Az Ő testben végzett munkája a legnagyobb jelentőségű, ami a munkára vonatkozóan elmondható, és Az, aki végső soron befejezi a munkát, a megtestesült Isten, nem pedig a Lélek. Egyesek azt hiszik, hogy Isten egy ismeretlen időpontban talán eljön a földre, és megjelenik az embernek, és akkor majd személyesen ítéli meg az egész emberiséget, egyenként próbára téve őket, senkit nem hagyva ki. Akik így gondolkoznak, azok nem ismerik a megtestesülés e munkafázisát. Isten nem egyesével ítéli meg az embereket, és nem egyesével teszi próbára őket; ha így tenne, az nem az ítélet munkája volna. Hát nem ugyanolyan az egész emberiség romlottsága? Nem ugyanolyan az egész emberiség lényege? Az emberiség romlott lényege van megítélve, az embernek a Sátán által megrontott lényege, és az ember valamennyi bűne. Isten nem ítéli meg az ember apró-cseprő, jelentéktelen hibáit. Az ítélet munkája reprezentatív, és nem kifejezetten egy bizonyos személyre vonatkozóan valósul meg. Hanem olyan munka ez, amelyben egy embercsoport kerül megítélésre, és ez képviseli az egész emberiség fölötti ítéletet. Azáltal, hogy személyesen hajtja végre munkáját egy embercsoporton, a testet öltött Isten az Ő munkája révén az egész emberiségen végzett munkát jeleníti meg, ami ezután fokozatosan elterjed. Ilyen az ítélet munkája is. Isten nem egy bizonyos embertípust vagy egy bizonyos embercsoportot ítél meg, hanem helyette az egész emberiség igaztalanságát ítéli meg – például az ember ellenállását Istennel szemben, vagy az ember félelmének hiányát Vele szemben, vagy Isten munkájának megzavarását az ember által, és így tovább. Az emberiség Istennel szemben álló lényege ítéltetik meg, és ez a munka az utolsó napok hódításának munkája. Az ítélet munkája a nagy fehér trón előtt az utolsó napokban, amelyet az ember a múltban elképzelt, a megtestesült Isten munkája és szava, amelynek tanúja az ember. A munka, amelyet a megtestesült Isten jelenleg végez, pontosan a nagy fehér trón előtt zajló ítélet. A mai megtestesült Isten az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az egész emberiséget. Ez a test és az Ő munkája, az Ő szava és az Ő teljes természete az Ő teljessége. Bár az Ő munkájának hatóköre korlátozott, és nem terjed ki közvetlenül az egész világegyetemre, az ítélet munkájának lényege az egész emberiség közvetlen megítélése – nem csak Kína választott népe kedvéért, nem egy maroknyi ember kedvéért. A testet öltött Isten munkája – bár e munka hatóköre nem foglalja magában az egész világegyetemet – az egész univerzumban végzett munkát képviseli, és miután Ő befejezi a munkát az Ő teste munkájának hatókörén belül, azonnal kiterjeszti majd ezt a munkát az egész világegyetemre, ugyanúgy, ahogy Jézus evangéliuma elterjedt a világegyetemben az Ő feltámadását és mennybemenetelét követően. Tekintet nélkül arra, hogy a Lélek munkájáról vagy a test munkájáról van-e szó, ez a munka korlátozott hatókörben megy végbe, de az egész világegyetem munkáját képviseli. Az utolsó napokban Isten úgy végzi el munkáját, hogy megtestesült identitásában jelenik meg, és a testet öltött Isten az az Isten, aki a nagy fehér trón előtt megítéli az embert. Függetlenül attól, hogy Ő a Lélek-e vagy a test, Ő, aki az ítélet munkáját végzi, az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az emberiséget. Ezt az Ő munkája határozza meg, nem pedig az Ő külső megjelenése vagy több más tényező. Bár az ember különféle elképzeléseket dédelget ezekről a szavakról, senki nem tagadhatja a tényt, hogy a megtestesült Isten megítéli és meghódítja az egész emberiséget. Függetlenül attól, hogy az ember mit gondol erről, a tények végső soron tények. Senki nem mondhatja ezt: „A munkát Isten végzi, de a test nem Isten.” Ez megtévesztés, hiszen ezt a munkát senki más nem végezheti el, csak a testet öltött Isten. Mivel ez a munka már elkészült, e munkát követően az a munka, amelynek során Isten megítéli az embert, nem fog még egy alkalommal megjelenni; Isten az Ő második megtestesülésében már befejezte az egész irányítás minden munkáját, és Isten munkájának nem lesz