Vannak antikrisztusok, akik nagyon jól rejtőzködnek, nem beszélnek, hanem egyszerűen csak mosolyognak, amikor látnak valamit, sok dologgal kapcsolatban csendben maradnak, mély gondolkodást színlelnek, és nem foglalnak állást. Amikor először kapcsolatba kerülsz velük, nem könnyű átlátni rajtuk; még azt is hihetnéd, hogy jelentősek és figyelemre méltóak. Hogyan ismered fel az ilyen antikrisztusokat? Nagyon résen kell lenned és meg kell figyelned, hogy milyenek is valójában, mire összpontosítanak, mi érdekli őket, és kikkel érintkeznek. Ezeknek az aspektusoknak a megfigyelésével megértheted őket. Azonkívül van egy dolog, amellyel mindannyiótoknak tisztában kell lennie: nem számít, hogy milyen szintű egy vezető vagy dolgozó, ha imádod azért, mert ért egy keveset az igazságból, és van néhány ajándéka, és azt hiszed, hogy birtokában van az igazságvalóságnak és segíthet neked, továbbá ha minden dologban felnézel rá és rá hagyatkozol, és ezen keresztül próbálsz üdvösségre jutni, akkor ez ostobaság és tudatlanság a részedről. Végül nem lesz semmi az egészből, mivel eredendően téves a kiindulópontod. Nem számít, hány igazságot ért valaki, nem léphet Krisztus helyébe, és akármennyi ajándéka van is, az nem azt jelenti, hogy birtokában van az igazságnak – így bárki, aki más embereket imád, követ, vagy másokra néz fel, az végül ki lesz rekesztve és el lesz ítélve. Az Istenben hívők egyedül Istenre nézhetnek fel, és csak Őt követhetik. A vezetők és a dolgozók, legyenek bármilyen rangúak, akkor is csak közönséges emberek. Ha a közvetlen feletteseidként látod őket, ha úgy érzed, hogy feljebbvalók nálad, hogy kompetensebbek, mint te vagy, és hogy nekik kellene vezetniük téged, hogy minden tekintetben mindenki másnál különbek, akkor tévedsz – ez egy téveszme. És milyen következményekkel jár rád nézve ez a téveszme? Tudtodon kívül arra vezet téged, hogy a valóságnak nem megfelelő követelményekhez mérd a vezetőidet, és hogy ne légy képes helyesen kezelni a problémáikat és hiányosságaikat; ezzel egyidejűleg – anélkül, hogy tudnál róla – mélységesen vonzódni is kezdesz a tehetségükhöz, az ajándékaikhoz és a talentumaikhoz, olyannyira, hogy észre sem veszed, máris imádod őket, és ők lesznek a te istened. Ez az út, attól kezdve, amikor elkezdenek a példaképeddé, az imádatod tárgyává válni, odáig, amikor a követőjükké leszel, olyan út, amely tudtodon kívül eltávolít téged Istentől. Te pedig még akkor is azt fogod hinni, hogy Istent követed, hogy az Ő házában vagy, hogy az Ő jelenlétében vagy, amikor fokozatosan távolodsz Istentől, amikor valójában már foglyul ejtettek téged a Sátán szolgái, az antikrisztusok. Még csak nem is fogod ezt érzékelni. Ez egy nagyon veszélyes tényállás. Ennek a problémának a megoldásához részben azon képesség szükséges, hogy felismerd az antikrisztusok természetlényegét, és hogy elláss az antikrisztusok igazsággal szembeni gyűlöletének és Istennel szembeni ellenállásának a rút arcáig; ugyancsak szükséges hozzá az is, hogy ismerősek legyenek számodra az emberek félrevezetésének és csapdába csalásának az antikrisztusok által gyakran alkalmazott technikái, valamint az is, ahogyan a dolgokat teszik. A másik része az, hogy törekedned kell Isten természetének és lényegének az ismeretére. Világosnak kell lennie számodra, hogy egyedül Krisztus az igazság, az út és az élet, hogy bármely személy imádása katasztrófát és szerencsétlenséget hoz rád. Bíznod kell abban, hogy egyedül Krisztus képes megmenteni az embereket, és maradéktalan hittel kell követned Krisztust és alávetned magad Neki. Egyedül ez az emberi élet helyes útja. Némelyek talán ezt mondják: „Nos, megvan az okom arra, hogy vezetőket imádjak – a szívemben természetszerűleg imádok bárkit, aki tehetséges. Bármilyen vezetőt imádok, aki összhangban van az elképzeléseimmel.” Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy embert imádj, noha Istenben hiszel? Mindent összevetve ki az, aki meg fog menteni téged? Ki az, aki igazán szeret és megóv téged – hát tényleg nem látod? Ha hiszel Istenben és Istent követed, ügyelned kellene a szavára, és ha valaki helyesen cselekszik és beszél, és az összhangban van az igazságalapelvekkel, akkor csak vesd alá magad az igazságnak – hát nem ilyen egyszerű ez? Miért vagy ilyen alantas? Miért akarsz mindenáron találni valakit, akit imádsz, hogy őt kövesd? Miért szeretsz a Sátán rabszolgája lenni? Miért nem vagy helyette az igazság szolgája? Ebből látszik, hogy van-e józan esze és méltósága egy embernek. Magaddal kellene kezdened: vértezd fel magad mindenféle igazsággal; légy képes azonosítani annak különféle módjait, ahogyan a különböző dolgok és emberek megnyilvánulnak; tudd, hogy mi a természete a különböző emberek viselkedésének, és hogy azokból milyen beállítottságok áradnak; tanuld meg megkülönböztetni egymástól a különféle emberek lényegét; legyen világos számodra, hogy miféle emberek vannak körülötted, hogy te miféle ember vagy, és hogy miféle ember a vezetőd. Ha mindezeket világosan látod, képes leszel a helyes módon, az igazságalapelvek szerint bánni az emberekkel: ha testvérek, akkor szeretettel fogsz bánni velük; ha nem testvérek, hanem gonosz emberek, antikrisztusok vagy álhívők, akkor tartani fogod a három lépés távolságot és elhagyod őket. Ha pedig olyan emberek, akik birtokában vannak az igazságvalóságnak, akkor, ha nagyra is becsülöd, imádni nem fogod őket. Senki sem foglalhatja el Krisztus helyét; egyedül Krisztus a gyakorlati Isten. Egyedül Krisztus tudja megmenteni az embereket, és csakis Krisztust követve nyerheted el az igazságot és az életet. Ha képes vagy világosan látni ezeket a dolgokat, akkor rendelkezel érettséggel, és aligha fognak félrevezetni az antikrisztusok, valamint attól sem kell félned, hogy máris félrevezetnek.

Egyesek aggódni kezdenek, amikor azt látják, hogy bizonyos antikrisztusokat felfednek és kirekesztenek, és ezt mondják: „Habár az antikrisztusok a felszínen nem tűnnek gonosz embereknek, miért van az, hogy az általuk tett dolgok felismerése után kiderül, hogy igen gonoszak? Úgy tűnik, hogy az antikrisztusok bizony meglehetősen ravaszak. Én azonban gyenge képességű vagyok, és attól tartok, hogy ha ismét ilyen antikrisztusokkal találkozom, nem leszek képes felismerni őket. Hogyan védekezzek az antikrisztusok ellen?” Még ha gyenge képességű vagy is, nem szükséges folyton amiatt aggódnod, hogy félrevezetnek, vagy folyton azon gondolkodnod, hogy miként védekezz ellenük. Csupán az igazság megértésére kell összpontosítanod, többet kell olvasnod Isten szavaiból, és amikor van időd, komolyan el kell töprengened az antikrisztusok által elkövetett gonosz tetteken, ezt kérdezve magadtól: „Miben rejlik a gonoszságuk? Mi vezette őket ilyen gonoszság elkövetésére? Képesek vajon a hétköznapi emberek ilyen gonoszságot elkövetni? Hogyan ismerik fel őket azok, akik értik az igazságot? Én hogyan ismerjem fel őket?” Ha Isten szavai által már tisztán látod az emberek lényegét, mindent meg fogsz érteni. Ahogy állandóan ezeken a dolgokon gondolkodsz, tudtodon kívül felismerést tanulsz, és természetszerűleg képes leszel felismerni, amikor ismét az embereket félrevezetni próbáló antikrisztusokkal kerülsz szembe. Ehhez az szükséges, hogy sok tapasztaláson menj keresztül; nem olyasvalami, amit csupán azáltal megtanulhatsz, ha több prédikációt hallgatsz. Olyan ez, mint tapasztalatot szerezni a társadalomban azután, hogy túlságosan kihasználtak, vagy túl sok veszteséget szenvedtél – „ami nem öl meg, az végül megerősít”. Ugyanez az elgondolás. Az Istenben való hitünk legfőbb eleme az igazság megértése. Minél több igazságot értesz, annál több dolgot fogsz átlátni. Ha semennyi igazságot nem értesz, akkor még az is hasztalan, ha