Sok reményt táplálok. Remélem, hogy ti megfelelően és jólnevelten tudtok viselkedni, hűségesen teljesítitek kötelességeteket, van bennetek igazság és emberi mivolt, olyan emberek tudtok lenni, akik képesek feláldozni Istenért mindent, beleértve az életüket is, és így tovább. Mindezek a remények a ti hiányosságaitokból, romlottságotokból és lázadó mivoltotokból fakadnak. Ha a veletek folytatott beszélgetéseim egyike sem volt elegendő ahhoz, hogy felkeltsem a figyelmeteket, akkor valószínűleg most már csak annyit tehetek, hogy nem mondok többet. Ti azonban értitek, hogy ennek mi lenne az eredménye. Nem gyakran pihenek, ezért ha nem beszélek, akkor csinálok valamit, amit az emberek láthatnak. Megrohaszthatom valakinek a nyelvét, vagy tehetek róla, hogy valaki feldarabolva haljon meg, vagy idegi rendellenességeket idézhetek elő embereknél, és számos módon förtelmes külsővel ruházhatom fel őket. Másfelől az embereket olyan gyötrelmeknek is alávethetem, amelyeket kifejezetten nekik találtam ki. Így örülnék, nagyon boldog lennék és nagyon elégedett. Mindig is úgy szólt a mondás, hogy „a jót jóval, a rosszat pedig rosszal fizetik meg”, miért ne tennék így most? Ha te szembe akarsz szállni Velem, és ítéletet akarsz mondani Rólam, akkor megrohasztom a szádat, és ez végtelenül meg fog örvendeztetni Engem. Ez azért van, mert végső soron, amit te tettél, az nem az igazság, még kevésbé van köze az élethez, míg minden, amit Én teszek, az igazság; minden cselekedetem jelentőséggel bír az Én munkám elvei és az általam meghatározott adminisztratív rendeletek szempontjából. Ezért mindannyiótokat arra biztatlak, hogy gyűjtsetek némi erényt, hagyjátok abba a sok gonoszság elkövetését, és szabad időtökben teljesítsétek követeléseimet. Akkor majd örömet fogok érezni. Ha annak az erőfeszítésnek, amit a testbe fektettek, akár csak egy ezrelékével is hozzájárulnátok az igazsághoz (vagy csak ennyit is adományoznátok neki), akkor azt mondom, hogy nem követnétek el gyakran vétkeket, és nem lenne rothadt a szátok. Hát nem nyilvánvaló ez?

Minél több vétket követsz el, annál kevesebb lehetőséged lesz arra, hogy jó rendeltetési helyre érj. A fordítottja is igaz: minél kevesebb vétket követsz el, annál jobb esélyeid lesznek arra, hogy Isten megdicsérjen. Ha a vétkeid olyan mértékben növekednek, hogy lehetetlenné válik számomra, hogy megbocsássak neked, akkor teljesen elvesztegeted a megbocsátás esélyét. Így a te rendeltetési helyed nem fent, hanem lent lesz. Ha nem hiszel Nekem, akkor légy merész, tégy rosszat, és nézd meg, hogy mit érsz el vele. Ha te olyan személy vagy, aki nagyon komolyan gyakorolja az igazságot, akkor biztosan lesz lehetőséged arra, hogy bocsánatot nyerj a vétkeidért, és egyre ritkábban fogsz lázadozni. Ha olyan személy vagy, aki nem hajlandó gyakorolni az igazságot, akkor az Isten előtti vétkeid száma biztosan növekedni fog, és egyre gyakrabban fogsz lázadozni, amíg el nem éred a határt, ami a teljes pusztulásod ideje lesz. Ez lesz az a pillanat, amikor az áldások elnyeréséről szóló kellemes álmod semmivé lesz. Ne tekintsd a vétkeidet egy éretlen vagy ostoba ember puszta hibáinak; ne használd azt a kifogást, hogy azért nem gyakoroltad az igazságot, mert gyenge képességed lehetetlenné tette azt. Sőt, ne tekintsd az általad elkövetett vétkeket egyszerűen olyan valaki tetteinek, aki nem volt képes jobbra. Ha jó vagy abban, hogy megbocsáss magadnak és nagylelkűen bánj magaddal, akkor azt mondom, hogy gyáva vagy, aki soha nem fogja elnyerni az igazságot, és a vétkeid folyvást kísérteni fognak téged; ezek megakadályozzák, hogy valaha is megfelelj az igazság követelményeinek, és miattuk örökre a Sátán hűséges társa maradsz. Az Én tanácsom számodra még mindig ez: Ne csak a rendeltetési helyedre figyelj, miközben nem veszed észre rejtett vétkeidet; vedd komolyan a vétkeket, és ne hagyd figyelmen kívül egyiket sem a rendeltetési helyed miatti aggodalomból.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vétkek a pokolba vezetik az embert)