Isten hatalma (I.) Harmadik rész

Az alábbi szavak nélkülözhetetlenek Isten hatalmának ismeretéhez, és jelentésüket az alábbi közlés fejti ki. Olvassuk tovább a Szentírást.

4. Isten parancsa a Sátán számára

Jób 2:6  Jahve ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életét kíméld meg!

A Sátán soha nem merészelt véteni a Teremtő hatalma ellen, és ezért van az, hogy minden dolog rendben él

Ez a szemelvény Jób könyvéből való, és ezekben a szavakban a harmadik személy Jóbra utal. Ez a mondat rövid ugyan, de sok kérdést megvilágít. Egy bizonyos szóváltást ír le Isten és a Sátán között a szellemi birodalomban, és elmondja nekünk, hogy Isten szavainak tárgya a Sátán volt. Azt is feljegyzi, hogy Isten konkrétan mit mondott. Isten szavai a Sátánnak adott parancs és utasítás voltak. Ennek a parancsnak a konkrét részletei Jób életének megkímélésével kapcsolatosak, valamint azzal, hogy hol húzta meg Isten a határt abban, ahogyan a Sátán Jóbbal bánt: a Sátánnak meg kellett kímélnie Jób életét. Az első, amit ebből a mondatból megtudunk, az, hogy ezeket a szavakat Isten mondta a Sátánnak. Jób könyvének eredeti szövege szerint ezeknek a szavaknak a hátterében a következő állt: a Sátán vádolni akarta Jóbot, ezért meg kellett szereznie Isten beleegyezését, mielőtt megkísérthette volna. Amikor Isten beleegyezett a Sátán kérésébe, hogy megkísérthesse Jóbot, Isten a következő feltételt támasztotta a Sátánnal szemben: „A kezedbe adom Jóbot, csak az életét kíméld meg!” Mi a természete ezeknek a szavaknak? Ez nyilvánvalóan egy parancs, egy utasítás. Miután megértetted ezeknek a szavaknak a természetét, természetesen azt is fel kell fognod, hogy Isten volt az, aki ezt a parancsot kiadta, az pedig, aki ezt a parancsot kapta és engedelmeskedett neki, a Sátán volt. Mondani sem kell, hogy ebből a parancsból az Isten és a Sátán közötti kapcsolat bárki számára nyilvánvaló, aki olvassa e szavakat. Természetesen ez egyúttal az Isten és a Sátán között a szellemi birodalomban fennálló kapcsolat is, és a különbség Isten és a Sátán identitása és státusza között, amelyet a Szentírás az Isten és a Sátán szóváltásairól szóló feljegyzésekben megad, továbbá az Isten és a Sátán identitása és státusza közötti kifejezett különbség az, amiről az ember most tanulhat ebből a konkrét példából és szöveges feljegyzésből. Ezen a ponton azt kell mondanom, hogy az e szavakat megörökítő feljegyzés fontos dokumentum az emberiségnek Isten identitásáról és státuszáról alkotott tudásáról, és fontos információkat tartalmaz az emberiség istenismeretét illetően. A Teremtő és a Sátán szellemi birodalomban folytatott szóváltásából az ember képes megérteni a Teremtő hatalmának egy másik konkrét aspektusát is. Ezek a szavak szintén bizonyságtételként szolgálnak a Teremtő egyedülálló hatalmáról.

