Hetedik tétel: A különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján történő beosztása és felhasználása úgy, hogy mindegyikük a lehető legjobban hasznosuljon (Második rész)

Az utolsó beszélgetés során a vezetők és a dolgozók hetedik feladatát beszéltük meg: „A különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján történő beosztása és felhasználása úgy, hogy mindegyikük a lehető legjobban hasznosuljon.” Főként három aspektusáról beszélgettünk ennek a feladatnak. Melyik ez a három aspektus? (Az egyik a különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk alapján történő felhasználása; a másik a különböző típusú emberek észszerű, az erősségeik alapján történő felhasználása; a harmadik pedig az, hogy miként kell kezelni és felhasználni néhány különleges embertípust.) Alapvetően ez a három aspektus. E három aspektust végignézve, vajon olyan alapelve van Isten házának az emberek felhasználására vonatkozóan, melynek köszönhetően minden ember a lehető legjobban hasznosul? (Igen.) Pontos ez az alapelv? Igazságos az emberekhez? (Igazságos.) Ami a sérült intelligenciájú tökfejeket illeti: képtelenek bármit is megcsinálni, és még csak egy kevés kötelességet sem tudnak végezni. Ha feladatot bízol rájuk – legyen az szakmai, technikai vagy munkavégzés jellegű –, nem tudják befejezni. Az ilyen emberek egyáltalán nem használhatók, még csak szolgálattevésre sem. Ezt lehet elmondani az intelligencia tekintetében. Az emberi mivolt tekintetében pedig azt, hogy akik rossz emberi mivoltúak vagy gonosz emberek, azok hiába tudnak némi munkát vagy némi kötelességet végezni, túlságosan gonosz az emberi mivoltuk, és ezért zavarásokat és akadályozásokat fognak okozni a kötelességük végzése során, ami pedig több veszteséghez vezet, mint amennyi nyereséghez, és így képtelenek bármit is jól csinálni. Az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy kötelességet végezzenek, és egyáltalán nem lehet használni őket. Ha vannak emberek, akik birtokában vannak bizonyos erősségeknek, akkor amíg az Isten háza munkájára vonatkozó valamennyi feltételnek eleget tesznek – annak alapján, hogy megfelelő színvonalú emberi mivoltuk van –, addig észszerűen beoszthatók és felhasználhatók. A legutóbb arról is beszélgettünk, hogy miként kell kezelni és felhasználni az emberek néhány különleges típusát. Az első típusba azok az emberek tartoznak, akik olyanok, mint Júdás, vagyis akik különösen gyávák. A különleges gyávaságukból ítélve, amint elfogja őket a nagy vörös sárkány, 100% az esély arra, hogy Júdássá váljanak; ha fontos munkát bíznak rájuk, mindent elárulnak, amint történik valami. Hát nem veszélyes alakok ezek? Van egy olyan embertípus is, amely az álhívőkhöz hasonló – őket a gyülekezet barátainak nevezzük. Ezek az emberek, úgy tűnik, elhiszik a szívükben, hogy van valamilyen Öreg az égben, de nem tudják, hogy valóban létezik-e Isten, hogy hol van Isten, vagy hogy csakugyan elvégezte-e Isten az Ő új munkáját, és gyakran kétségbe vonják Isten létezését. Nem hisznek igazán Istenben és nem követik Őt igazán. Éppen ezért az ilyen embereket nem lehet használni, és alkalmatlanok arra, hogy kötelességet végezzenek Isten házában. Még akik igazán hisznek, azok sem feltétlenül tudják megfelelő színvonalon végezni a kötelességüket, egy álhívőről, a gyülekezet barátjáról nem is beszélve! Egy másik embertípusba tartoznak azok, akiket elbocsátottak; ez a csoport is több részre osztható.

