A megtestesült Isten munkája két részből áll. Amikor először megtestesült, az emberek nem hittek benne, nem ismerték őt, és keresztre szögezték Jézust. Aztán, amikor másodszor is megtestesült, az emberek még mindig nem hittek Benne, még kevésbé ismerték, és ismét keresztre szögezték Krisztust. Vajon az ember nem Isten ellensége? Ha az ember nem ismeri Őt, hogyan lehetne az ember Isten bizalmasa? Hogyan lehetne alkalmas arra, hogy Isten tanúja legyen? Vajon az ember állítása, hogy szereti Istent, szolgálja Istent és dicsőíti Istent, nem mind csalárd hazugság? Ha te ezen irreális, megvalósíthatatlan dolgokra való törekvésnek adod az életed, akkor nem hiába fáradozol-e? Hogyan lehetnél Isten bizalmasa, amikor még azt sem tudod, hogy ki Isten? Nem ködös egy ilyen törekvés? Nem csalárd? Hogyan lehet valaki Isten bizalmasa? Mi a gyakorlati jelentősége annak, hogy valaki Isten bizalmasa? Lehetsz-e Isten Lelkének bizalmasa? Képes vagy meglátni, hogy milyen nagy és magas a Lélek? Egy láthatatlan, megfoghatatlan Isten bizalmasának lenni – ez vajon nem ködös? Mi a gyakorlati jelentősége egy ilyen törekvésnek? Nem csalárd hazugság-e az egész? Arra törekszel, hogy Isten bizalmasává válj, de valójában a Sátán ölebe vagy, mert nem ismered Istent, és a nem létező „minden dolog közötti Istenre” törekszel, amely láthatatlan, megfoghatatlan, és a saját elképzeléseidben rejlik. Ködösen fogalmazva: egy ilyen „Isten” a Sátán, praktikus kifejezéssel mondva pedig te magad vagy az. Te a saját bizalmasod akarsz lenni, mégis azt mondod, azt keresed, hogy Isten bizalmasa legyél – vajon ez nem istenkáromlás? Mi az értéke egy ilyen törekvésnek? Ha Isten Lelke nem ölt testet, akkor Isten lényege csupán egy láthatatlan, megfoghatatlan Életszellem, alaktalan és kép nélküli, nem anyagszerű, az ember számára megközelíthetetlen és felfoghatatlan. Hogyan lehetne az ember egy ilyen testetlen, csodálatos, kifürkészhetetlen Lélek bizalmasa? Nem valami tréfa ez? Ez abszurd érvelés, ami érvénytelen, és még annál is inkább egyáltalán nem valósághű. A teremtett ember eredendően más jellegű, mint Isten Lelke, hogyan lehetnének tehát ők ketten egymás bizalmasai? Ha Isten Lelke nem öltött volna testet – vagyis ha Isten nem testesült volna meg, és nem alázkodott volna meg és nem vált volna teremtett lénnyé, akkor a teremtett ember egyrészt alkalmatlan lenne, másrészt képtelen lenne arra, hogy az Ő bizalmasa legyen, és azokon az ájtatos hívőkön kívül, akiknek a lelkük mennybe jutása után lehetőségük nyílhat arra, hogy Isten bizalmasai legyenek, a legtöbb ember képtelen lenne arra, hogy Isten Lelkének bizalmasává váljon. És ha az emberek a megtestesült Isten vezetésével a mennyei Isten bensőséges bizalmasaivá kívánnak válni, akkor vajon nem elképesztően ostoba nem emberi lények-e? Az emberek csupán egy láthatatlan Isten iránti „odaadásra” törekszenek, és a legkevésbé sem figyelnek a látható Istenre, mert olyan könnyű egy láthatatlan Istent kergetni. Az emberek ezt úgy csinálják, ahogy akarják, de a látható Isten keresése nem olyan könnyű. Az a személy, aki egy ködös Istenre törekszik, egyáltalán nem képes Istent elnyerni, mert a ködös dolgok mind az ember által elképzelt dolgok, és nem alkalmasak arra, hogy az ember elnyerje őket. Ha az Isten, aki eljött közétek, egy nagyszerű és magasztos Isten lenne, aki elérhetetlen számotokra, akkor hogyan tudnátok felfogni az Ő szándékait? És hogyan tudnátok megismerni és megérteni Őt? Ha Ő csak a munkáját végezné, és nem volna semmilyen szokásos kapcsolata az emberekkel, vagy nem rendelkezne normális emberi mivolttal, és megközelíthetetlen volna a halandók számára, akkor, még ha sok munkát végezne is rajtatok, de nektek nem volna kapcsolatotok Vele, és képtelenek volnátok látni Őt, akkor hogyan tudnátok megismerni Őt? Ha ez a hús-vér test nem rendelkezne a megszokott emberi mivolttal, az embernek nem lenne módja arra, hogy megismerje Istent; az ember csak Isten megtestesülése miatt alkalmas arra, hogy a hús-vér testben lévő Isten bizalmasa legyen. Az emberek azért válnak Isten bizalmasaivá, mert kapcsolatba kerülnek Vele, és mert fokozatosan megismerik Őt azáltal, hogy együtt élnek Vele és beszélnek Vele. Ha nem így lenne, nem lenne-e hiábavaló az ember törekvése? Vagyis az ember nemcsak Isten munkája miatt képes arra, hogy Isten bizalmasa legyen, hanem a megtestesült Isten gyakorlatiassága és normalitása miatt. Az embereknek csak azért van lehetőségük kötelességük teljesítésére és az igaz Isten imádására, mert Isten testet ölt. Hát nem ez-e a legreálisabb és leggyakorlatiasabb igazság? Nos, még mindig a mennyei Isten bizalmasa szeretnél lenni? Csak akkor lehet az ember az Ő bizalmasa és bensőséges társa, amikor Isten egy bizonyos pontig megalázkodik, vagyis csak akkor, amikor Isten testet ölt. Isten a Lélek, annyira nagyszerű és magasztos, és annyira kifürkészhetetlen – hogyan válnak az emberek alkalmassá arra, hogy az Ő bizalmasai legyenek? Csak akkor érthetik meg az emberek az Ő szándékait, és Ő akkor nyerheti meg őket gyakorlati módon, amikor Isten Lelke alászáll a hús-vér testbe, és az emberhez hasonlatos külső burokkal rendelkező teremtett lénnyé válik. Ő testi mivoltában beszél és munkálkodik, osztozik az emberiség örömében, bánatában és megpróbáltatásaiban, ugyanabban a világban él, mint az emberiség, megvédi az emberiséget, útmutatást ad nekik, és képessé teszi őket arra, hogy megtisztuljanak, és hogy elnyerjék az Ő üdvösségét és áldását. Csak miután az emberek elnyerték ezeket a dolgokat, és valóban megértették Isten szándékait, akkor lehetnek Isten bizalmasai. Csak ez valósítható meg a gyakorlatban. Ha Isten láthatatlan és megfoghatatlan lenne az emberek számára, hogyan lehetnének akkor az Ő bizalmasai? Nem üres tanítás-e ez?

Miután eddig hittek Istenben, sokan még mindig a ködös dolgokat követik. Ma sincs fogalmuk Isten munkájának gyakorlatiasságáról, és még mindig csak szavak és doktrínák között élnek. Sőt, a legtöbbjüknek még nem sikerült belépni az olyan új kifejezések valóságába, mint az „Istent szeretők új nemzedéke”, az „Isten bizalmasa”, az „Isten szeretetének példaképe és modellje” és a „Péter stílusa”; ehelyett törekvésük még mindig ködös, még mindig a doktrínákban tapogatóznak, és nem értik e szavak valóságtartalmát. Amikor Isten Lelke testet ölt, és a hús-vér testben munkálkodik, te láthatod és megérintheted Őt. Mégis, ha te még mindig képtelen vagy arra, hogy az Ő bizalmasává válj, ha még mindig képtelen vagy arra, hogy az Ő bensőséges társa legyél, akkor hogyan lehetnél Isten Lelkének a bensőséges társa? Ha te nem ismered a mai Istent, hogyan lehetnél az Istent szeretők új nemzedékének tagja? Vajon ezek nem üres szavak és doktrínák? Képes vagy-e meglátni a Lelket és felfogni az Ő szándékait? Nem üresek szavak ezek? Nem elég, ha te egyszerűen csak kimondod ezeket a kifejezéseket és fogalmakat, és Isten megelégedettségét sem érheted el pusztán az elhatározás által. Te megelégszel csupán azzal, hogy kimondod ezeket a szavakat, és ezt azért teszed, hogy kielégítsd a saját vágyaidat, hogy kielégítsd a saját irreális célkitűzéseidet, és hogy kielégítsd a saját elképzeléseidet és gondolkodásodat. Ha te nem ismered a mai Istent, akkor függetlenül attól, mit teszel, képtelen leszel eleget tenni Isten szándékainak. Mit jelent Isten bizalmasának lenni? Még mindig nem értitek ezt? Mivel Isten bizalmasa az ember, Isten is ember. Vagyis Isten testet öltött, és emberré vált. Csak azok mondhatják egymást bizalmasaiknak, akik egyformák, ők csak ekkor tekinthetők bizalmasoknak. Ha Isten a Lélek, hogyan válhatna a teremtett ember az Ő bizalmasává?

Az Istenbe vetett hitednek, az igazságkeresésednek, sőt még a viselkedésednek is a valóságon kell alapulnia: mindennek, amit teszel, valóságosnak és megalapozottnak kell lennie, és nem szabad olyan dolgokat hajszolnod, amelyek illuzórikusak és képzeletbeliek. Az ilyen viselkedésnek nincs értéke, mi több, az ilyen életnek nincs értelme. Mivel a törekvésed és az életed mindössze hamissággal és csalással telik, és mivel nem olyan dolgokra törekszel, amelyeknek értékük és jelentőségük van, az egyetlen dolog, amire szert teszel, az abszurd érvelés és doktrína, amely nem az igazságból fakad. Az ilyen dolgok nem állnak kapcsolatban a léted jelentőségével és értékével, és csak egy sivár birodalomba juttathatnak téged. Ily módon az egész életed érték és értelem nélkül marad – és ha nem törekszel az értelmes életre, akkor akár száz évig is élhetnél, az is hiábavaló lenne. Hogyan lehetne ezt emberi életnek nevezni? Nem egy állat élete ez valójában? Hasonlóképpen, ha arra törekedtek, hogy az Istenbe vetett hit útját járjátok, de nem tesztek kísérletet arra, hogy a látható Istent keressétek, és ehelyett egy láthatatlan és megfoghatatlan Istent imádtok, akkor nem még inkább hiábavaló-e ez a törekvés? A végén a törekvésed romhalmazzá válik. Milyen hasznot hoz neked az ilyen törekvés? Az emberrel az a legnagyobb probléma, hogy csak olyan dolgokat szeret, amelyeket nem láthat vagy érinthet, olyan dolgokat, amelyek rendkívül titokzatosak és csodálatosak, és amelyek az ember számára elképzelhetetlenek és a halandók számára elérhetetlenek. Minél valószerűtlenebbek a dolgok, annál inkább elemzik őket az emberek, sőt minden mást figyelmen kívül hagyva törekednek rájuk, hiába remélve, hogy megszerzik őket. Minél irreálisabbak, az emberek annál alaposabban vizsgálják és elemzik őket, sőt, egészen odáig mennek, hogy megalkotják saját kimerítő elképzeléseiket róluk. Ezzel szemben viszont, minél valószerűbbek a dolgok, az emberek annál elutasítóbbak velük szemben; egyszerűen lenézik, sőt megvetik őket. Vajon nem pontosan ez-e a ti hozzáállásotok ahhoz a valós munkához, amit ma végzek? Minél reálisabbak az ilyen dolgok, annál előítéletesebbek vagytok velük szemben. Kicsit sem teszitek lehetővé a vizsgálatukat, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyjátok őket; lenézitek ezeket a valós, alacsony szintű követelményeket, sőt számos elképzelést tápláltok erről az Istenről, aki a leggyakorlatiasabb, és egyszerűen képtelenek vagytok elfogadni az Ő gyakorlatiasságát és normalitását. Ily módon nem egy képzeletbeli hithez ragaszkodtok? Rendíthetetlenül hisztek a régi idők képzeletbeli istenében, és nem érdekel benneteket a mai gyakorlati Isten. Vajon ez nem azért van, mert a tegnap istene és a ma istene két különböző korszakból származik? Valamint nem azért, mert a tegnap istene a menny nagyszerű és magasztos istene, míg a ma istene egy apró földi ember? Továbbá nem azért, mert az ember által imádott isten az, akit az ő elképzelései hoztak létre, míg a mai isten kézzelfogható hús-vér testből való, és a földön termett? Mindent összevetve, vajon nem a mai Isten túlságosan is reális volta miatt nem törekszik Rá az ember? Mert amit a mai Isten az emberektől kér, az pontosan az, amit az emberek a legkevésbé sem akarnak megtenni, és ami miatt szégyellik magukat. Nem ez nehezíti-e meg a dolgokat az emberek számára? Nem fedi-e ez fel az emberek sebhelyeit? Következésképpen sokan nem a reális Istenre, a gyakorlati Istenre törekednek, és a megtestesült Isten ellenségeivé, vagyis antikrisztusokká válnak. Vajon nem nyilvánvaló ez a tény? A múltban, amikor Isten még nem öltött testet, te talán vallásos személy vagy odaadó hívő lehettél. Miután Isten testet öltött, sok ilyen áhítatos hívő akaratlanul is antikrisztussá vált. Tudod, hogy mi folyik itt? Az Istenben való hitedben nem a valóságra koncentrálsz, és nem az igazságra törekszel, hanem valótlan dolgokra koncentrálsz – nem éppen ez a megtestesült Istennel szembeni ellenségeskedésed legegyértelműbb forrása? A megtestesült Istent Krisztusnak nevezik, tehát nem antikrisztus-e mindenki, aki nem hisz a megtestesült Istenben? Tehát az, akiben hiszel és akit szeretsz, valóban ez a megtestesült Isten? Valóban ez az élő, lélegző Isten az, aki a legreálisabb és rendkívüli módon normális? Pontosan mi a célja a törekvésednek? A mennyben vagy a földön van? Egy elképzelés vagy az igazság? Isten vagy valami természetfeletti lény? Valójában az igazság az élet legpraktikusabb életbölcsessége, és a legmagasabb rendű életbölcsesség az emberiség számára. Mivel ez az Isten által az emberrel szemben támasztott követelmény, és az Isten által személyesen végzett munka, „életbölcsességnek” nevezik. Ez nem egy valamiből összefoglalt bölcsesség, és nem is egy híres idézet egy jeles személyiségtől. Ehelyett a menny és föld és minden dolog Legfőbb Urának az emberiséghez intézett kijelentése; ezek nem az ember által összefoglalt szavak, hanem Isten eredendő élete. Ezért nevezik „a legmagasabb rendű életbölcsességnek”. Az emberek törekvése arra, hogy az igazságot a gyakorlatba ültessék, a kötelességük teljesítése – vagyis az Isten elvárásának való megfelelésre irányuló törekvés. Ennek az elvárásnak a lényege a legreálisabb igazság, nem pedig üres, senki által el nem érhető doktrína. Ha a törekvésed nem más, mint doktrína, és nincs benne valóság, akkor nem olyan vagy, aki lázad az igazság ellen? Nem vagy-e olyan, aki az igazságot támadja? Hogyan lehetne egy ilyen ember olyan valaki, aki az Isten szeretetére törekszik? A valóság nélküli emberek azok, akik elárulják az igazságot, és mindannyian eredendően lázadók!