Kívülről nézve Jahve Isten párbeszédet folytat a Sátánnal. Lényeg szempontjából az a hozzáállás, amellyel Jahve Isten beszél, és az a pozíció, amelyben Ő áll, magasabb, mint a Sátáné. Ez annyit tesz, hogy Jahve Isten egy parancs hangnemében utasítja a Sátánt, és azt mondja el neki, mit tegyen és mit ne, hogy Jób már a kezében van, és szabadon bánhat Jóbbal a kedve szerint – de nem veheti el Jób életét. Ennek alszövege az, hogy bár Jób a Sátán kezébe került, az élete nem adatott át a Sátánnak; senki nem veheti el Jób életét Isten kezéből, hacsak Isten meg nem engedi. Ez a Sátánnak adott parancs világosan megfogalmazza Isten hozzáállását, valamint kinyilvánítja és feltárja azt a pozíciót, amelyből Jahve Isten a Sátánnal társalog. Eszerint Jahve Isten nemcsak Isten státuszát tölti be, aki megteremtette a világosságot, a levegőt és minden dolgot és élőlényt, Isten státuszát, aki szuverenitást gyakorol minden dolog és élőlény fölött, hanem azét az Istenét is, aki parancsol az emberiségnek, parancsol az alvilágnak, Istenét, aki minden élőlény életét és halálát kézben tartja. A szellemi birodalomban Istenen kívül ki merne ilyen parancsot kiadni a Sátánnak? És miért személyesen adta ki Isten a parancsát a Sátánnak? Mert az ember életét, Jóbét is beleértve, Isten irányítja. Isten nem engedte meg a Sátánnak, hogy kárt tegyen Jób életében, vagy elvegye azt, és még akkor is, amikor Isten megengedte a Sátánnak, hogy megkísértse Jóbot, Isten még mindig megemlékezett arról, hogy külön kiadjon egy ilyen parancsot, és ismét megparancsolta a Sátánnak, hogy ne vegye el Jób életét. A Sátán sohasem merészelt véteni Isten hatalma ellen, hanem mindig figyelmesen meghallgatta Isten utasításait és konkrét parancsait, és engedelmeskedett azoknak, sohasem merészelve szembeszegülni velük, és természetesen nem merészelve szabadon megmásítani Isten bármely utasítását. Ilyen korlátokat szabott Isten a Sátánnak, és így a Sátán soha nem merte ezeket a korlátokat áthágni. Ez talán nem Isten hatalmának nagysága? Ez nem bizonyságtétel Isten hatalmáról? A Sátán sokkal inkább tisztában van azzal, hogyan kell viselkedni Istennel szemben, és hogyan kell Istenre tekinteni, mint az emberiség, így a szellemi birodalomban a Sátán nagyon is világosan látja Isten státuszát és hatalmát, és mélységesen tudatában van Isten hatalma nagyságának és az Ő hatalomgyakorlása mögött álló elveknek. Egyáltalán nem meri figyelmen kívül hagyni, sem bármilyen módon megszegni azokat, sem bármit tenni, ami vét Isten hatalma ellen, és semmilyen módon nem meri kihívni Isten haragját. Bár természete gonosz és arrogáns, a Sátán soha nem merte átlépni az Isten által neki szabott határokat és korlátokat. Több millió éven keresztül szigorúan betartotta ezeket a határokat, betartott minden parancsot és utasítást, amelyet Istentől kapott, és soha nem merészelt túlkapást elkövetni. Bár a Sátán rosszindulatú, sokkal bölcsebb, mint a romlott emberiség; ismeri a Teremtő identitását, és ismeri a saját határait. A Sátán „engedelmes” cselekedeteiből látható, hogy Isten hatalma és ereje mennyei rendeletek, amelyeket a Sátán nem hághat át, és pontosan Isten egyedülálló volta és hatalma az oka annak, hogy minden dolog rendezett módon változik és szaporodik, hogy az emberiség az Isten által megszabott pályán élhet és sokasodhat, és ezt a rendet egy személy vagy tárgy sem boríthatja fel, és egy személy vagy tárgy sem képes megváltoztatni ezt a törvényt – hiszen mind a Teremtő kezéből, a Teremtő elrendelésétől és hatalmából származnak.

Az egyedülálló hatalmat csak Isten birtokolja, aki a Teremtő identitásával rendelkezik

