Sok kínai, megérkezvén nyugatra, bele akarja oltani a nyugatiakba a hagyományos kultúráját és azokat a dolgokat, amelyeket helyesnek és jónak tart. Hasonlóképpen, a nyugatiak sem hagyják magukat, és úgy vélik, hogy az ő hagyományos kultúrájuk is messzire nyúlik vissza. Például az ókori Róma, az ókori Egyiptom és az ókori Görögország mindegyike tartalmazza az „ókori” szót, és kultúrájuk több mint háromezer éves. Ha e szám alapján nézzük, akkor van itt egy bizonyos kulturális örökség, és az e kulturális örökség által létrehozott dolgokat az emberiség az összes emberi élet legjavának, és az emberiség életéből, létezéséből és magatartásából származó legalapvetőbb dolgok összegzésének tekinti. Hogy hívják az emberiség által átörökített legalapvetőbb dolgokat? Hagyományos kultúrának. Az emberek nemzedékről nemzedékre adták tovább ezt a hagyományos kultúrát, és mindenki azt gondolja a szívében, hogy ez a legjobb dolog. Nem számít, hogy az emberek tudják-e tartani magukat hozzá vagy sem, általánosságban elmondható, hogy az összes rasszból származó ember úgy tekint rá, mint ami mindenek felett áll, és az igazságnak tekinti. Ezért az emberek minden rasszának van néhány olyan hagyományos dolga, amelyek kiállják az alapos vizsgálatot, és amelyek különösen mély hatást gyakorolnak rájuk, és ezeket a dolgokat arra használják, hogy egymással versengjenek és összehasonlítsák magukat a többiekkel, sőt, hogy megpróbálják egymást felülmúlni. A kínaiak például azt mondják: „A mi kínai pajcsiu párlatunk jó, igazán magas az alkoholtartalma!” A nyugatiak azt mondják: „Mi olyan nagyszerű az italotokban? Olyan magas az alkoholtartalma, hogy az elfogyasztása után bódult állapotba kerültök, ráadásul nagyon káros a májra. A vörösbor, amit mi, nyugatiak iszunk, alacsony alkoholtartalmú, kevéssé károsítja a májat, és még a vérkeringést is elősegíti.” A kínaiak azt mondják: „A mi pajcsiunk is elősegíti a vérkeringést, és nagyon jó munkát végez. Amint megiszod, a fejedbe száll, és az egész arcod ragyog. A vörösborotok nem elég erős, nem rúgsz be tőle, akármennyit iszol. Látod, van alkoholkultúránk az alkoholfogyasztáshoz, és teakultúránk a teázáshoz.” A nyugatiak azt mondják: „Nekünk is van teakultúránk a teázáshoz és kávékultúránk a kávézáshoz, alkoholkultúránk az alkoholfogyasztáshoz, és manapság még gyorséttermi kultúránk is van.” Az egymással való összehasonlításban senki sem enged a másiknak, és senki sem fogad el semmit a másiktól. Mindannyian azt hiszik, hogy a saját dolgaik az igazság, de valójában egyik sem az igazság. Ha eltekintünk a nem hívőktől, a legsiralmasabb az, hogy még akik hisznek Istenben – és ami még rosszabb, azok, akik már 20-30 éve elfogadták ezt a munkaszakaszt –, azok sem ismerik fel, hogy ezek a dolgok egyáltalán nem az igazság. Vannak, akik azt kérdik: „Az úgy rendben van, ha azt mondom, hogy összefügg az igazsággal?” Még az sincs rendben, ha azt mondják, hogy összefügg vele. Ez nem az igazság, nincs semmilyen összefüggésben vagy kapcsolatban az igazsággal, nem hasonlítanak egymásra, és a kettő nem ugyanaz a dolog. Éppen úgy, ahogy a réz is réz marad, függetlenül attól, hogy milyen jól van aranyozva vagy fényesítve, míg az arany, ha nincs is kifényesítve, ha nem csillog és nem ragyog, akkor is arany – ezek nem ugyanazok a dolgok.

Vannak, akik azt kérdezik: „Könnyű-e azoknak elfogadniuk az igazságot, akik meglehetősen jó hagyományos kulturális nevelésben és kondicionálásban részesültek?” Nem, ez két külön dolog. Csak az életmódjuk különbözik némileg, de az emberek hozzáállása az igazság elfogadásához, a különböző gondolataik és nézeteik, valamint az egész emberi rassz romlottságának mértéke megegyezik. Amikor munkájának ebben a szakaszában, az utolsó napok munkájában Isten elkezdett beszélni, a kínai emberekkel összefüggésben beszélt, és hozzájuk intézte szavait. Eltelt harminc év, és amikor ezeket a szavaikat népszerűsítik az összes különböző rassz körében Ázsia más részein, és olyan helyeken, mint Európa és Amerika, és így tovább, miután az emberek elolvassák ezeket, függetlenül attól, hogy feketék, fehérek, barnák vagy sárgák, mind azt mondják: „Ezek a szavak rólunk szólnak.” Isten szavai leleplezik minden emberi lény romlott beállítottságát. Páran azt mondják: „Ezek a szavak mind nektek, kínaiaknak szólnak. Kínaiak, ezek a ti romlott beállítottságaitokról szólnak, nekünk nincsenek ilyenjeink.” Csak nagyon kevés ember mond ilyet, azok, akiknek nincs lelki megértésük. A dél-koreaiak részéről előfordultak ilyen félreértések a múltban. Úgy vélték, hogy mivel a dél-koreai nép demokratikus és szabad társadalmi rendszerben él, és a keresztény kultúra, valamint a több ezer éves koreai kultúra hatása formálta, ezért az ő rasszuk előkelőbb és nemesebb, mint a kínaiaké. Miért gondolták ezt? Mert miután sok kínai érkezett Dél-Koreába, ezek amerre jártak, ott minden tisztátalanná és zajosabbá vált, megnőtt a lopások száma és a bűnözés, és ez kedvezőtlenül hatott a társadalmi