Függetlenül attól, hogy milyen úton haladsz, mindenekelőtt meg kell értened azt a munkát, amelyet Isten ma végez, és ismerned kell ennek a munkának a jelentőségét. Meg kell értened és tudnod kell, hogy Isten milyen munkát hoz el, amikor eljön az utolsó napokban, hogy milyen természetet hoz el, és mit fog pontosan az emberben beteljesíteni. Ha te nem ismered vagy nem érted azt a munkát, amiért Ő eljött, hogy testet öltve elvégezze, akkor hogyan tudod felfogni az Ő szándékait, és hogyan tudsz az Ő bizalmasává válni? Valójában Isten bizalmasának lenni nem bonyolult, de nem is egyszerű. Ha az emberek képesek ezt alaposan megérteni és a gyakorlatba ültetni, akkor mindez egyszerűvé válik; ha az emberek nem képesek alaposan megérteni, akkor sokkal nehezebbé válik, és ráadásul hajlamosak lesznek arra, hogy ködös dolgokra törekedjenek. Ha az embereknek Isten keresésében nincs saját álláspontjuk, amely mellett kiállhatnának, és nem tudják, hogy milyen igazság mellett kellene kitartaniuk, akkor ez azt jelenti, hogy nincs alapjuk, és így nehéz lesz szilárdan állniuk. Ma nagyon sokan vannak, akik nem értik az igazságot, akik nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, vagy nem tudják megállapítani, hogy mit szeressenek vagy gyűlöljenek. Az ilyen emberek nehezen tudnak szilárdan megállni. Az Istenbe vetett hit kulcsa az, hogy képesek legyünk az igazságot a gyakorlatba ültetni, figyelembe venni Isten szándékait, megismerni Isten munkáját az emberen, amikor hús-vér testi alakjában eljön, és azokat az elveket, amelyek alapján beszél. Ne kövesd a tömegeket. Elveid kell, hogy legyenek abban, hogy mibe kell belekezdened, és ragaszkodnod kell hozzájuk. Tarts ki azok mellett a benned lévő dolgok mellett, amelyek Isten megvilágosításából jöttek – ez segítségedre lesz. Ha nem így teszel, akkor ma az egyik irányba fordulsz, holnap majd a másikba, és soha nem fogsz semmi gyakorlati dolgot nyerni. Ha ilyen vagy, az nem hasznos a saját életed számára. Azok, akik nem értik az igazságot, mindig másokat követnek: ha az emberek azt mondják, hogy ez a Szentlélek műve, akkor te is azt mondod, hogy ez a Szentlélek műve; ha az emberek azt mondják, hogy ez egy gonosz szellem műve, akkor te is kétkedő leszel, vagy szintén azt mondod, hogy ez egy gonosz szellem műve. Mindig mások szavait szajkózod, és képtelen vagy bármit is önállóan felismerni, és nem vagy képes önállóan gondolkodni. Ez az álláspont nélküli valaki, aki nem rendelkezik tisztánlátással – az ilyen ember semmirekellő! Te mindig mások szavait ismételgeted: ma azt mondják, hogy ez a Szentlélek műve, de talán egy napon valaki azt mondja, hogy ez nem a Szentlélek munkája, hanem valójában nem más, mint emberi cselekedetek – de te nem tudod ezt felismerni, és amikor látod, hogy mások ezt mondják, te megismétled. Ez valójában a Szentlélek műve, de te azt mondod, hogy ez az ember munkája; hát nem azok közé tartozol-e, akik káromolják a Szentlélek munkáját? Nem azért fordultál-e ezáltal szembe Istennel, mert nem rendelkezel tisztánlátással? Talán egy napon megjelenik majd egy bolond, aki azt mondja, hogy „ez egy gonosz szellem műve”, és amikor majd ezeket a szavakat hallod, tanácstalan leszel, és ismét mások szavai korlátoznak majd téged. Minden alkalommal, amikor valaki megzavar téged, te képtelen vagy kiállni az álláspontod mellett, és mindez azért van, mert nem vagy az igazság birtokában. Az Istenben való hit és az Isten megismerésére való törekvés nem egyszerű dolog. Ezeket a dolgokat nem lehet elérni pusztán azzal, hogy összegyűlünk és prédikációt hallgatunk, és nem lehet pusztán a szenvedély által tökéletesedni. Tapasztalatokon kell keresztülmenned, tudással kell rendelkezned, az alapelvek szerint kell cselekedned, és el kell nyerned a Szentlélek munkáját. Amikor már tapasztalatokat szereztél, sok mindent meg fogsz tudni különböztetni – meg fogod tudni különböztetni a jót a gonosztól, az igazságot a gonoszságtól, azt, ami testből és vérből való, és azt, ami az igazságtól való. Képesnek kell lenned megkülönböztetni mindezeket a dolgokat, és ha így teszel, függetlenül a körülményektől, soha nem fogsz eltévedni. Csak ez a te igazi érettséged.