van ismereted. Az ismerettel egyedül semmit sem tudsz átlátni; ugyanazok a nézeteid, mint a világi embereknek, és bármihez szólsz is hozzá, az értelmetlenség és téveszme lesz. Ne aggódj, ha jelenleg nem látsz át bizonyos embereken. Ha majd megérted az igazságot, természetszerűleg tisztánlátást fogsz nyerni. Egyelőre összpontosíts csak arra, hogy jól végezd a kötelességed, egyél és igyál többet Isten szavaiból és töprengj többet az igazságon. Ha majd eljön a nap, amikor megérted az igazságot, akkor képes leszel felismerni az embereket. Elég lesz megfigyelned valakinek a viselkedését, és tudni fogod a szívedben, hogy mi van vele; elég lesz meghallgatnod, amint valaki beszámol egy ügyről, és képes leszel átlátni annak az ügynek a lényegét; illetve elég lesz meghallgatnod valakinek a gondolatait és nézőpontjait, és ismerni fogod az érettségét. Képes leszel sok erőfeszítés nélkül bármilyen dologgal vagy személlyel kapcsolatban megérteni mindent – ez az igazság megértésének az eredménye. Ha azonban nem törekszel az igazságra, hanem helyette a képzeletedre hagyatkozva méred fel az embereket, őket imádod, rájuk hagyatkozol és vakon hízelegsz nekik, és ha nem követed az igazságra törekvés útját, annak mi lesz a végeredménye? Bárki képes lesz félrevezetni téged; senkin sem leszel képes átlátni, még a legnyilvánvalóbb antikrisztuson sem. Bolondot fog csinálni belőled, te pedig még mindig nagyra fogod becsülni a képességéért, és körülötte forgolódsz minden nap. Akkor igazán zavaros fejű ember vagy, és határozottan elmondható rólad, hogy egy homályos istenben hiszel, nem pedig a gyakorlati Istenben, és egész biztosan nem az igazságra törekvő ember vagy.

Egyesek még azután sem képesek felismerni az antikrisztusokat, hogy több prédikációt is meghallgattak az antikrisztusok felismeréséről. Mindössze néhány felismerési módszert értenek, de híján vannak a valódi tapasztalatnak. Amikor ténylegesen szembesülnek az antikrisztusok gonosz tetteivel, ismét nem ismerik fel azokat. Habár nem tudják felismerni az antikrisztusokat, miután prédikációkat hallgattak, összevetik önmagukat a hallottakkal, és egyre inkább kezdik úgy érezni, hogy ők maguk olyanok, mint egy antikrisztus. Végül aztán antikrisztusnak kezdik hinni magukat. Nincs semmi baj az efféle felismeréssel. Az antikrisztusok felismerésével kapcsolatos részleteknek teljes tudatában vannak, csupán a jellemzés alapelvei terén vannak hiányosságaik. Ez nem nagy ügy; azt mutatja, hogy hatékony volt a prédikációhallgatásuk. Habár nem ismerték fel a valóságos antikrisztusokat, önmagukkal kapcsolatban tisztán láttak, ami ugyancsak jó dolog. Először önmagukat mentik meg, és elkerülik azt, hogy antikrisztussá váljanak, ami gyümölcsöző eredménye az antikrisztusokat leleplező prédikációk hallgatásának. Képesnek lenni arra, hogy valaki antikrisztusként felismerje magát, nem egyszerű; az ilyen felismerés alapos megfigyeléssel jár, és úgy hiszem, hogy ez már önmagában véve is tisztánlátásnak tekinthető. Jó dolog tehát, amikor valaki tisztán lát önmagával kapcsolatban; még most sem késő ezt megtenni. Ha gonoszságot követtél volna el vagy katasztrófákat okoztál volna, és azután antikrisztusként jellemeztek volna, akkor már túl késő lett volna. Ha most tisztán látod magad, az legfeljebb azt jelenti, hogy az antikrisztusokéhoz hasonló jegyeket mutatsz, hogy az antikrisztusok útján jársz, és hogy a rossz utat választottad – csak így lehet jellemezni téged. Még mindig van idő pályát módosítani, de veszélyes, ha úgy döntesz, hogy nem teszed meg. Az antikrisztusok felismerésének témájáról sokszor beszélgettünk már, és némelyek mostanra már csakugyan képesek a felismerésre. Azonosítani tudják az általuk tanúsított antikrisztusi beállítottságokat, ami eredmény, és azt bizonyítja, hogy nyertek némi tisztánlátást. Ha a továbbiakban képesek lesznek különbséget