I

Amikor az emberek még nincsenek megmentve, az életüket gyakran megzavarja a Sátán, sőt, még irányítja is azt. Más szóval, a még meg nem mentett emberek a Sátán foglyai, nincs szabadságuk, a Sátán nem mondott le róluk, nem alkalmasak és nem jogosultak arra, hogy imádják Istent, valamint a Sátán szorosan üldözi és kegyetlenül támadja őket. Az ilyen embereknek nincs említésre méltó boldogságuk, nincs említésre méltó joguk a normális létezéshez, és még kevésbé van említésre méltó méltóságuk. Ha felállsz és harcolsz a Sátánnal, fegyverként használva Istenbe vetett hitedet, Istennek való alávetettségedet és istenfélelmedet, amikkel élet-halál harcot vívsz a Sátánnal, hogy teljesen legyőzd és elérd, hogy sarkon forduljon s gyáva legyen, amikor csak meglát téged, csak akkor fog teljesen felhagyni az ellened irányuló támadásaival és vádaskodásával, te pedig ekkor leszel megmentve és válsz szabaddá.

II

Ha csupán elhatározod, hogy teljesen szakítasz a Sátánnal, de nem vagy felszerelkezve hatékony fegyverekkel a Sátán legyőzéséhez, akkor továbbra is nagy veszélyben vagy. Ahogy telik az idő, amikor már annyira megkínzott téged a Sátán, hogy egy cseppnyi erő sem maradt benned, de még mindig képtelen vagy tanúságot tenni, még mindig nem szabadultál meg teljesen a Sátán vádjaitól és az ellened irányuló támadásaitól, akkor csekély reményed lesz az üdvösségre. A végén, vagyis amikor Isten munkájának befejezését kihirdetik, ha te még mindig a Sátán markában vagy, képtelen vagy kiszabadulni, akkor soha nem lesz esélyed vagy reményed. Ez tehát arra utal, hogy az ilyen emberek teljesen a Sátán fogságában lesznek.

Forrás: Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.