Isten megteremtett minden dolgot, és határokat szabott nekik; ezek között táplált mindenféle élőlényt. Mindeközben a túlélés különböző eszközeit is elkészítette az emberiség számára, így láthatod, hogy az emberek nem csak egyféleképpen maradhatnak életben, és nem csak egyféle környezet áll rendelkezésükre a túléléshez. Korábban már beszéltünk arról, hogy Isten különféle típusú étel- és vízforrásokat készített az embereknek, ami létfontosságú ahhoz, hogy az emberiség fizikai léte fennmaradhasson. Az emberiségen belül azonban nem minden ember él gabonafélékből. A földrajzi környezet és a terepviszonyok különbözősége miatt az emberek különböző túlélési eszközökkel rendelkeznek. Ezeket a túlélési eszközöket mind Isten készítette. Tehát nem minden ember foglalkozik elsősorban földműveléssel. Vagyis nem minden ember növénytermesztésből szerzi meg az élelmét. Ez a harmadik rész, amelyről beszélni fogunk: a határok az emberiség különféle életmódjai miatt alakultak ki. Milyen másfajta életmódokat folytatnak tehát az emberek? A különböző táplálékforrások szempontjából milyen más fajta emberek léteznek? Több elsődleges típus létezik.

Az első a vadászó életmód. Mindenki tudja, mi az. Mit esznek azok az emberek, akik vadászatból élnek? (Vadat.) Megeszik a madarakat és az erdő vadjait. A „vad” egy modern szó. A vadászok nem vadként gondolnak rá, hanem élelemként, mindennapi táplálékként. Például elejtenek egy szarvast. Amikor elejtik ezt a szarvast, az olyan, mintha egy földműves a földből tenne szert élelemre. A földműves a talajból szerez élelmet, és amikor meglátja ezt az élelmet, boldog és nyugalmat érez. A család nem lesz éhes, ha van ennivaló termény. A gazda szíve nem aggódik, és elégedettnek érzi magát. A vadász is megnyugvást és elégedettséget érez, amikor ránéz arra, amit elejtett, mert nem kell többé aggódnia az élelem miatt. Van mit enni a következő étkezéskor, és nem kell éhezni. Ő olyasvalaki, aki vadászik a megélhetésért. A vadászatból élők többsége a hegyi erdőkben él. Nem gazdálkodnak. Ott nem könnyű szántóföldet találni, ezért különféle élőlényeken, különféle zsákmányállatokon élnek. Ez az első olyan életmód, amely különbözik a hétköznapi emberekétől.

A második típus a pásztorok életmódja. Azok az emberek, akik megélhetésükért pásztorkodnak, egyben földet is művelnek? (Nem.) Akkor mit csinálnak? Hogyan élnek? (Többnyire szarvasmarhákat és juhokat legeltetnek, hogy megéljenek, télen pedig levágják és megeszik a jószágot. Alapvető táplálékuk a marha- és birkahús, és tejes teát isznak. Bár a pásztorok mind a négy évszakban elfoglaltak, jól táplálkoznak. Rengeteg tejet, tejterméket és húst fogyasztanak.) Azok az emberek, akik megélhetésükért pásztorkodnak, elsősorban marhahúst és birkahúst esznek, juh- és tehéntejet isznak, és szarvasmarha- vagy lóháton terelik állataikat a mezőn, miközben lobog a hajuk a szélben és arcukat süti a nap. Nem szembesülnek a modern élet jelentette stresszel. Egész nap a terjedelmes kék égboltot és a füves síkságot bámulják. A pásztorkodásból élő emberek zöme a legelőkön él, és nemzedékek óta képesek fenntartani nomád életmódjukat. Bár az élet a legelőkön kissé magányos, mégis nagyon boldog élet. Ez nem egy rossz életforma!

A harmadik típus a halászó életmód. Az emberiség egy kis része az óceán mellett vagy kis szigeteken él. Víz veszi őket körül, az óceánra néznek. Ezek az emberek a halásznak a megélhetésükért. Mi az élelemforrása azoknak, akik halásznak a megélhetésükért? Táplálékforrásaik közé tartozik mindenféle hal, a tenger gyümölcsei és egyéb tengeri termékek. Azok az emberek, akik halászatból élnek, nem művelik a földet, hanem minden napjukat halászattal töltik. Alapvető táplálékuk különböző halfélékből és tengeri termékekből áll. Ezeket a dolgokat időnként rizsre, lisztre és napi szükségleti cikkekre cserélik. Ez egy másfajta életmód, amelyet a víz közelében élő emberek folytatnak. Mivel a vízhez közel élnek, élelmük vonatkozásában a vízre hagyatkoznak és halászatból élnek. A halászat nem csak élelemforrást, hanem megélhetést is biztosít számukra.

A földművelésen kívül az emberiség nagyrészt a fent említett három életmódot folytatja. Az emberek túlnyomó többsége azonban földművelésből él, és csak néhány embercsoport van, akik pásztorkodásból, halászatból és vadászatból élnek. És mire van szükségük azoknak, akik földművelésből élnek? Amire szükségük van, az a föld. Nemzedékről nemzedékre úgy élnek, hogy elültetik a növényeket a földbe, és akár zöldséget, akár gyümölcsöt, akár gabonát ültetnek, a földből szerzik be élelmüket és mindennapi szükségleteiket.

Melyek azok az alapvető feltételek, amelyek ezeket a különböző emberi életmódokat alátámasztják? Vajon nem feltétlenül szükséges, hogy alapvető szinten megőrizzük azt a környezetet, amelyben képesek fennmaradni? Vagyis, ha a vadászatból élők elveszítenék a hegyi erdőket, a madarakat és a vadakat, akkor a megélhetésük forrása is megszűnne. Bizonytalanná válna az irány, amerre ennek az etnikumnak és ennek a népcsoportnak haladnia kellene, és akár el is tűnhetnének. És mi a helyzet azokkal, akik pásztorkodnak a megélhetésükért? Ők mire támaszkodnak? Valójában nem a jószágaiktól függenek, hanem attól a környezettől, amelyben a jószágaik képesek túlélni: a legelőktől. Ha nem lennének legelők, hol legeltetnék a pásztorok a jószágaikat? Mit ennének a szarvasmarhák és a juhok? A jószágok nélkül ezeknek a nomád népeknek nem lenne megélhetésük. Megélhetési forrás nélkül hová mennének ezek az emberek? Nagyon nehéz lenne számukra a további életben maradás; nem lenne jövőjük. Ha nem lennének vízforrások, és a folyók s tavak teljesen kiszáradnának, vajon továbbra is léteznének azok a halak, amelyeknek az élete a víztől függ? Nem léteznének. Vajon ezek az emberek, akiknek a megélhetése a víztől és a halaktól függ, továbbra is fennmaradnának? Ha már nem lenne élelmük, ha már nem lenne megélhetési forrásuk, akkor ezek a népek nem lennének képesek a túlélésre. Ez azt jelenti, hogy ha egy adott etnikum valaha is problémába ütközne a megélhetésével vagy az életben maradásával kapcsolatban, akkor nem maradna fenn, eltűnhetne a föld színéről és kihalhatna. És ha azok, akik a megélhetésük érdekében gazdálkodnak, elveszítenék a földjüket, ha nem tudnának mindenféle növényt megművelni és azokból a növényekből élelmet nyerni, akkor annak mi lenne a következménye? Élelem nélkül nem halnának éhen az emberek? Ha az emberek éhen halnának, nem pusztulna ki az emberi faj? Ez tehát Isten célja a különféle környezetek fenntartásával. Istennek egyetlen célja van a különböző környezetek és ökoszisztémák, illetve az azokban élő különböző élőlények fenntartásával, mégpedig az, hogy mindenféle embert tápláljanak, s táplálják a különböző földrajzi környezetekben élő embereket.

Ha minden teremtett dolog elveszítené saját törvényeit, akkor nem léteznének többé; ha a minden dologra vonatkozó törvények elvesznének, akkor az élőlények nem lennének képesek tovább létezni minden dolog közepette. Az emberiség is elveszítené a környezetét, amelytől a túlélése függ. Ha az emberiség mindezt elveszítené, nem lenne képes fennmaradni, ahogyan eddig, amikor is nemzedékről nemzedékre gyarapodott és szaporodott. Az emberek azért maradtak fenn mindmáig, mert Isten ellátta őket minden teremtett dologgal, amelyek táplálják őket, amelyek különböző módokon táplálják az emberiséget. Csak azért maradt fenn az emberiség napjainkig, mert Isten különböző módokon táplálja az emberiséget. A túléléshez kedvező, meghatározott környezetben, ahol a természeti törvények megfelelő rendben vannak, a föld minden különböző fajtájú embere, a különböző rasszok, a számukra előírt területeken belül életben tudnak maradni. Senki sem lépheti túl ezeket a területeket vagy a köztük lévő határokat, mert azokat Isten jelölte ki. Miért ilyen módon jelölt ki Isten határokat? Ez az egész emberiség számára nagyon fontos kérdés – valóban nagyon fontos! Isten minden egyes élőlényfajta számára kijelölt egy tartományt, és minden egyes embertípus számára meghatározta a túlélés eszközeit. A különböző embertípusokat és a különböző rasszokat is elosztotta a földön, és meghatározott számukra egy tartományt. Ez az, amiről a következőkben beszélni fogunk.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)