A teremtett lénynek a Teremtőhöz való egyetlen hozzáállása az alávetettség, a feltétel nélküli alávetettség kellene legyen. Ez olyasvalami, amit manapság egyesek talán képtelenek elfogadni. Ez azért van, mert az emberek nem elég érettek, és híján vannak az igazságvalóságnak. Ha olyankor, amikor Isten olyan dolgokat tesz, amelyek ellentmondanak a te elképzeléseidnek, hajlamos vagy félreértelmezni Istent – vagy akár arra is, hogy fellázadj Isten ellen és eláruld Őt –, akkor távol vagy attól, hogy alá tudd vetni magad Istennek. Miközben az embereket Isten szava látja el és öntözi, valójában egyetlen cél felé törekednek, ami végső soron az, hogy képesek legyenek elérni az Istennek való feltétel nélküli, abszolút alávetettséget – ekkor fogod elérni te, mint teremtett lény az elvárt szintet. Van, amikor Isten szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek ellentétesek a te elképzeléseiddel, és szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek ellentétesek a te kívánságaiddal, és amelyek akár úgy is tűnhetnek, hogy ellentétesek az igazsággal, tapintatlanok veled szemben, és nem felelnek meg az általad preferált dolgoknak. Lehet, hogy ezeket a dolgokat nehéz elfogadnod, lehet, hogy nem vagy képes felfogni őket, és bárhogyan is elemzed őket, lehet, hogy helytelennek érzed őket, és nem tudod elfogadni, lehet, hogy úgy érzed, hogy Isten észszerűtlenül tette ezt – valójában azonban Isten szándékosan tette ezt. Akkor hát mi a célja Istennek ezekkel a dolgokkal? Az, hogy próbára tegyen és felfedjen téged, hogy lássa, hogy képes vagy-e keresni az igazságot vagy sem, és hogy valóban aláveted-e magad Istennek, vagy sem. Ne keress alapot mindenre, amit Isten tesz és kér, és ne kérdezd, hogy miért. Nincs értelme megpróbálni érvelni Istennel. Csupán fel kell ismerned, hogy Isten az igazság, és képessé kell válnod az abszolút alávetettségre. Csupán fel kell ismerned, hogy Isten a te Teremtőd és a te Istened. Ez magasabb rendű minden érvelésnél, magasabb minden világi bölcsességnél, magasabb minden emberi erkölcsnél, etikánál, tudásnál, filozófiánál vagy hagyományos kultúránál – még az emberi érzéseknél, az emberi igazságnál és az úgynevezett emberi szeretetnél is magasabb rendű. Mindennél magasabb rendű. Ha ez nem világos számodra, akkor előbb-utóbb eljön a nap, amikor valami történik veled, és elbuksz. A legkevesebb, hogy fellázadsz Isten ellen, és tévúton jársz; ha végül képes vagy megbánni, és felismerni Isten szeretetreméltóságát, és felismerni Isten benned végzett munkájának a jelentőségét, akkor még van reményed az üdvösségre – ha azonban emiatt elbuksz, és nem vagy képes visszamászni, akkor nincs reményed. Mindegy, hogy megítéli, megfenyíti vagy megátkozza-e Isten az embereket, mindez azért történik, hogy megmentse őket, és nekik ne kelljen félniük. Mitől kellene félned? Attól kellene félned, hogy Isten azt mondja: „Visszautasítalak téged.” Ha Isten ezt mondja, akkor bajban vagy: Ez azt jelenti, hogy Isten nem fog megmenteni téged, hogy nincs reményed az üdvösségre. Ezért Isten munkájának elfogadásához az embereknek meg kell érteniük Isten szándékait. Bármit is teszel, ne akadékoskodj Isten szavain, mondván: „Az ítélet és a fenyítés rendben van, de a kárhozat, az átok, a pusztulás – nem azt jelentik, hogy számomra mindennek vége? Mi értelme teremtett lénynek lenni? Tehát nem is leszek, és Te nem leszel többé az én Istenem.” Ha elutasítod Istent, és nem állsz meg szilárdan a bizonyságtételedben, akkor előfordulhat, hogy Isten valóban elutasít téged. Tudjátok ezt? Nem számít, hogy az emberek mióta hisznek Istenben, nem számít, hogy hány utat jártak be, mennyi munkát végeztek, vagy mennyi kötelességet teljesítettek, minden, amit