negyedik szakasza. Mivel az ember ítéltetik meg, az ember, aki testből való, és akit megrontottak, nem pedig közvetlenül a Sátán szelleme ítéltetik meg, ezért az ítélet munkája nem a szellemi birodalomban, hanem az emberek között megy végbe. Senki sem megfelelőbb és alkalmasabb az emberi test romlottsága megítélésének munkájára, mint a testet öltött Isten. Ha az ítéletet közvetlenül Isten Lelke végezné el, akkor nem terjedne ki mindenre. Továbbá, ezt a munkát az ember nehezen tudná elfogadni, mert a Lélek képtelen szemtől szemben állni az emberrel, és emiatt hatásai nem lennének azonnaliak, az ember pedig még kevésbé lenne képes tisztábban látni Isten megsérthetetlen természetét. A Sátán csak akkor győzhető le teljesen, ha a testet öltött Isten megítéli az emberiség romlottságát. A testet öltött Isten, mivel ugyanolyan, mint a normális emberi mivolttal rendelkező ember, képes közvetlenül megítélni az ember igaztalanságát; ez az Ő természetes szentségének és az Ő rendkívüliségének jele. Egyedül Isten alkalmas arra, és egyedül Ő van abban a helyzetben, hogy megítélje az embert, mert Ő rendelkezik az igazsággal és igazságossággal, és ezért Ő képes megítélni az embert. Akik nélkülözik az igazságot és igazságosságot, alkalmatlanok arra, hogy másokat megítéljenek. Ha ezt a munkát Isten Lelke végezné, akkor nem jelentené a Sátán fölött aratott győzelmet. A Lélek eredendően magasztosabb a halandó lényeknél, és Isten Lelke eredendően szent és diadalmas a test fölött. Ha ezt a munkát közvetlenül a Lélek végezné, nem volna képes megítélni az ember összes lázadó mivoltát, és nem tudná felfedni az ember összes igaztalanságát. Hiszen az ítélet munkája is az ember Istenről alkotott elképzelésein keresztül megy végbe, az embernek pedig sohasem voltak elképzelései a Lélekről, így a Lélek képtelen jobban felfedni az ember igaztalanságát, és még kevésbé képes ezt az igaztalanságot teljesen feltárni. A megtestesült Isten mindazoknak ellensége, akik nem ismerik Őt. Azáltal, hogy megítéli az ember elképzeléseit és Vele szembeni ellenállását, feltárja az emberiség minden lázadó mivoltát. Az Ő testben végzett munkájának hatásai szembetűnőbbek, mint a Lélek munkájának hatásai. Épp ezért az egész emberiség megítélését nem a Lélek végzi közvetlenül, hanem a megtestesült Isten munkája ez. A testet öltött Isten az ember számára látható és megérinthető, és a testet öltött Isten képes teljesen meghódítani az embert. A testet öltött Istenhez fűződő kapcsolatában az ember az ellenállástól az alávetettség felé halad, az üldözéstől az elfogadás felé, az elképzelésektől a tudás felé, az elutasítástól a szeretet felé – ezek a megtestesült Isten munkájának hatásai. Az ember csak az Ő ítéletének elfogadása által menekülhet meg, az ember csak fokozatosan ismeri meg Őt az Ő szájának szavai által, Ő az embert a Vele szembeni ellenállása során hódítja meg, és az élet ellátását akkor kapja meg Tőle az ember, mialatt elfogadja az Ő fenyítését. Mindez a munka a testet öltött Isten munkája, nem pedig Isten Lélekként való identitásában végzett munkája. A megtestesült Isten által végzett munka a legnagyszerűbb munka, a legmélyebb munka, és Isten munkája három szakaszának döntő része a megtestesülés munkájának két szakasza. Az ember mélységes romlottsága hatalmas akadályt jelent a megtestesült Isten munkája számára. Különösen az utolsó napok emberein végzett munka hihetetlenül nehéz, a környezet kedvezőtlen, és minden embertípus képessége meglehetősen gyenge. De ez a munka a végén mégis kifogástalanul eléri majd a megfelelő hatást; ez a testben végzett munka hatása, és ez a hatás meggyőzőbb, mint a Lélek munkájának hatása. Isten munkájának három szakasza a testben fog befejeződni, és a megtestesült Istennek kell azokat befejeznie. A legfontosabb és leglényegesebb munkát Isten a testben végzi, és az ember üdvösségét a testet öltött Istennek személyesen kell megvalósítania. Jóllehet az egész emberiség úgy érzi, hogy a testet öltött Isten nem kötődik az emberhez, valójában ennek a testnek a teljes emberiség sorsához és létezéséhez köze van.