Isten munkájának megismerése nem egyszerű dolog. Színvonallal és céllal kellene rendelkezned a törekvésedben, tudnod kellene, hogyan keresd az igaz utat, hogyan mérd fel azt, hogy ez-e az igaz út vagy sem, és hogy ez Isten műve-e vagy sem. Mi a legfőbb alapelv az igaz út keresésében? Meg kell vizsgálnod, hogy a Szentlélek munkája jelen van-e ezen az úton vagy sem, hogy ezek a szavak az igazság kifejeződései-e, hogy kiről tesznek bizonyságot, és hogy mit hozhat ez neked. Az igaz út és a hamis utak megkülönböztetése az alapismeretek több aspektusát igényli, amelyek közül a legalapvetőbb, hogy meg tudd állapítani, jelen van-e benne a Szentlélek munkája vagy sem. Ugyanis az emberek Istenbe vetett hitének lényege az Isten Lelkébe vetett hit, és még a megtestesült Istenbe vetett hitük is azért van, mert ez a hús-vér test Isten Lelkének megtestesülése, ami azt jelenti, hogy ez a hit még mindig a Lélekbe vetett hit. Vannak különbségek a Lélek és a hús-vér test között, de mivel ez a hús-vér test a Lélektől származik, és a testté lett Ige, amiben az ember hisz, az még mindig Isten eredendő lényege. Tehát annak megkülönböztetésénél, hogy ez az igaz út vagy sem, mindenekelőtt azt kell nézned, hogy megvan-e benne a Szentlélek munkája vagy sem, utána pedig azt kell nézned, hogy van-e igazság ezen az úton, vagy sem. Az igazság, ahogy azt nevezik, a normális emberi mivolt életlelkülete. Más szóval, ez az, amit az embertől Isten megkövetelt, amikor kezdetben megteremtette, vagyis a normális emberi mivolt a maga teljességében (beleértve az emberi mivolt józan eszét, valamint a belátást, a bölcsességet és az azzal kapcsolatos alapvető ismereteket, hogy miként kell viselnie magát az embernek). Vagyis azt kell megvizsgálnod, hogy ez az út elvezetheti-e az embereket egy normális emberi életbe, hogy az igazság, amiről beszélnek, a normális emberi mivolt valóságának megfelelően állít-e fel követelményeket, hogy ez az igazság realisztikus és gyakorlatias-e vagy sem, és hogy a legidőszerűbb-e vagy sem. Ha van igazság, akkor az képes az embereket normális és gyakorlati tapasztalatokhoz vezetni; az emberek továbbá egyre normálisabbá válnak, az emberi mivolt által birtokolt józan ész egyre teljesebbé válik, testi és szellemi életük egyre rendezettebbé válik, és érzelmeik is egyre normálisabbá válnak. Ez a második alapelv. Van még egy elv, mégpedig az, hogy az emberek istenismerete növekszik-e vagy sem, és hogy az ilyen munka és igazság megtapasztalása képes-e vagy sem az Istent szerető szívet felkelteni bennük, és egyre közelebb vinni őket Istenhez. Ezen mérhető le, hogy ez az út az igaz út-e vagy sem. A legalapvetőbb az, hogy ez az út inkább valóságos-e, mint természetfeletti, és hogy képes-e ellátni az ember életét, vagy sem. Ha megfelel ezeknek az elveknek, akkor levonható a következtetés, hogy ez az út az igaz út. Nem azért mondom ezeket a szavakat, hogy más utakat fogadjatok el a jövőbeni tapasztalataitok során, és nem is jóslatként, hogy a jövőben egy új korszak másik munkája következik majd el. Azért mondom ezeket, hogy ti biztosak lehessetek abban, hogy a mai út az igaz út, hogy ne csak félig higgyetek, és ne legyetek mindig képtelenek tisztán látni a ma munkáját. Még sokan vannak, akik a bizonyosságuk ellenére is zavaros módon követnek; az ilyen bizonyosságnak nincs semmi elvi alapja, és az ilyen emberek előbb-utóbb ki lesznek iktatva. Még azok is, akik különösen buzgó követők, három részben biztosak és öt részben bizonytalanok, ami azt