tenni azok között, akik antikrisztusi természetlényeggel bírnak, valamint azok között, akik mindössze antikrisztusi beállítottságokkal rendelkeznek, akkor teljes mértékben elsajátították a tisztánlátás képességét. Olyasvalami ez, ami hamar elérhető, úgyhogy nem kell nyugtalankodni. Ha az emberek fel tudják ismerni a saját antikrisztusi beállítottságaikat, rá tudnak jönni, hogy az antikrisztusok útján járnak-e, és megértik, hogy mi az antikrisztusok természetlényege, akkor máris megtanulták, hogy miként ismerjék fel az antikrisztusokat. Az antikrisztus felismerésének képessége nem arról szól, hogy hány éve hisz valaki Istenben, hanem hogy képes-e az illető törekedni az igazságra és megérteni azt. Némelyek sok éve hisznek már Istenben és számtalan prédikációt hallottak az antikrisztusok leleplezéséről, de egyáltalán nem változtak meg az antikrisztusi beállítottságaik és megnyilvánulásaik. Akárhogy beszélek is az igazságról, ők tudatlanok maradnak. Az adott pillanatban talán azonosulnak a közlés tartalmával, de amikor cselekvésre vagy a kötelességeik végzésére kerül sor, visszatérnek a régi módszereikhez. Hát nem problémás és veszélyes ez az ilyen emberek számára? Ez nagyon veszélyes! Akárhogy beszélek is, akármilyen önvádat vagy feldúltságot éreznek is, amikor Engem hallgatnak, utána egyáltalán nem változnak meg. Nem gondolkodnak el azon, hogy vajon miért támogatják és pártolják folyton a hízelgő és talpnyaló embereket, és azon sem gondolkodnak el, hogy másokkal miért nem az alapelvek alapján, hanem saját szeszélyeik szerint bánnak. Az általuk kedvelt emberektől akkor sem undorodnak meg, ha azok gonoszak vagy rosszak, és egyre csak támogatják és használják őket. Mi több, azon sem gondolkodnak el, hogy miért nem törekednek egyáltalán az igazságra, és miért léptek az antikrisztusok útjára. Veszélyes dolog bárminemű tényleges elgondolkodás vagy változás nélkül elkövetni ennyi gonoszságot. A legutóbbi összejöveteleken az antikrisztusok beállítottságainak és lényegének leleplezéséről szólt a beszélgetés. Az antikrisztusok beállítottsága rejtettebb és elvetemültebb, mint a gyakorta látott romlott beállítottságok. Az antikrisztusok idegenkednek az igazságtól, gyűlölik az igazságot, és egyáltalán nem tudják elfogadni az igazságot, sem Isten ítéletét és fenyítését. Akkor hát mi az antikrisztusok végső sorsa? Egész biztosan ki lesznek rekesztve. Hogyan jellemzi Isten az antikrisztusokat? Úgy, mint akik gyűlölik az igazságot és szembeszegülnek Istennel – ők Isten ellenségei! Az igazsággal való szembeszegülés, Isten gyűlölete és minden pozitív dolog gyűlölete – ez nem a hétköznapi emberekben fellelhető pillanatnyi gyengeség vagy ostobaság, és nem is pillanatnyi eltorzult felfogásból eredő helytelen gondolatok és nézőpontok kinyilatkoztatása; nem ez a probléma. Az a probléma, hogy ők antikrisztusok, Isten ellenségei, akik gyűlölnek minden pozitív dolgot és minden igazságot; olyan alakok, akik gyűlölik Istent és szembeszegülnek Vele. Hogyan tekint Isten az ilyen alakokra? Isten nem menti meg őket! Ezek az emberek megvetik és gyűlölik az igazságot, az antikrisztusok természetlényegével rendelkeznek. Értitek ezt? Elvetemültség, ádázság és az igazság gyűlölete az, ami itt lelepleződik. Ez a legsúlyosabb sátáni beállítottság a romlott beállítottságok között, a Sátán legjellemzőbb és leglényegesebb jellemvonásait jeleníti meg, nem pedig a hétköznapi, romlott emberiség által tanúsított romlott beállítottságokat. Az antikrisztusok Istennel szemben ellenséges erőt képviselnek. Képesek megzavarni és irányítani a gyülekezetet, és megvan bennük a képesség Isten irányítási munkájának lerombolására és akadályozására. Ez nem olyasvalami, amit a romlott beállítottságú hétköznapi emberek meg tudnak tenni; ilyen cselekedetekre csakis az antikrisztusok képesek. Ne becsüljétek alá ezt a dolgot!