Isten munkájának minden szakasza a teljes emberiség érdekében valósul meg és az emberiség egészére irányul. Jóllehet ez az Ő testben végzett munkája, mégis az egész emberiségre irányul; Ő az egész emberiség Istene, valamennyi teremtett és nem teremtett lény Istene. Bár az Ő testben végzett munkájának hatóköre korlátozott, és e munka tárgya szintén korlátozott, valahányszor Ő testté lesz, hogy elvégezze munkáját, olyan tárgyat választ munkájához, amely rendkívül reprezentatív; nem egy egyszerű és jelentéktelen emberekből álló csoportot választ, amelyen munkálkodhat, hanem egy olyan embercsoportot szemel ki munkája tárgyául, amelynek tagjai képesek arra, hogy az Ő testben végzett munkájának megjelenítői legyenek. Ezt az embercsoportot azért választotta ki, mert az Ő testben végzett munkájának hatóköre korlátozott, kifejezetten az Általa felöltött test számára készült, és kifejezetten az Ő testben végzett munkájára lett kiválasztva. Isten nem alaptalanul választja ki munkája tárgyait, hanem elvi alapon: A munka tárgyának előnyösnek kell lennie a testet öltött Isten munkája szempontjából, és az egész emberiséget kell képviselnie. Például a zsidók képesek voltak az egész emberiséget képviselni, amikor elfogadták Jézus személyes megváltását, a kínaiak pedig képesek az egész emberiséget képviselni, amikor elfogadják a megtestesült Isten személyes hódítását. Van alapja annak, hogy a zsidók az egész emberiséget képviselték, és annak is van alapja, hogy a kínai nép az egész emberiséget képviseli, amikor elfogadja Isten személyes hódítását. Semmi nem tárja fel jobban a megváltás jelentőségét, mint a megváltásnak a zsidók között lezajlott munkája, és semmi nem tárja fel jobban a hódítás munkájának alaposságát és sikerét, mint a hódításnak a kínai nép körében lezajló munkája. Úgy tűnik, hogy a megtestesült Isten munkája és szava csak egy kis embercsoportot vesz célba, de valójában az Ő munkája ennek a kis csoportnak a körében az egész világegyetemet felölelő munka, és az Ő szava az emberiség egészéhez szól. Miután az Ő testben végzett munkája véget ér, azok, akik követik Őt, terjeszteni kezdik majd az Ő köztük elvégzett munkáját. Az Ő testben végzett munkájában az a legjobb, hogy képes pontos szavakat, buzdításokat, és az Ő emberiséggel kapcsolatos konkrét szándékát meghagyni azok számára, akik követik Őt, így később az Ő követői pontosabban és konkrétabban adhatják tovább az Ő testben végzett munkájának összességét és az egész emberiséggel kapcsolatos szándékait azoknak, akik elfogadják ezt az utat. Csak a testet öltött Istennek az emberek között végzett munkája valósítja meg igazán azt a tényt, hogy Isten az emberrel együtt van és együtt él. Csak ez a munka teljesíti az ember vágyát, hogy Isten arcára tekinthessen, tanúja lehessen Isten munkájának, és hallhassa Isten személyes szavát. A megtestesült Isten elhozza annak a kornak a végét, amelyben csak Jahve háta jelent meg az emberiségnek, és Ő lezárja azt a kort is, amelyben az emberiség a homályos istenben hitt. Különösen az utolsó megtestesült Isten munkája juttatja el az egész emberiséget egy valóságosabb, gyakorlatiasabb és szebb korba. Ő nem csupán befejezi a törvény és előírások korát, de ami még