A vezetők és a dolgozók hetedik feladatáról szóló legutóbbi beszélgetés tartalma alapvetően ezt a három fő pontot fedte le: az egyik a különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk alapján történő felhasználása; a másik a különböző típusú emberek észszerű, az erősségeik alapján történő felhasználása; a harmadik pedig az, hogy miként kell kezelni és felhasználni néhány különleges embertípust. Erről a három fő pontról beszélgettünk a hetedik feladat körében megemlített többféle szempont alapján, és valamennyi alapelvről világosan beszéltünk. Némelyek ezt mondják: „Noha világosan beszéltünk az alapelvekről, néhány konkrét dolog és különleges körülmény vonatkozásában még mindig nem tudjuk, hogy miként alkalmazzuk ezeket az alapelveket, hogyan bánjunk az emberekkel, vagy hogyan léptessünk elő és használjunk embereket; a legtöbbször még mindig tanácstalanok vagyunk.” Létezik ilyen probléma? (Igen.) Hogyan kellene megoldani ezt a problémát? Az emberek előléptetése és felhasználása során Isten háza munkájának a szükségleteit kell először fontolóra venni. A második megfontolandó dolog az, hogy vajon előnyösebb-e Isten háza munkájára nézve egy adott személy felhasználása, mint amennyire káros, avagy fordítva. Ha valakinek hibás az emberi mivolta, de a felhasználása előnyösebb Isten háza munkája számára, mint amennyire káros, akkor az ilyen személyt átmenetileg fel lehet használni, amíg valaki jobbat nem sikerül találni. Ha több kár származik az illető felhasználásából, mint amennyi jó, ha nagyobb veszteséggel jár, mint amennyi előnnyel, és csak a gyülekezet munkájának elkontárkodásához és elfuserálásához vezet, akkor azt az illetőt egyáltalán nem lehet felhasználni. Az előnyök és hátrányok mérlegelésének ezt az alapelvét kell először felfogni azokban a helyzetekben, ahol nincsenek megfelelő jelöltek, és egyben ez az alapelv vonatkozik az emberek átmeneti felhasználására is. Mit kell tenni, amikor nem sikerül megfelelő jelöltet találni, és amikor nem világos, hogy ki lehetne viszonylag jobb, amikor nem nyilvánvaló, hogy ki alkalmas teljes mértékben egy feladatra, és mindenki átlagosnak tűnik? Az egyetlen opció, hogy találni kell két olyan embert, akiknek viszonylag van lelki megértésük, vagyis akik tisztán felfogják az igazságot, és ezek egymással együttműködve végezzék el a munkát. Miközben a kötelességeiket végzik, még inkább beszélni kell nekik az igazságról, valamint meg kell figyelni és érteni a helyzetüket; ezáltal meghatározható lesz, hogy ki a viszonylag jobb képességű, ami pedig megkönnyíti a megfelelő jelölt megtalálását. Akárkit rendelnek is ki kötelességvégzésre, annak a képessége, erősségei és jelleme alapján kell történnie; ez alapvető fontosságú. Ha valaki nem tudja átlátni ezeket az aspektusokat, és nem érti, hogy milyen erősségei vannak az illetőnek, akkor először egy egyszerű kötelességet vagy valamiféle kétkezi munkát kell rábízni, esetleg arra kell kirendelni, hogy kutasson fel lehetséges célszemélyeket, akiknek prédikálni lehet az evangéliumot. A próbaidő leteltét követően utólagos vizsgálattal és további megfigyeléssel pontosan felmérhető lesz a helyzete, és könnyebben meg lehet határozni, hogy mi a legmegfelelőbb kötelesség az illető számára. Ha túlságosan gyenge képességű, és híján van az erősségeknek, akkor elegendő lesz valamilyen fizikai munkát rábízni. A vezetőknek és a dolgozóknak különböző forrásokból meg kell ismerniük a fontos munkák felügyelőit, az evangelizációs igazgatókat, minden csapatvezetőt, a filmgyártó csapatok igazgatóit, és így tovább, és még intenzívebben kell megfigyelniük és megvizsgálniuk ezeket az embereket, mielőtt biztosak lehetnének felőlük. Csak azáltal biztosíthatják a kirendelések helyénvaló voltát és azt, hogy az emberek hatékonyak legyenek a kötelességeik terén, ha ily módon eljárva, körültekintően bíznak rájuk kötelességeket. Egyesek ezt mondják: „Még a nem hívők is azt mondják, hogy »Ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz.« Isten háza hogy lehet ennyire bizalmatlan? Ők mindannyian hívők; mennyire lehetnek rosszak? Hát nem jó emberek mindannyian? Miért kell megértenie, felügyelnie és megfigyelnie őket Isten házának?” Érvényesek vajon ezek a szavak? Problémásak? (Igen.) Összhangban van vajon az alapelvekkel valakinek a megértése, mélyreható megfigyelése és a vele való közeli érintkezés? Teljes mértékig összhangban van az alapelvekkel. Mely alapelvekkel van összhangban? (A vezetők és dolgozók feladatainak negyedik tételével: „Figyelemmel kísérni a különböző munkák felügyelőinek és a különféle fontos feladatokért felelős személyeknek a körülményeit, és haladéktalanul kiigazítani a számukra kijelölt kötelességeket vagy szükség esetén elbocsátani őket a nem megfelelő emberek használatával okozott károk megelőzése vagy enyhítése, valamint a munka hatékonyságának és gördülékeny előrehaladásának a garantálása végett.”) Ez jó hivatkozási pont, de milyen tényleges okból kell ezt tenni? Azért, mert az embereknek romlott beállítottságaik vannak. Habár kötelességet sokan végeznek ma, az igazságra csak néhányan törekednek. Nagyon kevesen törekednek az igazságra és lépnek be a valóságba, miközben a kötelességüket végzik; a legtöbben még mindig alapelvek nélkül teszik a dolgokat, még mindig nem olyan emberek, akik igazán alávetnék magukat Istennek; csupán azt állítják, hogy szeretik az igazságot, hogy készek keresni az igazságot és törekedni az igazságra, de még mindig nem tudni, hogy meddig tart ki az elhatározásuk. Az igazságra nem törekvő emberek hajlamosak bárhol és bármikor felfedni romlott beállítottságaikat. Híján vannak minden felelősségérzetnek a kötelességüket illetően, gyakran felületesek, kényük-kedvük szerint cselekednek, és még a metszést is képtelenek elfogadni. Amint negatívvá válnak és elgyengülnek, hajlamosak elhagyni a munkájukat – ez sokszor megtörténik, mi sem gyakoribb ennél; így viselkednek mind, akik nem törekednek az igazságra. Ezért aztán azok, akik még nem nyerték el az igazságot, nem megbízhatóak és nem szavahihetőek. Mit jelent az, hogy nem szavahihetőek? Azt jelenti, hogy amikor nehézségekkel vagy kedvezőtlen fordulatokkal találkoznak, hajlamosak elbukni, valamint negatívvá válni és elgyengülni. Vajon szavahihető az, aki gyakran negatív és gyenge? Egész biztosan nem. Ám az igazságot értő emberek mások. Azoknak az embereknek, akik igazán értik az igazságot, bizonyosan istenfélő és Istennek alávetett szívük van, és csak az istenfélő szívű emberek szavahihetőek; akinek nincs istenfélő szíve, az nem szavahihető. Hogyan kell közeledni az istenfélő szív nélküli emberekhez? Természetesen szeretetteljes segítségben és támogatásban kell részesíteni őket. Többször kell őket ellenőrizni, miközben a kötelességüket végzik, és több segítséget és utasítást kell adni nekik; csakis így garantálható, hogy hatékonyan végezzék a kötelességüket. És mi ennek a célja? Az a fő cél, hogy fenn legyen tartva Isten házának a munkája. Másodikként következik ezután a problémák haladéktalan azonosítása, a haladéktalan ellátás, támogatás vagy metszés biztosítása a részükre, az elhajlásaik helyreigazítása, valamint a hibáik és hiányosságaik kipótlása. Ez előnyös az emberek számára; ebben nincs semmi rosszindulatú. Az emberek felügyelése, megfigyelése és megértésükre való igyekezet – ez mind annak az elősegítését szolgálja, hogy rálépjenek az Istenben való hit helyes ösvényére, hogy képesek legyenek Isten kérése és az alapelvek szerint végezni a kötelességüket, valamint hogy többé ne okozzanak zavarásokat vagy akadályozásokat, és ne végezzenek hiábavaló munkát. Ennek a célja teljességgel arról szól, hogy felelősséget tanúsíts az irányukban és Isten házának a munkája iránt; nincs benne semmi rosszindulat. Tegyük fel, hogy ezt mondja valaki: „Akkor ezen alapelvek szerint bánik isten háza az emberekkel, ezeket az eszközöket használja. Mostantól óvatosnak kell lennem. Nincs biztonságérzet isten házában. Mindig van valaki, aki figyel téged; nehéz a kötelességedet végezni!” Helyes ez a kijelentés? Miféle emberek mondanának ilyesmit? (Az álhívők.) Az álhívők, az abszurd emberek és azok, akiknek nincs lelki megértésük – ők hajlamosak zavaros képtelenségeket beszélni az igazság megértése nélkül. Mi itt a probléma? Hát nem olyan szavak ezek, amelyek megítélik és elítélik a gyülekezet munkáját? Az igazság és a pozitív dolgok meg- és elítélése is ez egyben. Azok az emberek, akik képesek ilyen szavakat szólni, egyértelműen zavaros fejű emberek, akik nem értik az igazságot; álhívők mind, akik nem szeretik az igazságot.