Minden gonosz embernek elvetemült beállítottságai vannak. Bizonyos elvetemültség ádáz beállítottságokon keresztül jut kifejeződésre – ilyen például a jámbor emberek gyakori megfélemlítése, a velük szemben tanúsított szatirikus vagy szarkasztikus bánásmód, az, amikor folyton viccek céltáblájává teszik és kihasználják őket. A gonosz emberek hajbókolnak és dörgölőznek, amikor egy másik gonosz embert látnak, de ha egy gyengét látnak, rátaposnak és latba vetik a befolyásukat. Ezek rendkívül ádáz és elvetemült emberek. Bárki, aki keresztényeket félemlít meg vagy nyom el, egy magát embernek álcázó ördög; lelketlen fenevad, és egy gonosz ördög reinkarnációja. Ha vannak olyanok a gonosz emberek tömegében, akik nem félemlítenek meg jámbor embereket, nem kegyetlenkednek keresztényekkel, hanem csak azokon töltik ki a haragjukat, akik ártanak az érdekeiknek, akkor a nem hívők között ezeket jó embereknek tekintik. De miben tér el az antikrisztusok elvetemültsége? Az antikrisztusok elvetemültsége főként a versengésre való sajátos hajlamukban nyilvánul meg. A Mennyel, a földdel és más emberekkel is versenyre merészelnek kelni. Nem csupán nem engedik, hogy mások megfélemlítsék őket, hanem ők maguk is megfélemlítenek és gyötörnek másokat. Minden nap azt fontolgatják, hogy miként gyötörjék az embereket. Ha féltékenyek valakire, vagy gyűlölnek valakit, azt sosem hagyják annyiban. Ilyen módokon elvetemültek az antikrisztusok. Miben nyilvánul még meg ez az elvetemültség? Meglátható abban, hogy ravasz módon teszik a dolgokat – nehezen kifürkészhetőek azok számára, akiknek van némi eszük, némi tudásuk és némi társadalmi tapasztalatuk. Különösen ravasz módon teszik a dolgokat, és ez az elvetemültségig fajul; ez nem szokványos csalárdság. Képesek kétes játszmákat űzni és trükközni, és az emberek többségénél magasabb szinten művelik ezt. A legtöbb ember nem tud versenyre kelni, és nem tud bánni velük. Ez egy antikrisztus. Miért mondom, hogy a hétköznapi emberek nem tudnak bánni velük? Azért, mert olyan szélsőséges méreteket ölt az elvetemültségük, hogy hatalmas erejük van az emberek félrevezetésére. Képesek mindenféle módokat kitalálni azért, hogy önmaguk imádatára és követésére vegyék rá az embereket. Azonkívül képesek mindenféle embereket kihasználni, hogy megzavarják és megkárosítsák a gyülekezet munkáját. Ilyen körülmények között Isten háza újra meg újra beszélget az antikrisztusok mindenféle megnyilvánulásáról, beállítottságáról és lényegéről, hogy fel tudják ismerni őket az emberek. Szükség van erre. Egyesek nem értik és ezt kérdezik: „Minek folyton arról beszélgetni, hogy miként lehet felismerni az antikrisztusokat?” Azért, mert az antikrisztusok mind túlságosan félre tudják vezetni az embereket. Sok embert félre tudnak vezetni, akár egy halálos pestis, amely fertőzőképessége révén egyetlen kitörése során sokaknak árthat, és sokakat megölhet; nagyon fertőz, és széles körben terjed, továbbá igen magas a fertőzési és halálozási rátája. Hát nem súlyos következmények ezek? Ha nem beszélgetek így veletek, akkor vajon megszabadulhattok attól, hogy félrevezessenek és korlátozzanak benneteket az antikrisztusok? Igazán képesek vagytok Istenhez fordulni és alávetni magatokat Neki? Ez nagyon nehéz. Amikor hétköznapi emberek arrogáns beállítottságot fednek fel, akkor a többiek legfeljebb az arroganciájuk rút állapotát látják meg. Néha dicsekednek, néha hivalkodnak és mutogatják magukat, néha pedig szeretik érvényesíteni a státuszukat és szeretnek kioktatni másokat. De az antikrisztusokkal vajon ez a helyzet? A