azt sem mondta, hogy szavai mind Istentől származnak. Az akkori gyülekezet körülményei szerint egyszerűen csak ápolta a közösséget a testvérekkel és nővérekkel, buzdította őket, hitet ébresztett bennük, és egyszerűen csak prédikált, vagy emlékeztette az embereket, és buzdította őket. Szavai a saját terhein alapultak, és ezekkel a szavakkal támogatta az embereket. Az akkori gyülekezetek apostoli munkáját végezte, olyan munkás volt, akit az Úr Jézus használt, ezért felelősséget kellett vállalnia a gyülekezetekért, vállalnia kellett a gyülekezetek munkáját, meg kellett ismernie a testvérek és nővérek állapotát – és emiatt írt leveleket az összes testvérnek és nővérnek az Úrban. Minden, amit mondott, ami építő és pozitív volt az emberek számára, helyes volt, de nem a Szentlélek kijelentéseit képviselte, és nem képviselhette Istent. Hatalmas tévedés és óriási istenkáromlás, ha az emberek egy ember tapasztalatainak feljegyzéseit és egy ember leveleit úgy kezelik, mint a Szentlélek által a gyülekezetekhez intézett szavakat! Ez különösen igaz azoknak a leveleknek az esetében, amelyeket Pál a gyülekezeteknek írt, mert a leveleit minden egyes gyülekezet akkori körülményei és helyzete alapján írta a testvéreknek és nővéreknek, és azért írta, hogy buzdítsa a testvéreket és nővéreket az Úrban, hogy el tudják fogadni az Úr Jézus kegyelmét. Levelei azt a célt szolgálták, hogy felrázzák az akkori testvéreket és nővéreket. Elmondható, hogy ez az ő saját terhe volt, ugyanakkor a Szentlélek által rábízott teher is; elvégre apostol volt, aki az akkori gyülekezeteket vezette, aki leveleket írt a gyülekezeteknek és buzdította őket – ez volt az ő felelőssége. Az ő identitása csupán egy munkálkodó apostol identitása volt, ő pedig csupán egy apostol volt, akit Isten küldött; nem volt próféta, sem jövendőmondó. Számára a saját munkája és a testvérek élete bírt a legnagyobb jelentőséggel. Tehát ő nem beszélhetett a Szentlélek nevében. Szavai nem a Szentlélek szavai voltak, még kevésbé lehetne azt mondani, hogy Isten szavai voltak, hiszen Pál nem volt más, mint teremtett lény, és bizonyosan nem Isten megtestesülése volt. Az ő identitása nem volt azonos Jézus identitásával. Jézus szavai a Szentlélek szavai voltak, Isten szavai voltak, mivel az ő identitása Krisztusnak – Isten Fiának – az identitása volt. Hogyan lehetne Pál egyenlő Vele? Ha az emberek például Pál szavait és leveleit a Szentlélek kijelentéseinek tekintik, és Istenként imádják őket, akkor csak azt lehet mondani róluk, hogy túlságosan hiányzik belőlük a tisztánlátás. Komolyabban fogalmazva, vajon ez nem egyszerűen istenkáromlás? Hogyan beszélhetne egy ember Isten nevében? És hogyan hajolhatnának meg az emberek a leveleinek és az általa elmondott szavaknak a feljegyzései előtt, mintha azok egy szent könyv vagy egy mennyei könyv lennének? Vajon Isten szavait egy ember könnyedén kiejthetné? Hogyan beszélhetne egy ember Isten nevében? Tehát, mit is mondasz – előfordulhat, hogy a gyülekezetek számára írt leveleit nem szennyezték be a sajátelképzelései? Hogyne lennének emberi gondolatokkal szennyezettek? A gyülekezeteknek írt leveleket személyes tapasztalatai és saját ismeretei alapján írta. Például Pál írt egy levelet a galatai gyülekezetekhez, amely egy bizonyos véleményt tartalmazott, Péter pedig egy másikat, amely más nézetet képviselt. Melyik jött a Szentlélektől? Senki sem tudja biztosan megmondani. Így csak azt lehet mondani, hogy mindketten terhet viseltek a gyülekezetekért, ugyanakkor a leveleik az érettségüket képviselik, a testvérekről és nővérekről való gondoskodásukat és támogatásukat, valamint a gyülekezetek iránti terhüket, és csak emberi munkát képviselnek – nem voltak teljes mértékben a Szentlélektől. Ha azt mondod, hogy a levelei a Szentlélek szavai, akkor abszurd vagy, és istenkáromlást követsz el! A páli levelek és az Újszövetség többi levele egyenértékű a közelmúlt szellemi alakjainak visszaemlékezéseivel: egyenrangúak Watchman Nee könyveivel vagy Lawrence élményeivel stb. Egyszerűen arról van szó, hogy a közelmúlt szellemi alakjainak könyvei nem kerültek bele az Újszövetségbe, ám ezeknek az embereknek a lényege ugyanaz volt: olyan emberek voltak, akiket a Szentlélek használt egy bizonyos időszakban, és ők közvetlenül nem képviselhették Istent.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.))