Isten először megteremtette Ádámot és Évát, és egy kígyót is teremtett. Ez a kígyó volt a legmérgezőbb minden dolog közül; méreg volt a testében, amelynek segítségével a Sátán kihasználta őt. A kígyó kísértette meg Évát, hogy bűnt kövessen el. Éva után Ádám is elkövette a bűnt, és ekkor mindketten képesek lettek különbséget tenni jó és gonosz között. Ha Jahve tudta, hogy a kígyó meg fogja kísérteni Évát, Éva pedig meg fogja kísérteni Ádámot, akkor miért helyezte mindannyiukat ugyanabba a kertbe? Ha képes volt megjósolni ezeket a dolgokat, akkor miért teremtett kígyót, és miért helyezte az Éden kertjébe? Miért volt az Éden kertjében gyümölcs a jó és gonosz tudásának fájáról? Az Ő szándéka volt, hogy egyenek a gyümölcsből? Amikor Jahve eljött, sem Ádám, sem Éva nem mert szembenézni Vele, Jahve pedig csak ekkor tudta meg, hogy gyümölcsöt ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, és a kígyó csalárdságának áldozatául estek. Végül megátkozta a kígyót, és megátkozta Ádámot és Évát is. Amikor ők ketten ettek a fa gyümölcséből, Jahve egyáltalán nem tudott arról, hogy ezt teszik. Az emberiség annyira megromlott, hogy gonosz és szexuálisan kicsapongó lett, és egészen odáig fajult, hogy minden, amit a szívükben dédelgettek, gonosz és igazságtalan volt; mocsok volt mind. Jahve ezért megbánta, hogy megteremtette az emberiséget. Ezután elvégezte munkáját, amely özönvízzel pusztította el a világot, és ezt csak Nóé és fiai élték túl. Bizonyos dolgok valójában nem olyan magasan fejlettek és természetfelettiek, mint az emberek képzelnék. Egyesek azt kérdezik: „Ha egyszer Isten tudta, hogy az arkangyal el fogja árulni Őt, miért teremtette meg?” Ezek a tények: A föld létezése előtt az arkangyal volt a legnagyobb a menny angyalai közül. Joghatósággal rendelkezett a menny összes angyala fölött; ezt a hatalmat adta neki Isten. Istent leszámítva ő volt a legnagyobb a menny angyalai közül. Később, miután Isten megteremtette az emberiséget, lenn a földön az arkangyal még nagyobb árulást követett el Isten ellen. Azt mondom, hogy elárulta Istent, mert ő akarta irányítani az emberiséget, és felül akarta múlni Isten hatalmát. Az arkangyal volt az, aki bűnre kísértette Évát, és azért tette, mert meg akarta alapítani saját királyságát a földön, és rá akarta venni az embereket, hogy árulják el Istent, és helyette az arkangyalnak engedelmeskedjenek. Az arkangyal látta, hogy mennyi minden engedelmeskedhetne neki – az angyalok éppúgy, mint a földi emberek. A madarakra és vadakra, fákra, erdőkre, hegyekre, folyókra és minden dologra a földön az emberek – vagyis Ádám és Éva – viseltek gondot, míg Ádám és Éva az arkangyalnak engedelmeskedett. Ezért az arkangyal arra vágyott, hogy felülmúlja Isten hatalmát, és elárulja Istent. Ezután sok angyalnak állt az élére az Isten elleni árulásban, akik később különféle tisztátalan szellemek lettek. Azt, amivé az emberiség mára vált, talán nem az arkangyal megrontása okozta? Az emberek ma csak azért olyanok, amilyenek, mert az arkangyal elárulta Istent, és megrontotta az emberiséget. Ez a lépésről lépésre haladó munka közel sem olyan elvont és egyszerű, mint az emberek képzelnék. A Sátánnak oka volt arra, hogy árulását elkövesse, az emberek mégis képtelenek belátni ezt az egyszerű tényt. Isten, aki a mennyet és a földet és minden dolgot megteremtett, miért teremtette meg a Sátánt is? Ha egyszer Isten ennyire megveti a Sátánt, és a Sátán az Ő ellensége, akkor miért teremtette meg a Sátánt? A Sátán megteremtése által nem ellenséget teremtett? Isten tulajdonképpen nem ellenséget teremtett, hanem egy angyalt teremtett, később pedig ez az angyal elárulta Őt. Olyan magas státuszra tett szert, hogy kedve támadt elárulni Istent. Mondhatni, ez egy egybeesés volt, de ugyanakkor elkerülhetetlen is. Hasonló ahhoz, hogy egy ember elkerülhetetlenül meghal, miután elérte az érettség egy bizonyos pontját; egyszerűen ebbe a szakaszba léptek a dolgok. Néhány oktalan bolond így beszél: „Ha egyszer a Sátán az ellenséged, miért teremtetted meg? Hát nem tudtad, hogy az arkangyal el fog árulni Téged? Nem látsz el örökkévalóságtól örökkévalóságig? Nem ismerted az arkangyal természetét? Ha egyszer nyilvánvalóan tudtad, hogy el fog árulni Téged, miért csináltál arkangyalt belőle? Nemcsak elárult Téged, de sok más angyalt is magával vitt, és leszállt a halandók világába, hogy megrontsa az emberiséget, Te pedig mind a mai napig képtelen voltál befejezni hatezer éves irányítási tervedet.” Helytállóak ezek a szavak? Amikor így gondolkodsz, nem okozol