Páran majd azt kérdezik: „Mi a különbség a megtestesült Isten által végzett munka és a múltbeli próféták és apostolok munkája között? Dávidot is az Úrnak nevezték, és Jézust is; bár az általuk végzett munka eltérő volt, mégis ugyanúgy nevezték őket. Mondd, miért nem volt azonos az identitásuk? János egy látomásnak volt a tanúja, amely szintén a Szentlélektől jött, és ő képes volt kimondani azokat a szavakat, amelyeket a Szentlélek akart kimondani; miért volt János identitása más, mint Jézusé?” A Jézus által kimondott szavak teljes mértékben képesek voltak képviselni Istent, és teljes mértékben képviselték Isten munkáját. Amit János látott, az egy látomás volt, és ő nem volt képes Isten munkáját teljes egészében képviselni. Miért van az, hogy János, Péter és Pál sok szót mondott, ahogy Jézus is, mégsem rendelkeztek ugyanazzal az identitással, mint Jézus? Ez főleg azért van, mert a munka, amit végeztek, más volt. Jézus Isten Lelkét képviselte, és Isten Lelke közvetlenül munkálkodott. Ő elvégezte az új kor munkáját, azt a munkát, amelyet korábban senki sem végzett el. Új utat nyitott, képviselte Jahvét, és képviselte Magát Istent, míg Péter, Pál és Dávid, függetlenül attól, hogy minek nevezték őket, csak egy teremtett lény identitását képviselték, és Jézus vagy Jahve küldte őket. Tehát bármennyi munkát is végeztek, bármilyen nagyszerű csodákat is tettek, akkor is csak teremtett lények voltak, és képtelenek voltak Isten Lelkét képviselni. Isten nevében munkálkodtak, vagy azután munkálkodtak, hogy Isten odaküldte őket; továbbá a Jézus vagy Jahve által megkezdett korokban munkálkodtak, és nem végeztek más munkát. Végül is, ők csupán teremtett lények voltak. Az Ószövetségben számos próféta mondott jövendöléseket, vagy írt próféciákat tartalmazó könyveket. Senki sem mondta, hogy bármelyikük Isten, de amint Jézus elkezdett munkálkodni, Isten Lelke bizonyságot tett arról, hogy Ő Isten. Miért van ez így? Ezen a ponton már tudnod kellene! Korábban az apostolok és a próféták különféle leveleket írtak, és sok mindent megjövendöltek. Később az emberek kiválasztottak közülük párat, hogy a Bibliába kerüljenek, néhány pedig elveszett. Mivel vannak emberek, akik azt mondják, hogy minden, amit mondtak, a Szentlélektől származik, miért tartják némelyiket jónak, némelyiket pedig rossznak? És egyeseket miért választottak ki, másokat pedig nem? Ha valóban a Szentlélek által mondott szavak lennének, akkor vajon szükséges lenne, hogy az emberek válogassanak közülük? Miért különböznek a Jézus szavairól és az általa végzett munkáról szóló beszámolók mind a négy evangéliumban? Vajon nem azok hibája ez, akik feljegyezték őket? Néhányan majd megkérdezik: „Mivel a Pál és az Újszövetség más szerzői által írt levelek, illetve az elvégzett munkájuk részben az ember akaratából fakadt, és az ember elképzelései meghamisították őket, akkor vajon nincs-e emberi tisztátalanság azokban a szavakban, amelyeket Te (Isten) ma mondasz? Tényleg nem tartalmaznak semmit az ember elképzeléseiből?” Az Isten által végzett munka e szakasza teljesen különbözik attól, amit Pál és a sok apostol és próféta végzett. Nemcsak az identitásban van különbség, hanem elsősorban különbség van az elvégzett munkában. Miután lesújtott Pálra, és ő elbukott az Úr előtt, munkáját a Szentlélek vezette, és ő lett akit küldött. Ezért leveleket írt a gyülekezeteknek, és ezek a levelek mind Jézus tanításait követték. Pált az Úr küldte, hogy az Úr Jézus nevében munkálkodjon, de amikor Maga Isten jött el, nem munkálkodott semmilyen néven, és munkájában nem képviselt mást, csak Isten Lelkét. Isten azért jött, hogy közvetlenül munkálkodjon: Őt nem az ember tökéletesítette, és a munkáját nem az emberek tanításai alapján végezte. A munkának ebben a szakaszában Isten nem személyes tapasztalatairól beszélve vezet, hanem közvetlenül munkálkodik, aszerint, amije van. Például a szolgálattevők próbatétele, a fenyítés ideje, a halál próbatétele, Isten szeretetének ideje... Ez mind olyan munka, amilyet még soha nem végeztek, és amely a jelen korhoz tartozik, nem pedig az ember tapasztalataihoz. Az általam mondott szavak szerint melyek az ember tapasztalatai? Nem közvetlenül a Lélektől származnak-e mindezek, és nem a Lélek bocsátja ki őket? Csak a képességed annyira gyenge, hogy képtelen vagy átlátni az igazságot! A gyakorlatias életmód, amiről beszélek, az útravaló, és még soha senki nem beszélt róla, még soha senki nem is tapasztalta meg ezt az