A Kegyelem Korában Jézus is sok szót szólt és sok munkát végzett. Miben különbözött Ő Ézsaiástól? Miben különbözött Dánieltől? Vajon Ő próféta volt? Miért mondják, hogy Ő Krisztus? Mik a különbségek közöttük? Mindannyian emberek voltak, akik szavakat mondtak, és szavaik többé-kevésbé egyformának tűntek az ember számára. Mindannyian szavakat mondtak és munkát végeztek. Az Ószövetség prófétái jövendöléseket mondtak, és hasonlóképpen mondhatott Jézus is. Miért van ez így? A különbségtétel itt a munka természetén alapul. Ahhoz, hogy ezt a dolgot megkülönböztesd, nem szabad figyelembe venned a test természetét, ahogyan szavaik mélységét vagy felszínességét sem kellene figyelembe venned. Mindig először a munkájukat és a munkájuk által az emberben elért hatásokat kell figyelembe venned. Az akkori próféták által elmondott jövendölések nem az ember életét táplálták, és az olyanok által kapott sugallatok, mint Ézsaiás és Dániel, csupán jövendölések voltak, és nem az élet útja. Ha nem lett volna Jahve közvetlen kinyilatkoztatása, egyikük sem tudta volna elvégezni azt a munkát, ami halandók számára nem lehetséges. Jézus is sok szót szólt, de ezek a szavak az élet útját jelentették, amelyből az ember megtalálhatta az utat, amelyen járjon. Ez azt jelenti, hogy először is, Ő tudta táplálni az ember életét, mert Jézus az élet; másodszor, Ő tudta visszafordítani az ember eltévelyedéseit; harmadszor, az Ő munkája képes volt átvenni Jahve munkáját, hogy folytassa a korszakot; negyedszer, Ő meg tudta ragadni az emberben rejlő szükségleteket és megértette, hogy mi hiányzik az ember számára; ötödször, Ő képes volt egy új korszakot bevezetni és a régit lezárni. Ezért nevezik Őt Istennek és Krisztusnak; nemcsak Ézsaiástól, hanem minden más prófétától is különbözik. Vegyük Ézsaiást a próféták munkájának összehasonlítására. Először is, ő nem tudta táplálni az ember életét; másodszor, nem tudott egy új korszakot bevezetni. Ő ugyanis Jahve vezetése alatt dolgozott, és nem azért, hogy egy új korszakot vezessen be. Harmadszor, a szavak, amelyeket mondott, túlmutattak rajta. Közvetlenül Isten Lelkétől kapott kinyilatkoztatásokat, és mások nem értették volna meg, még ha meg is hallgatták volna őket. Már ez a néhány dolog is elegendő annak bizonyítására, hogy a szavai nem voltak többek jövendöléseknél, nem voltak mások, mint a Jahve helyett végzett munka egy vetülete. Ő azonban nem képviselhette teljesen Jahvét. Ő Jahve szolgája volt, egy eszköz Jahve munkájában. Csak a Törvény Korában és Jahve munkájának keretein belül végzett munkát; nem dolgozott a Törvény Korán túl. Ezzel ellentétben Jézus munkája más volt. Ő túllépett Jahve munkájának keretein; megtestesült Istenként dolgozott, és elszenvedte a keresztre feszítést, hogy megváltsa az egész emberiséget. Vagyis a Jahve által végzett munkán túlmenően új munkát végzett. Ez egy új korszak bevezetése volt. Ezenkívül képes volt beszélni arról, amit ember nem tudott elérni. Az Ő munkája Isten irányításán belüli munka volt, és az egész emberiségre kiterjedt. Nem csak néhány emberben munkálkodott, és nem is arra irányult a munkája, hogy korlátozott számú embert vezessen. Ami azt illeti, hogy miként testesült meg Isten emberként, hogy miként adott a Lélek kinyilatkoztatásokat abban az időben, és hogy a Lélek hogyan szállt le egy emberre, hogy munkát végezzen – ezek olyan dolgok, amelyeket az ember nem láthat vagy érinthet. Teljesen lehetetlen, hogy ezek az igazságok bizonyítékul szolgáljanak arra, hogy Ő a megtestesült Isten. Ilyenformán csak Isten szavai és műve között lehet különbséget tenni, amelyek az ember számára kézzelfoghatóak. Csak ez a valóságos. Ez azért van, mert a Lélek dolgai nem láthatóak számodra, és csak maga Isten ismeri őket világosan, és még Isten megtestesült teste sem tud mindent; te csak az általa végzett munkából tudod ellenőrizni, hogy