A Sátán különleges identitása miatt sok ember erőteljes érdeklődést tanúsít különböző aspektusainak megnyilvánulásai iránt. Még sok olyan ostoba ember is van, akik azt hiszik, hogy akárcsak Isten, a Sátán is hatalommal rendelkezik, mert a Sátán is képes csodákat felmutatni, és képes olyan dolgokat véghezvinni, amelyek az emberiség számára lehetetlenek. Így Isten imádása mellett az emberiség a Sátán számára is fenntart egy helyet a szívében, sőt, Istenként imádja a Sátánt. Ezek az emberek egyszerre szánalomra és megvetésre méltók. Szánalmasak tudatlanságuk miatt, és megvetésre méltók eretnekségük és eredendően gonosz lényegük miatt. Ezen a ponton úgy érzem, tájékoztatnom kell benneteket arról, hogy mi a hatalom, mit szimbolizál és mit képvisel. Nagy vonalakban Isten Maga hatalom, az Ő hatalma Isten fensőbbségét és lényegét szimbolizálja, és Magának Istennek a hatalma Isten státuszát és identitását képviseli. Ennek fényében meri a Sátán állítani, hogy ő maga Isten? Meri a Sátán állítani, hogy ő teremtett mindent, és ő gyakorol szuverén hatalmat minden dolog fölött? Természetesen nem meri! Hiszen ő képtelen arra, hogy mindent megteremtsen; eddig még soha nem alkotott semmit, amit Isten teremtett, és soha nem teremtett semmit, aminek élete van. Mivel nem rendelkezik Isten hatalmával, soha nem birtokolhatja Isten státuszát és identitását, és ezt az ő lényege határozza meg. Van ugyanolyan hatalma, mint Istennek? Természetesen nincs! Minek nevezzük a Sátán cselekedeteit, a Sátán által felmutatott csodákat? Erőnek? Nevezhetjük hatalomnak? Természetesen nem! A Sátán irányítja a gonoszság áradatát, megzavarja, megcsorbítja és félbeszakítja Isten munkájának minden aspektusát. Az elmúlt néhány ezer évben – azt leszámítva, hogy megrontotta és bántalmazta az emberiséget, hogy a romlottságra és Isten elutasítására csalogatta és vezette félre az embert, aminek következtében az ember a halál árnyékának völgye felé tart – tett a Sátán bármit, ami akár a legcsekélyebb megemlékezést, dicséretet vagy megbecsülést is megérdemli az embertől? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, megrontotta volna ő az emberiséget? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, ártott volna ő az emberiségnek? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, elhagyta volna Istent az emberiség, és a halál felé fordult volna? Mivel a Sátánnak nincs hatalma, sem ereje, milyen következtetésre juthatunk minden cselekedetének lényegével kapcsolatban? Vannak olyanok, akik a Sátán összes cselekedetét puszta szemfényvesztésként határozzák meg, Én azonban azt hiszem, hogy ez a meghatározás nem egészen helyénvaló. Az emberiség megrontásának gonosz tettei talán mind csak szemfényvesztés? A gonosz erő, amellyel a Sátán bántalmazta Jóbot, és heves vágya, hogy bántsa és felfalja őt, puszta szemfényvesztéssel nem lett volna megvalósítható. Visszatekintve Jób nyájai és csordái, amelyek széltében-hosszában ellepték a dombokat és hegyeket, egy szempillantás alatt odalettek; Jób nagy gazdagsága egy szempillantás alatt semmivé lett. El lehetett volna ezt érni puszta szemfényvesztéssel? A Sátán minden cselekedetének természete megfelel és összeillik az olyan negatív kifejezésekkel, mint a megcsorbítás, félbeszakítás, pusztítás, megkárosítás, gonoszság, rosszindulat és sötétség, így a mindenféle igaztalan és gonosz történés kibogozhatatlanul kapcsolódik a Sátán cselekedeteihez, és elválaszthatatlan a Sátán gonosz lényegétől. Akármilyen „erős” is a Sátán, akármilyen vakmerő és nagyravágyó, akármilyen nagy a károkozási képessége, akármilyen széles körűek a technikái az ember megrontására és elcsábítására, akármilyen ravaszak a trükkjei és cselszövései az ember megfélemlítésére, akármilyen változékony formában létezik, soha nem volt képes megteremteni egy árva élőlényt sem, soha nem volt képes törvényeket vagy szabályokat lefektetni minden dolog létezése számára, és soha nem volt képes uralni és irányítani egyetlen tárgyat sem, legyen az akár élő, akár élettelen. A világegyetemben és az égbolton nincs olyan személy vagy tárgy, amely tőle született volna, vagy neki köszönhetné a létét, nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amelyet ő uralna vagy irányítana. Épp ellenkezőleg, a Sátánnak nemcsak hogy Isten uralma alatt kell élnie, hanem ráadásul még alá is kell vetnie magát Isten minden parancsának és utasításának. Isten engedélye nélkül a Sátánnak nehéz akár csak egy csepp vizet vagy egy homokszemet is megérintenie a földön; Isten engedélye nélkül a Sátán szabadsága még arra sem terjed ki, hogy a földön a hangyákat mozgassa, nemhogy az Isten által teremtett emberiséget. Isten szemében a Sátán alsóbbrendű, mint a hegyek liliomai, mint a levegőben szálló madarak, mint a halak a tengerben és mint a férgek a föld színén. Szerepe a dolgok összessége között az, hogy minden dolgot szolgáljon, az emberiséget szolgálja, valamint, hogy Isten munkáját és az Ő irányítási tervét szolgálja. Bármilyen rosszindulatú is a természete, bármilyen gonosz is a lényege, mindössze annyit tehet, hogy kötelességtudóan betölti funkcióját, amely nem más, mint Isten szolgálatában állni és Isten ellenpontjaként szolgálni. Ilyen a Sátán lényege és pozíciója. Lényege nem kapcsolódik az élethez, nem kapcsolódik az erőhöz, nem kapcsolódik a hatalomhoz; nem több ő, mint játékszer Isten kezében, csupán egy gép Isten szolgálatában!