légkörre. Ezért a dél-koreai testvérek úgy vélték, hogy „a kínaiak a nagy vörös sárkány ivadékai és Moáb leszármazottai. Minket, dél-koreaiakat nem rontott meg a nagy vörös sárkány.” Mire céloztak ezzel? Arra, hogy „minket nem rontott meg a nagy vörös sárkány, tehát nem vagyunk olyan romlottak, mint a kínaiak. A kínaiak romlottabbak nálunk. Mi jobbak vagyunk a kínaiaknál.” Mit értettek az alatt, hogy „jobbak”? (Jobb viselkedésűek.) Egyfelől ez a viselkedésről szól. Másfelől a szívük mélyéből hitték, hogy az a hagyományos kultúra, amelyet a dél-koreai nemzet a történelem kezdete óta létrehozott és elfogadott, az nemes, nemesebb a kínai nemzet kultúrájánál és hagyományainál, és hogy az ilyesfajta hagyományos kultúra által formált nép és rassz nemesebb, mint a kínai hagyományos kultúra által formált nép és rassz. Ezért amikor Isten szavait olvasták, és látták, hogy Isten azt mondja: „Ti olcsó szemetek”, akkor úgy vélték, hogy Ő a kínai emberekről beszél. A kínai testvérek azt mondták: „A »ti«, amelyről Isten beszél, az emberiségre vonatkozik.” A dél-koreaiak azt mondták: „Ez nem igaz, Isten »rólatok« beszél, nem rólunk. Amire Isten utal, az nem foglalja magában a dél-koreaiakat.” Ezt gondolták. Azaz nem számított, hogy milyen aspektusból nézték a dolgokat, a nézőpontjaik és perspektíváik nem az igazság perspektívájából indultak ki, objektív és tisztességes perspektíváról pedig végképp nem lehetett beszélni. Ehelyett a dolgokat egy rassz és egy hagyományos kultúra összefüggésében szemlélték. Ezért akárhogy is szemlélték a dolgokat, az abból származó eredmények hadilábon álltak az igazsággal. Mert bárhogyan is nézték a dolgokat, a kiindulópontjuk mindig az volt, hogy „minden, ami a mi nagyszerű dél-koreai nemzetünkkel kapcsolatos, az helyes, minden, ami ezzel kapcsolatos, az a mérce, és minden, ami ezzel kapcsolatos, az helyénvaló.” Mindent rossz perspektívából és kiindulópontból szemléltek és mértek, így az általuk érzékelt eredmények vajon helyesek vagy tévesek voltak? (Tévesek.) Határozottan tévesek voltak. Mi legyen hát a mérce, amellyel mindent mérni kell? (Az igazság.) Az igazság legyen – ez a mérce. A mércéjük már önmagában téves volt. Minden dolgot és minden eseményt téves perspektívából és nézőpontból mértek, így a mért eredmények határozottan tévesek voltak, nem voltak tisztességesek, nem voltak helyesek, és még kevésbé voltak tárgyilagosak. Ezért nehezen tudtak elfogadni néhány idegen dolgot, ráadásul a gondolkodásuk nagyon szélsőséges, elzárkózó, szűk látókörű és lobbanékonyságra hajlamos volt. Honnan jött a lobbanékonyságuk? Bármit is mondtak, meg kellett említeniük „a mi nagy dél-koreai nemzetünket”, és ragaszkodtak ahhoz, hogy a „nagy” szót is hozzátegyék. Mit jelent az, hogy „nagy”? Vajon nem arroganciát sugall ez a „nagy” szó? Ha utazol a nagyvilágban, vagy megnézel egy térképet, vajon mekkora Dél-Korea? Ha tényleg nagyobb volna más országoknál, és tényleg nagynak lehetne nevezni, akkor rendben, nevezzék „nagynak”. De a Föld más országaihoz képest Dél-Korea nem egy nagy hely, akkor miért ragaszkodnak ahhoz, hogy „nagynak” nevezzék? Ráadásul nem számít, hogy egy ország nagy vagy kicsi, az általa létrehozott szabályok és hagyományos kultúra nem Istentől ered, és egyáltalán nem az igazságból ered. Ez azért van, mert mielőtt az ember elfogadná az igazságot és elfogadná Isten üdvösségét, azelőtt minden általa elfogadott eszme a Sátántól ered. Mit tesznek az emberekkel a Sátán által létrehozott eszmék, nézetek és hagyományos kultúra? Félrevezetik, megrontják, gúzsba kötik és korlátozzák az embereket, aminek eredményeként a romlott emberiségnek olyan gondolatai vannak, amelyek szűklátókörűek és szélsőségesek, a dolgokról alkotott nézeteik pedig egyoldalúak és elfogultak, sőt esztelenek és abszurdok – ezek a következményei annak, hogy a Sátán megrontotta az emberiséget. Tehát sok országban, sőt egyes rasszokban is, amikor az emberek meghallják a szavakat, hogy „Isten testté lett Kínában”, mi az első reakciójuk? Egyetlen szó: lehetetlen! Mit gondolnak, hol történhetett volna ez? (Izraelben.) Így van, Izraelben. Az emberek leginkább előírásokat szeretnek követni és elképzelésekhez ragaszkodni. Azt gondolják, hogy Izrael az a hely, ahol Isten munkálkodott, és ezért Istennek Izraelben kell megjelennie, vagy valamilyen nagy hatalmú birodalomban, amelyet tisztelnek, vagy úgy gondolják, hogy Istennek egy olyan országban kell megjelennie, amely az ő elképzeléseik és képzelődéseik szerint valaha ősi civilizáció volt. Kína pont nem egy ilyen ország, ezért nehezen fogadják el azt a bizonyságtételt, hogy Isten testté lett Kínában, és ez önmagában elég ahhoz, hogy elveszítsék ezt a lehetőséget az üdvözülésre. Ki okozta ezt? (Ők maguk tették.) Mivel ilyen elképzelést dédelgetnek, és lázadóvá váltak, és egyáltalán nem keresik az igazságot a probléma megoldása érdekében, szörnyű kárt okoztak maguknak, és tönkretették ezt az egyetlen esélyt az üdvözülés megszerzésére.