Ő Isten-e. Az Ő munkájából látható, hogy először is képes egy új korszakot megnyitni; másodszor, képes táplálni az ember életét és megmutatni az embernek az utat, amelyet követhet. Ez elegendő annak megállapítására, hogy Ő maga Isten. Legalábbis az a munka, amit Ő végez, teljes mértékben képviselheti Isten Lelkét, és az ilyen munkából látható, hogy Isten Lelke benne van. Mivel a megtestesült Isten által végzett munka elsősorban egy új korszak bevezetésére, új munka vezetésére és egy új birodalom megnyitására irányult, ezek önmagukban elegendőek annak alátámasztására, hogy Ő Isten maga. Ez tehát megkülönbözteti Őt Ézsaiástól, Dánieltől és a többi nagy prófétától. Ézsaiás, Dániel és a többiek mind a magasan képzett és művelt emberek osztályához tartoztak; rendkívüli emberek voltak Jahve vezetése alatt. A megtestesült Isten is tájékozott volt, és nem volt híján az értelemnek, de az Ő embersége különösen normális volt. Ő egy közönséges ember volt, és a szabad szem nem vehetett észre rajta semmiféle különleges emberi mivoltot, és nem fedezhetett fel az Ő emberi mivoltában semmi olyat, ami különbözött volna a többiekétől. Egyáltalán nem volt természetfeletti vagy egyedi, és nem rendelkezett semmiféle felsőfokú végzettséggel, tudással vagy elmélettel. Az életet, amelyről beszélt, és az utat, amelyen járt, nem elmélet, nem tudás, nem élettapasztalat vagy családi nevelés útján szerezte. Ezek inkább a Lélek közvetlen munkái voltak, ami a megtestesült lény munkája. Mivelhogy az embernek nagyszerű elképzelései vannak Istenről – és különösen azért, mert ezek az elképzelések túl sok homályos és természetfeletti elemből állnak –, az ember szemében egy normális, emberi gyengeséggel rendelkező Isten, aki nem képes jeleket és csodákat tenni, bizonyosan nem Isten. Vajon nem az ember téves elképzelései ezek? Ha a megtestesült Isten teste nem egy normális ember volt, akkor hogyan mondható róla, hogy testet öltött? Húsból lenni azt jelenti, hogy közönséges, normális ember; ha Ő egy természetfeletti lény lett volna, akkor nem lett volna húsvér testből való. Annak bizonyítására, hogy Ő testből van, a megtestesült Istennek normális testtel kellett rendelkeznie. Ez egyszerűen a megtestesülés jelentőségének kiteljesítésére szolgált. Ám a próféták és az ember fiai esetében nem ez volt a helyzet. Ők a Szentlélek által használt, tehetséges emberek voltak; az ember szemében az ő emberi mivoltuk különösen nagyszerű volt, és sok olyan cselekedetet hajtottak végre, amelyek meghaladták a normális emberi mivoltot. Emiatt az emberek Istennek tekintették őket. Ezt most mindannyiótoknak világosan meg kell értenetek, mert ez volt az az a kérdés, amelyet az elmúlt korokban a legkönnyebben tévesztett össze minden ember. Ráadásul a megtestesülés a legtitokzatosabb minden dolog közül, és a megtestesült Isten a legnehezebben elfogadható az ember számára. Amit mondok, az elősegíti a feladatotok teljesítését és a megtestesülés misztériumának megértését. Mindez Isten irányításával, a látomásokkal kapcsolatos. Ha ezt megértitek, az nagyon hasznos lesz a látomásokkal kapcsolatos ismeretek elnyeréséhez, ami Isten irányítási munkája. Ily módon ti is sok ismeretet fogtok szerezni arról a kötelességről, amelyet a különböző típusú embereknek teljesíteniük kell. Bár ezek a szavak nem közvetlenül mutatják nektek az utat, mégis nagy segítséget jelentenek a belépésetekhez, mert az életetek jelenleg nagyon nélkülözi a látomásokat, és ez jelentős akadállyá válik majd, amely megakadályozza a belépéseteket. Ha képtelenek vagytok megérteni ezeket a kérdéseket, akkor nem lesz semmilyen motiváció, ami a belépéseteket mozgatja. És hogyan tenné egy ilyen törekvés leginkább lehetővé számotokra, hogy teljesítsétek a kötelességeteket?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten szolgálata és az emberi kötelesség közötti különbség)