Isten háza felügyeli és megfigyeli, illetve megpróbálja megérteni azokat, akik kötelességet végeznek. El tudjátok fogadni Isten házának ezt az alapelvét? (Igen.) Csodálatos dolog, ha el tudod fogadni, amikor Isten háza felügyel, megfigyel, illetve megpróbál megérteni téged. Ez segítségedre van a kötelességed teljesítésében, abban, hogy képes légy megfelelő színvonalon végezni a kötelességedet, és meg tudj felelni Isten szándékainak. A javadra válik és segít neked, és nincs egyáltalán semmi hátulütője. Ha megértetted az erre vonatkozó alapelveket, akkor nem kellene többé semmilyen ellenállást vagy védekező hozzáállást tanúsítanod azzal szemben, amikor a vezetők, dolgozók és Isten választott népe felügyel téged, igaz? Lehet, hogy valaki időnként megpróbál megérteni téged, megfigyel téged, valamint felügyeli a munkádat, de ezt nem szabad magadra venned. Miért mondom ezt? Azért, mert a most neked adott feladatok, illetve az általad végzett kötelesség, illetve bármely munka, amelyet végzel, nem valakinek a magánügye vagy személyes feladata; Isten házának a munkáját érintik, és Isten munkájának egy adott részével kapcsolatosak. Éppen ezért, amikor valaki egy kis időt tölt azzal, hogy felügyel vagy megfigyel téged, illetve megpróbál mélyen megérteni, megpróbál nyíltan beszélgetni veled és megtudni, hogy milyen állapotban voltál ez idő alatt, és néha még akkor is, amikor a hozzáállásuk egy kicsit keményebb, és amikor egy kissé megmetszenek, megfegyelmeznek és megdorgálnak téged, ez azért van, mert lelkiismeretesen és felelősen állnak Isten házának munkájához. Nem kellene, hogy bármilyen negatív gondolataid vagy érzelmeid legyenek ezzel kapcsolatban. Mit jelent, ha el tudod fogadni, hogy mások felügyelnek, megfigyelnek és megpróbálnak megérteni? Azt, hogy a szívedben elfogadod Isten átvizsgálását. Ha nem fogadod el, hogy az emberek felügyelnek, megfigyelnek és megpróbálnak megérteni téged – ha ellenszegülsz mindezeknek – képes vagy elfogadni Isten átvizsgálását? Isten átvizsgálása részletesebb, mélyrehatóbb és pontosabb, mint amikor emberek próbálnak megérteni téged; Isten követelményei konkrétabbak, szigorúbbak és mélyrehatóbbak ennél. Ha nem tudod elfogadni, hogy Isten választott népe felügyeljen, akkor állításaid, hogy el tudod fogadni Isten átvizsgálását, vajon nem üres szavak? Ahhoz, hogy képes legyél elfogadni Isten átvizsgálását és ellenőrzését, először is képesnek kell lenned elfogadni, hogy Isten háza, a vezetők és a dolgozók vagy a testvérek felügyeljenek. Egyesek ezt mondják: „Nekem emberi jogaim vannak, szabadságom van, és a magam módján dolgozom. Hát nem fojtogató úgy élni, hogy mindig felügyelik és ellenőrzik az embert, akármit csinál? Hol vannak az emberi jogaim? Hol a szabadságom?” Helyes ez a kijelentés? Vajon igazságnak tekinthetők az emberi jogok és a szabadság? Nem tekinthetők igazságnak. Az emberi jogok és a szabadság pusztán az emberi társadalomban számítanak az emberekkel való bánásmód viszonylag civilizált és haladó módjának, Isten házában azonban Isten szava és az igazság áll mindenek felett – ezek nem említhetők egy napon az „emberi jogokkal” és a „szabadsággal”. Éppen ezért bármi történik is Isten házában, az nem a nem hívő világ magasröptű elméletein vagy tudásán alapul, hanem Isten szaván és az igazságon. Így hát, amikor azt mondják némelyek, hogy emberi jogokat és szabadságot akarnak, az összhangban van az alapelvekkel? (Nincsen.) Igen világos, hogy nincs összhangban a kötelességvégzés alapelvével. Te Isten házában vagy, egy teremtett lény kötelességét végzed, nem pedig a társadalomban dolgozol, hogy pénzt keress. Így nincs szükség arra, hogy bárki is kiálljon érted, hogy megvédje az emberi jogaidat; szükségtelenek az efféle dolgok. Vajon van tisztánlátása a legtöbb embernek az emberi jogokat és szabadságot illetően? Ezek az emberi gondolatok és nézőpontok körébe tartoznak, és nem említhetők egy napon az igazsággal; az efféle elgondolások nem állják meg a helyüket Isten házában. Ha egy vezető felügyeli a munkádat, az jó dolog. Miért? Azért, mert az azt jelenti, hogy felelősséget vállal a gyülekezet munkájáért; ez a kötelessége, a felelőssége. Ha valaki képes eleget tenni ennek a felelősségnek, az azt bizonyítja, hogy kompetens vezető, hogy jó vezető. Ha teljes szabadságot és emberi jogokat kapnál, és azt tehetnéd, amit csak akarsz, követhetnéd a vágyaidat, és teljes szabadságot és demokráciát élveznél, a vezető pedig – bármit tettél és bárhogy tetted is – nem törődne vele, nem felügyelné, soha nem kérdezne ki téged, nem ellenőrizné a munkádat, nem szólalna fel, ha problémát talál, és csak hízelegne neked, vagy tárgyalna veled, akkor az vajon jó vezető lenne? Nyilvánvalóan nem. Az ilyen vezető árt neked. Eltűri a gonosz cselekedeteidet, megengedi, hogy szembemenj az alapelvekkel és úgy tégy, ahogy akarsz – a tüzes verem felé terelget téged. Ez nem egy felelős és megfelelő színvonalú vezető. Ha azonban egy vezető képes rendszeresen felügyelni téged, felismerni a problémákat a munkádban és haladéktalanul emlékeztetni vagy megdorgálni és leleplezni téged, valamint kellő időben kiigazítani és segíteni neked a kötelességed végzése terén felmerülő helytelen törekvéseiddel és elhajlásaiddal kapcsolatban, majd a felügyelete, dorgálása, ellátása és segítsége mellett megváltozik a kötelességedhez való rossz hozzáállásod, képes vagy elvetni egyes abszurd nézeteidet, fokozatosan megszűnnek a hevességből fakadó saját gondolataid és dolgaid, és képes vagy nyugodtan elfogadni a helyes és az igazságalapelvekkel összhangban lévő kijelentéseket és nézeteket, az nem előnyös vajon a számodra? Bizony óriási előnyei vannak!

