I

Ma azért nyertek oltalmat, mert fenyítésben, ítéletben és átokban részesültök. Azért vagytok megóva, mert sokat szenvedtetek. Ha nem így lenne, már régen romlásba zuhantatok volna. Ez nem szándékosan nehezíti meg a dolgotokat – az ember természetét nehéz megváltoztatni, és így kell lennie ahhoz, hogy a beállítottságai megváltozzanak. Ma még csak olyan lelkiismerettel és józan ésszel sem rendelkeztek, mint Pál, sem pedig az ő öntudatával. Mindig fenyíteni kell titeket és ítélkezni felettetek ahhoz, hogy felébredjen a lelketek. A fenyítés és az ítélet a legjobb az életetek számára. És amikor szükséges, a tények fenyítésének is el kell érnie benneteket; csak akkor fogtok teljesen engedni.

II

A ti természetetek olyan, hogy fenyítés és átok nélkül nem lennétek hajlandók fejet hajtani, nem lennétek hajlandók engedni. Anélkül, hogy a tények a szemetek előtt lennének, nem lenne semmiféle hatás. Jellemben túl alantasak és értéktelenek vagytok! Fenyítés és ítélet nélkül nehéz lenne meghódítani titeket, és nehéz lenne legyőzni igazságtalanságotokat és engedetlenségeteket. Régi természetetek oly mélyen gyökerezik. Ha a trónra kerülnétek, fogalmatok sem lenne a világegyetemben elfoglalt helyetekről, még kevésbé arról, hogy hová tartotok. Még azt sem tudjátok, honnan jöttetek, hogyan is ismerhetnétek meg a Teremtőt?

III

Az idejében érkező mai fenyítés és átkok nélkül már régen elérkezett volna a végső napotok. A sorsotokról nem is beszélve – nem lenne az még inkább közvetlen veszélyben? E nélkül az időszerű fenyítés és ítélet nélkül ki tudja, mennyire arrogánsak lennétek, vagy mennyire romlottá válnátok. Ez a fenyítés és ítélet hozott el titeket a mai napig, és ezek őrizték meg a létezéseteket. Egyáltalán nem vagytok képesek kontrollálni magatokat és elgondolkodni önmagatokon. Nem kellene-e jobban elfogadnotok a mai ítéletet és fenyítést? Milyen más választási lehetőségetek van?

Forrás: Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (6.)