fontosabb, felfed az emberiség előtt egy olyan Istent, aki gyakorlati és normális, aki igazságos és szent, aki megnyitja az irányítási terv munkáját, és bemutatja az emberiség misztériumait és rendeltetési helyét, aki az emberiséget teremtette, és véget vet az irányítás munkájának, és aki több ezer éven át rejtőzködött. Ő teljesen véget vet a homályosság korának, Ő lezárja azt a kort, amelyben az egész emberiség szerette volna Isten arcát keresni, de képtelen volt rá, Ő befejezi azt a kort, amelyben az egész emberiség a Sátánt szolgálta, és Ő elvezeti az egész emberiséget egy teljesen új korba. Mindez annak a munkának az eredménye, amelyet a testet öltött Isten végez Isten Lelke helyett. Amikor Isten az Ő testében munkálkodik, azok, akik követik Őt, többé nem keresgélnek és tapogatóznak olyan dolgok után, amelyek mintha léteznének is meg nem is, és többé nem találgatják a homályos isten szándékait. Amikor Isten elterjeszti a testben végzett munkáját, azok, akik követik Őt, minden vallásnak és felekezetnek továbbadják majd azt a munkát, amelyet Ő a testben elvégzett, és az Ő minden szavát hirdetik az egész emberiség füleinek. Mindaz, amit az Ő evangéliumának befogadói hallanak, az Ő munkájának tényei lesznek, olyan dolgok lesznek, amelyeket az ember személyesen lát és hall, tények lesznek, nem pedig mendemondák. Ezek a tények a bizonyítékok, amelyekkel Ő terjeszti a munkát, és egyúttal az eszközök, amelyeket Ő a munka terjesztésére használ. A tények létezése nélkül az Ő evangéliuma nem terjedne minden országban és minden vidéken; tények nélkül, csupán az ember képzelgéseivel Ő sohasem lenne képes elvégezni az egész világegyetem meghódításának munkáját. A Lélek kitapinthatatlan az ember számára, láthatatlan az ember számára, és a Lélek munkája képtelen további bizonyítékokat vagy tényeket hátrahagyni az ember számára Isten munkájáról. Az ember sohasem fogja meglátni Isten valódi arcát, hanem mindig egy homályos, nem létező istenben fog hinni. Az ember sohasem fogja meglátni Isten arcát, és sohasem fogja Isten személyesen kimondott szavait hallani. Az ember képzelgései végső soron üresek, és nem helyettesíthetik Isten igazi arcát; Isten eredendő természetét és Magának Istennek a munkáját nem személyesítheti meg az ember. A láthatatlan, mennyei Istent és az Ő munkáját csak a megtestesült Isten hozhatja el a földre, aki személyesen végzi munkáját az emberek között. Ez a legideálisabb módja annak, hogy Isten megjelenjen az embernek, amely során az ember meglátja Istent, és megismeri Isten igazi arcát; ezt pedig egy meg nem testesült Isten nem érheti el. Miután Ő eddig a szakaszig elvégezte munkáját, Isten munkája már elérte az optimális hatást, és teljes sikerrel járt. A testet öltött Isten személyes munkája az Ő teljes irányítási munkájának már kilencven százalékát befejezte. Ez a test jobb kezdetet biztosított az Ő valamennyi munkájának, összegzést az Ő minden munkájának, kihirdette az Ő összes munkáját, és elvégezte az Ő valamennyi munkájának utolsó alapos újratöltését. Ezután nem lesz még egy megtestesült Isten, hogy elvégezze Isten munkájának negyedik szakaszát, és soha nem lesz semmilyen csodálatos munka, amelyet Isten harmadik megtestesülése végezne el.

