Sok munkát végeztem az emberek között, és ez idő alatt sok szót is kimondtam. E szavak mindegyike az ember üdvösségét szolgálja, és azért juttattam kifejezésre őket, hogy az ember Velem összeférhetővé válhasson. Azonban csak kevés olyan embert nyertem meg a földön, akik Velem összeillőek; így azt mondom, hogy az ember azért nem becsüli meg a szavaimat, mert nem kompatibilis Velem. Ekképpen, munkám célja nem annyi csupán, hogy az ember imádhasson Engem; hanem ami még fontosabb, hogy az ember Velem összeegyeztethető lehessen. Az ember, aki megromlott, a Sátán csapdájában él; mind a hús-vér testben élnek, önző kívánságokban élnek, és nincs közöttük egyetlen egy sem, aki összeférhető lenne Velem. Vannak, akik azt állítják, hogy összeférhetők Velem, de az ilyen emberek mind homályos bálványokat imádnak. Bár elismerik, hogy az Én nevem szent, Velem ellentétes utat taposnak, szavaik pedig arroganciával és önteltséggel teljesek. Ez azért van, mert mindannyian eredendően Ellenem vannak, és összeférhetetlenek Velem. Minden nap kutatják nyomaimat a Bibliában, és „odaillő” szakaszokat találnak véletlenszerűen, amelyeket a végtelenségig olvasnak és idéznek, mint szentírást. Nem tudják, hogyan legyenek Velem összeférhetőek, sem azt, hogy mit jelent Ellenem lenni. Csupán vakon olvassák az igeverseket. Határok közé szorítanak egy homályos istent, akit nem láttak és akit nem tudnak meglátni a Biblia korlátain belül, és előveszik onnan, hogy kedvükre nézegessék. Csak a Biblia hatókörén belül hisznek az Én létezésemben, egyenlővé tesznek Engem a Bibliával; a Biblia nélkül Én nem létezem, és Nélkülem nincs Biblia. Nem figyelmeznek létezésemre vagy cselekedeteimre, ehelyett túlzott és különleges figyelmet szentelnek a Szentírás minden egyes szavára. Még többen azt is hiszik, hogy semmit sem szabadna megtennem, amit tenni szeretnék, hacsak a Szentírás előre meg nem jövendölte. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szentírásnak. Elmondható, hogy túl fontosnak tekintik a betű szerinti szavakat, oly mértékig, hogy a Biblia verseivel mérik meg minden szavamat, és ítélnek el Engem. Nem a Velem való összeférhetőség útját, vagy az igazsággal való összeférhetőség útját keresik, hanem a Biblia szavaival való összeegyeztethetőség útját, és úgy hiszik, hogy kivétel nélkül semmi nem lehet az Én munkám, ami nem idomul a Bibliához. Az ilyen emberek vajon nem a farizeusok kötelességtudó leszármazottai? A zsidó farizeusok Mózes törvényét használták fel arra, hogy Jézust elítéljék. Nem keresték az akkori Jézussal való összeférhetőséget, hanem a törvény minden egyes cikkelyét olyan komolyan vették, hogy – miután megvádolták azzal, hogy nem követi az Ószövetség törvényét, és nem Ő a Messiás – végül a keresztre szegezték az ártatlan Jézust. Mi volt az ő lényegük? Nem az volt-e, hogy nem keresték az igazsággal való összeférhetőség útját? Megszállottan foglalkoztak a Szentírás minden egyes szavával, miközben nem figyeltek sem szándékaimra, sem munkám lépéseire és módszereire. Nem olyan emberek voltak, akik az igazságot keresték, hanem olyanok, akik mereven ragaszkodtak a szavakhoz; nem olyan emberek voltak, akik Istenben hittek, hanem olyanok, akik a Bibliában hittek. Lényegében a Biblia őrkutyái voltak. Annak érdekében, hogy megvédjék a Biblia érdekeit, hogy fenntartsák a Biblia méltóságát és oltalmazzák a Biblia hírnevét, olyan messzire mentek, hogy a könyörületes Jézust a keresztre szegezték. Pusztán azért tették ezt, hogy védelmezzék a Bibliát, és hogy a Biblia minden egyes szavának státuszát fenntartsák az emberek szívében. Ezért inkább lemondtak a jövőjükről és a vétekáldozatról, hogy halálra ítéljék Jézust, aki nem felelt meg a Szentírás doktrínájának. Nem voltak-e mindannyian a Szentírás minden egyes szavának cselédjei?

