A Királyság Korában Isten szavakat használ arra, hogy bevezesse az új kort, megváltoztassa munkája eszközeit, és elvégezze az egész kor munkáját. Ezen alapelv szerint munkálkodik Isten az Ige Korában. Testté lett és különböző nézőpontokból beszél, képessé téve az embert arra, hogy valóban lássa Istent, aki a testben megjelenő Ige, és szemlélje bölcsességét és csodálatos mivoltát. Isten azért munkálkodik így, hogy jobban elérje az emberek meghódításának, tökéletesítésének és kirekesztésének céljait, ami a szavak munkára való használatának valódi értelme az Ige Korában. A szavak révén ismerik meg az emberek Isten munkáját, Isten természetét, az ember lényegét és azt, hogy az embernek mibe kellene bemennie. A szavakon keresztül valósul meg minden munka, amelyet Isten az Ige Korában kíván elvégezni. A szavak által fedetnek fel, vettetnek ki és próbáltatnak meg az emberek. Az emberek látták ezeket a szavakat, hallották ezeket a szavakat, és felismerték e szavak létezését. Ennek eredményeként eljutottak oda, hogy hisznek Isten létezésében, Isten mindenhatóságában és bölcsességében, valamint Isten embert szerető és megmentő szívében. A „szavak” kifejezés talán hétköznapi és egyszerű, de a megtestesült Isten szájából elhangzó szavak megrázzák a világegyetemet, átformálják az emberek szívét, elképzeléseit és régi beállítottságait, valamint az egész világ korábbi megjelenését. Az idők folyamán csak a mai Isten munkálkodik így, csak Ő beszél így, és csak Ő jön el így, hogy megmentse az embert. Ettől kezdve az ember Isten szavainak irányítása alatt él, az Ő szavainak pásztorlása és ellátása által az emberek Isten szavainak világában élnek, Isten szavainak átkai és áldásai közepette, az emberek többsége pedig az Ő szavainak ítélete és fenyítése alatt él. Ezek a szavak és ez a munka mind az ember üdvösségét szolgálja, Isten akaratának teljesítését és a régen teremtett világ eredeti megjelenésének megváltoztatását. Isten szavakkal teremtette a világot, szavakkal vezet minden embert a világegyetemben, szavakkal hódítja és menti meg őket, végül pedig szavakkal fog véget vetni az egész régi világnak, így végezve be irányítási tervének egészét.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Az Én szavaim az örökké változatlan igazság. Én vagyok az élet ellátása az ember számára, és Én vagyok az emberiség egyetlen vezetője. Szavaim értékét és jelentését nem az határozza meg, hogy elismeri-e és elfogadja-e őket az emberiség, hanem maguknak a szavaknak a lényege. Ha egy személy sem képes elfogadni szavaimat e földön, szavaim értéke és az emberiségnek nyújtott segítségük akkor is felbecsülhetetlen bárki által. Ezért, amikor azzal a sok emberrel kerülök szembe, akik lázadnak szavaim ellen, cáfolják vagy teljes mértékben megvetik őket, csupán ennyi a hozzáállásom: Legyenek tanúim az idő és a tények, és bizonyítsák be, hogy az Én szavaim az igazság, az út és az élet. Bizonyítsák be, hogy minden, amit mondtam, helyes, hogy ezzel kell az embernek rendelkeznie, sőt még inkább ezt kell az embernek elfogadnia. Mindenkivel, aki követ Engem, tudatom ezt a tényt: azok, akik nem tudják teljesen elfogadni szavaimat, akik nem tudják gyakorolni szavaimat, akik nem képesek célt találni szavaimban, és akik nem részesülhetnek az üdvösség kegyelmében szavaim miatt – ők azok, akiket szavaim elítélnek; és még inkább ők azok, akik elveszítették üdvösségem kegyelmét, és pálcám soha nem távozik tőlük.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Meg kell fontolnotok cselekedeteiteket)