utat, és nem ismerte ezt a valóságot. Mielőtt én kimondtam ezeket a szavakat, még soha senki nem mondta ki őket. Soha senki nem beszélt ilyen tapasztalatokról, soha senki nem mondott el ilyen részleteket, továbbá soha senki nem világított rá ezekre a körülményekre, hogy felfedje ezeket a dolgokat. Soha senki nem mutatta az utat, amelyet ma én mutatok, és ha ember mutatná, akkor nem lenne új út. Vegyük például Pált és Pétert. Nekik nem voltak saját, személyes tapasztalataik, mielőtt Jézus mutatta az utat. Csak azután tapasztalták meg Jézus szavait és az általa mutatott utat, hogy Jézus megmutatta az utat; ebből sok tapasztalatot nyertek, és megírták a leveleket. Az ember tapasztalatai tehát nem azonosak Isten munkájával, és Isten munkája nem azonos az ember elképzelései és tapasztalatai által leírt tudással. Újra és újra elmondtam, hogy ma új utat mutatok, és új munkát végzek, és munkám és kijelentéseim különböznek János és az összes többi próféta munkájától és kijelentéseitől. Soha nem tapasztalatokra teszek szert először, és aztán beszélek nektek róluk – ez egyáltalán nem így van. Ha így lenne, az nem késleltetett volna titeket már régen? A múltban a tudás, amelyről sokan beszéltek, szintén magasztos volt, de minden szavuk csak az úgynevezett szellemi alakok szavai alapján hangzott el. Nem ők mutatták meg az utat, hanem az a tapasztalataikból, az általuk látottakból és a tudásukból fakadt. Volt, ami az ő elképzeléseikből állt, és volt, ami az általuk összegzett tapasztalatokból. Ma az Én munkám természete teljesen más, mint az övék. Nem tapasztaltam meg azt, hogy mások vezetnek, és nem is fogadtam el, hogy mások tökéletesítsenek. Továbbá, mindaz, amit mondtam, és amivel közösséget vállaltam, nem hasonlít senkiéhez, és soha senki más nem mondta ki. Ma, függetlenül attól, hogy kik vagytok, a munkátokat az általam kimondott szavak alapján végzitek. E kijelentések és munka nélkül ki lenne képes megtapasztalni ezeket a dolgokat (a szolgálattevők próbatétele, a fenyítés ideje...), és ki lenne képes ilyen tudásról beszélni? Tényleg képtelen vagy ezt látni? Függetlenül a munka lépcsőfokától, amint szavaim elhangzanak, ti elkezdtek azokkal közösséget vállalni, és azok szerint munkálkodni, és ez nem olyan út, amire bármelyikőtök is gondolt. Miután idáig eljutottál, képtelen vagy átlátni egy ilyen világos és egyszerű kérdést? Ez nem egy olyan út, amit valaki kitalált, és nem is valamely szellemi alak útján alapul. Ez egy új út, és még Jézus egykori szavai közül is sok már nem érvényes. Amiről Én beszélek, az egy új korszak megnyitásának munkája, és ez a munka egyedülálló; a munka, amit végzek, és a szavak, amiket mondok, mind újak. Nem ez a mai nap új munkája? Jézus munkája is ilyen volt. Az ő munkája is különbözött a templomban lévő emberekétől, és ugyanígy különbözött a farizeusok munkájától is, és egyáltalán nem hasonlított ahhoz sem, amit Izráel egész népe végzett. Miután az emberek tanúi voltak ennek, nem tudtak dönteni: „Valóban Isten tette ezt?” Jézus nem tartotta magát Jahve törvényéhez; amikor eljött, hogy tanítsa az embert, minden, amit mondott, új és más volt ahhoz képest, amit az Ószövetség ősi szentjei és prófétái mondtak, emiatt az emberek továbbra is bizonytalanok maradtak. Emiatt olyan nehéz kezelni az embert. A munka ezen új szakaszának elfogadása előtt többségetek azon az úton járt, ahol gyakoroltatok és ama bizonyos szellemi alakok alapjaira támaszkodtatok. Ma viszont a munka, amit Én végzek, nagyban különbözik ettől, ezért képtelenek vagytok eldönteni, hogy helyes-e vagy sem. Nem érdekel, hogy milyen utat jártál korábban, és az sem érdekel, hogy kinek a „táplálékát” etted, vagy hogy kit tekintettél „atyádnak”. Mivel eljöttem, és új munkát hoztam, hogy vezessem az embert, mindazoknak, akik Engem követnek, azzal összhangban kell cselekedniük, amit mondok. Nem számít, milyen erős „családból” származol, Engem kell követned, nem szabad a korábbi szokásaid szerint cselekedned, a „nevelőapádnak” odébb kell állnia, neked pedig Istened elé kell járulnod, hogy kérd a jogos jussodat. Teljes valód az Én kezemben van, és nem kellene túl sok vak hitet szentelned nevelőapádnak; ő nem tud teljesen irányítani téged. A mai munka egyedülálló. Mindaz, amit ma mondok, nyilvánvalóan nem múltbéli alapokon nyugszik; ez egy új kezdet, és ha azt mondod, hogy emberi kéz alkotta, akkor olyan vak vagy, hogy menthetetlen vagy!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról)