Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában: olyasmi ez, amit az embereknek alaposan fel kell fogniuk és meg kell érteniük. Ha nem érted eléggé az igazságot, egykönnyen melléfogsz és eltévelyedsz. Ha fejlődni akarsz az életben, mindenben az igazságot kell keresned. Bármit is csinálsz, meg kell találnod a módját, hogyan viselkedj úgy, hogy összhangban légy az igazsággal, és fel kell fedezned, milyen romlottságok vannak benned, amelyek sértik azt; világosan kell értened ezeket a dolgokat. Függetlenül attól, hogy mit teszel, fontolóra kell venned, hogy az egybehangzó-e az igazsággal vagy sem, illetve, hogy van-e értéke és értelme. Azokat a dolgokat, amelyek egybevágnak az igazsággal, megteheted, olyan dolgokat azonban nem tehetsz, amelyek nem. Ami azokat a dolgokat illeti, amelyeket vagy megtehetsz, vagy sem, ha elengedhetők, akkor el kell engedned őket. Ellenkező esetben, ha egy ideig teszed ezeket a dolgokat, majd később úgy találod, hogy el kell engedned őket, akkor hozz gyors döntést, és engedd el őket hamar. Mindenben, amit teszel, ezt az alapelvet kell követned. Egyesek felteszik a kérdést: Miért annyira nehéz keresni és a gyakorlatba ültetni az igazságot – mintha árral szemben eveznél és visszafelé sodródnál, ha abbahagynád az evezést? És eközben miért sokkal könnyebb gonosz vagy értelmetlen dolgokat tenni – oly könnyű, mint folyásirányban hajózni? Miért van ez így? Azért, mert az ember természete az, hogy elárulja Istent. A Sátán természete átvette a főszerepet az emberekben, és ez egy ellenséges erő. Istent eláruló természetükkel az emberek természetesen igen hajlamosak olyasmiket tenni, amik elárulják Őt, a pozitív cselekedeteket pedig természetesen nehezen tudják végrehajtani. Ezt teljességgel az ember természetlényege dönti el. Amint egyszer valóban megérted az igazságot és a bensődből elkezded szeretni, könnyűnek fogod találni, hogy olyan dolgokat tegyél, amelyek megfelelnek az igazságnak. Normálisan fogod tenni a kötelességedet és gyakorolni az igazságot – akár erőfeszítés nélkül és örömmel, és úgy fogod érezni, hogy nagy fáradságba kerülne bármi negatív dolgot tenni. Ez azért van, mert az igazság átvette a vezető szerepet a szívedben. Ha valóban megérted az emberi életről szóló igazságokat, akkor lesz egy utad, amelyet követhetsz a tekintetben, hogy milyen ember légy, hogyan legyél tisztességes és egyenes ember, becsületes ember és olyasvalaki, aki tanúságot tesz Isten mellett és szolgálja Őt. És ha egyszer megérted ezeket az igazságokat, soha többé nem leszel képes gonosz tetteket elkövetni, amelyek dacolnak Vele, sem a hamis vezető, a hamis munkás vagy az antikrisztus szerepét nem fogod játszani többé. Még ha a Sátán félre is vezet téged vagy egy gonosz ember noszogat, nem fogod megtenni; bárki is próbál kényszeríteni, akkor sem fogsz úgy cselekedni. Ha az emberek elnyerik az igazságot és az igazság lesz az életük, képessé válnak gyűlölni a gonoszt és belső undort érezni a negatív dolgok iránt. Nehezen tudnának gonoszságot elkövetni, mivel életfelfogásuk megváltozott, és Isten tökéletesítette őket.

