Krisztus munkája és kifejeződése határozza meg az Ő lényegét. Ő képes igaz szívvel elvégezni azt, amit rábíztak. Képes igaz szívvel imádni Istent a mennyben, és igaz szívvel keresni az Atya Isten akaratát. Mindezt az Ő lényege határozza meg. És ugyanígy az Ő természetes kinyilatkoztatását is az Ő lényege határozza meg; azért nevezem ezt az Ő „természetes kinyilatkoztatásának”, mert az Ő kifejeződése nem utánzás, nem ember általi tanítás és nem ember általi sokéves művelés eredménye. Nem megtanulta, vagy felékesítette magát vele, hanem benne rejlik. Az ember tagadhatja az Ő munkáját, kifejeződését, emberi mivoltát és normális emberi mivoltának teljes létét, de senki sem tagadhatja, hogy igaz szívvel imádja a mennybéli Istent; senki sem tagadhatja, hogy azért jött, hogy beteljesítse a mennyei Atya akaratát, és senki sem tagadhatja azt az őszinteséget, amellyel az Atya Istent keresi. Bár az Ő képmása nem tetszetős az érzékeknek, az Ő beszédének nincs rendkívüli atmoszférája, és az Ő munkája nem olyan eget-földet rengető, mint ahogy az ember elképzeli, Ő valóban Krisztus, aki igaz szívvel teljesíti a mennyei Atya akaratát, teljesen aláveti magát a mennyei Atyának, és mindhalálig engedelmes. Ez azért van így, mert az Ő lényege Krisztus lényege. Ezt az igazságot az ember nehezen hiszi el, de ez tény. Amikor Krisztus szolgálata teljesen elvégeztetik, az ember képes lesz látni a munkájából, hogy az Ő természete és lénye a mennybéli Isten természetét és lényét képviseli. Akkor majd teljes munkájának az összegzése megerősíti, hogy Ő valóban az a test, amelyet az Ige magára ölt, és az nem olyan, mint egy test és vér emberé. Krisztus földi munkájának minden egyes lépése reprezentatív jelentőséggel bír, de az ember, aki megtapasztalja az egyes lépések tényleges munkáját, képtelen felfogni az Ő munkájának jelentőségét. Különösen így van ez az Isten második megtestesülése során végzett munkájának számos lépésével. A legtöbbeknek, akik csak hallották vagy látták Krisztus szavait, de soha nem látták Őt, nincs elképzelésük az Ő munkájáról; azok, akik látták Krisztust, hallották szavait és megtapasztalták munkáját, nehezen tudják elfogadni azt. Vajon nem azért van ez, mert Krisztus megjelenése és normális emberi mivolta nem az ember ízlése szerint való? Azoknak, akik elfogadják az Ő munkáját, miután Krisztus eltávozott, nem lesznek ilyen nehézségeik, mert ők csupán elfogadják az Ő munkáját, és nem kerülnek kapcsolatba Krisztus normális emberi mivoltával. Az ember képtelen elvetni az Istenről alkotott elképzeléseit, ehelyett tüzetesen górcső alá veszi Őt; ez amiatt van, hogy az ember csak a megjelenésére összpontosít, és képtelen felismerni az Ő lényegét a munkája és a szavai alapján. Ha az ember szemet huny Krisztus megjelenése felett, vagy kerüli Krisztus emberi mivoltának megvitatását, és csak az isteni mivoltáról beszél, akinek munkája és szavai senki számára sem elérhetők, akkor az ember elképzelései a felére csökkennek, akár oly mértékig, hogy minden ember nehézsége megoldódik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus lényege a Mennyei Atya akaratának való alávetettség)