Legyenek bár az Isten által elmondott szavak külső megjelenésükben egyszerűek vagy mélyenszántók, mind olyan igazságok, amelyek nélkülözhetetlenek az ember életbe való belépése számára; az élő víz forrásai ezek, amelyek képessé teszik az embert a lelki és a testi túlélésre. Megadják az embernek azt, amire szüksége van az életben maradáshoz, a mindennapi magatartásának alapelveit és krédóját; az ösvényt, amelyen haladnia kell az üdvösség felé, valamint az üdvösség eléréséhez szükséges célokat és irányt; minden igazságot, amellyel teremtett lényként rendelkeznie kell Isten előtt; és minden arra vonatkozó igazságot, hogy miként veti alá magát az ember Istennek és hódol Neki. Szavatolják azt, ami az ember túlélését biztosítja, ezek az ember mindennapi kenyere és szilárd támasza, amely képessé teszi az embert arra, hogy erős legyen és felálljon. Bővelkednek abban az igazságvalóságban, amellyel a teremtett emberiség megéli a normális emberi mivoltot, bővelkednek abban az igazságban, amely által az emberiség megszabadul a romlottságtól és kiemelkedik a Sátán csapdáiból, bővelkednek azon komoly és türelmes tanításban, intésben, buzdításban és vigasztalásban, amelyet a Teremtő ad a teremtett emberiségnek. Ők a fáklya, amely vezeti az embereket és megvilágosítja őket, hogy megértsék mindazt, ami pozitív, a garancia, amely biztosítja, hogy az emberek megéljék és birtokba vegyék mindazt, ami igazságos, gyönyörű és jó. Ők a kritérium, melyhez minden ember, esemény és dolog mérhető, valamint olyan navigációs jelzés, amely az üdvösségre és a világosság ösvénye felé vezeti az embereket.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Előszó)

Az „Isten szavai az egész világegyetemhez” c. könyvben Isten a Lélek szempontjából fejezi ki szavait. Beszédstílusa a teremtett emberiség számára elérhetetlen. Sőt, szavainak szókincse és stílusa gyönyörű és megható, és az emberi irodalom semmilyen formája nem léphetne a helyébe. A szavak, amelyek által Ő leleplezi az embert, pontosak, nem cáfolhatja őket semmilyen filozófia, és minden embert alávetettségbe hoznak. Akár egy éles kard, a szavak, amelyekkel Isten megítéli az embert, egyenesen az emberek lelkének mélyére hasítanak, olyan mélyre hasítanak, hogy azok nem tudnak hová elrejtőzni. A szavak, amelyekkel Ő vigasztalja az embereket, irgalmat és szerető kedvességet hordoznak, melegek, akár egy szerető édesanya ölelése, és olyan biztonságérzetet adnak az embernek, amilyet soha azelőtt nem tapasztalt. E kijelentések egyetlen legnagyszerűbb jellemzője, hogy ebben a szakaszban Isten nem Jahve vagy Jézus Krisztus személyazonosságát használva szól, sem az utolsó napok Krisztusáét. Helyette eredendő identitását – a Teremtőt – használva szól mindazokhoz és tanítja mindazokat, akik Őt követik, és mindazokat, akik még nem követik Őt. Jogosan mondhatjuk, hogy a világ teremtése óta ez az első alkalom, amikor Isten a teljes emberiséget szólította meg. Soha azelőtt nem szólt Isten ilyen részletességgel és ilyen szisztematikusan a teremtett emberiséghez. Természetesen ez az első olyan alkalom is, amikor ilyen sokat szólt, és ilyen sokáig, az egész emberiséghez. Ez teljességgel példa nélküli. Sőt mi több, ezek a kijelentések alkotják az első szöveget, amelyet Isten az emberek körében kifejezett, amelyben leleplezi az embereket, vezeti őket, megítéli őket, és bensőségesen szól hozzájuk, és így ezek az első olyan kijelentései is Istennek, amelyekben megismerteti az emberekkel az Ő lépéseit, azt a helyet, ahol Ő lakik, Isten természetét, azt, amije Istennek van és ami Ő, Isten gondolatait, és az emberiség iránti aggodalmát. Elmondható, hogy ezek az első kijelentések, amelyeket Isten a harmadik égből mondott az emberiségnek a teremtés óta, és ez volt az első alkalom, amikor Isten az Ő eredendő személyazonosságát használva jelent meg és fejezte ki szívének hangját az emberiségnek szavak közepette.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, Bevezetés)

