Egészen onnantól kezdve, hogy Isten megteremtette az embert, Ő mindig is vezérelte az emberiség életét, akár azáltal, hogy áldásokkal ajándékozza meg az emberiséget, törvényeket és parancsolatokat hoz létre az emberiség számára, akár különféle rendeleteket ír elő az életre – mi Isten szándéka és célja azzal, hogy ezeket teszi? Tudjátok, hogy mi? Először is, mondhatjátok-e teljes bizonyossággal, hogy mindezek a dolgok, amelyeket Isten tesz, az emberiség javát szolgálják? Ez a kijelentés úgy tűnhet számotokra, mintha nagyszabású, üres szavak lennének, ám konkrétan a részletek alapján nézve, vajon mindezek a dolgok, amiket Isten tesz, nem afelé vezetik és irányítják az embert, hogy egy normális életet éljen? Akár követi az ember az előírásokat, akár megtartja az Ő törvényeit, Isten célja az, hogy az ember ne essen bele a Sátán imádásába, és ne ártson neki a Sátán – ez az Ő legalapvetőbb célja, és az Ő kezdeti célja. A kezdet kezdetén, amikor az ember nem értette Isten szándékait, Isten néhány egyszerű törvényt és szabályt hozott, és olyan szabályozásokat alkotott, amelyek minden elképzelhető ügyre kiterjedtek. Ezek a szabályozások egyszerűek, de Isten szándékait foglalják magukban. Isten megbecsüli, tenyerén hordozza és szívből szereti az emberiséget. Mondhatjuk tehát, hogy az Ő szíve szent? Mondhatjuk, hogy az Ő szíve tiszta? (Igen.) Vannak Istennek hátsó szándékai? (Nincsenek.) Tehát ez az Ő célja helyes és pozitív? Isten munkája folyamán az Általa alkotott szabályozások pozitív hatást gyakorolnak az emberre, és utat mutatnak neki. Vannak tehát Isten elméjében önös gondolatok? Vannak Istennek kimondatlan céljai az emberrel kapcsolatban? Használni akarja Isten az embert valamilyen módon? A legkevésbé sem. Isten úgy cselekszik, ahogy beszél, szavai és cselekedetei pedig megfelelnek gondolatainak az Ő szívében. Nincs mocskos célja, nincsenek önös gondolatai. Semmit nem saját Magáért tesz; mindazt, amit tesz, az emberért teszi, magánjellegű célkitűzések nélkül. Bár vannak tervei és szándékai az emberrel kapcsolatban, ez nem a saját Maga érdekében van. Mindezeket a dolgokat, amiket tesz, tisztán az emberiségért teszi, hogy megvédje az emberiséget, hogy ne engedje az emberiséget eltévelyedni. Hát nem drága az Ő szíve? Látod a Sátánban egy ilyen drága szív legapróbb jelét is? A Sátánban ennek leghalványabb nyomát sem látod, egyáltalán nem láthatod. Minden, amit Isten tesz, természetes módon tárul fel. Most nézzük, hogyan munkálkodik Isten; hogyan végzi Ő a munkáját? Isten talán fogja ezeket a törvényeket és az Ő szavait, és mintha valami szorítópánt varázslattal tenné, szorosan ráköti minden ember fejére, így erőltetve rá azokat minden egyes emberi lényre? Így munkálkodik Ő? (Nem.) Akkor hát hogyan végzi Isten az Ő munkáját? Fenyegetőzik? Kerülgeti a forró kását, amikor hozzátok beszél? (Nem.) Amikor nem érted az igazságot, hogyan vezérel téged Isten? Ő megvilágosít és megvilágít téged, világosan elmondva neked, hogy amit teszel, az nincs összhangban az igazsággal, és hogy mit kellene tenned. Ezen módok alapján, amelyeken Isten munkálkodik, érzésed szerint milyen kapcsolatban vagy Istennel? Azt az érzést keltik benned, hogy Isten elérhetetlen? (Nem.) Milyen érzést keltenek hát benned? Azt éreztetik veled, hogy Isten szavai különösen valóságosak, hogy az Ő emberhez fűződő kapcsolata különösen normális, hogy Isten kivételesen közel van hozzád, és hogy nincs távolság közted és Isten között. Amikor Isten vezérel téged, amikor Ő lát el téged, segít neked és támogat téged, akkor érzed Isten barátságos és tiszteletreméltó voltát, érzed az Ő szeretetreméltóságát és melegségét. Amikor azonban Isten megfedd téged a romlottságodért, vagy amikor megítél és megfegyelmez téged a lázadó mivoltodért, milyen módszereket használ? Szavakkal ró meg téged? Környezeteken és embereken, eseményeken és dolgokon keresztül fegyelmez meg téged? (Igen.) Milyen mértékben fegyelmez meg téged Isten? Isten ugyanolyan mértékben fegyelmez meg téged, mint amilyen súlyosan a Sátán árt az embereknek? (Nem, Isten csak olyan mértékben fegyelmezi meg az embereket, amennyit kibírnak.) Isten szelíden, finoman, szeretetteljesen és gondosan, rendkívül