És mi a helyzet a mai emberekkel? Krisztus eljött, hogy közzétegye az igazságot, mégis inkább kiűznék Őt e világból, hogy bebocsátást nyerhessenek a mennybe és kegyelmet kapjanak. Inkább teljesen megtagadnák az igazság eljövetelét annak érdekében, hogy megoltalmazzák a Biblia érdekeit, és inkább újra a keresztre szegeznék a testbe visszatért Krisztust azért, hogy biztosítsák a Biblia örökkévaló létezését. Hogyan fogadhatná el az ember üdvösségemet, amikor szíve oly rosszindulatú és természete olyan ellenséges irányomban? Én az emberek között élek, az ember mégsem tud létezésemről. Amikor az emberre ragyogtatom világosságomat, ő akkor is tudatlan marad létezésemet illetően. Amikor kiárasztom haragomat az emberre, ő még nagyobb elánnal tagadja létemet. Az ember a szavakkal és a Bibliával való összeférhetőséget keresi, mégsem járul Elém egyetlen ember sem, hogy az igazsággal való összeférhetőség útját keresse. Az ember felnéz Rám a mennyben, és különös figyelmet szentel az Én mennyei létemnek, még sincs senki, aki törődne Velem a testben, hiszen Én, aki az emberek között élek, egyszerűen túl jelentéktelen vagyok. Azok, akik csak a Biblia szavaival és egy homályos istennel való összeegyeztethetőséget keresik, alantas látványt nyújtanak Számomra. Azért van ez, mert amit imádnak, azok halott szavak és egy olyan isten, aki mérhetetlen kincseket adhat nekik; egy olyan istent imádnak, aki kiszolgáltatná magát az embereknek – olyan istent, aki nem létezik. Mit nyerhetnek hát Tőlem az ilyen emberek? Az ember egyszerűen túlságosan alantas ahhoz, hogy azt szavakkal kifejezzük. Azok, akik Ellenem vannak, akik korlátlan igényeket támasztanak Velem szemben, akik nem szeretik az igazságot, akik lázadnak ellenem – hogyan lehetnének összeférhetőek Velem?

Akik Ellenem vannak, azok, akik nem összeegyeztethetőek Velem. Így van ez azokkal is, akik nem szeretik az igazságot. Akik lázadnak Ellenem, ők még inkább Ellenem vannak, és még kevésbé kompatibilisek Velem. Mindazokat, akik nem összeférhetőek Velem, a gonosz kezébe helyezem, és átengedem őket a gonosz romlottságának, szabad kezet adok nekik, hogy felfedjék ártalmas voltukat, és végül átadom őket a gonosznak, hogy elnyelje őket. Nem érdekel, hogy hányan imádnak Engem, vagyis nem törődöm azzal, hány ember hisz Bennem. Csak azzal törődöm, hogy hányan vannak, akik összeférhetőek Velem. Ez azért van, mert mindazok, akik nem kompatibilisek Velem, gonoszak, akik elárulnak Engem; ők az Én ellenségeim, és nem fogom az ellenségeimet „kegyelettel övezni” az otthonomban. Akik összeférhetőek Velem, örökké szolgálni fognak Engem az otthonomban, azok pedig, akik szembe mennek Velem, örökké szenvedni fognak büntetésemtől. Azok, akik csak a Biblia szavaival törődnek, és sem az igazság, sem a nyomdokaim keresése nem érdekli őket, azok Ellenem vannak, mert határokat szabnak Nekem a Biblia szerint, a Biblia korlátain belülre szorítanak Engem, így a végletekig istenkáromlóak irányomban. Hogyan járulhatnának Elém az ilyen emberek? Nem figyelnek a cselekedeteimre, a szándékaimra vagy az igazságra, ehelyett a szavak megszállottjai – szavaké, amelyek ölnek. Hogyan lehetnének az ilyen emberek összeegyeztethetőek Velem?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Krisztussal való összeférhetőség útját kell keresned)