Az élet útja nem olyasmi, amit bármelyik ember birtokolhat, és nem is olyasmi, amit minden ember könnyedén elérhet. Azért van ez így, mert élet csak Istentől származhat, ami azt jelenti, hogy csak Maga Isten birtokolja az élet lényegét, és csakis Istennek Magának van meg az élet útja. Tehát egyedül Isten az élet eredete, az élet élő vizének kiapadhatatlan kútforrása. Amióta megteremtette a világot, Isten rengeteg munkát végzett, amely magával hordozza az élet vitalitását, sok munkát végzett, amely életet hoz az embernek, és számos árat fizetett, amely képessé teszi az embert arra, hogy életet nyerhessen. Azért van ez így, mert Isten Maga az örök élet, és Isten Maga az út, amelyen az ember feltámasztható. Isten soha nem hiányzik az ember szívéből, és mindenkor ott él az emberek között. Ő az ember életének hajtóereje, az ember túlélésének gyökere, és gazdag erőforrás az ember születés utáni túléléséhez. Ő teszi képessé az embert arra, hogy újjászülessen, és arra, hogy kitartóan élje meg minden egyes szerepét. Az Ő hatalmára és kiolthatatlan életerejére hagyatkozva él az ember nemzedékről nemzedékre, míg mindvégig Isten életének hatalma következetesen támaszt nyújtott az emberek között, Isten pedig olyan árat fizetett, amilyet egy hétköznapi ember sem fizetett soha. Isten életereje képes bármilyen hatalom fölé kerekedni; sőt, minden hatalmat felülmúl. Az Ő élete örök, az Ő hatalma rendkívüli, és az Ő életerejét nem gyűrheti maga alá teremtett lény vagy ellenséges erő. Isten életereje létezik, és ragyogó fénnyel világít, időtől és helytől függetlenül. Menny és föld nagy változásokon mehet keresztül, de Isten élete mindörökké ugyanaz. Minden elmúlhat, de Isten élete továbbra is létezni fog, mert Isten minden dolgok túlélésének forrása és a túlélésük gyökere. Az ember élete Istentől származik, a menny Isten miatt létezik, és a föld túlélése szintén Isten életének erejéből ered. Nincs olyan vitalitással rendelkező dolog, amely felülmúlhatná Isten szuverenitását, és nincs olyan életerővel rendelkező dolog, amely megmenekülhetne Isten hatalmának hatásköréből. Ily módon minden embernek, bárki legyen is, meg kell adnia magát Isten uralmának, minden embernek Isten irányítása alatt kell élnie, és egyikük sem menekülhet meg az Ő kezéből.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)

Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket előírások és szavak, valamint a történelem béklyói irányítanak, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem részesülnek az élet vizéből, örökre hullák maradnak, a Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Te csak a múltba igyekszel kapaszkodni, csak igyekszel mozdulatlanul állni, hogy megtartsd a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és nem igyekszel megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, tehát nem leszel-e mindig ellenséges Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár? Hogyan tudod igazolni, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnének téged, hogy Isten munkájának lépéseit keresd? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, szavak, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni neked. Az írások szavai, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják, de ezek nem a filozófia szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az út, amely elvezethet téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ébreszt rá téged a benne foglalt misztériumokra? Képes vagy eljuttatni saját magadat a mennybe, hogy egymagad találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor azt javaslom, fejezd be az álmodozást, és nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi el az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)