Sokan, miután megértették a Sátán igazi arcát, továbbra sem értik, mi az a hatalom, úgyhogy hadd mondjam el neked! A hatalom maga úgy magyarázható meg, mint Isten ereje. Először is bizonyossággal állítható, hogy mind a hatalom, mind az erő pozitív. Nem kötődnek semmi negatív dologhoz, és nem kapcsolódnak semmilyen teremtett vagy teremtetlen lényhez. Isten ereje képes mindenféle formájú dolgokat teremteni, amelyekben élet és vitalitás van, és ezt Isten élete határozza meg. Isten élet, ezért Ő minden élőlény forrása. Továbbá Isten hatalma képes elérni, hogy minden élőlény vesse alá magát Isten minden szavának, vagyis létrejöjjön az Isten szájából való szavak szerint, Isten parancsa szerint éljen és szaporodjon, amely szerint Isten uralkodik minden élőlény fölött és parancsol azoknak, és ettől soha, de soha nem lesz eltérés. Ezekkel a dolgokkal egy személy vagy tárgy sem rendelkezik; csakis a Teremtő birtokol és hordoz ilyen erőt, és ezt hívják hatalomnak. Ez a Teremtő egyedülállósága. Mint ilyen, mind a „hatalom” szó maga, mind ennek a hatalomnak a lényege kizárólag a Teremtőhöz társítható, mivel ez a Teremtő egyedülálló identitásának és lényegének szimbóluma, és a Teremtő identitását és státuszát képviseli; a Teremtőt leszámítva semmiféle személy vagy tárgy nem társítható a „hatalom” szóval. Ez a Teremtő egyedülálló hatalmának egy értelmezése.

Bár a Sátán vágyakozó szemmel nézett Jóbra, Isten engedélye nélkül egy szőrszálat sem mert megérinteni Jób testén. Bár a Sátán eredendően gonosz és kegyetlen, miután Isten kiadta neki utasítását, nem volt más választása, mint betartani Isten parancsát. Így, jóllehet a Sátán úgy őrjöngött, mint egy farkas a juhok között, amikor rátalált Jóbra, nem merészelte elfelejteni a számára Isten által megszabott korlátokat, nem merészelte megszegni Isten parancsait, és mindabban, amit tett, a Sátán nem merészelt eltérni Isten szavainak alapelveitől és korlátaitól – ez talán nem tény? Ebből látható, hogy a Sátán nem mer szembemenni Jahve Isten egyetlen szavával sem. A Sátán számára minden Isten szájából való szó parancs és mennyei törvény, Isten hatalmának kifejezése – hiszen Isten minden szava mögött felsejlik, hogy Isten megbünteti azokat, akik Isten parancsait megszegik, és akik ellenszegülnek és nem engedelmeskednek a mennyei törvényeknek. A Sátán nyilvánvalóan tudja, hogy ha megszegi Isten parancsait, akkor el kell fogadnia annak következményeit, hogy vétett Isten hatalma ellen, és ellenszegült a mennyei törvényeknek. Pontosan mik ezek a következmények? Mondani sem kell: az, hogy Isten megbünteti őt. A Sátán cselekedetei Jóbbal szemben csupán leképezései voltak az ember megrontásának, és amikor a Sátán ezeket a cselekedeteket végrehajtotta, az Isten által megszabott határok és az Általa a Sátánnak kiadott utasítások csupán leképezései voltak a Sátán minden tette mögött álló elveknek. Továbbá, a Sátán szerepe és pozíciója ebben az ügyben csupán leképezése volt az Isten irányítási munkájában betöltött szerepének és pozíciójának, a Sátán teljes engedelmessége Istennek Jób megkísértése során pedig csupán leképezése volt annak, hogy a Sátán a legcsekélyebb ellenállást sem meri tanúsítani Istennel szemben Isten irányítási munkája során. Milyen figyelmeztetést adnak nektek ezek a leképezések? Valamennyi dolog között, a Sátánt is beleértve, nincs olyan személy vagy dolog, amely áthághatná a Teremtő által szabott mennyei törvényeket és rendeleteket, és nincs olyan személy vagy dolog, amely meg merné szegni ezeket a mennyei törvényeket és rendeleteket, mert egyetlen személy vagy tárgy sem másíthatja meg a büntetést, amellyel a Teremtő azokat sújtja, akik megszegik ezeket, és nem menekülhetnek meg attól. Csakis a Teremtő szabhat mennyei törvényeket és rendeleteket, csakis a Teremtőnek van ereje ahhoz, hogy ezeket hatályba léptesse, és csakis a Teremtő ereje az amit senki, vagy semmi sem tud felülmúlni. Ez a Teremtő egyedülálló hatalma, és ez a hatalom a legfőbb minden dolog között, ezért lehetetlen azt mondani, hogy „Isten a legnagyobb, a Sátán pedig a második”. A Teremtőn kívül, aki az egyedülálló hatalommal rendelkezik, nincs más Isten!