Isten háza felügyeletet, megfigyelést és megértést alkalmazva bánik a vezetőivel és a dolgozóival. Mi az alapja az emberekkel történő ilyen bánásmódnak? Miért kell így bánni az emberekkel? Nem olyan módszer és megközelítés ez, amely az ember kötelessége iránti hűség, komolyság és felelősségteljesség alapelvéből következik? (De igen.) Ha egy vezető soha nem felügyeli, figyeli meg vagy érti meg mélyen azokat az embereket, akikért a kötelességvégzése keretében felel, az vajon a kötelességéhez hűséges vezetőnek tekinthető? Nyilvánvalóan nem. A te munkádat ellenőrizték valaha a vezetőid, dolgozóid és felügyelőid? Érdeklődtek valaha a munkád előrehaladása felől? Megoldottak a munkád során felmerülő problémákat? Helyreigazítottak bármiféle nyilvánvaló hibát vagy elhajlást a munkádban? Felajánlottak segítséget, ellátást, támogatást vagy metszést az emberi mivoltod különböző megnyilvánulásait és feltárulásait, valamint az életbe való belépésre történő törekvésedet illetően? Ha egy vezető nemcsak hogy soha nem szolgál útmutatással a hétköznapi kötelességeket végzők számára, hanem közlést, segítséget és támogatást sem nyújt soha a jelentős munkával foglalkozóknak – a felügyelésről, megfigyelésről vagy mély megértésről nem is beszélve –, akkor ezen megnyilvánulások és cselekedetek hiányában tekinthető vajon olyan vezetőnek az illető, aki konkrét munkát végez? Vajon megfelelő színvonalú vezető az ilyen? (Nem.) Némelyek ezt mondják: „A mi vezetőnk mindössze hetente kétszer tart nekünk összejövetelt, beszélget egy kicsit Isten szavairól, aztán olvas néhány közlést a Fennvalótól, és néha a személyes, tapasztalati megértéséről is beszélget, de még soha nem ajánlott fel semmilyen tanácsot, ellátást vagy segítséget sem a különféle állapotainkkal, sem azokkal a nehézségekkel kapcsolatban, amelyekkel a kötelességeink végzése vagy az életbe való belépés során találkozunk.” Mit gondolsz erről a vezetőről? (Azt, hogy nem megfelelő színvonalú, hogy hamis vezető.) Ha egy vezető nem törődik a saját munkájával, sem az alatta levő emberek különféle állapotaival, és nem tesz eleget a kötelességeinek, akkor vezetőként nem megfelelő színvonalú. Nem felügyel, nem figyel meg és nem ért meg senkit. Minden alkalommal így zajlik a vele folytatott beszélgetés: „Hogy van most ez és ez az illető?” „Épp most figyelem meg őt.” „Mióta figyeled? Jól ismered őt?” „Úgy egy-két éve figyelem. Még mindig nem ismerem őt igazán.” „És mi van amazzal az emberrel?” „Még mindig nem látok túl világosan vele kapcsolatban, de képes nehézséget elviselni a kötelességvégzése során, elszánt és hajlandó feláldozni magát Istenért.” „Ez mind felületes dolog. Mi van az igazságra való törekvésével?” „Arról is meg kellene tudnom valamit? Nos, akkor majd utánanézek.” Nem tudni, hogy meddig kell még várnod az eredményekre, miután azt mondja, hogy majd utánanéz; ez bizonytalan. Az ilyen hamis vezető nem megbízható a munkájában.