A testet öltött Isten munkájának minden szakasza az egész korszakban végzett munkáját képviseli, nem pedig egy bizonyos korszakot fémjelez, mint az ember munkája. Így az Ő utolsó megtestesülése munkájának vége nem jelenti azt, hogy az Ő munkája teljesen véget ért, mivel az Ő testben végzett munkája az egész kort képviseli, nem csak azt az időszakot, amelyben Ő a testben végzett munkáját véghez viszi. Csak arról van szó, hogy Ő a testben töltött idő alatt fejezi be az egész korszakra szóló munkáját, amely ezután mindenhová elterjed. Miután a megtestesült Isten betölti szolgálatát, jövőbeli munkáját azokra bízza majd, akik követik Őt. Így az Ő egész korszakra szóló munkája töretlenül folytatódik majd. A megtestesülés teljes korszakának munkája csak akkor számít majd befejezettnek, ha már elterjedt az egész világegyetemben. A megtestesült Isten munkája új korszakot kezd, és akiket Ő használ, azok folytatják az Ő munkáját. Az ember által végzett minden munka a testet öltött Isten szolgálatán belül van, és képtelen ennek a keretén túllépni. Ha a megtestesült Isten nem jött volna el, hogy elvégezze munkáját, az ember nem volna képes lezárni a régi kort, és nem tudna elhozni egy új korszakot. Az ember által végzett munka pusztán az emberileg teljesíthető kötelességek keretein belül mozog, és nem képviseli Isten munkáját. Csak a megtestesült Isten képes eljönni és befejezni a munkát, amelyet el kell végeznie, és Rajta kívül senki nem képes ezt a munkát az Ő nevében elvégezni. Természetesen, amiről beszélek, a megtestesülés munkájára vonatkozik. Ez a megtestesült Isten először egy olyan munkalépést végez el, amely nem felel meg az ember elképzeléseinek, ezután pedig további munkát végez, amely szintén nem igazodik az ember elképzeléseihez. A munka célja az ember meghódítása. Egy tekintetben Isten megtestesülése nem alkalmazkodik az ember elképzeléseihez, ezen felül pedig Ő további munkát végez, amely szintén nem felel meg az ember elképzeléseinek, és így az ember még kritikusabb nézeteket alakít ki Róla. Ő csak a hódítás munkáját végzi az olyan emberek között, akiknek számtalan elképzelésük van Vele kapcsolatban. Tekintet nélkül arra, hogyan kezelik Őt, mihelyt Ő beteljesítette szolgálatát, minden ember az Ő uralma alá vettetik. Ennek a munkának a ténye nemcsak a kínai nép körében tükröződik, hanem azt is megjeleníti, hogyan történik majd az egész emberiség meghódítása. Az ezeken az embereken elért hatások azoknak a hatásoknak az előfutárai, amelyeket az egész emberiségen fog elérni, és annak a munkának a hatásai, amelyet Ő a jövőben végez, egyre inkább meg fogják haladni még az ezeken az embereken elért hatásokat is. A testet öltött Isten munkája nem jár nagy hírveréssel, de nem is burkolózik ismeretlenségbe. Valós és tényleges, olyan munka, amelyben egy meg egy összege kettő. Nincs rejtve senki előtt, és nem téveszt meg senkit. Amit az emberek látnak, azok valós és hiteles dolgok, és amit az ember elnyer, az gyakorlati igazság és tudás. Amikor a munka véget ér, az embernek új tudása lesz Róla, és azoknak, akik igazán törekednek, többé nem elképzeléseik lesznek Vele kapcsolatban. Ez nem csak a kínai népen végzett munkájának hatása, hanem az egész emberiség meghódításáért végzett munkájának hatását is képviseli, mert semmi sem előnyösebb az egész emberiség meghódításának munkája szempontjából, mint ez a test, és ennek a testnek a munkája, és mindaz, ami ebből a testből való. Mindez előnyös az Ő mai munkája szempontjából, és előnyös az Ő jövőbeli munkája szempontjából is. Ez a test meg fogja hódítani az egész emberiséget, meg fogja nyerni az egész emberiséget. Nincs jobb munka, amelyen keresztül az egész emberiség meglátja majd Istent, aláveti magát Istennek, és megismeri Istent. Az ember által végzett munka csak korlátozott hatókört képvisel, és amikor Isten végzi a maga