Sokakat kerestem a földön, hogy követőim legyenek. Ezen követők között egyesek papként szolgálnak, mások vezetnek, egyesek Isten fiai, mások Isten népe, és vannak szolgálatot végzők. Az Irántam tanúsított hűség alapján osztályozom őket. Amikor már mindannyiukat osztályoztam fajtájuk szerint, vagyis amikor már minden egyes embertípus természete világossá vált, mindannyiukat az őket megillető kategóriába fogom sorolni, és minden típust a neki megfelelő helyre helyezek, hogy elérjem az emberiség Általam történő megmentésének célját. Csoportonként hívom házamba azokat, akiket meg akarok menteni, és aztán mindannyiukat ráveszem, hogy fogadják el az utolsó napok Általam végzett munkáját. Ugyanakkor fajtájuk szerint osztályozom őket, majd mindegyiküket cselekedetei alapján jutalmazom vagy büntetem. Ezek a lépések alkotják a munkámat.

Ma a földön élek, az emberek között élek. Az emberek tapasztalják a munkámat, figyelik a kijelentéseimet, és ezáltal minden igazságot átadok minden egyes követőmnek, hogy életet kaphassanak Tőlem, és így olyan utat kapjanak, amelyen járhatnak. Mert Én vagyok az Isten, az élet Adományozója. Munkám hosszú évei alatt az emberek sokat nyertek, és sok mindent elhagytak, mégis azt mondom, hogy mégsem hisznek igazán Bennem. Mert az emberek csupán ajkukkal ismerik el, hogy Én vagyok az Isten, de nem értenek egyet azokkal az igazságokkal, amelyeket kimondok, sőt, nem gyakorolják azokat az igazságokat, amelyeket kérek tőlük. Ami azt jelenti, hogy az emberek csak Isten létezését ismerik el, de az igazságét nem; az emberek csak Isten létezését ismerik el, de az élet létezését nem; az emberek csak Isten nevét ismerik el, de az Ő lényegét nem. Megvetem őket buzgóságukért, mert csak szépen hangzó szavakat használnak, hogy megtévesszenek Engem; egyikük sem imád Engem igazán. Szavaitokban a kígyó kísértése van; e szavak a végletekig önhittek, valóságos arkangyali hirdetés. Mi több, cselekedeteitek szégyenletes mértékben szakadtak és megtépázottak; mértéktelen vágyaitok és mohó szándékaitok sértőek a fülnek. Mindannyian molylepkékké váltatok az Én házamban, olyan tárgyakká, amelyeket visszautasítok. Mert egyikőtök sem szereti az igazságot; ehelyett arra vágytok, hogy áldottak legyetek, hogy felemelkedjetek a mennybe, hogy részesüljetek Krisztus csodálatos látványában, amint Ő a hatalmát gyakorolja a földön. De gondoltatok-e valaha arra, hogy valaki hozzátok hasonló, aki ilyen mélyen megromlott, akinek fogalma sincs arról, hogy ki Isten, hogyan lehet méltó arra, hogy Istent kövesse? Hogyan tudnál felemelkedni a mennybe? Hogyan lehetnél méltó arra, hogy ilyen csodálatos jeleneteket, ilyen példátlan pompájú jeleneteket láss? A szátok tele van a csalás és a mocsok, az árulás és a gőg szavaival. Soha nem szóltatok Hozzám őszinte szavakkal, sem szent szavakkal, sem az alávetettség szavaival, miután szavamat tapasztaltátok. Végül is milyen a hitetek? Nincs más a szívetekben, mint vágy és pénz, és nincs más az elmétekben, mint anyagi dolgok. Minden nap azt számolgatjátok, hogyan kaphatnátok valamit Tőlem. Minden nap azt számoljátok, hogy mennyi vagyont és mennyi anyagi dolgot kaptatok Tőlem. Minden nap azt várjátok, hogy egyre több áldás szálljon le rátok, hogy nagyobb mennyiségben és magasabb színvonalon élvezhessétek azokat a dolgokat, amelyeket lehet. Nem Én és nem a Tőlem származó igazság van minden egyes pillanatban a gondolataitokban, hanem a férjetek vagy feleségetek, a fiaitok, lányaitok és a dolgok, amelyeket esztek és viseltek. Arra gondoltok, hogyan juthatnátok egyre nagyobb, egyre magasabb szintű élvezethez. De még akkor is, amikor pukkadásig megtöltöttétek a gyomrotokat, nem vagytok-e még mindig hullák? Még ha külsőleg olyan gyönyörű öltözékben ékesítitek is magatokat, nem vagytok-e még mindig két lábon járó, élettelen hullák? Addig fáradoztok a gyomrotokért, amíg a hajatok őszbe nem borul, de egyikőtök sem áldoz fel egyetlen hajszálat sem a munkámért. Állandóan úton vagytok, fárasztjátok a testeteket és erőltetitek az agyatokat, a saját testetek, valamint a fiaitok és a lányaitok érdekében – de egyikőtök sem aggódik az Én szándékaim miatt, és nem törődik vele. Mi az, amit még mindig reméltek, hogy elnyeritek Tőlem?

Soha nem kapkodok, amikor munkálkodom. Függetlenül attól, hogy az emberek hogyan követnek Engem, minden egyes lépésemmel összhangban, tervemmel összhangban végzem a munkámat. Tehát minden ellenem való lázadásotok ellenére még mindig szüntelenül tevékenykedem, és még mindig kimondom a szavakat, amelyeket ki kell mondanom. Házamba hívom azokat, akiket eleve elrendeltem, hogy szavaimat hallgassák. Mindazokat, akik alávetik magukat Szavaimnak, akik vágyakoznak Szavaim után, trónom elé viszem; mindazokat, akik hátat fordítanak Szavaimnak, akik nem engedelmeskednek és nem vetik alá magukat Nekem, és nyíltan dacolnak Velem, félreállítom, hogy a végső büntetésüket várják. Az emberek mind a romlottság közepette és a gonosz keze alatt élnek, és így azok közül, akik Engem követnek, nem sokan epekednek az igazság után. Ami azt jelenti, hogy a legtöbben nem imádnak Engem igazán; nem az igazsággal imádnak Engem, hanem a romlottság és a lázadás segítségével, csalárd eszközökkel próbálják elnyerni bizalmamat. Éppen ezért mondom: sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak. Az elhívottak mélységesen romlottak, és mindannyian ugyanabban a korban élnek – de azok, akik kiválasztottak, közülük kerülnek ki, ők azok, akik hisznek az igazságban és elismerik azt, és akik gyakorolják az igazságot. Ezek az emberek csak egy nagyon kis részét jelentik az egésznek, és az ő körükben részesülök majd nagyobb dicsőségben. E szavakhoz mérve, tudjátok-e, hogy a kiválasztottak közé tartoztok? Milyen lesz számotokra a vég?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak)