A Sátán a hagyományos kultúrát használja az ember megrontására

A Sátán a hagyományos kultúrát használja fel arra, hogy megrontsa az embert. A hagyományos kultúra és a babona között sok hasonlóság van, de az megkülönbözteti őket, hogy a hagyományos kultúra bizonyos történeteket, utalásokat és forrásokat tartalmaz. Sok népmesét, illetve a történelemkönyvekben felbukkanó történetet a Sátán talált ki és szerkesztett, amelyek szereplői, a hagyományos kultúra vagy a babonák alakjai mély benyomást tesznek az emberekre. Például Kínában ott van „A nyolc halhatatlan átkel a tengeren”, a „Nyugati utazás”, a Jáde Császár, a „No-csa legyőzi a Sárkánykirályt” és „Az istenek birtokba helyezése”. Talán nem vertek ezek mély gyökeret az emberek elméjében? Még ha néhányan közületek nem is ismerik az összes részletüket, a történeteket általában véve akkor is ismeritek, és ez az általános tartalom ragad meg a szívedben és az elmédben úgy, hogy el sem tudod felejteni. Ezeket a különféle eszméket és legendákat a Sátán készítette az ember számára réges-régen, és különböző időszakokban terjesztette el őket. Ezek a dolgok egyenesen károsítják és felőrlik az emberek lelkét, és egyik bűvöletből a másikba igézik őket. Vagyis ha egyszer elfogadtad ezt a hagyományos kultúrát, történeteket vagy babonás elemeket, ha egyszer ezek rögzültek az elmédben és megragadtak a szívedben, attól kezdve mintha meg volnál igézve – belegabalyodsz ezekbe a kulturális külsőségekbe, eszmékbe és hagyományos történetekbe, és a befolyásuk alá kerülsz. Befolyásolják az életedet, az életszemléletedet, az ítéletalkotásodat. Még ennél is jobban befolyásolják az igaz életútra való törekvésedet. Ez bizony gonosz bűvölet. Akárhogy próbálod, nem tudod lerázni ezeket magadról; hiába farigcsálod, nem tudod lefaragni, hiába ütöd, nem tudod leverni. Sőt, mi több, miután az emberek tudtukon kívül ilyesfajta bűvöletbe kerültek, tudtukon kívül elkezdik a Sátánt imádni és a Sátán képét dédelgetni a szívükben. Más szóval a Sátánt teszik meg bálványuknak, imádatuk tárgyának, amelyre felnézhetnek, sőt még odáig is elmennek, hogy Istennek tekintik. Az emberek nem is tudnak róla, hogy ezek a dolgok ott vannak a szívükben, és irányítják a szavaikat és tetteiket. Sőt, először még hamisnak tekinted ezeket a történeteket és legendákat, de aztán tudtodon kívül elismered a létezésüket, és valóságos alakokat, valóságos, létező tárgyakat csinálsz belőlük. Fel sem figyelsz rá, de tudat alatt elfogadod ezeket az eszméket és ezeknek a dolgoknak a létezését. Közben tudat alatt ördögöket, a Sátánt és bálványokat engedsz be a saját otthonodba és a saját szívedbe – nem más ez, mint bűvölet. Visszhangot vernek bennetek ezek a szavak? (Igen.) Van köztetek bárki, aki füstölőt gyújtott Buddhának, és imádta őt? (Igen.) Nos, mi volt a célja annak, hogy füstölőt gyújtva imádtátok Buddhát? (Békéért imádkoztunk.) Ha most átgondoljátok, nem abszurd a Sátánhoz imádkozni békéért? Hoz a Sátán békét? (Nem.) Hát nem látjátok, milyen tudatlanok voltatok akkor? Ez a fajta viselkedés abszurd, tudatlan és naiv, nem igaz? A Sátán csakis azzal törődik, hogyan rontson meg téged. Lehetetlen, hogy a Sátán békét adjon neked, legfeljebb ideiglenes megkönnyebbülést. De ahhoz, hogy ezt a megkönnyebbülést elnyerd, esküt kell tenned, és ha megszeged az ígéretedet vagy az esküt, amelyet a Sátánnak tettél, majd meglátod, hogy megkínoz téged. Azáltal, hogy esküdet veszi, valójában irányítani akar téged. Amikor békéért imádkoztatok, megkaptátok a békét? (Nem.) Nem kaptatok békét, épp ellenkezőleg: az erőfeszítéseitek balszerencsét és véget nem érő katasztrófákat hoztak – bizony, a keserűség határtalan óceánját. A béke nincs a Sátán hatalmában, és ez az igazság. Ez a következmény, amelyet a feudális babonaság és a hagyományos kultúra hozott az emberiségnek.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.)