felszínen talán nem tűnik úgy, mintha a státuszukat érvényesítenék és odalennének érte, talán soha nem tűnik úgy, mintha érdekelné őket a státusz, de mélyen, legbelül erősen vágyakoznak utána. Olyanok, mintha a nem hívők valamiféle császárai vagy rablóvezérei lennének: amikor az országukért harcolva a társaikkal együtt nehézségeket szenvednek el, alázatosnak és ambíció nélkülinek látszanak. De láttad a szívük mélyén rejlő vágyakat? Miért képesek ilyen nehézségek elviselésére? A vágyaik sarkallják őket. Hatalmas ambíció rejlik bennük, képesek bármilyen szenvedést elviselni vagy bármilyen rágalmazást, becsületsértést, támadást és sértegetést kiállni, csak hogy egy nap majd a trónra emelkedhessenek. Hát nem ravasz dolog ez? Hagyhatják-e, hogy bárki is tudjon erről az ambícióról? (Nem.) Elrejtik és titokban tartják. A felszínen egy olyan ember látszik, aki el tudja viselni, amit mások nem, aki kibírhatatlan nehézségeket képes kibírni, aki kitartónak, ambíció nélkülinek, földhözragadtnak és a körülötte lévőkhöz jónak tűnik. De amint eljön az a nap, amikor trónra emelkednek és valóságos hatalomhoz jutnak, mindenkit megölnek, aki mellettük szenvedett és harcolt, hogy megszilárdítsák a tekintélyüket és elejét vegyék a trónbitorlásnak. Az emberek az igazság feltárásakor veszik csak észre, hogy ők mélyen legbelül mennyire fortélyosak. Ha visszatekintesz és meglátod, hogy minden cselekedetükben az ambíció vezérelte őket, rá fogsz jönni, hogy elvetemült volt a beállítottságuk. Milyen taktika volt ez? Ravaszság volt. Az antikrisztusok ezzel a beállítottsággal működnek. Az antikrisztusok és a hivatalos hatalmat gyakorló ördögkirályok ugyanabból a fajtából valók; egyáltalán nem fognak csak úgy a semmiért szenvedni és bármit is elviselni a gyülekezetben, ha nem kapnak hatalmat és státuszt. Más szóval: ezek az emberek egyáltalán nem elégedettek azzal, hogy hétköznapi követők legyenek, és nem egyeznek ki azzal, hogy Isten átlagos imádói legyenek Isten házában, vagy hogy csöndben és névtelenül végezzenek valamilyen kötelességet; egész biztosan nem lennének hajlandóak erre. Ha valakit, akinek státusza van, elbocsátanak, mert antikrisztusi úton járt, és ezt gondolja: „Most, hogy már nincs státuszom, egyszerűen csak egyenesen, hétköznapi emberként fogok cselekedni, és elvégzek bármilyen kötelességet, amit tudok; státusz nélkül is épp annyira hihetek Istenben”, akkor ő vajon antikrisztus? Nem, az ilyen ember valaha antikrisztusi úton járt, valaha pillanatnyi ostobaság miatt a rossz utat választotta, de nem antikrisztus. Mit tenne egy igazi antikrisztus? Ha elveszíti a státuszát, nem fog hinni többé. Azonkívül különböző módokat gondolna ki arra, hogy félrevezessen másokat, rábírva őket, hogy őt imádják és kövessék, csak hogy teljesüljön az a vágya és ambíciója, hogy hatalommal rendelkezzen. Ez a különbség azok között, akik az antikrisztusok útján járnak és a tényleges antikrisztusok között. Azért ismerjük fel és boncolgatjuk az antikrisztusok ezen beállítottság-lényegeit és megnyilvánulásait, mert ez egy nagyon komoly természetű kérdés. Az emberek többsége nem tudja felismerni az antikrisztusokat. Nem is beszélve a hétköznapi testvérekről, sőt egyes vezetőkről és dolgozókról is, akik azt gondolják, hogy értenek némi igazságot, de nem sajátították el egészen az antikrisztusok felismerésének képességét. Nehéz megmondani, hogy mennyit sajátítottak el, ami azt mutatja, hogy túlságosan alacsony fokú az érettségük. Csak azok az igazi érettséggel bíró emberek, akik pontosan fel tudják ismerni az antikrisztusokat.