munkáját, Ő nem egy bizonyos személyhez beszél, hanem az egész emberiséghez szól, mindazokhoz, akik elfogadják az Ő szavait. A vég, amelyet Ő kihirdet, az egész emberiség vége, nem pedig csak egy bizonyos személy vége. Ő nem részesít senkit különleges bánásmódban, áldozatot sem csinál senkiből, és az egész emberiségért dolgozik, és az egész emberiséghez beszél. Ez a megtestesült Isten ezért már osztályozta az egész emberiséget fajták szerint, már megítélte az egész emberiséget, és már az egész emberiség számára elkészítette a megfelelő rendeltetési helyet. Bár Isten csak Kínában végzi munkáját, valójában már az egész világegyetem munkáját letudta. Nem várhat addig, amíg munkája el nem terjed az egész emberiség között, hogy lépésről lépésre megtegye kijelentéseit és intézkedéseit. Nem lenne az túl késő? Most teljes mértékben képes előre befejezni a jövőbeli munkát. Mivel Az, aki munkálkodik, a testet öltött Isten, korlátlan munkát végez egy behatárolt hatókörben, utána pedig eléri majd, hogy az ember teljesítse kötelességét, amelyet az embernek kell elvégeznie; ez az Ő munkájának alapelve. Csak egy ideig élhet az emberrel, és nem kísérheti az embert addig, amíg le nem zárul az egész korszak munkája. Mivel Ő Isten, ezért előre megjövendöli saját jövőbeli munkáját. Ezután szavai által fajtái szerint osztályozza majd az egész emberiséget, az emberiség pedig belép az Ő lépésről lépésre haladó munkájába az Ő szavai szerint. Senki nem menekülhet, és mindenkinek ennek megfelelően kell gyakorolnia. Így a jövőben a kort az Ő szavai vezérelik majd, nem pedig a Lélek.

A testet öltött Isten munkáját a testben kell elvégezni. Ha közvetlenül Isten Lelke végezné, nem vezetne eredményhez. Még ha a Lélek végezné is, a munka nem lenne nagy jelentőségű, és végső soron nem bizonyulna meggyőzőnek. Minden teremtett lény tudni szeretné, hogy a Teremtő munkájának van-e jelentősége, mit képvisel, mi célból történik, tele van-e Isten munkája hatalommal és bölcsességgel, és a legnagyobb értékkel és jelentőséggel bír-e. A munka, amelyet Ő végez, az egész emberiség üdvössége érdekében történik, a Sátán legyőzése érdekében és azért, hogy Ő minden dolog között bizonyságot tegyen Magáról. Így az Őáltala végzett munkának nagy jelentőségűnek kell lennie. Az ember testét megrontotta, mélységesen megvakította és komoly kárt okozott benne a Sátán. A legalapvetőbb oka annak, hogy Isten személyesen munkálkodik a testben az, hogy az Ő üdvösségének tárgya az ember, aki a testből való, és a Sátán szintén az ember testét felhasználva zavarja meg Isten munkáját. A Sátánnal vívott csata tulajdonképpen az ember meghódításának munkája, ugyanakkor pedig Isten üdvösségének tárgya is az ember. Ily módon a megtestesült Isten munkája létfontosságú. A Sátán megrontotta az ember testét, és az ember a Sátán megtestesítőjévé, az Isten általi legyőzetés tárgyává vált. Ily módon a Sátánnal vívott csatának és az emberiség megmentésének munkája a földön történik, és Istennek emberré kell válnia ahhoz, hogy megvívja csatáját a Sátánnal. Ez a leggyakorlatiasabb munka. Amikor Isten a testben munkálkodik, tulajdonképpen a Sátánnal vív csatát a testben. Amikor Ő a testben munkálkodik, a szellemi birodalomban végzi munkáját, és a szellemi birodalomban végzett munkáját teljes egészében valóra váltja a földön. A hódítás tárgya az ember, aki lázadó Vele szemben, aki pedig legyőzetik, a Sátán megtestesítője (természetesen ez szintén az ember), aki ellenséges viszonyban van Vele; aki pedig végül megmenekül, az is az ember. Ily módon még inkább szükséges Isten számára, hogy emberré váljon, aki egy teremtett lény külső burkával rendelkezik, hogy képes legyen valódi csatát vívni a Sátánnal, hogy meghódítsa az embert, aki lázadó Vele szemben, és ugyanazzal a külső burokkal rendelkezik, mint Ő, és hogy megmentse az embert, akinek külső burka