kimérten és helyénvalóan munkálkodik, és úgy, hogy az nem kelt benned heves érzelmeket, mint például: „Isten rávesz, hogy ezt tegyem” vagy „Isten rávesz, hogy azt tegyem.” Isten soha nem fog olyan intenzív felismerést vagy érzést kelteni benned, amelyet a szíved nem tud elviselni. Nem így van? Mit érzel még akkor is, amikor elfogadod Isten ítéletének és fenyítésének szavait? Mit érzel, amikor Isten hatalmát és erejét érzékeled? Úgy érzed, hogy Isten isteni és sérthetetlen? Érzel ilyenkor távolságot magad és Isten között? Érzed, milyen rémisztő Isten? Nem – inkább félelmet érzel Isten iránt. Nem Isten munkája miatt érzik mindezt az emberek? Lennének ilyen érzéseik, ha a Sátán munkálkodna? Semmiképpen. Isten az Ő szavait, az igazságot és az Ő életét használja, hogy folyamatosan ellássa az embert, hogy támogassa az embert. Amikor az ember gyenge, amikor az ember negatívnak érzi magát, Isten nem beszél hozzá erélyesen, mondván: „Ne érezd magad negatívnak. Mi okod van negatívnak lenni? Miért vagy gyenge? Mi okod van gyengének lenni? Mindig olyan gyenge vagy, és mindig olyan negatív vagy – mi haszna van annak, hogy élsz? Akkor halj csak meg!” Munkálkodna így Isten? (Nem.) Van Istennek hatalma ahhoz, hogy így cselekedjen? Igen, van. Isten mégsem cselekszik így. Annak oka, hogy Isten nem cselekszik így, az Ő lényege, az Ő lényege, ami szentség. Az Ő szeretete az ember iránt, az, ahogy megbecsüli és dédelgeti az embert, az ember által nem fejezhető ki világosan, csupán egy-két mondatban. Ezek nem olyan dolgok, amiket az ember hencegése idéz elő, hanem olyan dolgok, amiket Maga Isten hoz elő valóságos cselekedetben; ezek Isten lényegének feltárulásai. Isten munkálkodásának mindezen módjai rá tudják vezetni az embert, hogy meglássa Isten szentségét? Isten munkálkodásának mindezen módjaiban, beleértve Isten jó szándékait, beleértve a hatásokat, amelyeket Isten az emberen el kíván érni, beleértve a különböző módszereket, amelyeket Isten az emberen végzett munkája során alkalmaz, az Általa végzett munka típusát, hogy mit akar megértetni az emberrel – láttál bármit, ami elvetemült vagy csalárd Isten jó szándékaiban? (Nem.) Tehát mindenben, amit Isten tesz, mindenben, amit Isten mond, mindenben, amit Ő a szívében gondol, valamint Isten teljes lényegében, amelyet Ő feltár – nevezhetjük-e Istent szentnek? (Igen.) Látta bárki valaha is ezt a szentséget a világban vagy saját magában? Istenen kívül láttad-e ezt bármelyik emberi lényben, vagy épp a Sátánban? (Nem.) Eddigi beszélgetésünk alapján nevezhetjük-e Istent az egyedülálló, a szent Istennek Magának? (Igen.) Mindazok a dolgok, amiket Isten ad az embernek, beleértve Isten szavait, azt, amit Isten különböző eszközök révén munkál az emberen, amit Isten mond az embernek, amire Isten emlékezteti és buzdítja az embert, egyetlen lényegből származnak: Isten szentségéből. Ha ilyen szent Isten nem létezne, egy ember sem vehetné át a helyét, hogy elvégezze a munkát, amelyet Ő végez. Ha Isten ezeket az embereket teljesen átadta volna a Sátánnak, belegondoltatok valaha, milyen helyzetben lennétek ma mindannyian? Itt ülnétek-e most mind, épen és sértetlenül? Ezt mondanátok-e ti is: „A földön barangoltam, ott jártam-keltem”? Ti is ilyen szemtelenek, elbizakodottak és felfuvalkodottak lennétek, hogy ilyen szavakat szóltok, és szégyentelenül dicsekedtek Isten színe előtt? Kétség sem férhet hozzá, hogy igen! A Sátán hozzáállása az emberhez felnyitja az ember szemét arra, hogy a Sátán természetlényege teljesen más, mint Istené. Mi az a Sátán lényegében, ami Isten szentségének ellentéte? (A Sátán elvetemültsége.) Isten szentségének ellentéte a Sátán elvetemült természete. Az emberek többsége azért nem ismeri fel Istennek ezt a kinyilatkoztatását és Isten szentségének ezt a lényegét, mert a Sátán hatalma alatt, a Sátán romlottságában, és a Sátán eleven karámjába zárva élnek. Nem tudják, mi a szentség, vagy hogyan lehet meghatározni a szentséget. Még amikor észleled Isten szentségét, akkor sem tudod bizonyosan Isten szentségeként meghatározni. Ez egyfajta egyenlőtlenség az embernek Isten szentségéről való tudásában.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IV.)