A következőkben Isten érdekeiről, Isten házának érdekeiről és a gyülekezet érdekeiről fogunk beszélgetni. Arról egyelőre ne beszéljünk, hogy lehet-e valami közös ebben a három érdekben, vagyis, hogy amikor egy érdekről beszélünk, vajon egyenlőségjelet tehetünk-e az és a többi közé. Először beszéljünk Isten érdekeiről. Az imént említettem, hogy Isten érdekei magukban foglalják Isten dicsőségét, az Isten melletti tanúságtételt, Isten nevét, és ami a legfontosabb, Isten irányítási tervét és Isten munkájának terjedését, amelyek a legnagyobb és legfontosabb dolgok, ami Istent illeti. Egyelőre ne említsük Isten dicsőségét, Isten nevét és az Isten melletti tanúságtételt, amelyek elég messze állnak az emberektől. Először beszéljünk Isten munkájáról. Milyen munkát végez tulajdonképpen Isten? Mi Isten munkájának tartalma? Mi Isten munkájának természete? Mit hoz Isten munkája az emberiségnek? Pontosan milyen hatása van az emberiségre? Először beszéljünk ezekről a dolgokról. Nos, pontosan mi Isten munkája? (Az emberiség megmentése.) Ez a tárgy nem változhat, a munka célja, vagyis az, hogy a Sátán hatalma alatt álló és a Sátán által mélyen megrontott emberiséget meg kell menteni, nem változhat. Ez a munka emberek egy olyan csoportjának megmentését célozza, akiket a Sátán olyannyira megrontott, hogy nélkülöznek minden emberi hasonlatosságot, olyan emberek csoportjáét, akik teli vannak a Sátán romlott beállítottságaival és teli vannak Istennek ellenálló beállítottságokkal – annak érdekében, hogy megváltozzanak és legyen emberi hasonlatosságuk, és hogy megértsék az igazságot, valamint megértsék és felfogják, mi igazságos és mi igazságtalan, és melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok, és hogyan kellene élniük az embereknek ahhoz, hogy megéljék a valódi emberek hasonlatosságát, valamint hol kellene állniuk ahhoz, hogy azon a helyen álljanak, amelyet Isten előre elrendelt az emberek számára. Ezek Isten munkájának az alapvető tartalmi elemei, és elméleti szinten mind ismeritek őket. Ha igazán értitek Isten szándékát, tudnotok kellene, hogy Isten vajon azért ítéli-e meg az embereket, hogy elítélje és elpusztítsa őket, vagy azért, hogy megtisztítsa és tökéletesítse őket, valamint, hogy Isten azért ítéli és fenyíti-e meg az embereket, hogy a tüzes mélységbe taszítsa őket, vagy azért, hogy megmentse és a világosságra hozza őket. Mindannyian láthatjuk, hogy Isten oly sok igazságot fejez ki, leleplezi az emberek különböző romlott állapotait, helyesbíti a hitbéli elhajlásaikat és a hitről alkotott elképzeléseiket, valamint rávezeti az embereket arra, hogy megértsék az igazságot és Isten szavai szerint éljenek, és megéljék a valódi emberi lények hasonlatosságát, és azt is láthatjuk, hogy bizonyos eredmények már születtek Isten választottai között. Isten leleplezi az emberek arrogáns beállítottságait, és megakadályozza őket abban, hogy emberfelettivé vagy nagy emberekké váljanak, lehetővé téve számukra, hogy igazi teremtett lényekké, valamint lelkiismerettel és értelemmel bíró emberekké legyenek. Isten leleplezi a farizeusok álszent lényegét, lehetővé téve az emberek számára, hogy meglássák a farizeusok álszent képét, és elvezetve az embereket Isten szavainak igazságvalóságába. Isten leleplezi a hagyományos kultúra abszurditását, valamint a béklyókat, amelyeket az emberekre rak és a kárt, amelyet okoz nekik, hogy az emberek megszabadulhassanak a hagyományos kultúra béklyóitól, és képesek legyenek elfogadni az igazságot és Isten szavai szerint élni... Mindez a következőképpen foglalható össze: Isten emberek megmentésére irányuló munkájának célja az, hogy visszavezesse az embereket az elvetemült világ irányzataitól Isten házába, majd