A ti gyülekezetvezetőitek és felügyelőitek felelősségteljesen állnak hozzá a munkátokhoz? Igazán felfogják és megértik a munkával kapcsolatos állapotaitokat? Megfelelően foglalkoztak a munkának ezzel az aspektusával? (Nem.) Egyikük sem foglalkozott megfelelően ezzel az aspektussal; egyikük sem jutott el odáig, hogy hűséges lenne a kötelességéhez, és komolyan és felelősségteljesen állna a munkához. Akkor hát, vajon könnyű ezt elérni? Vagy nehéz elérni? Ez nem nehéz. Ha csakugyan van egy bizonyos mértékű képességed, ha igazán fel tudod fogni a feladatkörödbe tartozó szakmai készségeket, és ha nem vagy kívülálló a szakmád terén, akkor egyetlen mondást kell csak betartanod, és máris hűséges tudsz lenni a kötelességedhez. Hogy melyik ez a mondás? Az, hogy: „Tedd bele a szívedet!” Ha beleteszed a szívedet a dolgokba és beleteszed az emberekbe is, akkor hűséges és felelősségteljes tudsz majd lenni a kötelességed terén. Vajon könnyű gyakorolni ezt a mondást? Hogyan kell ezt gyakorlatba ültetni? Nem azt jelenti, hogy a fülét használva hall, és nem is azt, hogy az értelmét használva gondolkodik az ember – azt jelenti, hogy a szívét használja. Ha valaki igazán tudja használni a szívét, akkor, ha látja a szemével, amint egy másik ember tesz valamit, egy bizonyos módon cselekszik, vagy valahogyan reagál valamire, vagy ha hallja a fülével mások véleményeit vagy érveit, akkor, ha a szívét használva fontolja meg és gondolja át ezeket a dolgokat, néhány elgondolás, nézet és viszonyulás fog felmerülni az elméjében. Ezen elgondolások, nézetek és viszonyulások mély, konkrét és helyes megértésre juttatják el őt az adott személyt vagy dolgot illetően, és ezzel egyidejűleg megfelelő és helyes ítéletekhez és alapelvekhez is vezetnek. Csak az jelenti azt, hogy egy illető hűséges a kötelességéhez, ha megvannak nála a szív használatának ezek a megnyilvánulásai. Ám ha nem teszed bele a szívedet a dolgokba, ha nincs meg ehhez a szíved, akkor bármit látsz is, nem reagál rá a szemed, és bármit hallasz is, nem reagál rá a füled. Sosem figyeli meg a szemed az embereket, az eseményeket és a dolgokat; nem figyeli meg az információkat, amelyekkel találkozol. Nem fogod felismerni a szívedben a különféle hangokat és érveket, amelyeket hallasz, nem leszel képes felismerni az általad hallott információkat. Hasonló ez ahhoz, mint amikor vak valaki, hiába van nyitva a szeme. Amikor valakinek vak a szíve, akkor vak a szeme is. Mi vezet hát el a dolgok szemmel történő megfigyelésétől és a füllel történő információszerzéstől az elképzelések, nézetek és viszonyulások kialakulásához? Az egész azon múlik, hogy beleteszed-e a szíved a dolgokba, és hogy keresed-e az igazságot. Ha beleteszed a szíved a dolgokba, akkor valahányszor információhoz jutsz – akár látás, akár hallás útján –, képes leszel nézeteket kialakítani és mély megértést nyerni az adott személyről vagy dologról. Ám ha nem teszed bele a szíved a dolgokba, akkor bármennyi információhoz juss is, az nem lesz hasznos; ha nem teszed bele a szíved az adott dolog felismerésébe vagy átlátásába, akkor semmit sem fogsz nyerni, akkor értéktelenné és haszontalanná leszel. Kire utal a „haszontalan” jelző? Olyasvalakire utal, aki nem teszi bele a szívét a kötelessége végzésébe – van szeme és füle, de semmi hasznuk. Akinek nincs szíve, az nem lesz hűséges a kötelességéhez, és a munkája irányában sem fog komoly és felelősségteljes hozzáállást elérni.

Isten háza minden szinten felügyeletet gyakorol a vezetők és a dolgozók felett, miközben megfigyeli és mélyen megérti őket, éspedig a gyülekezeti munka fejlesztésének céljával, valamint azért, hogy a lehető leggyorsabban ráterelje Isten választott népét az Istenben való hit helyes útjára. Éppen ezért alapvető fontosságú a vezetők és a dolgozók felügyelete és megfigyelése, és azt muszáj így gyakorolni. Ha az Isten választott népe által gyakorolt felügyelet során kiderül, hogy egyes vezetők és dolgozók nem végeznek valóságos munkát, majd haladéktalanul foglalkoznak velük és kezelik őket, akkor ez javára válik a gyülekezeti munka előrehaladásának. Isten választott népének felelőssége a vezetők és a dolgozók felügyelete, és ennek teljesítése maximálisan összhangban van Isten szándékaival. Mivel a vezetőknek és a dolgozóknak romlott beállítottságaik vannak, ha nem felügyelnék őket, az nem csupán rájuk nézve lenne hátrányos, hanem a gyülekezeti munkára is közvetlen hatással lenne. Milyen körülmények között nincs szükségük többé a vezetőknek és a dolgozóknak Isten választott népe felügyeletére? Akkor, ha a vezetők és a dolgozók teljes mértékben értik az igazságot, bemennek az igazságvalóságba, valamint elvszerűen cselekszenek, s ily módon Istentől tökéletesített és használt emberekké válnak. Ilyen esetekben szükségtelenné válik az Isten választott népe által végzett felügyelet, és Isten háza a továbbiakban nem fogja hangsúlyozni ezt a dolgot. Garantálható-e azonban, hogy az, akit már tökéletesített Isten, teljességgel mentes a hibáktól és az elhajlásoktól? Nem feltétlenül. Ennélfogva tehát még mindig szükség van arra, hogy Isten vizsgálatot folytasson, ahogyan arra is, hogy az igazságot értők felügyeletet gyakoroljanak; ez a gyakorlat teljeséggel megegyezik Isten szándékaival. Mivel minden embernek romlott beállítottságai vannak, csakis felügyeleten keresztül késztethetők arra a vezetők és a dolgozók, hogy vállaljanak felelősséget a munkájukért és legyenek hűségesek a kötelességeikhez. Felügyelet nélkül a vezetők és a dolgozók többsége szándékosan gondatlanul cselekedne és felületes magatartást tanúsítana – ez egy objektív tény. Ha vezető vagy dolgozó vagy, és a téged körülvevő testvérek gyakran felügyelnek és megfigyelnek téged, igyekezve megérteni, hogy olyasvalaki vagy-e, aki törekszik az igazságra, akkor ez jó dolog a számodra. Ha problémát fedeznek fel nálad, te pedig képes vagy azt mielőbb megoldani, az az igazságra való törekvésed és az életbe való belépésed javára válik. Ha azt veszik észre, hogy gonoszságot követsz el, hogy titokban számtalan gonosz magatartásformát tanúsítasz, és hogy határozottan nem vagy az igazságra törekvő ember, akkor le fognak leplezni és el fognak bocsátani a pozíciódból, ezzel eltávolítanak valakit, aki csapás Isten választottaira nézve, te pedig elkerülheted, hogy súlyosabb büntetésben részesülj: az ilyen felügyelet mindenki számára előnyös. A vezetőknek és a dolgozóknak ezért helyesen kell reagálniuk arra, amikor Isten választottai felügyelik őket. Ha olyasvalaki vagy, aki féli Istent és kerüli a rosszat, akkor érezni fogod, hogy szükséged van arra, hogy Isten választottai felügyeljenek téged, sőt mi több, hogy a segítségükre is szükséged van. Ha gonosz ember vagy, és rossz a lelkiismereted, akkor félni fogsz attól, hogy felügyeljenek, és megpróbálod majd elkerülni; ez óhatatlan. Éppen ezért nincs kétség afelől, hogy mindenkinek, aki csak ellene áll annak és idegenkedik attól, hogy Isten választottai felügyeljék őt, van valami rejtegetni valója, és határozottan nem becsületes ember; senki sem fél jobban a felügyelettől, mint a csalárd emberek. Milyen hozzáállást kell tehát magukévá tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak az Isten választottai által folytatott felügyelettel kapcsolatban? Negativitást, óvatosságot, ellenállást és neheztelést, vagy engedelmességet Isten vezénylései és intézkedései iránt, esetleg alázatos elfogadást? (Alázatos elfogadást.) Mire utal az, hogy „alázatos elfogadás”? Azt jelenti, amikor az ember mindent elfogad Istentől, keresi az igazságot, magáévá teszi a helyes hozzáállást, és nem heves. Ha valaki valóban észrevesz nálad egy problémát és rámutat arra, segítve neked ezzel a felismerésében és megértésében, támogatva téged e probléma megoldásában, akkor az az illető felelősségteljesen viszonyul hozzád, és Isten házának munkája, valamint Isten választottainak az életbe való belépése irányában is felelősségteljes; így helyes cselekedni, és ez tökéletesen természetes és indokolt. Ha vannak olyanok, akik a Sátántól és rossz szándékból eredőnek tartják a gyülekezet által folytatott felügyeletet, akkor azok ördögök és Sátánok. Ilyen ördögi természettel biztosan nem fogják elfogadni Isten vizsgálatát. Ha valaki igazán szereti az igazságot, akkor annak helyes megértése lesz az Isten választottai által végzett felügyelettel kapcsolatban, képes lesz úgy tekinteni rá, mint ami szeretetből történik, mint ami Istentől való, és képes lesz elfogadni azt Istentől. Egész biztosan nem lesz heves, és nem cselekszik hirtelen felindulásból, ellenállás, óvatosság vagy gyanakvás pedig még kevésbé fog megjelenni a szívében. Ez a leghelyesebb hozzáállás, amellyel az Isten választottai által végzett felügyelet megközelíthető: Fogadj el Istentől minden számodra hasznos szót, cselekedetet, felügyeletet, megfigyelést vagy helyreigazítást – még a metszést is –; ne légy heves! A hevesség a gonosztól, a Sátántól ered, nem pedig Istentől, és nem így kell hozzáállniuk az embereknek az igazsághoz.