Most már van új megértésetek Isten hatalmáról? Először is, van különbség Isten előbb említett hatalma és az emberi hatalom között? Mi a különbség? Néhányan azt mondják, a kettőt nem lehet összehasonlítani. Ez így igaz! Bár az emberek azt mondják, a kettőt nem lehet összehasonlítani, az ember gondolataiban és elképzeléseiben az emberi hatalom gyakran összemosódik az isteni hatalommal, és a kettőt gyakran egymás mellé állítják. Mi ez az egész? Nem követik el az emberek azt a hibát, hogy figyelmetlenül az egyiket a másikkal helyettesítik? A kettő között nincs kapcsolat, és hasonlóság sincs köztük, de az emberek mégsem bírják ki, hogy ne tegyék. Hogyan kellene ezt megoldani? Ha valóban megoldást kívánsz találni, ennek az az egyetlen módja, hogy megérted és megismered Isten egyedülálló hatalmát. Miután megértetted és megismerted a Teremtő hatalmát, többé nem fogod az emberi hatalmat Isten hatalmával egy napon említeni.

Mit jelent az emberi hatalom? Egyszerűen fogalmazva olyan képesség vagy készség, amelynek segítségével az ember romlott beállítottsága, vágyai és ambíciói a legnagyobb mértékben kiterjedhetnek vagy beteljesülhetnek. Ez hatalomnak számít? Bármilyen duzzadtak vagy nyereségesek is az ember ambíciói és vágyai, nem mondható, hogy az illető hatalommal rendelkezik; ez a felfuvalkodottság és siker a legjobb esetben is csak a Sátán bohóckodását mutatja meg az emberek között; a legjobb esetben komédia, amelyben a Sátán a saját ősapját játssza el, hogy beteljesítse ambícióját az Istenné válásra.

Most pontosan hogyan látod Isten hatalmát? Most, hogy ezek a szavak elhangzottak a közösségben, új megértéssel kellene rendelkezned Isten hatalmáról. Így hát azt kérdezem tőletek: Mit szimbolizál Isten hatalma? Magának Istennek az identitását szimbolizálja? Magának Istennek az erejét szimbolizálja? Magának Istennek az egyedülálló státuszát szimbolizálja? Minden dolog között miben láttad Isten hatalmát? Hogyan láttad? Az ember által tapasztalt négy évszakot tekintve megváltoztathatja-e bárki a tavasz, nyár, ősz és tél váltakozásának törvényét? Tavasszal a fák kirügyeznek és virágba borulnak, nyáron levelek borítják őket, ősszel gyümölcsöt hoznak, télen pedig lehullatják leveleiket. Képes bárki megmásítani ezt a törvényt? Ez Isten hatalmának egy aspektusát tükrözi? Isten azt mondta: „Legyen világosság!” – és világosság lett. Létezik még ez a világosság? Mi miatt létezik? Természetesen Isten szavai miatt és Isten hatalma miatt létezik. Létezik még az Isten által teremtett levegő? Az a levegő, amelyet az ember belélegez, Istentől származik? Elveheti bárki mindazt, ami Istentől származik? Megmásíthatja bárki ezek lényegét és funkcióját? Képes bárki megzavarni az Isten által kijelölt éjszakát és nappalt, az éjszaka és a nappal Isten által elrendelt törvényét? Képes a Sátán ilyesmire? Még akkor is, ha nem alszol éjszaka, és az éjszakát nappalként kezeled, az éjszaka attól még éjszaka marad; a napi rutinodat megváltoztathatod, de az éjszaka és nappal váltakozásának törvényét képtelen vagy megváltoztatni – ez a tény mindenki számára megmásíthatatlan, nem igaz? Képes bárki eke elé fogni az oroszlánt, mint egy ökröt? Képes bárki szamárrá változtatni az elefántot? Képes bárki elérni, hogy a csirke a levegőben szárnyaljon, mint a sas? Képes bárki elérni, hogy a farkas füvet legeljen, mint a birka? (Nem.) Képes bárki elérni, hogy a vízben élő halak a szárazföldön éljenek? Ezt emberek nem képesek megtenni. Miért nem? Azért, mert Isten azt parancsolta, hogy a halak vízben éljenek, ezért vízben élnek. Szárazföldön nem lennének képesek életben maradni, hanem meghalnának; Isten parancsának korlátain nem képesek túllépni. Minden dolog létezésének megvan a törvénye és korlátja, és mindegyiknek megvannak a maga ösztönei. Ezeket a Teremtő rendelte el, és senki emberfia nem másíthatja meg és nem haladhatja meg őket. Például az oroszlán mindig a vadonban fog élni, távol az emberi közösségektől, és soha nem lehet belőle olyan engedelmes és hűséges jószág, mint az ökör, amely az emberrel együtt él, és neki dolgozik. Bár az elefántok és szamarak egyaránt állatok és négylábúak, és levegőt lélegző teremtmények, de különböző fajokba tartoznak, mert Isten különböző típusokra osztotta őket, mindegyiknek megvannak a maga ösztönei, ezért sohasem lesznek felcserélhetőek. Bár a csirkének két lába és szárnyai vannak, mint egy sasnak, sohasem lesz képes a levegőben repülni; legfeljebb egy fára tud felszállni – ezt az ösztöne határozza meg. Mondani sem kell, hogy mindez Isten hatalmának parancsai miatt van így.

