I

Isten az emberiség irányításának,

az emberiség megmentésének ezt az esetét mindennél fontosabbnak tartja.

Ő ezeket a dolgokat nem pusztán az elméjével,

nem pusztán a szavaival,

és semmiképpen nem lazán végzi –

Ő ezeket a dolgokat a Maga szándékaival teszi,

amihez van terve, célja, és vannak normái.

Látható, hogy Isten emberiség megmentésére irányuló munkájának ez az esete

nagy jelentőséggel bír Isten és ember számára egyaránt.

II

Bármilyen nehéz is a munka, bármilyen nagyok is az akadályai,

bármilyen gyengék is az emberek,

vagy bármilyen mélyreható is az emberiség lázadása,

ezek egyike sem nehéz Isten számára.

Isten elfoglalja magát, a szíve vérét áldozza,

és irányítja azt a munkát, amelyet el akar végezni;

továbbá mindent elrendez,

és szuverenitást gyakorol mindazon emberek felett, akiken munkálkodni akar,

és mindazon munka felett, amelyet el akar végezni –

mindez pedig példa nélkül áll.

Ez az első alkalom, hogy Isten ezeket a módszereket használta,

és ilyen nagy árat fizetett azért,

hogy végrehajtsa az emberiség irányításának és megmentésének e nagyszabású tervét.

III

Miközben Isten végzi mindezt a munkát,

apránként, fenntartás nélkül kifejezi és kiadja az emberiség számára

az Ő szíve vérét, azt, amit birtokol és ami Ő,

az Ő bölcsességét és mindenhatóságát, valamint természete minden aspektusát.

Ezeknek a módszereknek a kifejezése és közreadása példa nélkül áll.

Tehát az egész világegyetemben,

az embereken kívül, akiket Isten irányítani akar és meg akar menteni,

soha nem voltak olyan teremtmények, akik ilyen közel álltak volna Istenhez,

akiknek ilyen bensőséges kapcsolata lett volna Vele.

IV

Isten szívében

az emberiség, amelyet irányítani akar és meg akar menteni, a legelőbbrevaló;

ezt az emberiséget mindennél többre becsüli.

Annak ellenére, hogy nagy árat fizetett értük,

és annak ellenére, hogy folyamatosan megbántják és lázadoznak Ellene,

nincs Benne panasz és megbánás.

Továbbra sem hagyja el őket, nem mond le róluk,

hanem szünet nélkül végzi tovább az Ő munkáját.

Ez azért van így, mert tudja, hogy előbb-utóbb eljön a nap,

amikor az emberek feleszmélnek az Ő szavainak hívására,

szavai megindítják őket,

felismerik, hogy Ő a Teremtő, és akkor visszatérnek az Ő oldalára...

Forrás: Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.