Ennyit kellett még hozzáfűznünk és átbeszélnünk a vezetők és a dolgozók hetedik feladatával kapcsolatban. Azt jelenti hát ez, hogy teljes mértékben át lett beszélve a feladatok témája, és semmi konkrét tartalom nincsen, amit hozzá lehetne fűzni? Nem, minden feladat sokkal több konkrét és részletes tartalmat foglal még magában. Én az átfogó alapelvekről beszéltem; a többi, vagyis, hogy miként kell megvalósítani a konkrét részleteket, illetve hogyan kell gyakorolni és alkalmazni ezeket az alapelveket, attól függ, hogy ti magatok miként vonódtok be tapasztaláson keresztül. Ha még mindig nem tudjátok átlátni ezeket az alapelveket, vagy nem tudjátok, hogyan alkalmazzátok őket, akkor keressetek és beszélgessetek együtt. Ha a közös beszélgetés még mindig nem vezet eredményre, akkor kérdezősködjetek a nálatok feljebbvalóknál. Röviden: legyen bár szó bármilyen típusú emberrel való foglalkozásról, vagy annak eldöntéséről, hogy ki legyen előléptetve és használva, mindennek meg kell felelnie az alapelveknek. Bizonyos tehetséges egyének előzetesen előléptethetők és használhatók a gyülekezeti munka szükségletei szerint olyan helyzetekben, amelyeket senki sem tud teljesen átlátni vagy megérteni – a lényeg az, hogy ne szenvedjen késedelmet a munka, sem az emberek művelése. Némelyek ezt kérdezik: „Mi van, ha ezek az emberek felforgatják a gyülekezeti munkát, miután használták őket? Ki lesz a felelős?” Amikor használsz valakit, az olyan vajon, mintha lakatlan szigetre helyeznéd az illetőt, ahol senki sehogyan sem tud kapcsolatba lépni vele? Hát nem úgy van valójában, hogy sokan mások is ott vannak körülöttük konkrét feladatokat végezve? Vannak módok mindezen dolgoknak a megoldására; éspedig a felügyelésükön, a megfigyelésükön és a megértésükön, ha pedig a körülmények engedik, akkor a közeli kapcsolaton keresztül. Mit foglal magába pontosan a közeli kapcsolat? A velük való közös munkálkodást foglalja magába; a munka folyamata egyben a megértésük folyamata. Avagy nem fogod talán fokozatosan megérteni az illetőt az ilyesfajta kapcsolaton keresztül? Ha van lehetőséged kapcsolat teremtésére, de nem élsz vele, hanem mindössze felhívod telefonon az adott személyt, hogy feltégy neki néhány kérdést, és aztán annyiban hagyod a dolgot, akkor lehetetlen lesz megértened őt. Akikkel tudsz, azokkal kapcsolatba kell kerülnöd a problémák megoldása végett. Éppen ezért a vezetők és a dolgozók nem lehetnek lusták a munkájukban. Ha tehát meg akarsz figyelni és meg akarsz érteni valakit, azt hogyan teheted meg? (Úgy, hogy kapcsolatot teremtek vele.) Ugye? A lényeg, hogy tedd bele a szíved! Az információ, amelyet az elmétekben őriztek, ahhoz hasonlítható, mint amikor egy majom kukoricát szed – leszed egy csövet, majd elejti, ahogy a másik után nyúl, így végül egyetlen cső marad csak nála, vagyis hiábavaló lesz minden erőfeszítése. Miután meghallgattatok egy prédikációt, a végén nem emlékeztek arra, hogy miről is szólt korábban a beszélgetés; mi ennek az oka? (Nem tesszük bele a szívünket.) Általában nem koncentráltok az igazság gyakorlására, így a szívetek sem koncentrál ezekre a dolgokra. Semmiféle belépésetek nincs azzal kapcsolatban, hogy miként kell megérteni az igazságot és belépni a valóságba, hogyan kell megismernetek magatokat, és hogyan kell átlátni a különféle emberek, események és dolgok lényegét az igazsággal; így aztán semmi alapjuk nincs a szívetekben ezeknek a dolgoknak. Ami az igazságvalóságba való belépést magukban foglaló dolgokat illeti, mindig zavarodottságot éreztek. Még mindig minden héten eljártok összejövetelekre, hogy prédikációkat hallgassatok. Ha nem hallgattok prédikációkat, nem halványul és tűnik el vajon apránként a szívetekben az a kicsiny Istenbe vetett hit? Ez egy veszélyes jel! Bele tudjátok tenni a szíveteket vagy nem? Minden részletet elmondtam nektek; ha megvan hozzá a szívetek, akkor képesek lesztek így tenni. Ha nincs meg hozzá a szívetek, akkor bárhogy beszélek is, nem fogjátok megérteni. Ez minden, amiről e témával kapcsolatban beszélgetünk.