Az emberiség mai fejlődése során elmondható, hogy az emberiség tudománya virágzik, és az ember tudományos felfedezésének teljesítményei lenyűgözőként írhatók le. Az ember képessége, azt kell mondanunk, egyre nagyobbra nő, mégis van egy tudományos áttörés, amelyet az emberiség mindeddig nem volt képes elérni. Az emberiség kifejlesztette a repülőgépeket, a repülőgép-anyahajókat, az atombombát, kijutott a világűrbe, járt a holdon, feltalálta az internetet, technológiailag magasan fejlett életmódot ért el, mégis képtelen arra, hogy élő, lélegző lényt teremtsen. Minden élőlény ösztönei, az életüket szabályozó törvények és a mindenféle élőlény életének és halálának ciklusa – ez mind meghaladja az emberiség tudományának erejét, és az nem képes mindezt irányítani. Ezen a ponton ki kell jelentenünk, hogy bármilyen magasságokat ér is el az emberi tudomány, mindez összehasonlíthatatlan a Teremtő bármely gondolatával, és nem képes meglátni a Teremtő teremtésének csodálatos voltát és az Ő hatalmának nagyságát. Oly sok óceán van a földön, mégsem lépték át soha korlátaikat, és nem csaptak ki kedvük szerint a szárazföldre, ez pedig azért van, mert Isten határokat szabott mindegyiküknek; ott maradtak, ahová Ő rendelte őket, és Isten engedélye nélkül nem mozoghatnak szabadon. Isten engedélye nélkül nem sérthetik meg egymás területét, és csak akkor mozdulhatnak meg, amikor Isten azt mondja, azt pedig, hogy hová mennek és hol maradnak, Isten hatalma határozza meg.

Egyszerűen fogalmazva „Isten hatalma” azt jelenti, hogy Isten dönti el. Istennek van joga eldönteni, hogyan csinál valamit, és az úgy történik, ahogyan Ő kívánja. Minden dolog törvénye Istentől függ, nem pedig az embertől, és ember meg nem másíthatja. Nem változtathatja meg az ember akarata, hanem Isten gondolatai, Isten bölcsessége és Isten előre elrendelt utasításai változtatják meg; ez a tény minden ember számára tagadhatatlan. A menny és a föld és minden dolog, a világegyetem, a csillagos ég, az év négy évszaka, minden, ami látható vagy láthatatlan az ember számára – mind a legcsekélyebb hiba nélkül léteznek, működnek és változnak, Isten hatalmának alávetve, Isten előre elrendelt utasításai szerint, Isten parancsolatai szerint, a teremtés kezdetének törvényei szerint. Egyetlen személy vagy tárgy sem változtathatja meg törvényeiket vagy az eredendő pályát, amely mentén működnek; Isten hatalma miatt jöttek létre, és Isten hatalma miatt enyésznek el. Pontosan ez Isten hatalma. Most, hogy mindezt elmondtam, érzed, hogy Isten hatalma Isten identitásának és státuszának szimbóluma? Birtokolhatja Isten hatalmát bármely teremtett vagy teremtetlen lény? Utánozhatja, magára öltheti vagy helyettesítheti azt bármely személy, dolog vagy tárgy?

A Teremtő identitása egyedülálló, ezért nem szabad a többistenhit fogalmához ragaszkodnod

Bár a Sátán készségei és képességei nagyobbak az emberénél, bár olyan dolgokra képes, amelyek az ember számára elérhetetlenek, akkor is, ha irigyled vagy el kívánod érni, amit a Sátán tesz, akkor is, ha gyűlölöd ezeket a dolgokat vagy undorodsz tőlük, akkor is, ha képes vagy meglátni őket, akkor is, ha nem, tekintet nélkül arra, mi mindent képes elérni a Sátán, vagy hány embert képes félrevezetni, hogy imádják őt és hódoljanak neki, és bárhogyan határozod is meg, semmiképpen nem mondhatod, hogy a Sátán Isten hatalmával és erejével rendelkezik. Tudnod kell, hogy Isten Isten, csak egy Isten van, továbbá azt is tudnod kell, hogy kizárólag Istennek van hatalma, kizárólag Istennek van ereje minden dolgot uralni és irányítani. Csak mert a Sátánnak megvan a képessége arra, hogy embereket félrevezessen, és képes Isten szerepében tetszelegni, utánozni az Isten által véghezvitt jeleket és csodákat, és tett már hasonló dolgokat, mint Isten, te tévesen azt hiszed, hogy Isten nem egyedülálló, hogy sok Isten van, hogy ezeknek a különböző Isteneknek csupán kisebb vagy nagyobb képességeik vannak, és hogy különbségek vannak az általuk gyakorolt hatalom kiterjedésében. Nagyságukat érkezési sorrendben és koruk szerint rangsorolod, és helytelenül azt hiszed, hogy Istenen kívül más istenségek is vannak, és úgy véled, Isten ereje és hatalma nem egyedülálló. Ha ilyen gondolataid vannak, ha nem ismered fel Isten egyedülálló voltát, nem hiszed, hogy csak Isten rendelkezik hatalommal, és ha megmaradsz a többistenhitnél, akkor azt mondom, hogy a teremtmények legalja vagy, a Sátán igazi megtestesítője, egy teljes mértékben gonosz személy! Értitek, amit ezekkel a szavakkal tanítani próbálok nektek? Nem számít sem az idő, sem a hely, sem a háttered: nem szabad összekeverned Istent bármely más személlyel, dologgal vagy tárggyal. Bármennyire is megismerhetetlennek és megközelíthetetlennek érzed Isten hatalmát és Magának Istennek a lényegét, bármennyire egybevágnak a Sátán tettei és szavai a te elképzeléseddel és fantáziáddal, bármennyire is kielégítőek számodra, ne légy ostoba, ne keverd össze ezeket a fogalmakat, ne tagadd Isten létezését, ne tagadd Isten identitását és státuszát, ne szorítsd ki Istent és ne tessékeld be a Sátánt, hogy elfoglalja a szívedben lévő Isten helyét, és ő legyen az Istened. Nincs kétségem afelől, hogy el tudjátok képzelni ennek a tettnek a következményeit!

Bár az emberiség megromlott, még mindig a Teremtő hatalmának szuverenitása alatt él