kitartóan tanítsa és ellássa őket igazsággal és élettel, hogy megérthessék és tudják, melyek a magatartás igaz alapelvei és hogyan kellene az embereknek viselkedniük, hogy megmeneküljenek attól az ártalomtól, amelyet a Sátán elvetemült irányzatai, valamint a különféle sátáni filozófiák és sátáni mérgek okoznak az embereknek. Isten a kezdetektől napjainkig mindenféle munkát végzett, a Törvény Korabeli munkájától kezdve a Kegyelem Korabeli munkáján át az ítélő munkáig, amelyet most, az utolsó napokban végez. Most, hogy tisztában vagytok Isten munkájának e három szakaszával, mi pontosan Isten munkájának természete az Ő hatezer éves irányítási tervében? Hogyan kellene jellemezni? (Ez a legigazságosabb ügy az emberiség körében.) Így van. Istennek az emberiség irányítására és megmentésére irányuló munkája hatezer éve folyik, és e hatezer év során Isten fáradhatatlanul kitartott, várt és beszélt, mostanáig vezetve az emberiséget. Isten nem adta fel, és ez a munka, amelyet Isten végez, a legigazságosabb ügy az emberiség körében. Ha Isten munkájának természete felől nézzük, vajon Isten érdekei a legigazságosabbak és a legjogosabbak? (Igen.) Ha Isten érdekei védettek, mi fog történni az emberiséggel? Az emberiség jól élhet tovább, megélheti az emberi hasonlatosságot, minden Isten által megfogalmazott dolog törvényei szerint élhet, és élvezhet mindent, amit Isten az emberiségnek ajándékozott, az emberi lények pedig így minden dolog valódi urává válnak. Látnotok kellene, hogy Isten irányítási munkája végső soron az emberek legfőbb érdekét szolgálja. Akkor tehát Isten emberiség megmentését célzó munkája vajon nem a legigazságosabb ügy az emberiség körében? Ez tagadhatatlan és nem fér hozzá kétség – ez a legigazságosabb ügy. Ezért ha valaki a saját érdekei miatt olyan messzire menne, hogy sérti Isten házának érdekeit, és olyan messzire menne, hogy akadályozza Isten munkájának terjesztését, miféle ember az? Nyilvánvalóan elvetemült személy és ördög. Isten egyre csak ellátja az emberiséget, anélkül, hogy bármit követelne viszonzásul. Mialatt Isten az emberiség legnagyobb javát szolgáló munkát végzi és felvállalja a legigazságosabb ügyet, az emberek nemcsak hogy nem becsülik vagy nem köszönik meg Istennek, és nem gondolnak arra, hogy viszonozzák Neki, hanem épp ellenkezőleg: akadályozzák, megzavarják és gyengítik Isten munkáját, és a saját személyes érdekeiket hajszolják. Az ilyen embereknek egyáltalán nincs lelkiismerete, illetve józan esze. Vajon megérdemlik még, hogy embereknek nevezzük őket? Ezek nagyon is ördögök és Sátánok! Ha Isten mindezek ellenére sem tudja meghatni az embereket, vajon van még azoknak szívük? Nem, nincs. Az, hogy valakinek nincs szíve, azt jelenti, hogy nincs lelkiismerete. Az ilyen emberek híján vannak a lelkiismeretnek. Amikor valakinek az emberi mivoltából hiányzik a lelkiismeret, az illető többé nem ember, hanem állat, ördög és Sátán. Ez igen nyilvánvaló. Azért, hogy az emberek megmeneküljenek, Isten bármilyen árat kész megfizetni és fáradhatatlanul munkálkodik. Bármennyire félreértik vagy kételkednek is az emberek, Isten mindig is türelmes volt, és továbbra is ellátja az embereket, újra és újra elmondja nekik az igazság különböző aspektusait, apránként megérteti velük, ráveszi őket, hogy elgondolkodjanak és vizsgálódjanak, és lehetővé teszi számukra, hogy megértsék Isten szívét és felfogják Isten szívét. Amikor pedig az emberek Isten e szavait hallják, meghatódnak és hullatnak pár könnyet. Amikor azonban elfordulnak, nemcsak hogy nem veszik figyelembe Isten szándékait, hanem továbbra is a saját érdekeiket hajszolják és továbbra is áldásokra törekednek. Mondjátok meg Nekem, az ilyen embereknek vajon