Milyen lényeges kérdéssel álltok szemben most? A legtöbb embert könnyen félrevezetik a hamis vezetők és antikrisztusok, és nem képesek felismerni őket, ami nagyon veszélyes, ha megoldás nélkül marad. Éppen ezért elvárom, hogy tanuljátok meg megkülönböztetni egymástól a különféle embereket. Ismerjétek fel, hogy milyen beállítottságot képviselnek az emberek különféle viselkedései és kijelentései, és ezek alapján ismerjétek fel az illető lényegét. Azonkívül aközött is különbséget kell tudnotok tenni, hogy mi az igazságvalóság, és mik szavak és doktrínák csupán. Ha nem tudjátok felismerni ezeket, akkor nem lesztek képesek belépni az igazságvalóságba. Felismerőképesség hiányában hogyan lehetne utatok a valóságba történő belépéshez? Egyes vezetők és dolgozók csupán szavakat és doktrínákat ontanak magukból, azt gondolván, hogy a szavak és doktrínák megértése azt jelenti, hogy birtokában vannak a valóságnak. Így, miközben szavakat és doktrínákat ontanak magukból, elégedetten és igazolva érzik magukat, és egyre inkább fellelkesülnek. Amikor azonban kísértések érik őket, meginognak, és azt sem tudják, hogyan inogtak meg, de még mindig ezt mondják: „Miért nem óvott meg engem Isten?” Hát nem szégyenletes kudarc ez? Így aztán egyes vezetők és dolgozók folyton szavakról és doktrínákról beszélnek – fel tudjátok ezt ismerni? (Nem.) Néha azt hallom testvérektől, hogy némely vezetők csupán szavakról és doktrínákról beszélnek, és nem alkalmasak arra, hogy vezetők legyenek, a testvérek pedig az elbocsátásukat kérik. Ám amikor arra kérik őket, hogy válasszanak új vezetőt, a legtöbben híján vannak az ítélőképességnek, és a megválasztott vezetők és dolgozók is csak olyanok lesznek, akik mindössze szavakról és doktrínákról beszélnek, túl sok valóság nélkül. Ez egy nagyon súlyos és nagyon nehéz ügy. Amikor hallgatjátok a szavaimat, amint ezekről a dolgokról beszélek, fel tudtok ismerni bármi különbséget a szavaim és aközött, amit a hétköznapi vezetők mondanak? Ha fel tudod ismerni a különbséget, akkor tudod, hogy mi az igazságvalóság. Ha nem tudod felismerni, és azt gondolod, hogy ugyanolyanok, ezt gondolván: „Mi is megtanultuk Isten szavait szólni, és amit mi mondunk, ugyanaz, mint amit Isten mond”, akkor az problémás. Azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem érted az igazságot, csupán azt tudod, hogy miként utánozd Isten szavait és idézz belőlük egy keveset, anélkül, hogy valóban értenéd az igazságot. Az antikrisztusok többsége rendelkezik bizonyos ajándékokkal és ékesszólással, aminek birtokában félre tudják vezetni az embereket. Ez az elvetemült beállítottságukkal és a manipulatív beszéd- és cselekvési módjukkal párosulva csakugyan képessé teszi őket az emberek félrevezetésére. Ha mindössze szavakat és doktrínákat tudtok ontani magatokból, és nem tudjátok felismerni, hogy mi az igazságvalóság, akkor csak félrevezethetnek benneteket az antikrisztusok. Ez olyasvalami, amit nem irányíthattok! Azok számára, akik nem értik az igazságot, lehetetlen, hogy ne vezessék félre őket az antikrisztusok, annak ellenére, hogy ők mit szeretnének. Nem egyszerű dolog megszabadulni a Sátán befolyásából, igaz?

2019. június 11.