Ha a szívedben valóban érted az igazságot, akkor tudni fogod, hogyan gyakorold azt és hogyan vesd alá magad Istennek, és természetesen az igazságra törekvés útjára lépsz. Ha az út, amelyen jársz, a helyes út, és összhangban van Isten szándékaival, akkor a Szentlélek munkája nem fog elhagyni téged – ebben az esetben egyre kisebb lesz az esélye, hogy elárulod Istent. Az igazság nélkül könnyű rosszat cselekedni, és saját magad ellenére meg fogod tenni. Például, ha arrogáns és önhitt a beállítottságod, akkor, ha azt mondják, ne ellenkezz Istennel, nem számít, nem tudod megállni, nem áll hatalmadban. Nem szándékosan tennéd; arrogáns és önhitt természeted uralma alatt tennéd. Arroganciád és önhittséged miatt lenéznéd Istent és úgy tekintenéd, mint aki nem számít; ezek arra késztetnének, hogy magadat magasztald, folyamatosan magad szerepeltesd; arra késztetnének, hogy megvess másokat, magadon kívül senkinek nem hagynának helyet a szívedben; megfosztanának Isten szívedben elfoglalt helyétől, és végül arra késztetnének, hogy Isten helyébe ülj és azt követeld az emberektől, hogy vessék alá magukat neked, és arra indítanának, hogy saját gondolataidat, ötleteidet és elképzeléseidet az igazságként tiszteld. Milyen sok gonoszságot követnek el az emberek arrogáns és önhitt természetük uralma alatt! A rossz elkövetése jelentette a problémát, megoldandó, hogy először a természetüket kell orvosolniuk. A beállítottságot illető változás nélkül nem lehetne alapvető megoldást találni erre a problémára. Ha némileg megérted Istent, ha meglátod saját romlottságodat és felismered az arrogancia és az önhittség megvetendőségét és rútságát, akkor undor, émelygés és csüggedtség tölt majd el. Képes leszel tudatosan tenni néhány dolgot, hogy elégedetté tedd Istent, és ezáltal megnyugszol majd. Képes leszel tudatosan olvasni Isten igéjét, magasztalni Istent, tanúságot tenni Isten mellett, és a szívedben örömöt érzel majd. Tudatosan leveted az álarcodat, leleplezed saját rútságodat, és ezáltal jól érzed majd magad belül és egy jobb lelkiállapotba kerülsz. A beállítottságod változását célzó első lépés a törekvés Isten szavainak megértésére és az igazságba való belépésre. Csak az igazság megértésével érheted el a tisztánlátást; csak tisztánlátással értheted meg alaposan a dolgokat; csak a dolgok alapos megértésével ismerheted meg igazán magad; és csak ha igazán ismered magad, akkor tudsz fellázadni a hús-vér test ellen és így gyakorlatba ültetni az igazságot, ami fokozatosan elvezet az Isten iránti alávetettséghez, majd lépésről lépésre a helyes útra kerülsz istenhitedben. Ez összefügg azzal, hogy mennyire elszántan követik az emberek az igazságot. Ha valaki igazán eltökélt, akkor hat hónap vagy egy év elteltével elkezd a helyes úton járni. Három-öt éven belül eredményeket fognak látni, és úgy fogják érezni, hogy haladnak az életben. Ha az emberek hisznek Istenben, de nem törekszenek az igazságra, és sosem összpontosítanak az igazság gyakorlására, akkor akár tíz vagy húsz éven át is hihetnek anélkül, hogy bármiféle változást tapasztalnának. A végén pedig azt gondolják majd, hogy ez az istenhit; azt hiszik majd, hogy ez nagyjából ugyanaz, mint ahogyan korábban a szekuláris világban éltek, és hogy az élet értelmetlen. Ez valóban megmutatja, hogy az igazság nélkül üres az élet. Lehet, hogy képesek néhány szót és doktrínát mondani, de továbbra is vigasztalanul és nyugtalannak fogják érezni magukat. Ha az embereknek van némi ismeretük Istenről, tudják, hogyan éljenek értelmes életet és tudnak tenni néhány dolgot Isten megelégedésére, akkor érezni fogják, hogy ez valódi élet, hogy csak ily módon nyer értelmet az életük, és hogy így kell élniük ahhoz, hogy megelégítsék Istent, törlesszenek Neki és megnyugodjanak. Ha képesek tudatosan megfelelni Istennek, a gyakorlatba ültetni az igazságot, fellázadni önmaguk ellen, elhagyni saját eszméiket, valamint alávetettséggel állni Isten szándékaihoz és tekintettel lenni azokra – ha képesek tudatosan megtenni mindezeket a dolgokat –, nos, ezt jelenti az igazság pontos és tényleges átültetése a gyakorlatba. Nem úgy, mint korábban, pusztán képzelgésekre hagyatkozva és előírásokat követve, majd azt gondolva, hogy ez az igazság gyakorlása. Valójában a képzelgésekre hagyatkozni és előírásokat követni igen fárasztó, nem érteni az igazságot és elvek nélkül tenni dolgokat szintén nagyon fárasztó, és vakon, célok nélkül cselekedni még fárasztóbb. Amikor megérted az igazságot, emberek, események és dolgok nem fognak korlátozni, és valóban szabadságot és felszabadultságot kapsz. Elvek szerint fogsz cselekedni, nyugodt és boldog leszel, és nem fogod úgy érezni, hogy ez túl sok erőfeszítésbe kerül vagy túl sok szenvedést okoz. Ha ilyen állapotban vagy, tiéd az igazság és az emberi mivolt, és olyasvalaki vagy, akinek a beállítottsága megváltozott.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában)