Isten kizárólag azért ölt testet, hogy vezesse a kort és új munkát indítson el. Szükséges, hogy megértsétek ezt a pontot. Ez nagyban különbözik az ember feladatától, és a kettőt nem lehet egy lapon említeni. Az embert hosszú időn keresztül kell művelni és tökéletesíteni, mielőtt munkavégzésre lehet használni, és az a fajta emberi mivolt, amelyre szükség van, különösen magas rendű. Az embernek nemcsak a normális emberi mivolt érzetét kell tudnia fenntartani, hanem még jobban meg kell értenie számos olyan elvet és szabályt, amelyek a másokkal szembeni viselkedését szabályozzák, sőt, el kell köteleznie magát arra, hogy még többet tanuljon az ember bölcsességéről és etikai ismereteiről. Ezzel kell az embernek felszerelkeznie. Ez azonban a testet öltött Isten esetében nem így van, mert az Ő munkája nem az embert képviseli, és nem is az ember munkája; inkább az Ő lényének közvetlen kifejeződése, és annak a munkának a közvetlen megvalósítása, amelyet Neki kell elvégeznie. (Természetesen a munkáját a megfelelő időben végzi, nem esetlegesen vagy véletlenszerűen, és az akkor veszi kezdetét, amikor eljön az ideje, hogy szolgálatát teljesítse.) Nem vesz részt az ember életében vagy az ember munkájában, vagyis az Ő emberi mivolta nincs felszerelkezve ezek közül egyikkel sem (bár ez nincs hatással a munkájára). Ő csak akkor teljesíti szolgálatát, amikor eljön az ideje, hogy megtegye; függetlenül attól, hogy milyen állapotban van, egyszerűen csak halad előre azzal a munkával, amit el kell végeznie. Bármit is tud Róla az ember, és bármi is az ember véleménye Róla, az Ő munkájára ez egyáltalán nincs hatással. Amikor például Jézus végezte a munkáját, senki sem tudta pontosan, hogy ki Ő, de Ő egyszerűen csak vitte előre a munkáját. Mindezek nem akadályozták Őt abban, hogy elvégezze a munkát, amit végeznie kellett. Ezért először nem vallotta meg vagy nem hirdette saját kilétét, csupán arra ösztönözte az embereket, hogy kövessék Őt. Természetesen ez nemcsak Isten alázatossága volt, hanem annak módja is, ahogyan Isten a testben munkálkodott. Csak így tudott munkálkodni, mert az embernek nem állt módjában szabad szemmel felismerni Őt. És még ha az ember fel is ismerte volna Őt, nem tudta volna segíteni a munkáját. Továbbá nem azért öltött testet, hogy az emberrel megismertesse a testét, hanem azért, hogy munkát végezzen és teljesítse szolgálatát. Ennek okán nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy kilétét a nyilvánosság elé tárja. Amikor elvégezte mindazt a munkát, amit el kellett végeznie, akkor természetesen vált világossá az ember számára az Ő teljes kiléte és státusza. A testet öltött Isten hallgat, és soha nem tesz semmilyen kijelentést. Nem törődik sem az emberrel, sem azzal, hogy az ember hogyan boldogul az Ő követésében, hanem egyszerűen csak halad előre szolgálata teljesítésében és a munka elvégzésében, amelyet meg kell tennie. Senki sem állhat az Ő munkájának útjába. Amikor eljön az idő, hogy befejezze a munkáját, az minden bizonnyal be fog fejeződni, véget fog érni, és senki sem képes ezt másként megszabni. Csak akkor fogja az ember megérteni az Ő munkáját – bár még mindig nem teljesen világosan –, miután annak befejeztével távozik az embertől. És hosszú időbe telik, amíg az ember teljesen megérti a szándékot, amellyel először elvégezte a munkáját. Más szóval, a megtestesült Isten korának munkája két részre oszlik. Az egyik rész abból a munkából áll, amelyet Magának Istennek a hús-vér teste végez, és azokból a szavakból, amelyeket Magának Istennek a hús-vér teste mond. Miután az Ő testének szolgálata maradéktalanul beteljesedett, a munka másik része azokra marad, akiket a Szentlélek használ. Ez az az idő, amikor az embernek kell betöltenie feladatát, mert Isten már megnyitotta az utat, és azt az embernek magának kell bejárnia. Ez azt jelenti, hogy a testet öltött Isten elvégzi a munka egy részét, majd ez a munka átszáll a Szentlélekre és a Szentlélek által használt emberekre. Ezért az embernek tudnia kellene, hogy a testet öltött Isten által elsődlegesen végzett munka ebben a szakaszban mit foglal magában, és pontosan meg kell értenie, hogy mi a jelentősége Isten megtestesülésének, és mi az a munka, amelyet el kell végeznie, továbbá nem szabad az emberrel szemben támasztott igényeknek megfelelő követeléseket támasztania Istennel szemben. Ebben rejlik az ember hibája, elképzelése, sőt, engedetlensége.

[Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (3)]