nincs lelkiismerete és esze? Mi hiányzik a leginkább az ilyen emberekből? Leginkább a lelkiismeret és az értelem, leginkább az emberi mivolt hiányzik belőlük. Isten a legnagyobb türelemmel visel mindenféle fájdalmat, hogy munkálkodjon és megmentse az embereket, az emberek azonban még mindig félreértik Istent, állandóan szembeszállnak Vele, állandóan a saját érdekeiket óvják, Isten házának érdekeivel nem törődve, és folyton nagyszerű életet akarnak élni, Isten dicsőségéhez azonban nem akarnak hozzájárulni – van ebben az egészben említésre méltó emberi mivolt? Bár az emberek hangos tanúságot hirdetnek Istenről, a szívük mélyén ezt mondják: „Ezt a munkát én végeztem el, és eredményeket hozott. Én is fáradoztam, én is fizettem árat. Mellettem miért nem tesznek tanúságot?” Mindig osztozni akarnak Isten dicsőségében és a Mellette tett tanúságban. Méltók vajon az emberek ilyesmikre? A „dicsőség” szó nem az emberekhez tartozik. A dicsőség csak Istent, a Teremtőt illetheti, és semmi köze a teremtett emberi lényekhez. Még ha fáradoznak és együttműködnek is az emberek, akkor is a Szentlélek munkájának vezetése alatt állnak. Ha a Szentlélek munkája nincs jelen, mit tehetnek vajon az emberek? A „tanúság” szó sem tartozik az emberekhez. Legyen az a „tanúság” főnév vagy a „tanúskodik” ige, e két szó egyikének sincs köze a teremtett emberi lényekhez. Csak a Teremtő méltó arra, hogy tanúságot tegyenek Róla, illetve méltó az emberek tanúságtételére. Ezt Isten identitása, státusza és lényege határozza meg, illetve azért van, mert minden, amit Isten tesz, Isten erőfeszítéseiből fakad, és Isten méltó arra, hogy az Övé legyen. Az, amit az emberek tehetnek, határozottan korlátozott, és mind a Szentlélek megvilágosításának, vezetésének és útmutatásának eredménye. Ami az emberi természetet illeti, amint megértenek néhány igazságot és tudnak végezni egy kevés munkát, az emberek arrogánssá válnak. Ha nem kíséri őket Isten ítélete és fenyítése, senki sem tudja elérni az Istennek való alávetettséget és nem tud tanúskodni Róla. Isten előre elrendelésének eredményeképp az embereknek lehet néhány adottságuk vagy különleges tehetségük, megtanulhattak valamilyen szakmát vagy készségeket, vagy lehet egy kis ügyességük, és emiatt elviselhetetlenül arrogánssá válnak, és állandóan azt akarják, hogy Isten ossza meg velük az Ő dicsőségét és a Róla szóló tanúságtételt. Hát nem észszerűtlen ez? Ez a végletekig észszerűtlen. Azt mutatja, hogy a rossz helyen állnak. Nem emberi lényeknek tekintik magukat, hanem egy külön fajtának, emberfelettieknek. Azoknak az embereknek, akik nem ismerik a saját identitásukat, lényegüket és azt, hogy hol a helyük, nincs öntudatuk. Az emberek alázatossága nem olyasmi, ami lealacsonyodásból ered – az emberek kezdettől fogva alázatosak és alacsonyrendűek. Isten alázatossága az, ami lealacsonyodásból ered. Azt mondani, hogy az emberek alázatosak, a felmagasztalásukat jelenti – valójában alacsonyrendűek. Az emberek folyton hírnévért, nyereségért és státuszért akarnak versengeni, és versenyezni akarnak Istennel az Ő választottaiért. Ily módon a Sátán szerepét játsszák, és ez a Sátán természete. Valóban a Sátán leszármazottai, a legcsekélyebb különbség nélkül. Tegyük fel, hogy Isten ad az embereknek egy kevés hatalmat és erőt, és tegyükfel, hogy képesek jeleket és csodákat mutatni és tenni néhány rendkívüli dolgot, és tegyük fel, hogy mindent Isten követelményei szerint tesznek, és szó szerint teljesítik azokat. De felülmúlhatják vajon Istent? Nem, soha. Vajon a Sátán, az arkangyal képességei nem nagyobbak az emberek képességeinél? Mindig felül akarja múlni Istent, de mi a végeredmény? Végül a feneketlen mélységbe kell alászállnia. Isten