ugyanolyan, mint az Övé, és akiben kárt tett a Sátán. Az Ő ellensége az ember, az Ő hódításának tárgya az ember, és az Ő üdvösségének tárgya is az ember, akit Ő teremtett. Ezért emberré kell válnia, és így munkája sokkal könnyebb lesz. Képes legyőzni a Sátánt és meghódítani az emberiséget, sőt, megmenteni is képes az emberiséget. Bár ez a test normális és gyakorlati, Ő nem közönséges test: Ő nem olyan test, amely pusztán emberi, hanem olyan test, amely egyszerre emberi és isteni. Ez a különbség Közötte és az ember között, és ez Isten identitásának jele. Csak az ilyen test képes elvégezni a munkát, amelyet Ő elvégezni szándékozik, beteljesíteni a testet öltött Isten szolgálatát, és teljesen befejezni az Ő munkáját az emberek között. Ha ez nem így volna, az Ő munkája az emberek között mindig üres és hiányos lenne. Jóllehet Isten képes megvívni csatáját a Sátán szellemével és győztesen kikerülni abból, a romlott ember régi természetének problémája így sohasem oldódhat meg, és azok, akik lázadnak Isten ellen és szembeszegülnek Vele, sohasem kerülhetnek igazán az Ő uralma alá, vagyis Ő sohasem hódíthatja meg az emberiséget, és sohasem nyerheti meg Magának az egész emberiséget. Ha az Ő munkája a földön nem oldható meg, akkor az Ő irányítása sohasem fog befejeződni, és az egész emberiség képtelen lesz belépni a nyugalomba. Ha Isten nem léphet be a nyugalomba minden teremtett lényével, akkor ennek az irányítási munkának sohasem lesz végeredménye, és ennek következtében Isten dicsősége el fog tűnni. Bár az Ő testének nincs hatalma, a munka, amelyet végez, eléri majd hatását. Ez az Ő munkájának elkerülhetetlen iránya. Tekintet nélkül arra, hogy az Ő teste rendelkezik-e hatalommal vagy sem, ameddig Ő képes Magának Istennek a munkáját végezni, addig Ő Maga Isten. Tekintet nélkül arra, hogy mennyire normális és hétköznapi ez a test, Ő képes elvégezni a munkát, amelyet el kell végeznie, mert ez a test Isten, nem pusztán egy ember. Ez a test azért képes elvégezni azt a munkát, amelyet az ember nem, mert az Ő belső lényege nem hasonlít egy emberéhez sem, és azért képes megmenteni az embert, mert az Ő identitása eltér bármelyik emberétől. Ez a test azért olyan fontos az emberiség számára, mert Ő ember és még inkább Isten, mert Ő képes elvégezni a munkát, amelyre egy hétköznapi, testi ember sem képes, és mert Ő képes megmenteni a romlott embert, aki Vele együtt él a földön. Bár a megtestesült Isten ugyanolyan, mint az ember, mégis fontosabb az emberiség számára, mint bármelyik értékes személy, mert Ő képes elvégezni azt a munkát, amelyet Isten Lelke nem végezhet el, Isten Lelkénél is inkább képes bizonyságot tenni Maga Isten mellett, és Isten Lelkénél is inkább képes teljes mértékben megnyerni az emberiséget. Ebből következik, hogy bár ez a test normális és hétköznapi, hozzájárulása az emberiséghez és jelentősége az emberiség léte szempontjából rendkívül értékessé teszi Őt, és e test gyakorlati értéke és jelentősége nem mérhető egyetlen emberéhez sem. Bár ez a test nem képes közvetlenül elpusztítani a Sátánt, munkája segítségével Ő képes meghódítani az emberiséget és legyőzni a Sátánt, és rákényszeríteni a Sátánt, hogy teljesen alávesse magát az Ő uralmának. Isten a megtestesülése miatt tudja legyőzni a Sátánt és megmenteni az emberiséget. Nem közvetlenül pusztítja el a Sátánt, hanem testté válik, hogy elvégezze a munkát, és meghódítsa az emberiséget, amelyet megrontott a Sátán. Így Ő jobban képes bizonyságot tenni Önmagáról az Ő teremtett lényei között, és jobban képes megmenteni a romlott embert. Ha a megtestesült Isten győzi le a Sátánt, az nagyszerűbb bizonyságot tesz és meggyőzőbb, mint ha a Sátánt közvetlenül Isten Lelke pusztítja el. A testet öltött Isten jobban képes segíteni az embernek megismerni a Teremtőt, és jobban képes bizonyságot tenni Önmagáról az Ő teremtett lényei között.