A Királyság Korában Isten arra használja a szavakat, hogy bevezesse az új kort, megváltoztassa munkája eszközeit, és elvégezze az egész kor munkáját. Ezen elv szerint munkálkodik Isten az Ige Korában. Testté lett, hogy különböző nézőpontokból beszéljen, így az ember valóban láthassa Istent, aki a testben megjelenő Ige, és szemlélhesse bölcsességét és csodálatos mivoltát. Az ilyen munkának az a célja, hogy jobban elérje az ember meghódításának, tökéletesítésének és kirekesztésének célját, ami a szavak használatának valódi értelme az Ige Korában. E szavak révén ismerik meg az emberek Isten munkáját, Isten természetét, az ember lényegét, és azt, hogy az embernek mibe kellene belépnie. A szavakon keresztül valósul meg teljes egészében az a munka, amelyet Isten az Ige Korában kíván elvégezni. E szavak által az emberek lelepleződnek, kivettetnek és megpróbáltatnak. Az emberek látták Isten szavait, hallották ezeket a szavakat, és felismerték e szavak létezését. Ennek eredményeként eljutottak oda, hogy hisznek Isten létezésében, Isten mindenhatóságában és bölcsességében, valamint abban, hogy Isten szereti az embert, és meg akarja menteni. A „szavak” kifejezés talán egyszerű és hétköznapi, de a megtestesült Isten szájából elhangzó szavak megrázzák a világegyetemet, átformálják az emberek szívét, elképzeléseit és régi beállítottságát, valamint azt, ahogyan az egész világ korábban megjelent. Az idők folyamán csak a mai Isten munkálkodott így, csak Ő beszél így, és csak Ő jön el így, hogy megmentse az embert. Ettől kezdve az ember Isten szavainak irányítása alatt él, az Ő szavai terelgetik és látják el. Az emberek Isten szavainak világában élnek, Isten szavainak átkai és áldásai közepette, és még többen vannak, akik az Ő szavainak ítélete és fenyítése alatt élnek. Ezek a szavak és ez a munka mind az ember üdvösségét szolgálja, Isten akaratának teljesítését, és a régen teremtett világ eredeti megjelenésének megváltoztatását. Isten szavakkal teremtette a világot, szavakkal vezeti az embereket az egész világegyetemben, és szavakkal hódítja és menti meg őket. Végső soron szavakkal fog véget vetni az egész régi világnak, így végezve be irányítási tervének egészét.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Az Én szavaim az örökké változatlan igazság. Én biztosítok életet az embernek, és én vagyok az emberiség egyetlen vezetője. Szavaim értékét és jelentését nem az határozza meg, hogy elismeri-e és elfogadja-e őket az emberiség, hanem maga a szavak lényege. Ha egy személy sem képes befogadni szavaimat e földön, szavaim értéke és az emberiségnek nyújtott segítségük akkor is felbecsülhetetlen bárki számára. Ezért, amikor azzal a sok emberrel kerülök szembe, akik lázadnak szavaim ellen, cáfolják vagy teljes mértékben megvetik őket, csupán ennyi az álláspontom: Legyenek tanúim az idő és a tények, és mutassák meg, hogy az Én szavaim az igazság, az út és az élet. Mutassák meg, hogy minden, amit mondtam, helyes, hogy ezzel kell az embernek felszerelkeznie, sőt, ezt kell az embernek elfogadnia. Mindenkivel, aki követ Engem, tudatom ezt a tényt: azok, akik nem tudják teljesen elfogadni szavaimat, akik nem tudják gyakorolni szavaimat, akik nem találnak célt szavaimban, és akik nem részesülnek üdvösségben szavaim miatt – ők azok, akiket szavaim elítéltek, sőt, akik elveszítették üdvösségemet, és pálcám soha nem távozik tőlük.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Meg kell fontolnotok cselekedeteiteket)

Legyenek bár az Isten által elmondott szavak külső megjelenésükben egyszerűek vagy mélyenszántók, mind olyan igazságok, amelyek nélkülözhetetlenek az ember számára, midőn belép az életbe; az élő víz forrásai ezek, amelyek képessé teszik az embert a lelki és a testi túlélésre. Megadják az embernek azt, amire szüksége van az életben maradáshoz, a mindennapi életvitelének alapelveit és krédóját; az üdvösséghez vezető ösvényt, annak célját és irányát; minden igazságot, amellyel teremtett lényként rendelkeznie kell Isten előtt; és minden arra vonatkozó igazságot, hogy miként engedelmeskedik az ember Istennek és hódol Neki. Szavatolják azt, ami az ember túlélését biztosítja, az ember mindennapi kenyerét adják, valamint azt a szilárd támaszt, amely képessé teszi az embert arra, hogy erős legyen és felálljon. Bővelkednek abban az igazságvalóságban, amellyel a teremtett emberiség megéli a normális emberi mivoltot, bővelkednek abban az igazságban, amely által az emberiség megszabadul a romlottságtól és elkerüli Sátán csapdáit, bővelkednek azon fáradhatatlan tanításban, intésben, buzdításban és vigasztalásban, amelyet a Teremtő ad a teremtett emberiségnek. Ők a fáklya, amely vezeti az embereket és megvilágosítja őket, hogy megértsék mindazt, ami pozitív, a garancia, amely biztosítja, hogy az emberek mindenképp átéljék és birtokba vegyék mindazt, ami igaz és jó. Ők a kritérium, melyhez minden ember, esemény és tárgy mérhető, valamint olyan navigációs jelzés, amely az üdvösségre és a világosság ösvénye felé vezeti az embereket.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Előszó)

Az „Isten szavai az egész világegyetemhez” c. könyvben Isten a Lélek szempontjából fejezi ki szavait. Beszédstílusa a teremtett emberiség számára elérhetetlen. Sőt, szavainak szókincse és stílusa gyönyörű és megható, és az emberi irodalom semmilyen formája nem léphetne a helyébe. A szavak, amelyek által Ő leleplezi az embert, pontosak, nem cáfolhatja őket semmilyen filozófia, és minden embert alávetettségbe hoznak. Akár egy éles kard, a szavak, amelyekkel Isten megítéli az embert, egyenesen az emberek lelkének mélyére hasítanak, olyan mélyre hasítanak, hogy azok nem tudnak hová elrejtőzni. A szavak, amelyekkel Ő vigasztalja az embereket, irgalmat és szerető kedvességet hordoznak, melegek, akár egy szerető édesanya ölelése, és olyan biztonságérzetet adnak az embernek, amilyet soha azelőtt nem tapasztalt. E kijelentések egyetlen legnagyszerűbb jellemzője, hogy ebben a szakaszban Isten nem Jahve vagy Jézus Krisztus személyazonosságát használva szól, sem az utolsó napok Krisztusáét. Helyette eredendő identitását – a Teremtőt – használva szól mindazokhoz és tanítja mindazokat, akik Őt követik, és mindazokat, akik még nem követik Őt. Jogosan mondhatjuk, hogy a világ teremtése óta ez az első alkalom, amikor Isten a teljes emberiséget szólította meg. Soha azelőtt nem szólt Isten ilyen részletességgel és ilyen szisztematikusan a teremtett emberiséghez. Természetesen ez az első olyan alkalom is, amikor ilyen sokat szólt, és ilyen sokáig, az egész emberiséghez. Ez teljességgel példa nélküli. Sőt mi több, ezek a kijelentések alkotják az első szöveget, amelyet Isten az emberek körében kifejezett, amelyben leleplezi az embereket, vezeti őket, megítéli őket, és bensőségesen szól hozzájuk, és így ezek az első olyan kijelentései is Istennek, amelyekben megismerteti az emberekkel az Ő lépéseit, azt a helyet, ahol Ő lakik, Isten természetét, azt, amije Istennek van és ami Ő, Isten gondolatait, és az emberiség iránti aggodalmát. Elmondható, hogy ezek az első kijelentések, amelyeket Isten a harmadik égből mondott az emberiségnek a teremtés óta, és ez volt az első alkalom, amikor Isten az Ő eredendő személyazonosságát használva jelent meg és fejezte ki szívének hangját az emberiségnek szavak közepette.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, Bevezetés)

Az élet útja nem olyasmi, amit bárki birtokolhat, vagy amit bárki könnyedén elérhet. Azért van ez így, mert élet csak Istentől származhat, ami azt jelenti, hogy csak Maga Isten birtokolja az élet lényegét, és az élet útja csakis Magáé Istené. Tehát egyedül Isten az élet eredete, az élet élő vizének kiapadhatatlan kútforrása. Amióta megteremtette a világot, Isten sok munkát végzett az élet vitalitásával kapcsolatban, sok munkát végzett, amely életet hoz az embernek, és nagy árat fizetett azért, hogy az ember életet nyerhessen. Azért van ez így, mert Isten Maga az örök élet, és Isten Maga az ember feltámasztásának útja. Isten soha nem hiányzik az ember szívéből, és mindenkor ott él az emberek között. Mindig is Ő volt az ember életének hajtóereje, az ember létezésének gyökere, és gazdag tárház az ember születés utáni létezéséhez. Ő az oka az ember újjászületésének, és Ő teszi képessé arra, hogy kitartóan élje meg minden egyes szerepét. Az ember az Ő hatalmának és kiolthatatlan életerejének köszönhetően él nemzedékről nemzedékre, és ez idő alatt mindvégig Isten életének hatalma volt az ember létezésének fő támasza, amiért Isten olyan árat fizetett, amilyet egy hétköznapi ember sem fizetett soha. Isten életereje képes bármilyen hatalom fölé kerekedni; sőt minden hatalmat felülmúl. Az Ő élete örök, az Ő hatalma rendkívüli, és az Ő életerejét nem gyűrheti maga alá teremtett lény vagy ellenséges erő. Isten életereje létezik, és ragyogó fénnyel világít, időtől és helytől függetlenül. Menny és föld nagy változásokon mehet keresztül, de Isten élete mindörökké ugyanaz. Minden elmúlhat, de Isten élete továbbra is megmarad, mert Isten minden dolgok létezésének forrása és a létezésük gyökere. Az ember élete Istentől származik, a menny létezése Isten miatt van, és a föld létezése Isten életének erejéből ered. Nincs olyan vitalitással eltöltött tárgy, amely felülmúlhatná Isten szuverenitását, és nincs olyan életerővel teli dolog, amely kikerülhetné Isten hatalmának hatáskörét. Ily módon mindenkinek, bárki legyen is, Isten uralma alá kell vetnie magát, mindenkinek Isten parancsnoksága alatt kell élnie, és senki nem menekülhet meg az Ő kezéből.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)

Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket a szabályok, a betűk irányítanak, és akiket megbéklyóz a történelem, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem kapnak az élet vizéből, örökre hullák maradnak, a Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Ha csak a múltba próbálsz kapaszkodni, csak egy helyben állva próbálod megtartani a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és meg sem próbálod megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, akkor nem fogsz-e mindig szemben állni Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár? Hogyan tudod igazolni, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnének téged, hogy Isten munkájának lépéseit keresd? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, betűk, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni. Az írások, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják, de ezek nem a filozófia szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az ösvények, amelyek elvezethetnek téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ébreszt rá téged a benne foglalt misztériumokra? Képes vagy eljuttatni saját magadat a mennybe, hogy egymagad találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor azt javaslom, fejezd be az álmodozást, és nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi el az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)