mutatja, hogy nincs alapjuk. Mivel a ti kaliberetek túl gyenge és az alapotok túl sekély, nem értitek a tisztánlátás ügyeit. Isten nem ismétli meg a munkáját, nem végez olyan munkát, amely nem valóságos, nem támaszt túlzott követelményeket az emberrel szemben, és nem végez olyan munkát, amely meghaladja az ember józan eszét. Minden munka, amit Ő végez, az ember normális, józan eszének határain belül van, és nem haladja meg a normális emberi mivolt józan eszét, és az Ő munkája az ember normális szükségleteinek megfelelően történik. Ha ez a Szentlélek munkája, akkor az emberek egyre normálisabbá válnak, és az emberi mivoltuk egyre normálisabbá válik. Az emberek egyre jobban megismerik sátáni romlott lelkületüket és az ember lényegét, és egyre nagyobb vágyat éreznek az igazság után. Vagyis az ember élete tovább fejlődik, és az ember romlott lelkülete egyre több változáson megy át – ezt jelenti az, hogy Isten válik az ember életévé. Ha egy út képtelen leleplezni azokat a dolgokat, amelyek az ember lényegét alkotják, képtelen megváltoztatni az ember lelkületét, és még inkább képtelen az embereket Isten elé vinni, illetve megadni nekik Isten igazi megértését, sőt, ahhoz vezet, hogy emberi mivoltuk egyre alantasabbá, józan eszük pedig egyre abnormálisabbá válik, akkor ez az út nem lehet az igaz út, és lehet, hogy egy gonosz szellem munkája, vagy a régi út. Röviden, ez nem lehet a Szentlélek aktuális munkája. Ti annyi éven át hittetek Istenben, de fogalmatok sincs az igaz út és a hamis utak megkülönböztetésének vagy az igaz út keresésének elveiről. A legtöbb ember még csak nem is foglalkozik ezekkel a dolgokkal; ők csupán oda mennek, ahová a többség megy, és azt ismételgetik, amit a többség mond. Hogy lehetnének ezek olyan emberek, akik az igaz utat keresik? És hogyan találják meg az ilyen emberek az igaz utat? Ha felfogod ezt a néhány kulcsfontosságú alapelvet, akkor bármi is történik, nem fognak félrevezetni téged. Ma létfontosságú, hogy az emberek kialakítsanak némi tisztánlátást; ezzel kell rendelkeznie a normális emberi mivoltnak, és ezzel kell rendelkezniük az embereknek a tapasztalatukban. Ha az emberek a mai napig követték Istent, és továbbra sincs semmi tisztánlátásuk, és emberi mivoltuk józan esze még mindig nem növekedett, akkor túlságosan zavarodottak, és a törekvésük téves és eltéréseket tartalmaz. A mai napig törekedtél, de a legcsekélyebb tisztánlátásod sincs, és bár igaz, ahogy mondod, hogy megtaláltad az igaz utat, vajon el is nyerted azt? Kialakult benned bármiféle tisztánlátás? Mi az igaz út lényege? Az igaz úton nem nyerted el az igaz utat; nem nyertél el semmit az igazságból. Ez azt jelenti, hogy nem érted el azt, amit Isten megkövetel tőled, és így nem történt változás a romlottságodban. Ha továbbra is így folytatod a törekvéseidet, akkor végül ki leszel iktatva. Miután a mai napig követted, biztosnak kell lenned abban, hogy az út, amelyen jártál, a helyes út, és nem lehetnének további kételyeid. Sok embernek folyton kétségei vannak, és néhány apróság miatt abbahagyják az igazságra való törekvést. Az ilyen emberek azok, akik nem ismerik Isten munkáját; ők azok, akik zavart módon követik Istent. Azok az emberek, akik nem ismerik Isten munkáját, képtelenek arra, hogy az Ő bizalmasai legyenek, vagy hogy tanúságot tegyenek Mellette. Azt tanácsolom azoknak, akik csak az áldásokat keresik, és azt, ami ködös, hogy minél hamarabb törekedjenek az igazságra, hogy lehessen értelme az életüknek. Ne csapjátok be magatokat többé!