Minden egyes nap minden egyes személy cselekedetei és gondolatai az Egyetlen szeme előtt vannak, ugyanakkor a saját holnapjukra készülnek. Ezt az utat kell bejárnia minden élőnek; ezt az utat rendeltem el eleve mindenki számára, és senki nem menekülhet tőle vagy mentesülhet alóla. Számtalan szót mondtam ki, és mérhetetlen a munka, amelyet végeztem. Mindennap figyelem, ahogy minden egyes személy természetes módon teszi mindazt, amit eredendő természetének és természete fejlődésének megfelelően tennie kell. Tudtukon kívül sokan már ráléptek a „helyes útra”, amelyet azért fektettem le, hogy a különféle embertípusokat könnyen felismerhetővé tegyem. Ezeket a különféle embertípusokat már régen különböző környezetekbe helyeztem, és a maga helyén mindegyikük kifejezésre juttatta eredendő tulajdonságait. Senki nem köti meg őket, senki nem csábítja el őket. Teljes mértékben szabadok, és amit kifejeznek, az természetes módon fakad belőlük. Csak egy dolog tartja őket kordában: az Én szavaim. Ezért néhány ember vonakodva olvassa az Én szavaimat, és soha nem gyakorolja őket – csak azért teszi, hogy elkerülje a halált; ugyanakkor mások számára nehezen viselhetők el a napok az Én szavaim nélkül, amelyek vezetik és táplálják őket, és így ők mindenkor természetes módon megtartják szavaimat. Az idő múlásával felfedezik az emberi élet titkát, az emberiség rendeltetését és az emberi lét értékét. Egyszerűen így van az emberiség az Én szavaim jelenlétében, és Én csak hagyom, hogy a dolgok a maguk útján haladjanak. Nem végzek olyan munkát, amely arra kényszerítené az embereket, hogy az Én szavaimra alapozzák létezésüket. Így azok, akiknek soha nem volt lelkiismeretük, és akiknek a létezése soha nem bírt semmilyen értékkel, vakmerően félredobják szavaimat, és miután szép csendben megfigyelték, hogy mennek a dolgok, saját kedvük szerint cselekednek. Idegenkedni kezdenek az igazságtól és mindattól, ami Tőlem ered. Ráadásul idegenkednek attól is, hogy az Én házamban időzzenek. Ezek az emberek csak úticéljuk érdekében időznek egy darabig az Én házamban, és azért, hogy elkerüljék a büntetést, még akkor is, ha munkát végeznek. Szándékaik és tetteik azonban soha nem változnak meg. Ez fokozza az áldások iránti vágyukat, és fokozza vágyukat, hogy egyszer belépjenek a királyságba, és utána örökké ott maradjanak – sőt, hogy belépjenek az örök mennyországba. Minél jobban vágynak arra, hogy hamar eljöjjön az Én napom, annál inkább úgy érzik, hogy az igazság akadály lett, botláskő az útjukban. Alig várják, hogy belépjenek a királyságba, hogy örökké élvezhessék a mennyek királyságának áldásait – mindezt anélkül, hogy az igazságra kellene törekedniük, el kellene fogadniuk az ítéletet és fenyítést, és legfőképpen anélkül, hogy meg kellene alázkodniuk az Én házamban és úgy cselekedniük, ahogy Én parancsolom. Ezek az emberek nem azért lépnek be az Én házamba, hogy kielégítsék az igazság keresése iránti vágyukat, se nem azért, hogy együttműködjenek az Én irányításommal; céljuk csupán annyi, hogy azok között legyenek, akik nem lesznek elpusztítva az elkövetkező korszakban. Ezért szívük soha nem tudta, mi az igazság, vagy hogyan fogadja el az igazságot. Ezért nem gyakorolták soha az ilyen emberek az igazságot, és nem ismerték fel romlottságuk mélységét, mégis az Én házamban laktak mindvégig mint „szolgák”. Ők „türelmesen” várják az Én napom eljövetelét, és fáradhatatlanok, miközben az Én munkálkodásom módja miatt hánykolódnak. De bármilyen nagy erőfeszítéseket tesznek, bármilyen árat is fizetnek, senki nem látta őket soha az igazságért szenvedni vagy Értem bármit odaadni. Szívükben türelmetlenül várják, hogy meglássák a napot, amikor véget vetek a régi kornak, továbbá alig várják, hogy megtudják, mekkora az Én erőm és hatalmam. Amit soha nem igyekeztek megtenni, az az, hogy magukon változtassanak, és az igazságot keressék. Ők azt szeretik, amitől Én idegenkedem, és attól idegenkednek, amit Én szeretek. Ők arra vágynak, amit Én gyűlölök, de félnek elveszíteni azt, amitől Én irtózom. Ebben a gonosz világban élnek, soha nem undorodnak tőle, és mégis mélységesen félnek attól, hogy el fogom pusztítani. Ellentmondó szándékaik közepette szeretik ezt a világot, amelytől Én irtózom, de arra is vágynak, hogy mielőbb elpusztítsam, hogy ne kelljen elszenvedniük a pusztítást, és a következő korszak uraivá válhassanak, mielőtt letérnek az igaz útról. Ez azért van, mert idegenkednek az igazságtól, és rosszul vannak mindentől, ami Tőlem származik. „Engedelmes emberekké” válhatnak egy rövid időre azért, hogy ne veszítsék el az áldásokat, de szorongásuk, hogy áldottak legyenek, és félelmük attól, hogy elpusztulnak és belépnek az égő tűz tavába, soha nem fedhető el. Ahogyan közeledik az Én napom, vágyuk egyre erősebb és erősebb lesz. Minél nagyobb a katasztrófa, annál tehetetlenebbekké válnak – nem tudják, hol fogjanak bele, hogy megörvendeztessenek Engem, ők pedig ne veszítsék el a régóta áhított áldásokat. Az ilyen emberek buzgón tesznek azért, hogy legelöl haladjanak, mihelyt az Én kezem munkához fog. Ők csak arra gondolnak, hogy a csapatok élvonalába rohanjanak, mélységesen rettegve attól, hogy nem fogom őket látni. Azt teszik és mondják, amit helyesnek gondolnak, és fogalmuk sincs arról, hogy cselekedeteik és tetteik soha nem voltak lényegesek az igazság szempontjából, és hogy cselekedeteik csupán aláássák és megzavarják tervemet. Lehet, hogy nagy erőfeszítést fektettek bele, lehet, hogy őszinték akaratukban és szándékukban, hogy kitartsanak a nehézségek közepette, de semminek, amit tesznek, nincs köze Hozzám, mert soha nem láttam, hogy cselekedeteik jó szándékból erednének, és még kevésbé láttam, hogy bármit az Én oltáromra helyeznének. Ilyen cselekedeteket vittek ők véghez Előttem e sok év során.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Meg kell fontolnotok cselekedeteiteket)