Sok képzelődés és elképzelés, amellyel akkor rendelkeznek az emberek, amikor nem értik az igazságot, roppant nevetséges és abszurd, sőt, még az emberek által imádott dolgok némelyike is ilyen. Egy dél-koreai hölgy, aki az Egyesült Államokban tartózkodik és szereti az országot, találkozik amerikaiakkal, és azok egyike megkérdezi őt: „Közeleg a tavaszünnep. Mit esznek a kínaiak a tavaszünnep idején?” A hölgy azt mondja: „Nem kínai vagyok, hanem dél-koreai.” Az amerikai azt kérdezi: „Szóval a dél-koreaiak nem ülik meg a tavaszünnepet?” Erre ő azt válaszolja: „Mi, dél-koreaiak nem tartunk tavaszünnepet.” Az amerikai azt mondja: „Azt hittem, a dél-koreaiak ugyanúgy tartanak tavaszünnepet, mint a kínaiak.” A hölgy rendkívül nyersen válaszol: „Mi nem vagyunk egyformák a kínaiakkal! Tényleg úgy gondolja, hogy tavaszünnepet tartunk? Ez mélyen sérti a dél-koreaiak méltóságát!” Vajon tényleg nem tartanak tavaszünnepet a dél-koreaiak? (De igen, tartanak.) Valójában a dél-koreaiak is megülik a tavaszünnepet. Akkor miért mondta, hogy a dél-koreaiak nem ünneplik? Beszéljük meg ezt a kérdést. Helyes dolog tavaszünnepet tartani vagy sem? Meg tudjátok érthetően magyarázni ezt a dolgot? A külföldiek számára a tavaszünnep megtartása önmagában nem szégyenletes dolog. Ez egy különleges rituálé, amely az emberek életének egy fontos napjáról emlékezik meg. A hagyományos kultúra világában élők számára nem helytelen vagy szégyenletes dolog a tavaszünnep megtartása, akkor vajon miért nem meri beismerni a hölgy, hogy megüli a tavaszünnepet? Mert amint beismeri, hogy megüli a tavaszünnepet, már nem számít nyugatiasodottnak, nagyon hagyománytisztelő kelet-ázsiai személyként fogják őt megcímkézni, és ő nem akarja, hogy az emberek azt gondolják, hogy ő hagyománytisztelő kelet-ázsiai nő. Azt akarja, hogy az emberek azt gondolják, hogy nincsenek kelet-ázsiai hagyományai, és hogy nem érti a kelet-ázsiai hagyományokat, sőt nem is tud azokról semmit. Azt is szeretné, ha tudnák, hogy folyékonyan beszél angolul, szőkére festeti a haját, kék kontaktlencsét hord, nyugati emberként öltözködik, és ugyanolyan határozott és kötetlen, felszabadult, független és lényeglátó, mint a nyugati nők – azt szeretné, hogy az emberek így tekintsenek rá. Ezért ennek a gondolkodásnak a hatására, amikor valami történik vele, a viselkedése összhangban lesz ezzel a gondolkodással. Ha bárki megkérdezi tőle, hogy a dél-koreaiak tartanak-e tavaszünnepet, azt válaszolja: „Mi, dél-koreaiak nem tartunk tavaszünnepet.” Ha a hozzá közel állók azt mondanák: „Persze, hogy megüljük a tavaszünnepet, miért mondod azt, hogy nem?”, erre mit válaszolna? „Ostoba vagy. Ha azt mondom, hogy tartunk tavaszünnepet, hát nem tudnák-e meg, hogy hagyománytisztelő dél-koreai vagyok?” Azt akarja, hogy az emberek azt higgyék, hogy ő az Egyesült Államokban született és nőtt fel. Ha megkérdeznéd tőle: „Te itt születtél, de hány nemzedék óta él itt a családod?”, azt mondaná: „Az őseink itt nőttek fel.” Úgy gondolja, hogy ez az identitás és a státusz szimbóluma, így hát egészen addig elmegy, hogy kimondja ezt a hazugságot, és nem tart attól, hogy mások rájönnek. Miféle gondolkodás ez? Érdemes hazudni ebben a kérdésben? Megéri a kockázatot? Nem, nem éri meg. Még egy ilyen apróság is leleplezheti az ember gondolatait és nézeteit. Miféle gondolatok és nézetek lepleződnek le? Egyes kínai lányok igazán szépek, de ragaszkodnak ahhoz, hogy szőkére fessék a hajukat és dauerolják, különböző árnyalatú kontaktlencséket hordjanak, amelyek megváltoztatják a szemük színét, és külföldinek adják ki magukat – nagyon kellemetlen ennek tanúja lenni. Miért ragaszkodnak ahhoz, hogy ilyenek legyenek? Megváltozott a származásuk, miután elkezdtek így öltözködni? Még ha meg is változna a származásuk, és a következő életükben fehér emberként, vagy egy általuk nagyra tartott rasszhoz tartozó személyként születnének újjá – akkor is mi volna? Tisztán látjátok ezt a kérdést? Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy egy bizonyos stílusban és egy bizonyos temperamentummal viselkedjen, és egy általa nagyra becsült nemzet vagy rassz tagjának adja ki magát, ezt vajon miért teszi? Van valami mögöttes gondolkodásmód, amely ezt vezérli? Mi az a gondolkodásmód, amely ezt vezérli? Ez olyan, mint az a dél-koreai nő; amikor az amerikaiak megkérdezik tőle, hogy tud-e pingpongozni, azt feleli: „Mi az a pingpong? Azt csak a kínaiak játsszák. Mi teniszezünk és golfozunk.” Miféle ember az, aki képes így viselkedni és beszélni? Nem hamis egy kicsit? Minden hamis, amit csinál, és ez olyan fárasztóvá teszi az életét! Ti viselkednétek így? Egyes kínaiak, akik évtizedek óta nyugaton élnek, már nem tudnak kínaiul beszélni, amikor visszatérnek a szülővárosukba. Ez vajon rossz dolog? (Igen.) Egyesek azt mondják: „Nem szabad megfeledkeznünk a gyökereinkről. Isten is azt mondja, hogy az embereknek nem szabad elfelejteniük a gyökereiket. Isten az emberek gyökere. Az embereket Isten teremtette, és minden, ami az emberekkel kapcsolatos, Istentől származik, ezért mint teremtett lényeknek, az embereknek Istent kell imádniuk – ezt jelenti az, hogy nem szabad elfelejteni a gyökereinket.” Nem ez a helyzet? Minden helyzetben van keresendő igazság, de az emberek nem keresik az igazságot, és teljes mértékben kitartanak a hagyományos kultúra mellett. Miért van ez? Egyesek azt mondják: „Mi soha nem feledkezünk el a gyökereinkről. Bárhová megyünk, elismerjük, hogy kínaiak vagyunk, és elismerjük, hogy a hazánk szegény és elmaradott. Soha, de soha nem fogunk megfeledkezni a gyökereinkről.” Helyes ez? Mindezeknek a problémáknak az egyik oka ezeknek az úgynevezett hagyományos kultúráknak az oktatása és az emberiségre gyakorolt rendkívül mélyreható befolyása. A másik az, hogy az emberek még annyi éven át tartó prédikációhallgatás után sem gondolkodnak el alaposan, és nem keresik, hogy mi az igazság. Ehelyett gyakran a már meglévő hagyományos kultúrát és dekadens dolgokat használják fel, amelyeket már megtanultak, és amelyek ezért szilárdan beágyazódtak, és ők ezeket igazságként kezelik. Ez a második aspektus. Harmadszor, a prédikációk meghallgatása után az emberek nem keresik az igazságot Isten szavaiban. Ehelyett a hagyományos perspektívákat és az általuk már ismert emberi elképzelésekben rejlő ismereteket és tanulságokat használják Isten szavainak a mérlegeléséhez. Tehát mostanáig, bár az emberek sok prédikációt hallgattak, az úgynevezett viselkedési alapelvek és a kötelességvégzés és Isten szolgálatának úgynevezett alapelvei, amelyeket az emberek szájhagyomány útján adnak tovább, gyakran szintén bizonyos, általuk helyesnek tartott ismereteken, közmondásokon és közkeletű mondásokon alapulnak. Például, ha egyesek valami rosszat tesznek, és a gyülekezet vezetői vagy a testvérek megmetszik őket, azt fogják gondolni: „Hm, ez olyan, mint azokban a mondásokban: »A kivégzéstől csak a fejek hullanak« és »Mosolygó arcra ne emelj kezet.« Türelmesen, mosolyogva fogadtam el ezt az apró hiányosságomat – miért lepleztek le folyton engem emiatt?” Látszólag figyelnek és engedelmesen alávetik magukat, ám valójában a szívük mélyén hagyományos elképzelésekkel vágnak vissza és állnak ellen. Mi az oka az ellenállásuknak? Az, hogy azt hiszik, hogy valóságos igazságok és helyesek azok a mondások, amelyek szerint „a kivégzéstől csak a fejek hullanak” és „mosolygó arcra ne emelj kezet”, és hogy nem helyes, ha valaki szüntelenül megmetszi és leleplezi őket a legcsekélyebb érzelem nyoma nélkül – holott ez nem az igazság.

Sikerült alaposabban megértenetek az igazságot annak tartalmából, amiről az imént beszélgettünk? (Igen.) Egyesek talán azt mondják: „Most, hogy ezt elmondtad nekünk, nem tudjuk, milyen alapelveket kellene betartanunk a gyakorlás során. E hagyományos kultúrák, elképzelések és tudás nélkül hogyan kellene élnünk? Hogyan kellene cselekednünk? Ha nincsenek ezek a dolgok, hogy irányítsanak minket, miképpen nyithatnánk ki a szánkat és hirdethetnénk Isten szavait? E dolgok híján nem tűnik el az alapunk ahhoz, hogy Isten szavait hirdessük? Akkor hát mi más marad nekünk?” Nos, Én azt mondom nekik, hogy ha tényleg nincsenek meg neked ezek a dolgok, akkor könnyebb lesz az igazságot keresned, és könnyebb lesz elfogadnod az igazságot, és visszatérned Istenhez. Korábban, amikor kinyitottad a szádat, csak sátáni filozófiák és kulturális ismeretek jöttek ki rajta, mint például: „A bölcs ember alkalmazkodik a körülményekhez”, „Mosolygó arcra ne emelj kezet”, „A kivégzéstől csak a fejek hullanak” és így tovább. Most elgondolkodtok, és azt gondoljátok: „Ezt nem mondhatom, ezek a mondások mind helytelenek, el vannak vetve és el lettek ítélve, akkor mit mondjak? Folytasd azzal, hogy szelíden és helyesen olvasod Isten szavait, és találd meg az alapot Isten szavaiból.” Az emberek megteszik a kötelességüket és követik Istent, de amikor csak kinyitják a szájukat, mindig csupán ezek a közmondások, mondások és néhány olyan dolog és nézet jön ki rajta, amelyeket a hagyományos kultúrából merítettek. Amikor történik velük valami, egyikük sem tudja teljes mértékben magasztalni Istent vagy bizonyságot tenni Róla, és azt mondani: „Isten ezt mondja” vagy „Isten azt mondja”. Senki sem beszél így, senki sem arra nyitja ki a száját, hogy elhadarja Isten szavait. Isten szavait nem tudod elhadarni, viszont el tudod hadarni azokat a közkeletű szólásokat, tehát pontosan mivel is van tele a szíved? Mindazokkal a Sátántól eredő dolgokkal. Egyesek ezt mondják, amikor a csoportvezetőjük ellenőrzi a munkájukat: „Mit ellenőrzöl? Ne kételkedj azokban, akiket használsz, és ne is használd azokat, akikben kételkedsz. Ha folyton kételkedsz bennem, akkor miért használsz engem? Keress csak valaki mást, aki megcsinálja.” Úgy gondolják, hogy ez a helyes viselkedés, és nem engedik, hogy mások felügyeljék és kritizálják őket. Vannak olyan emberek is, akik sokat szenvedtek a kötelességük teljesítése során, de mivel nem keresték az alapelveket, és akadályozták és megzavarták a gyülekezet munkáját, végül elbocsátják és ráadásul meg is metszik őket. Miután meghallgattak néhány elítélő megjegyzést, dacosak, és azt gondolják: „Van egy mondás, amely így szól: »Még ha nem is értem el semmit, akkor is elviseltem szenvedést; ha nem is szenvedést, akkor fáradságot.« Csak ezt az apró hibát követtem el, mit számít ez?” Mivel ezt a közkeletű szólást tanulták meg először, és ezért ez szilárdan beléjük ivódott, irányítva és befolyásolva a gondolataikat, ez arra készteti őket, hogy ezt a szólást alapul véve – ebben a környezetben és e helyzet bekövetkezte után – álljanak ellen az Isten háza által alkalmazott bánásmódnak, és ne vessék alá magukat annak. Mivel ez a helyzet, vajon így is alá tudják vetni magukat? Vajon így is könnyű elfogadniuk az igazságot? Még ha látszólag alá is vetik magukat, ez csak azért van, mert nincs más választásuk, és ez a végső lehetőség. Bár látszólag nem támadnak vissza, a szívükben mégis ellenállás van. Valós ez az alávetés? (Nem.) Ez nem valódi alávetés, csak annak megjátszása. Itt nincs alávetés, csak racionalizálás, negativitás és ellenállás. Miből fakad ez a racionalizálás, negativitás és ellenállás? Ebből a mondásból fakadnak: „Még ha nem is értem el semmit, akkor is elviseltem szenvedést; ha nem is szenvedést, akkor fáradságot.” Miféle beállítottságot váltott ki ez a mondás ezekből az emberekből? Engedetlenséget, hajthatatlanságot, ellenállást és racionalizálást. Elértétek az igazság további megértését ebből a beszélgetésből? Amint ízekre szedted és tisztán felismerted ezeket a negatív dolgokat, és kiástad őket a szívedből, képes leszel keresni az igazságot és gyakorolni az igazságot, amikor csak valami történik veled, mert a régi dolgokat megtagadtad, és nem tudnak többé arra késztetni, hogy azokra támaszkodj a kötelességeid teljesítése, Isten szolgálata és Isten követése során. Azok a dolgok már nem alapelvei a magatartásodnak, már nem azok az alapelvek, amelyekhez tartanod kellene magad a kötelességeid végzése során, és már kritikát kaptak és elítélték őket. Ha fogod, és újra használatba veszed őket, mi fog történni a szíved mélyén? Ugyanolyan boldog leszel még mindig? Még mindig olyan biztos leszel abban, hogy igazad van? Ez nyilvánvalóan valószínűtlen. Ha valóban levetkőzted magadban ezeket a dolgokat, akkor Isten szavaiban kell keresned, hogy pontosan mik az igazi alapelvek, és pontosan mik Isten követelményei. Egyesek gyakran mondogatják: „Tégy, ahogyan az urad parancsolja, különben még a legfáradságosabb erőfeszítéseidből sem fogsz nyerni semmit.” Helyes vagy helytelen ez a mondás? Határozottan helytelen. Milyen szempontból helytelen? Kire utal az „urad” kifejezés a „tégy, ahogyan az urad parancsolja” szólásban? A munkaadódra, a főnöködre, a felettesedre. Ez az „úr” szó már önmagában téves. Isten nem a munkaadód, sem a főnököd, sem a menedzsered. Isten a te Istened. A menedzserek, a főnökök és a felettesek mind ugyanaz a fajta, és az emberekkel azonos szinten állnak. Lényegében hasonlóak; mindannyian romlott emberi lények. Meghallgatod őket, fizetést kapsz tőlük, és megteszed, amire csak kérnek. Az általad elvégzett mennyiségű munkáért fizetnek meg, és semmivel sem adnak többet. Mit jelent az, hogy „nyerni” a „különben még a legfáradságosabb erőfeszítéseidből sem fogsz nyerni semmit” mondásban? (Elismerést.) Elismerést és javadalmazást. A tetteid mozgatórugója, hogy fizetést kapj. Ez nem követel hűséget vagy engedelmességet, és nem igényel igazságkeresést és imádatot – semmi ilyesmi nincs, ez csak egy tranzakció. Ez éppen olyasmi, ami kritika és elítélés tárgya az Istenben való hited, a kötelességteljesítésed és az igazságkeresésed során. Ha igazságnak tekinted a mondást, miszerint „Tégy, ahogyan az urad parancsolja, különben még a legfáradságosabb erőfeszítéseidből sem fogsz nyerni semmit”, akkor ez egy súlyos tévedés. Amikor megpróbálod elérni, hogy némelyek megértsék az igazságot, a reakcióik lassúak és lomhák lesznek, és bármennyit esznek és isznak Isten szavaiból, még egy-két igazságot sem lesznek képesek megérteni, és még egy-két mondatot sem lesznek képesek megjegyezni Isten szavaiból. Amikor azonban a népesség körében gyakran terjesztett szlogenekről, közmondásokról és közkeletű szólásokról van szó, és ezekről a hétköznapi emberek által gyakran hangoztatott dolgokról, akkor ezeket rendkívül gyorsan elfogadják. Nem számít, mennyire ostoba valaki, még ő is rendkívül gyorsan elfogadja ezeket a dolgokat. Hogyan lehetséges ez? Bármilyen is a rasszod vagy a színed, végső soron mindannyian emberi lények vagytok, és mindannyian ugyanabból a fajtából valók vagytok. Csak Isten másfajta, mint az emberi lények. Az emberi lények örökké ugyanabból a fajtából valók lesznek, mint a többi emberi lény. Ezért, ha Isten tesz valamit, azt nem könnyű az egész emberiségnek elfogadnia, míg ha valaki az emberiség köréből tesz valamit, függetlenül attól, hogy ki, illetve milyen alacsony rangú az a személy, aki teszi, ha az mindenki elképzeléseinek megfelel, akkor mindenki gyorsan el fogja fogadni, mert az emberek elképzelései, nézetei, gondolkodásmódja, a megértésük szintje és útja alapvetően mind egyforma, csak kis mértékben különböznek egymástól. Ezért, amint valaki mond valamit, ami az elképzelésekre jellemző, és nincs összhangban az igazsággal, akkor azt egyesek gyorsan el fogják fogadni, és ez már csak így van.

Megértettétek többé-kevésbé, hogy mi az igazság, és melyek azok a dolgok, amelyek nem az igazság, de az igazságnak állítják be magukat? Milyen más hasonló dolgok vannak még az elmétekben? Fejből, azonnal most még nem tudjátok elmondani ezeket, mert nem számítanak tudásnak, nem olyanok, mint valami egy könyvben, amihez csak úgy odalapozhattok. Ezek inkább olyan dolgok, amelyeket nem tudtok megállni, hogy ki ne mondjátok hangosan, olyan rendkívül természetes módon, amit nem tudtok kordában tartani, amikor csak történik valami. Ez azt bizonyítja, hogy ezek a dolgok az életetekké váltak, és mélyen gyökeret vertek a csontjaitokban. Kérésre nem tudjátok felidézni őket, ugyanakkor ellenállni sem tudtok annak, hogy kimondjátok őket, hiába kérnek rá, hogy ne mondjátok ki. Amikor csak történik valami, ezek a torz nézetek előbukkannak – ez tény. Szánjatok időt rá, hogy megtapasztaljátok. Mostantól figyeljetek oda azokra a dolgokra, amelyeket gyakran mondanak az emberek, és amelyeket helyesnek tartanak. Korábban említettünk néhányat a nagy vörös sárkány mérgei és a Sátánnak a világi ügyekkel kapcsolatos filozófiái közül. Azokat talán könnyű felismerni a szó szerinti jelentésük szemszögéből, vagyis az emberek azonnal rájöhetnek, hogy ezek biztosan nem az igazság, és világosan meg tudják állapítani, hogy ezek a nagy vörös sárkány mérgei, és hogy ravasz cselszövések húzódnak meg mögöttük. Azokat a dolgokat könnyű felismerni, és úgy vélem, hogy többé-kevésbé darabokra tudjátok szedni azokat, ha megkérnek benneteket, hogy boncolgassátok őket. Levetettétek azokat a dolgokat, amelyek nyilvánvalóan sátániak, de még mindig sok mondás van a szívetekben, mint például: „megaláztatást elviselni és nehéz terhet hordozni”, és „rőzsén aludni és epét nyalogatni”, és „mosolygó arcra ne emelj kezet”, és „egy igazságos ügy bőséges támogatást vonz, míg egy igazságtalan kevésre talál”, és „egy úriember nem eszik sértő alamizsnát”. A szívetek mélyén talán még mindig elfogadón kipipáljátok ezeket a mondásokat, és azt gondoljátok: „Ezek értékesek. Minden, ami illendő azzal kapcsolatban, hogy miképp kell viselkednem ebben az életben, az mind ezekben a mondásokban van”, és ezek a dolgok még mindig nincsenek feltárva. Ha egyszer alaposan feltártad és tisztán látod ezeket, akkor a jövőben, amikor előbukkannak ezek a hagyományos kulturális dolgok, akár természetes reakció révén, akár objektív körülmények tükrében, azonnal rá fogsz jönni, hogy ezek a dolgok helytelenek, és ezek biztosan nem az igazság. Azidőtájt magasabb lesz az igazságra vonatkozó megismerésed és felismerésed szintje a mostaninál. Mit értek az alatt, hogy „magasabb a mostaninál”? Úgy értem, hogy el fogsz érni egy bizonyos érettséget, jobb lesz a felismerőképességed, az igazság megtapasztalása és megértése mélyebb lesz részedről, mint most, és érezni fogod, hogy mi is valójában az igazság. Most talán azt gondolod: „Minden hagyományos kultúra, amely a Sátántól ered, és amely e világ összes etnikai csoportjának kulturális hátteréből fejlődött ki, helytelen.” Ez egy általános megfogalmazás, de még nem biztos, hogy tudod, közülük melyek a tévedések és miben tévednek. Tehát mindegyiket egyesével sorra kell boncolgatnod és megértened, majd el kell jutnod arra a pontra, ahol el tudod engedni azt, el tudod ítélni, teljesen el tudod különíteni magad tőle, és képes leszel nem a szerint, hanem Isten szavai szerint élni. Jelenleg talán csak a szubjektív akaratod szintjén tudod, hogy azoknak a közmondásoknak, közismert szólásoknak, híres aforizmáknak és azoknak a gyakran hangoztatott szavaknak semmi közük Isten szavaihoz, és azok nem az igazság, de amint történik valami, mégis öntudatlanul ezeket a szavakat veszed alapul mások elítélésére, önmagad megfékezésére és a viselkedésed irányítására. Ezek korlátozzák és manipulálják a gondolataidat és a nézeteidet, ami bajt okozhat, és hatással lesznek az igazságba való belépésedre. Bár egy nap még mindig megjelenhetnek ezek a Sátántól eredő dolgok a szívedben, ha képes vagy felismerni ezeket, úgy élni, hogy nem hagyatkozol rájuk, és az igazság alapelvei szerint gyakorolni, akkor valóban lesz érettséged. Megvan most ez az érettséged? Még nincs. Ha van egy mondás, amelyet mindannyian helyesnek ismertek el, és esetleg hasonló kijelentések előfordulhatnak Isten szavaiban – bár nem teljesen azonos módon kifejezve –, akkor tévesen azt hiheted, hogy ez a mondás is az igazság, és hogy ugyanaz, mint Isten szavai. Ha még mindig nem látod tisztán ezeket a dolgokat, és még mindig ragaszkodsz az ember szavaihoz, és nem vagy hajlandó feladni azokat, akkor ez a mondás befolyásolni fogja az igazságba való belépésedet, mert ez nem Isten szava, és nem helyettesítheti az igazságot.

Manapság állandóan arról beszélgetek, hogy mi az igazság. Ez azt jelenti, hogy komolyan beszélek veletek. Ahhoz, hogy megértsétek az igazságot, fognunk kell az emberek különböző eszméit és nézeteit, jótetteit és jó szándékait, néhány helyes mondást és józan gyakorlatot, amelyekre az emberek hagyatkoznak az életükben, valamint a hagyományos kultúrából származó néhány eszmét és nézetet, és mindezeket boncolgatnunk kell és fel kell ismernünk, hogy lássuk, valóban összhangban vannak-e az igazsággal, és hogy valóban van-e bármi közük az igazsághoz. Ha igaznak tartod ezeket, akkor vajon min alapul ez az állításod? Ha sátáni elméletek és tanítások alapján úgy jellemzed ezeket, mint ami az igazság, akkor a Sátántól való vagy. Ha ezek a dolgok nincsenek összhangban az igazsággal, akkor a Sátántól erednek, tehát boncolgatnod kell, hogy pontosan mi a lényegük. Különösen a hagyományos kultúra számos olyan mondását és nézetét kell helyesen megértenünk és hozzájuk helyesen viszonyulnunk, amelyek szájhagyomány útján öröklődtek egyik nemzedékről a másikra. Az emberek csak így érthetik és ismerhetik meg igazán, hogy valójában mi az igazság, és csak így érthetik meg pontosan, hogy Isten mit követel az emberektől, és csak így érthetik meg, hogy mit jelent valójában az, hogy „minden, amit Isten mond, az igazság”. Ugyanakkor ez azt is lehetővé teszi, hogy az emberek megtudják, miért van az, hogy – bár az embereknek megvannak ezek a nézetei és mondásai, amelyek állítólag összhangban vannak az erkölccsel, az etikával, az emberi mivolttal és az emberi kapcsolatok világi konvencióival, és bár megvannak ezek az eszméik, nézeteik és mondásaik, amelyekre támaszkodnak az életben – Isten mégis igazságokat fejez ki az emberek megmentése érdekében, és ráadásul azt is megtudhatják, hogy miért mondja Isten azt, hogy csak az igazság mentheti meg az embereket, és csak az igazság változtathatja meg az embereket. Nyilvánvalóan találhatók ebben igazságok. A legkevesebb, ami elmondható, hogy az emberek elképzelései és képzelődései azok az eszmék, nézetek és mondások, amelyekre az emberek hagyatkoznak az életben – ezek a romlott emberiségtől erednek, a romlott emberiség által összegzettek, és semmi közük nincs az igazsághoz. Ráadásul ezek a dolgok alapvetően ellentmondásban vannak az igazsággal, és ellenségesek az igazsággal szemben. Nem helyettesíthetik az igazságot, bizonyos, hogy nem ezek az igazság, és soha nem is lesznek az igazság. Isten szemszögéből ezek a dolgok helytelennek és elítélendőnek minősülnek, és ezek egyáltalán nem az igazság. Isten cselekedeteinek és az Isten által kifejezett igazságnak semmi köze sincs ezekhez a dolgokhoz. Vagyis az Isten által kifejezett igazságnak a legcsekélyebb köze sincs a romlott emberiség emberi kapcsolatokra vonatkozó világi konvencióihoz, vagy az emberek hagyományos kultúráihoz, az eszméikhez, a nézeteikhez és a jótetteikhez, vagy az erkölcsre, a méltóságra és a pozitív dolgokra vonatkozó meghatározásaikhoz. Az igazság kimondásakor Isten kifejezésre juttatja az Ő természetét és lényegét; az igazság Általa történő kifejezése nem azokon a különféle pozitív dolgokon és kijelentéseken alapul, amelyekben az emberek hisznek, és amelyeket az emberiség összefoglalt. Isten szavai Isten szavai; Isten szavai az igazság. Az egyetlen alap és törvény, amely szerint az emberiség létezik, mindazok az úgynevezett dogmák pedig, amelyek az embertől származnak, helytelenek, abszurdak, és Isten elítéli őket. Nem felelnek meg az Ő jóváhagyásának, és még kevésbé képezik az Ő kijelentéseinek eredetét vagy alapját. Isten a szavain keresztül fejezi ki az Ő természetét és lényegét. Minden Isten által kimondott szó igazság, mert Ő rendelkezik Isten lényegével, és Ő minden pozitív dolog valósága. Függetlenül attól, hogy ez a romlott emberiség hogyan pozicionálja vagy határozza meg Isten szavait, illetve hogyan tekint rájuk vagy értelmezi azokat, Isten szavai örökké az igazság, és ez egy olyan tény, amely soha nem változik. Nem számít, Isten hány szava hangzott el, és nem számít, hogy ez a romlott, elvetemült emberiség mennyire ítéli és utasítja el őket, egy tény örökre változatlan marad: Isten szavai mindig az igazságot jelentik, és az ember ezt soha nem változtathatja meg. Végül az embernek el kell ismernie, hogy Isten szavai az igazság, és hogy az emberiség által nagyra becsült hagyományos kultúra és tudományos ismeretek soha nem válhatnak pozitív dolgokká, és soha nem válhatnak az igazsággá. Ez teljes mértékben így van. Az emberiség hagyományos kultúrája és túlélési stratégiái nem válnak igazsággá a változások vagy az idő múlása miatt, és Isten szavai sem válnak az ember szavaivá az emberiség elítélése vagy feledékenysége miatt. Az igazság mindig igazság; ez a lényeg soha nem fog megváltozni. Milyen tény rejlik ebben? Az, hogy ezek a közkeletű szólások, amelyeket az emberiség összefoglalt, a Sátánban és az emberi képzelődésekben és elképzelésekben találják meg a forrásukat, vagy az emberi forrófejűségből és az emberek romlott beállítottságából erednek, és egyáltalán semmi közük a pozitív dolgokhoz. Isten szavai viszont Isten lényegét és identitását fejezik ki. Milyen okból juttatja kifejezésre ezeket a szavakat? Miért mondom, hogy ezek jelentik az igazságot? Azért, mert Isten szuverén minden dolog minden törvénye, szabálya, gyökere, lényege, valódisága és misztériumai felett. Az Ő kezében vannak. Ezért csak Isten ismeri minden dolog szabályait, valódiságát, tényeit és titkait. Isten ismeri minden dolog eredetét, és Isten tudja, hogy pontosan mi képezi minden dolog gyökerét. Minden dolognak kizárólag az Isten szavaiban szereplő meghatározása a legpontosabb, és csak Isten szavai adják meg az emberi lények életének mércéit és alapelveit, valamint azokat az igazságokat és kritériumokat, amelyek szerint az emberek élhetnek, ugyanakkor azok a sátáni törvények és elméletek, amelyekre az ember azóta támaszkodik, hogy a Sátán megrontotta, egyszerre ellentétesek azzal a ténnyel, hogy Isten szuverén minden dolog felett, és azzal a ténnyel, hogy Ő szuverén minden dolog törvényei és szabályai felett. Az ember összes sátáni elmélete az ember elképzeléseiből és képzelődéseiből fakad, és ezek a Sátántól erednek. Miféle szerepet játszik a Sátán? Először is, igazságként tünteti fel magát; azután megzavarja, lerombolja és lábbal tiporja az Isten által teremtett valamennyi dolog összes törvényét és szabályát. Ennélfogva az, ami a Sátántól ered, túlságosan is összhangban van a Sátán lényegével, és tele van a Sátán elvetemült szándékával, hamisságával és színlelésével, valamint a Sátán soha nem lankadó ambíciójával. Nem számít, hogy a romlott emberek képesek-e felismerni ezeket a Sátántól eredő filozófiákat és elméleteket, és nem számít, hogy hány ember hirdeti, népszerűsíti és követi ezeket a dolgokat, és nem számít, hogy a romlott emberiség ezeket hány éven és hány koron át csodálta, imádta és prédikált róluk, ezek nem válnak igazsággá. Mivel lényegük, eredetük és forrásuk a Sátán, aki ellenséges Istennel szemben és ellenséges az igazsággal szemben, ezek a dolgok ezért soha nem fognak igazsággá válni – mindig negatív dolgok lesznek. Ha nincs igazság, amellyel összevethetők lennének, akkor jó és pozitív dolgoknak tűnhetnek, de ha az igazság segítségével leleplezik és boncolgatják őket, akkor nem csalhatatlanok, nem állják ki a vizsgálódást, és olyan dolgok, amelyeket gyorsan elítélnek és elutasítanak. Az Isten által kifejezett igazság pontosan egybeesik az Isten által teremtett emberiség normális emberi mivoltának szükségleteivel, míg a Sátán által az emberekbe oltott dolgok szöges ellentétben állnak az emberiség normális emberi mivoltának szükségleteivel. Ezek a normális embert abnormálissá, szélsőségessé, szűk látókörűvé, arrogánssá, ostobává, elvetemültté, hajthatatlanná, ádázzá, sőt elviselhetetlenül gőgössé teszik. Van egy pont, amikor ez már annyira súlyossá válik, hogy az emberek megháborodnak, és már azt sem tudják, kik ők. Nem akarnak normál vagy hétköznapi emberek lenni, ehelyett ragaszkodnak ahhoz, hogy emberfelettiek, különleges képességekkel rendelkező emberek vagy magas szintű emberi lények legyenek – ezek a dolgok eltorzították az emberek emberi mivoltát és eltorzították az ösztöneiket. Az igazság képessé teszi az embereket arra, hogy ösztönösebben létezzenek a normális emberi mivolt szabályai és törvényei szerint, és mindezen Isten által meghatározott szabályok szerint, míg ezek az úgynevezett közkeletű szállóigék és félrevezető mondások pontosan arra késztetik az embereket, hogy szembeforduljanak az emberi ösztönökkel, és megkerüljék az Isten által elrendelt és megalkotott törvényeket, olyannyira, hogy az emberek letérjenek a normális emberi mivoltuk pályájáról, és olyan szélsőséges dolgokat tegyenek, amelyeket normális embereknek nem szabadna megtenniük, sem gondolniuk rájuk. Ezek a sátáni törvények nemcsak eltorzítják az emberek emberi mivoltát, hanem elérik azt is, hogy az emberek elveszítsék normális emberi mivoltukat és normális emberi ösztönüket. A sátáni törvények például azt mondják: „Az ember sorsa a saját kezében van” és „A boldogságot a két kezével teremti meg az ember.” Ez ellentétes Isten szuverenitásával és ellentétes az emberi ösztönnel. Amikor az emberek teste és ösztönei elérik a határt, vagy amikor a sorsuk kritikus ponton van, akkor azok, akik