örökre az igazság megtestesülése lesz, miközben a Sátán, az ördög, az arkangyal örökre az elvetemültség megtestesülése, valamint az elvetemültség erőinek képviselője lesz. Isten örökké igazságos lesz, és ezen a tényen nem lehet változtatni. Ez Isten kivételes és rendkívüli oldala. Még ha az emberi lények Isten összes igazságát elnyerik is Tőle, akkor is csak apró teremtett lények, és nem múlhatják felül Istent. Ez a különbség az emberiség és Isten között. Az emberek csak az Isten által megfogalmazott szabályokon és törvényeken belül tudnak rendezett módon létezni, és csak e szabályokon és törvényeken belül tudják irányítani mindazt, amit Isten teremtett. Emberek semmiféle élő dolgot nem tudnak teremteni, sem az emberiség sorsán nem tudnak változtatni – ez tény. Mit jelez ez a tény? Azt, hogy bármennyi hatalmat és képességet ad is Isten az emberiségnek, Isten hatalmát végül senki sem tudja meghaladni. Akárhány év, akárhány generáció vagy akárhány ember is van, az emberek mindig csakis Isten hatalma és szuverenitása alatt létezhetnek. Ez egy örökké változhatatlan tény, olyan, amely soha, de soha nem változik meg!

Mit éreztek, miután hallottátok ezeket a dolgokat? Egyesek ezt mondják: „Régebben gondolkodtam ezekről a dolgokról a tudatomban, de akaratlanul is úgy éreztem, hogy a képességeim egyre nőnek. Ahogyan idősödtem, a gondolataim is érettebbé váltak, és sok dologról átfogóbban tudtam gondolkodni, ahogyan pedig többet hallgattam Isten szavaiból, képes voltam megérteni néhány szándékát, úgyhogy azt éreztem, hogy erős vagyok, és nincs szükségem arra, hogy Isten szuverenitást gyakoroljon felettem. Öntudatlanul az az érzés alakult ki bennem, hogy ügyes vagyok és hogy elnyertem Istent.” Jó érzés ez? (Nem.) Hogyhogy nem jó? Ez nem jó jel. Akkor mi jó jel? Az emberek minél tovább élnek, annál inkább így érzik: „Az emberi lények porhoz hasonlók, és a hangyánál is alacsonyabb rendűek. Nem számít, az emberek milyen erősek vagy méltóságteljesek, vagy hogy mennyi doktrínát értenek, illetve milyen érettek a gondolataik, Isten szuverenitását nem tudják felülmúlni.” Minél tovább élnek, az emberek annál inkább érzik Isten hatalmának nagyságát és Isten hatalmának mindenhatóságát. Minél tovább élnek, az emberek annál inkább érzik az emberek jelentéktelenségét. Minél tovább élnek, annál inkább érzik Isten kifürkészhetetlenségét. Az ilyen elmeállapot normális. Most vajon ilyen állapotban vagytok? Még nem, ugye? Még mindig gyakran vagytok küzdelem közepette, érdekek peremén ingadozva, és időnként még pár apró jelzést is küldtök, mondván: „Hogy lehet az, hogy Isten nem oszt meg velem egy keveset az Ő érdekeiből? Miért nem bókol nekem Isten? Miért nem éri el Isten, hogy az emberek körülöttem nagyra tartsanak engem? Miért nem éri el Isten, hogy az emberek bizonyságot tegyenek mellettem? Megfizettem az árat és hozzájárulásokat tettem. Hogyan fog Isten megjutalmazni engem?” Még mindig gyakran pökhendi, önelégült gondolkodásmódban dagonyáztok. Gyakran nem tudjátok, kik vagytok, és gyakran úgy érzitek, hogy ügyesek vagytok. Ez a helyzet abnormális. Ez nem előrehaladás az életben. Minek nevezzük ezt? A romlott beállítottságok ismételt felfújása. Egyesek egy kicsit szerényebbek és visszafogottabbak, ha még semmilyen hozzájárulást nem tettek. Amint valami fontosat és némi hozzájárulást tesznek, és úgy érzik, hogy van tőkéjük, amikor látják maguk körül az embereket, eltűnődnek: „Miért nem számoltok be a hozzájárulásaimról? Mindannyian bizonyságot tesztek Isten neve és Isten lényege mellett, akkor miért nem tartotok egy bemutatót rólam? Még ha bizonyságot nem is tesztek mellettem, csak tarthattok egy bemutatót rólam. Én, X. Y. nővér, 25 éve hiszek Istenben. Most 45 éves vagyok, még mindig nem házas, egyedülálló, és mindmáig áhítattal és lelkesen törekedtem. Mivel a gyülekezet oszlopos tagja vagyok, sokszor kerültem a Kínai Kommunista Kormány körözöttjeinek listájára, levadásztak, és mindenféle helyeken bujkáltam, több, mint tíz tartomány között sodródtam, mielőtt a tengerentúlra költöztem. Mindezek után továbbra is Isten háza fontos munkájának felügyelőjeként szolgáltam, mely idő alatt sok építő javaslatot, ötletet és elképzelést terjesztettem elő Isten házának bizonyos feladatait illetően, amivel maradandóan hozzájárultam a gyülekezet munkájának előrehaladásához és Isten királysági evangéliumának terjesztéséhez. Miért nem mutattok be így? Miért nem ad nekem Isten pár környezetet és alkalmat, hogy megmutassam az adottságaimat, hogy mindenki megismerhessen és tudhasson rólam? Miért nyom el minket Isten mindig? Isten házában nem vagyunk annyira szabadok, sem annyira nyugodtak, felszabadultak és boldogok!” Még azt is akarja, hogy nyugodt, felszabadult és boldog legyen. Hogyan tehetünk nyugodttá, felszabadulttá és boldoggá téged? Azzal, hogy a rangsor élére állítunk? Aztán, miután az első helyre állítottunk, azzal, hogy bemutatót tartunk rólad: odakinn a világban ez az illető híres orvos volt, aki elnyerte a nemzet híres orvosainak első díját, a neve pedig később bekerült a „Világhírű orvosok enciklopédiájába”. Sok tanulmányt írt, és miután Isten házába jött, továbbra is oszlopos tag és tehetséges ember volt, mostanra pedig rangidős vezető lett. Hát nem lesz boldog ekkor? Erre gondol majd: „Tehetséges ember vagyok. Korábban híresség voltam, és miután Isten házába jöttem, még mindig híresség vagyok. Olyan vagyok, mint az arany, amely – bárhová teszik, mindenütt ragyog, és senki sem tudja visszatartani a ragyogását. Mindenki láthatja ezeket a képességeimet! Bár Isten nem tesz bizonyságot, ezek a tények zengő bizonyságot tesznek rólam.” Mit gondolsz erről a véleményről? Ha egy napra sem tudod elengedni a hírnévre és nyereségre való törekvésedet, akkor még mindig a hírnév, a nyereség és a státusz köt, és nem lehetsz igazán nyugodt és boldog. Amíg a hírnév és a nyereség béklyói kötnek, korlátoznak és igába fognak, nem fogsz előre mozdulni az igazságra való törekvésedben, hanem csak megrekedhetsz ott, ahol vagy. Egyesek talán ezt kérdezik: „Vissza fogok esni?” A helyzet az, hogy amíg nem lépsz előre, addig megrekedsz ott, ahol vagy, illetve visszaesel. Ez azt mutatja, hogy a természetlényeged ez a dolog, és nem számít, hány éve hiszel Istenben, soha nem fogsz fejlődni, és még a végsőkig is sok gonoszságot tehetsz. Teljes bizonyossággal mondható, hogy fel fognak fedni. Amint egy ilyen ember a megfelelő környezetbe kerül, amint státuszt szerez, lelepleződik az ambíciója. Valójában e környezet és státusz nélkül vajon tényleg nem lenne ambíciója? Akkor is lenne. Egyszerűen ilyen, és ilyen a lényege, az ambíciója pedig nem fékezhető. Amint a megfelelő környezetbe kerül, egyszer csak „felrobban”, és semmiféle korlát nem lesz képes visszatartani, és elkezd gonoszságot elkövetni, a rút ördögi arca pedig teljességgel lelepleződik. Ez annak az esete, amikor felfednek. A „felfed” szót a következőképp értsd: Isten nem felfedni szándékozott téged, Isten egy lehetőséget akart adni neked a gyakorlásra. Te azonban nem ismerted fel a jót, amikor láttad, sőt, valóban lejárattad magad. Vajon megérdemled, ha felfednek? Ez a saját választásod. Nem arról van szó, hogy Isten szánt szándékkal fel akart fedni téged és ki akart iktatni. A te indítékaid és ambícióid fedtek fel. Ki mást hibáztathatnál?

Az emberek érdekeit és Isten érdekeit illetően többé-kevésbé eleget beszéltünk az igazságról e tekintetben? Melyek az emberek személyes érdekei? Azok a dolgok, amelyekre az emberek törekednek; többek között a hírnév, a nyereség és a státusz, az áldásokból való részesülésre irányuló ambíció és vágy, valamint az emberek hiúsága és büszkesége, a család, a rokonok, az anyagi érdekek és így tovább. Az emberek érdekeinek lényege önző és hitvány, elvetemült és sátáni, ellentétes az igazsággal, valamint akadályozza, zavarja és tönkreteszi Isten házának munkáját, miközben Isten érdeke az emberiség megmentésének legigazságosabb ügye, és Isten szeretetét, Isten munkáját, valamint Isten szentségét és igazságosságát képviseli. Isten ezért jogosan védi az érdekeit. Ő egy igaz ügyet védelmez. Nem azért, mert Isten önző, és meg akarja védeni a saját méltóságát. Ez igazságos és jogos, és mérhetetlen hasznára válik annak az emberi fajnak, amelyet Isten megment. Csak amikor Isten megvédi a saját érdekeit, annak eredményeként menthető meg az emberiség, valamint annak eredményeként nyerhet nagyobb előnyöket, kaphatja meg az igazságot, az utat és az életet, és az emberek csak akkor válhatnak végre igazi teremtett lényekké és élhetnek az Isten által hozott összes törvény és szabály szerint, és élhetnek mindazon dolgok között, amelyeket Isten teremtett nekik, és csak akkor kaphatja meg az emberiség az örömöt és egy valóban gyönyörű életet. Igaz ügy mindez, amit Isten tesz? A végletekig igaz! Ez a munka és Istennek ez az irányítása, valamint az összes olyan gyülekezetbeli feladat, amely magában foglalja azt, hogy Isten üdvözíti az emberiséget – mint például az evangélium hirdetése, filmek forgatása, tanúságtételi cikkek írása, videók készítése, Isten szavainak fordítása és a gyülekezeti élet normális rendjének fenntartása – ezek a feladatok fontosak és biztosítani kell őket. És ott van az a szempont is, hogy biztosítani kell Isten egész választott népének életét, akik teszik a kötelességeiket. Bár ez egy igen alapvető feladat, a támogató szolgálatokhoz hasonlatos, és látszólag nem sok köze van Isten házának fő munkájához, ez is nagyon fontos, és meg kell itt említeni. A normális dolgok, amilyen az étel, a ruházat, a szállás és a közlekedés – ez az, amit Isten nyújt az embereknek, és egyúttal a legjogosabb testi szükségletek, amelyekkel a normális emberi mivolttal rendelkező embereknek rendelkezniük kell. Isten nem fogja megfosztani az embereket ezektől a szükségletektől, hanem inkább védelmeznie kell őket. Ha folyton akadályozod, zavarod és aláásod azokat a dolgokat, amelyeket Isten meg akar védeni; ha folyton megvetést tanúsítasz az ilyen dolgok iránt, és folyton elképzeléseid és véleményeid vannak róluk, akkor tiltakozol Isten ellen és szembeszállsz Vele. Ha nem tekinted fontosnak Isten házának munkáját és Isten házának érdekeit, és folyton alá akarod ásni őket, és mindig pusztítást akarsz okozni, vagy mindig hasznot akarsz húzni belőlük, csalni és sikkasztani, akkor vajon Isten haragudni fog rád? (Igen.) Milyen következményei vannak Isten haragjának? (Meg fog büntetni minket.) Ez bizonyos. Isten nem fog megbocsátani neked, egyáltalán nem! Mivel az, amit teszel, a gyülekezet munkájának bomlasztása és tönkretétele, és ez ellentétes Isten házának munkájával és érdekeivel. Ez nagy gonoszság, versenybe szállás Istennel, és olyasmi, ami közvetlenül sérti Isten természetét. Hogy ne haragudna rád Isten? Ha egyesek – mivel gyenge képességűek, nem értenek a munkájukhoz és akaratlanul olyan dolgokat tesznek, amelyek akadályozást és zavarást okoznak, az megbocsátható. Ha azonban a saját személyes érdekeid miatt féltékenykedsz és viszályba bonyolódsz, és szándékosan olyasmiket teszel, amik akadályozzák, zavarják és tönkreteszik Isten