magadnak a szükségesnél több problémát? Mások pedig ezt mondják: „Ha a Sátán nem rontotta volna meg az emberiséget egészen a mai napig, Isten nem hozott volna ilyen üdvösséget az emberiségnek. Ily módon Isten bölcsessége és mindenhatósága láthatatlan lett volna; hol nyilvánulhatott volna meg az Ő bölcsessége? Isten ezért teremtett emberi fajt a Sátán számára, hogy később kinyilváníthassa mindenhatóságát – máskülönben hogyan fedezhetné fel az ember Isten bölcsességét? Ha az ember nem állna ellen Istennek, vagy nem lázadna Ellene, nem volna szükség az Ő tetteinek kinyilvánítására. Ha az összes teremtmény kész lenne imádni Őt és engedelmeskedni Neki, Istennek nem lenne munkája.” Ez még távolabb esik a valóságtól, hiszen Istenben nincs semmi mocskos, így nem is teremthet mocskot. Ő most csak azért nyilvánítja ki tetteit, hogy legyőzze ellenségét, hogy megmentse az embereket, akiket Ő teremtett, és hogy legyőzze a démonokat és a Sátánt, akik gyűlölik és elárulják Istent, és ellenállnak Neki, és akik a kezdet kezdetén az Ő uralma alatt álltak, és Hozzá tartoztak. Isten le akarja győzni ezeket a démonokat, és ennek során ki akarja nyilvánítani mindenhatóságát minden dolog előtt. Most az emberiség és minden a földön a Sátán hatalma alatt van, és a gonoszok hatalma alatt hever. Isten minden dolog előtt ki akarja nyilvánítani az Ő cselekedeteit, hogy az emberek megismerjék Őt, és ezáltal legyőzze a Sátánt, és teljes diadalt arasson ellenségei fölött. E munkának a teljessége az Ő cselekedeteinek kinyilvánítása által valósul meg. Minden teremtett lénye a Sátán hatalma alatt van, ezért Isten ki akarja nyilvánítani nekik mindenhatóságát, ezáltal legyőzve a Sátánt. Ha a Sátán nem lenne, Neki nem kellene kinyilvánítania tetteit. Ha a Sátán zavarása nem lenne, Isten megteremtette volna az emberiséget, és elvezette volna őket az Éden kertjébe, hogy ott éljenek. A Sátán árulása előtt Isten miért nem nyilvánította ki soha minden tettét az angyaloknak vagy az arkangyalnak? Ha kezdetben minden angyal és az arkangyal is ismerte volna Istent, és alávetette volna magát Neki, akkor Isten nem hajtotta volna végre munkájának ezeket az értelmetlen cselekedeteit. A Sátán és a démonok létezése miatt az emberek is ellenszegültek Istennek, és csordultig tele vannak lázadó beállítottsággal. Isten ezért akarja kinyilvánítani cselekedeteit. Mivel háborút akar vívni a Sátán ellen, saját hatalmának és összes cselekedetének segítségével kell legyőznie őt; ily módon az üdvösség munkája, amelyet Ő az emberek között végez, lehetővé teszi majd számukra, hogy meglássák bölcsességét és mindenhatóságát. Az Isten által ma végzett munka értelmes, és semmilyen módon nem hasonlít arra, amelyre egyesek céloznak, amikor azt mondják: „Nem ellentmondásos az Általad végzett munka? A munkának ez az egymásutánisága nem csupán egy gyakorlat, hogy zavart kelts saját Magadnak? Megteremtetted a Sátánt, majd megengedted, hogy eláruljon Téged, és ellenszegüljön Neked. Megteremtetted az embereket, aztán átadtad őket a Sátánnak, amikor megengedted Ádám és Éva megkísértését. Ha egyszer mindezt készakarva tetted, miért gyűlölöd még mindig az emberiséget? Miért utálod a Sátánt? Talán ők nem mindannyian a Te műveid? Mit gyűlölhetnél rajtuk?” Jó néhány oktalan ember mond ilyesmiket. Szeretni kívánják Istent, de mélyen legbelül panaszkodnak Istenről. Micsoda ellentmondás! Nem érted az igazságot, túl sok természetfeletti gondolat jár a fejedben, sőt azt állítod, hogy Isten hibázott – mennyire oktalan vagy! Nem Isten hibázott, hanem te vagy az, aki az igazsággal babrál! Egyesek ráadásul újra meg újra így panaszkodnak: „Te teremtetted meg a Sátánt, és Te hajítottad le a Sátánt az emberek közé és adtad át őket neki. Mihelyt az embereknek sátáni természete lett, Te nem bocsátottál meg nekik; épp ellenkezőleg, bizonyos mértékig gyűlölted őket. Először bizonyos mértékig szeretted őket, de most utálod őket. Te gyűlölted az emberiséget, de az is Te vagy, aki szerette az emberiséget. Most akkor mi folyik itt? Ez nem ellentmondás?” Függetlenül attól, honnan nézitek, ez történt a mennyben; így árulta el az arkangyal Istent, így romlott meg az emberiség, és így folytatták az emberek mindmáig. Függetlenül attól, hogyan fogalmazzátok meg, ez a teljes történet. Meg kell azonban értenetek, hogy ennek a munkának, amelyet Isten ma végez, az egész mögöttes célja az, hogy megmentsen benneteket, és legyőzze a Sátánt.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudnod kell, hogyan fejlődött az egész emberiség a mai napig)