a Sátántól eredő eme törvényektől függnek, képtelenek megbirkózni a helyzettel. A legtöbben úgy érzik, hogy a rájuk nehezedő nyomás túllépte a határt, és meghaladja azt, amit az elméjük el tud viselni, és a végén egyesek tudathasadásos állapotba kerülnek. A főiskolai felvételi vizsgákon résztvevők most szenvednek attól a hatalmas feszültségtől, amit ezek a vizsgák jelentenek. Az emberek fizikai állapota és mentális tulajdonságai eltérőek; egyesek képesek alkalmazkodni egy ilyen rendszerhez, míg mások nem. A végén egyesek depresszióba esnek, mások tudathasadásosak lesznek, sőt, még épületekről is leugranak és öngyilkosok lesznek – mindenféle dolog előfordul. Mi okozza ezeket a következményeket? Ennek az az oka, hogy a Sátán félrevezeti az embereket azzal, hogy a hírnév és a nyereség hajszolására készteti őket, ami árt az embereknek. Ha az emberek természetesen élhetnek az Isten által meghatározott szabályok szerint, és Isten által az emberek számára elrendelt módon, és olvashatják Isten szavait, és élhetnek Isten előtt, akkor vajon megháborodnak-e? Vajon kibírnak majd ekkora feszültséget? Egyáltalán nem. Isten azért végzi a munkáját, hogy az emberek megértsék az igazságot, levetkezzék a romlott beállítottságaikat, és alávessék magukat Isten szuverenitásának és elrendezésének. Így az emberek Isten előtt, kényszer nélkül élhetnek, és csak szabadságot és felszabadulást nyernek. Az emberiséget Isten teremtette, és csak Isten ismeri az emberi ösztönöket és mindent, ami az emberekkel kapcsolatos. Isten az Általa megalkotott szabályokat arra használja, hogy vezesse az embereket és gondoskodjon a szükségleteikről, míg a Sátán éppen ezt nem teszi. Arra sarkallja az embereket, hogy megszegjék mindezeket a szabályokat, és arra készteti őket, hogy emberfelettiek és nagymenők legyenek. Vajon ez nem az emberek átverése? Az emberek valójában normális és hétköznapi emberek – hogyan lehetnek emberfelettiek vagy különleges képességekkel rendelkező emberek? Ez nem az emberek tönkretétele? Nem számít, mennyit küzdesz, nem számít, hogy mekkora ambícióid és vágyaid vannak, nem válhatsz emberfelettivé vagy különleges képességekkel rendelkező emberré. Még akkor sem válhatsz emberfelettivé vagy különleges képességekkel rendelkezővé, ha annyira tönkreteszed magad, hogy elveszíted minden hasonlóságodat az emberi mivolttal. Bármilyen karrierje is legyen az embernek az életben, az előre elrendeltetett Isten által. Ha nem az Isten által megalkotott törvények és szabályok szerint élsz, hanem a Sátán félrevezető és ördögi szavait választod, és arra törekszel, hogy emberfeletti vagy különleges képességekkel rendelkező legyél, akkor kínokat kell majd elszenvedned és meg kell halnod. Vagyis, ha úgy döntesz, hogy elfogadod, hogy a Sátán tönkretegyen, eltiporjon és megrontson, akkor mindaz, amit elszenvedsz, a saját tetteid következménye, ezt érdemled, és ez a saját akaratodból történik. Egyesek részt vesznek a főiskolai felvételi vizsgán, kétszer-háromszor megbuknak, és a végén beleőrülnek, hogy nem sikerült átmenniük a vizsgán. Vajon ezt maguknak köszönhetik? Miért akarsz főiskolai felvételi vizsgát tenni? Vajon nem csak azért, hogy kitűnj a többiek közül, és megbecsülést szerezz az őseidnek? Ha felhagysz ezzel a két céllal, hogy kitűnj a többiek közül, és megbecsülést szerezz az őseidnek, és nem hajszolod ezeket a dolgokat, hanem áttérsz egy helyes célra, akkor nem fog eltűnni a feszültség? Ha elfogadod a megrontást a Sátántól, és ha elfogadod tőle mindezeket az eszméket és nézeteket, akkor a testednek mindenféle fájdalmat kell elviselnie, és az legalább akkora lesz, amekkorát megérdemelsz! Ez a következmény a saját választásod és a saját műved. Ez nem Isten által előre elrendeltetett. Isten nem kényszerít arra, hogy így élj. Isten szavai már nagyon világossá tették a dolgokat, és te vagy az, aki nem Isten szavai szerint gyakorol. Van egy határa annak, amit az ember teste, akaratereje és mentális képességei el tudnak viselni, de az emberek maguk ezt nem látják be, és másként gondolják, sőt, azt mondják, hogy a sorsuk a saját kezükben van, de végül mégsem sikerül megkaparintaniuk a sorsuk fölötti irányítást, és ehelyett nyomorúságos és tragikus halált halnak. Hogyan van ez, hogy megragadja valaki a saját sorsát? Így használ a Sátán mindenféle megtévesztő eszmét és mindenféle eretnekséget és téveszmét arra, hogy megrontsa az embereket. Az emberek maguk nem tudják ezt, sőt, jól érzik magukat ezekkel kapcsolatban, azt gondolván, hogy „a társadalom folyamatosan fejlődik, lépést kell tartanunk a korral, és el kell fogadnunk ezt a sok pozitív energiát”. Ezek teljesen ördögi szavak. Hogyan lehet bármilyen pozitív energia a nem hívő démoni világban? Ez mind negatív energia, ez mind rákos daganat, és ez mind egy időzített bomba. Ha elfogadod ezeket a dolgokat, viselned kell majd a kedvezőtlen következményeiket, és el kell szenvedned a Sátán általi megkínzásodat és elpusztításodat. Ez származik abból, ha nem törekszel az igazságra. Mi jó vége lehet annak, ha a Sátánt követed? A Sátán mindent el fog követni, hogy megmérgezzen és mérget csepegtessen beléd. Isten megment; a Sátán árt neked. Isten meggyógyítja a betegségeidet; a Sátán mérget csepegtet beléd, hogy megbetegítsen. Minél több mérget fogadsz el a Sátántól, annál kimerítőbb lesz elfogadnod az igazságot. Ez már csak így van. Itt ér véget a beszélgetésünk annak a témájáról, hogy mi az igazság. Legközelebb egy másik témáról fogunk beszélgetni.