házának munkáját, az szándékos sértés, és Isten természetét sértő dolog. Vajon megbocsát majd neked Isten? Isten a hatezer éves irányítási tervének munkáját végzi, és szívének utolsó vércseppjét is beleteszi. Ha valaki szembehelyezkedik Istennel, szándékosan árt Isten háza érdekeinek, és szándékosan a személyes érdekeit, a személyes tekintélyét és státuszát hajszolja Isten háza érdekeinek rovására, és nem habozik rombolni a gyülekezet munkáját, akadályoztatva és tönkretéve Isten házának munkáját, sőt még hatalmas anyagi és pénzügyi kárt is okozva Isten házának – úgy vélitek, hogy meg kellene bocsátani az ilyen embereknek? (Nem, nem kellene.) Mindannyian azt mondjátok, hogy nem szabad megbocsátani nekik; haragszik tehát Isten az ilyen emberekre? Biztosan. Isten oly nagy feladatot végzett el az igazság kifejezésével és az emberek megmentésével, és szívének az utolsó vércseppjét is beletette ebbe. Isten nagyon komolyan veszi ezt a valóban igaz ügyet; szívének az utolsó vércseppjét is ezekért az emberekért áldozta, akiket meg akar menteni, minden reményét is ezekbe az emberekbe helyezi, valamint a hatezer éves irányítási tervéből nyerni kívánt végeredmények és dicsőség is mind ezeken az embereken valósul majd meg. Ha valaki versengeni kezd Istennel, szembeszáll ennek az ügynek az eredményével, megzavarja vagy tönkreteszi azt, Isten vajon meg fog bocsátani neki? (Nem.) Sérti ez vajon Isten természetét? Ha folyton azt mondod, hogy Istent követed, az üdvösségre törekedsz, elfogadod Isten átvizsgálását és vezetését, valamint elfogadod Isten ítéletét és fenyítését és aláveted magad azoknak, ám miközben ezeket a szavakat mondod, mégis akadályozod, megzavarod és tönkreteszed a gyülekezet különféle munkáját, a zavarásod, akadályozásod és tönkretételed miatt pedig, amiatt, mert hanyagolod, illetve elmulasztod a kötelességet, vagy az önző vágyaid miatt és a saját érdekeid hajszolása kedvéért Isten házának érdekei, a gyülekezet érdekei és egyéb szempontok sokasága sérült, egészen addig a pontig, hogy Isten házának munkáját súlyosan megzavarták és tönkretették, hogyan kellene tehát Istennek mérlegelnie a sorsodat az életed könyvében? Hogyan kellene jellemezni téged? Az igazat megvallva, meg kell büntetni téged. Ezt úgy hívják, hogy azt kapod, amit megérdemelsz. Mit értetek most? Milyenek az emberek érdekei? (Elvetemültek.) Az emberek érdekei valójában az extravagáns vágyaik. Őszintén szólva ezek mind kísértések, csupa hazugság, és mind csali, amelyeket a Sátán az emberek megkísértésére használ. A hírnévre, nyereségre és státuszra való törekvés és az ember saját érdekeire való törekvés – ez a Sátánnal való együttműködés és gonoszkodás, és ez Isten ellen szól. Isten munkájának akadályozása érdekében a Sátán különféle környezeteket szervez, hogy megkísértse, megzavarja és félrevezesse az embereket, és megakadályozza az embereket Isten követésében, illetve abban, hogy képesek legyenek alávetni magukat Istennek. Helyette azok a Sátánnal működnek együtt és azt követik, szándékosan fellázadva, hogy megzavarják és tönkretegyék Isten munkáját. Nem számít, mennyit beszél Isten az igazságról, akkor sem térnek észhez. Nem számít, milyen sokat metszi meg őket Isten háza, akkor sem fogadják el az igazságot. Egyáltalán nem vetik alá magukat Istennek, hanem ragaszkodnak ahhoz, hogy a dolgok az ő saját módjukon történjenek, és kedvük szerint cselekedjenek. Ennek eredményeképp megzavarják és tönkreteszik a gyülekezet munkáját, súlyos hatást gyakorolnak a gyülekezet különféle munkájának előrehaladására, valamint óriási kárt okoznak Isten választott népének életbe való belépését illetően. Ez túl nagy bűn és Isten biztosan megbünteti az ilyen embereket.