ez idő alatt tettek, egyetlen dologra való felkészülés volt. Mi az? Arra készültek, hogy végül abszolút alávetettséget tanúsítsanak Isten iránt, feltétel nélküli alávetettséget. Mit jelent az, hogy „feltétel nélküli”? Azt jelenti, hogy nem gyártasz indokokat, és nem beszélsz semmit a saját objektív okaidról: azt jelenti, hogy nem vagy szőrszálhasogató; nem vagy méltó erre, mert egy teremtett lény vagy. Amikor szőrszálhasogató vagy Istennel, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és amikor megpróbálsz érvelni Istennel, akkor megint csak rosszul határozod meg a helyedet. Ne vitatkozz Istennel, ne próbáld mindig kitalálni az indokait, ne ragaszkodj ahhoz, hogy megértsd, mielőtt aláveted magad, és ne vesd alá magad, ha nem érted meg. Ha ezt teszed, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és ebben az esetben az Istennek való alávetettséged nem abszolút; az alávetettség relatív és feltételes. Azok, akik feltételeket szabnak az Istennek való alávetettségükhöz, vajon valóban alávetik magukat Istennek? Te Istenként kezeled Istent? Úgy imádod Istent mint a Teremtőt? Ha nem, akkor Isten nem ismer el téged. Mit kell megtapasztalnod ahhoz, hogy elérd az Istennek való abszolút és feltétel nélküli alávetettséget? És hogyan kell megtapasztalnod? Először is, az embereknek el kell fogadniuk Isten ítéletét és fenyítését, és el kell fogadniuk, hogy megmetszi őket. Ezenkívül el kell fogadniuk Isten megbízatását, kötelességük teljesítése során az igazságra kell törekedniük, meg kell érteniük az igazság különböző aspektusait, amelyek az életbe való belépéssel kapcsolatosak, és el kell jutniuk Isten szándékainak megértéséhez. Ez néha meghaladja az emberek képességeit, és nincs meg bennük a belátás ahhoz, hogy megértsék az igazságot, és csak akkor érthetnek meg egy keveset, ha mások közösséget vállalnak velük, vagy ha tanulnak az Isten által teremtett különböző helyzetekből. De tudnod kell, hogy Istennek alávetett szíved kell legyen, nem szabad megpróbálnod Istennel vitatkozni vagy feltételeket szabni: mindannak, amit Isten tesz, annak úgy kell lennie, mert Ő a Teremtő, te pedig teremtett lény vagy. Alávetett hozzáállással kell rendelkezned, és nem szabad mindig az okot kérdezned, vagy feltételeket kikötnöd. Ha a legalapvetőbb alávetett hozzáállás is hiányzik belőled, és még arra is hajlamos vagy, hogy kételkedj és óvakodj Istentől, vagy hogy a szívedben azt gondolod: „Látnom kell, hogy Isten valóban meg fog-e menteni engem, és hogy Isten valóban igazságos-e. Mindenki azt mondja, hogy Isten szeretet – nos, akkor meg kell néznem, hogy valóban van-e szeretet abban, amit Isten tesz bennem, hogy az valóban szeretet-e.” Ha állandóan azt vizsgálod, hogy amit Isten tesz, összhangban van-e a te elképzeléseiddel és ízléseddel, vagy akár azzal, amit te igazságnak hiszel, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és bajban vagy: Valószínű, hogy megsérted Isten természetét. Az alávetettségre vonatkozó igazságok kulcsfontosságúak, és egyetlen igazságot sem lehet néhány mondatban teljesen és világosan elmagyarázni; ezek mind az emberek különböző állapotaira és romlottságára vonatkoznak. Az igazságvalóságba való belépést nem lehet elérni egy vagy két – vagy három, vagy öt – év alatt. Sok mindent meg kell tapasztalni hozzá: sokat meg kell tapasztalni Isten szavainak ítéletéből és fenyítéséből, sok metszést meg kell tapasztalni. Csak akkor lesz hatékony az igazságra való törekvésed, ha végül elnyered az igazság gyakorlásának képességét, és csak ekkor fogod birtokolni az igazságvalóságot. Csak azoknak van igazi tapasztalata, akik rendelkeznek az igazságvalósággal.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)