A Sátán több ezer éve rontja meg az emberiséget. Elmondhatatlan mennyiségű gonoszságot művelt, egyik nemzedéket a másik után vezette félre, és égbekiáltó bűnöket követett el a világban. Bántalmazta az embert, félrevezette az embert, elcsábította az embert, hogy Isten ellen forduljon, és gonosz cselekedeteket követett el, amelyek időről időre megzavarták és károsították Isten irányítási tervét. Isten hatalma alatt mégis minden dolog és élő teremtmény továbbra is betartja az Isten által lefektetett szabályokat és törvényeket. Isten hatalmához képest a Sátán gonosz természete és ámokfutása olyan rút, olyan visszataszító és megvetendő, egyszersmind olyan apró és sebezhető! Bár a Sátán az Isten által teremtett valamennyi dolog között ott jár, mégsem képes a legcsekélyebb változást előidézni az Isten által előre elrendelt emberekben, dolgokban és tárgyakban. Több ezer év telt el, és az emberiség még mindig élvezi az Isten által neki ajándékozott fényt és levegőt, még mindig belélegzi a Maga Isten által kilehelt lélegzetet, még mindig örömét leli az Isten által teremtett virágokban, madarakban, halakban és rovarokban, és élvezi mindazt, amivel Isten ellátta őt; a nappal és az éjszaka még mindig folyamatosan váltja egymást, a négy évszak a szokásos módon váltakozik, az égen repülő vadludak még mindig eltávoznak télire, jövő tavasszal pedig visszatérnek; a vízben élő halak sohasem hagyják el otthonukat, a folyókat és tavakat; a kabócák a földön szívből énekelnek a nyári napokon, ősszel a tücskök a fűben lágyan ciripelnek a szél ritmusára; a vadludak csapatokba gyűlnek, míg a sasok magányosan élnek; az oroszlánfalkák vadászattal tartják fenn magukat, míg a jávorszarvas nem tudja otthagyni a füvet és virágokat... Minden dolog között mindenfajta élőlény eltávozik és visszatér, majd újra eltávozik, egy szempillantás alatt milliónyi változás zajlik le – de ösztöneik és a túlélés törvényei soha nem változnak. Isten ellátásával és táplálásával élnek, senki nem változtathatja meg ösztöneiket, és senki nem csorbíthatja meg túlélésük szabályait. Bár az emberiséget, amely ott él minden dolog között, megrontotta és félrevezette a Sátán, az ember továbbra sem mellőzheti az Isten által teremtett vizet, az Isten által teremtett levegőt, semmit, amit Isten teremtett, és az ember továbbra is ebben az Isten által teremtett térben él és szaporodik. Az emberiség ösztönei nem változtak. Az ember a látáshoz továbbra is a szemére hagyatkozik, a halláshoz a fülére, a gondolkodáshoz az agyára, a megértéshez a szívére, a járáshoz a lábára, a munkához a kezére, és így tovább; mindazok az ösztönök, amelyeket Isten ajándékozott az embernek, hogy elfogadhassa Isten ellátását, változatlanok maradnak, a képességek, amelyek által az ember együttműködik Istennel, nem változtak, az emberiség képessége arra, hogy teljesítse teremtett lényi kötelességét, nem változott, az emberiség szellemi szükségletei nem változtak, az emberiség vágya, hogy megtalálja eredetét, nem változott, az emberiség sóvárgása, hogy a Teremtő megmentse őt, nem változott. Ilyenek az emberiség jelenlegi körülményei, amely Isten hatalmának alávetve él, és amelyen a Sátán véres pusztítást végzett. Bár az emberiség a Sátán számos pusztításának van alávetve, és többé már nem Ádám és Éva, akik a kezdetekben lettek megteremtve, hanem ehelyett tele van mindenfélével, ami ellenséges Istennel, például tudással, képzelődésekkel, elképzelésekkel és így tovább, és tele van sátáni romlott beállítottságokkal, Isten szemében ez még mindig ugyanaz az emberiség, amelyet Ő teremtett. Az emberiség továbbra is Isten szuverenitása és vezénylései alatt áll, és élete továbbra is az Isten által kijelölt pályán folyik, így Isten szemében a Sátán által megrontott emberiség csak piszkos, korog a gyomra, kissé hosszú a reakcióideje, a memóriája némileg elromlott, és kicsivel öregebb lett, de ennyi az egész – miközben az ember összes funkciója és ösztöne teljesen sértetlen. Ez az az emberiség, amelyet Isten meg akar menteni. Ennek az emberiségnek csak meg kell hallania a Teremtő hívását, meg kell hallania a Teremtő hangját, és máris képes lesz felállni és rohanni, hogy megkeresse a hang forrását. Ennek az emberiségnek csak meg kell látnia a Teremtő alakját, és máris figyelmen kívül hagy majd minden mást, és otthagy mindent, hogy feláldozza magát Istenért, és még az életét is odaadja Érte. Amikor az emberiség szívében felfogja a Teremtő szívének hangját, akkor el fogja vetni a Sátánt és átáll a Teremtő oldalára; amikor az emberiség teljesen lemosta testéről a piszkot, és újra megkapta a táplálást és az ellátást a Teremtőtől, akkor az emberiség emlékezete helyreáll, és ekkor az emberiség igazán visszatér a Teremtő uralma alá.

2013. december 14.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.