Isten kiegyensúlyozza a dolgok közötti kapcsolatokat, hogy stabil környezetet biztosítson az emberiségnek a fennmaradáshoz (Válogatott szakasz)

Amikor Isten minden dolgot megteremtett, mindenféle módszert és módot alkalmazott az egyensúly megteremtésére, a hegyek és tavak, a növények és mindenféle állat, madár és rovar életkörülményeinek kiegyensúlyozására. Célja az volt, hogy mindenféle élőlény élhessen és szaporodhasson az Általa létrehozott törvények szerint. A teremtés egyetlen dolga sem léphet ki e törvények alól, és a törvényeket nem lehet áthágni. Csak egy ilyen alapvető környezetben maradhat fenn és szaporodhat biztonságosan az ember, nemzedékről nemzedékre. Ha bármely élőlény túllépi az Isten által meghatározott mennyiséget vagy terjedelmet, vagy ha túllépi az Általa diktált növekedési ütemet, szaporodási gyakoriságot vagy számot, az emberiség túlélést szolgáló környezete különböző mértékű pusztulást szenvedne el. És ezzel egyidejűleg az emberiség túlélése is veszélybe kerülne. Ha egy élőlénytípus túl nagy számban van jelen, akkor megfosztja az embereket az élelmüktől, elpusztítja az emberek vízforrásait, és tönkreteszi a szülőföldjüket. Ez az emberiség szaporodására vagy túlélési helyzetére azonnal hatással lenne. A víz például nagyon fontos minden dolog számára. Ha túl sok egér, hangya, sáska, béka vagy bármilyen más állat van, akkor több vizet fognak inni. Ahogy az általuk fogyasztott víz mennyisége növekszik, az emberek ivóvize és az ivóvízforrások és vizes területek meghatározott körén belüli vízforrások csökkenni fognak, és vízhiányt fognak tapasztalni. Ha az emberek ivóvize tönkremegy, elszennyeződik vagy megszűnik, mert mindenféle állat elszaporodik, akkor egy ilyen zord túlélési környezetben az emberiség túlélése komolyan veszélybe kerül. Ha csak egy vagy többféle élőlénytípus száma meghaladja a megfelelő mértéket, akkor a levegő, a hőmérséklet, a páratartalom és még az emberiség túlélési terében lévő levegő összetétele is megmérgeződik és különféle mértékben elpusztul. Ilyen körülmények között az emberek túlélése és sorsa is az említett ökológiai tényezők által jelentett veszélyeknek lesz kitéve. Ha tehát ezek az egyensúlyok elvesznek, akkor az emberek által belélegzett levegő tönkremegy, az általuk fogyasztott víz szennyezett lesz, és az általuk igényelt hőmérséklet is megváltozik, és különféle mértékű hatások érik. Ha ez megtörténik, az emberiség eredendő, túlélést szolgáló környezete óriási hatásoknak és kihívásoknak lesz kitéve. Egy ilyen forgatókönyv esetén, amikor az emberek alapvető, túlélést szolgáló környezete megsemmisül, mi lenne az emberiség sorsa és milyen kilátásai lennének? Ez egy nagyon komoly probléma! Mivel Isten tudja, hogy a teremtés minden egyes dolga milyen okból létezik az emberiség érdekében, mi a szerepe minden egyes dolognak, amit Ő teremtett, milyen hatással van minden egyes dolog az emberiségre, és milyen mértékben használ az emberiségnek, hiszen Isten szívében mindezekre van egy terv, s Ő irányítja az Általa teremtett összes dolog minden egyes aspektusát, ezért olyan fontos és szükséges minden egyes dolog az emberiség számára, amit tesz. Mostantól kezdve tehát, valahányszor megfigyelsz valamilyen ökológiai jelenséget Isten teremtésének dolgai között, vagy valamilyen természeti törvényt Isten teremtésének dolgai között, nem fogsz többé kételkedni az Isten által teremtett minden egyes dolog szükségességében. Többé nem használsz majd tudatlan szavakat arra, hogy önkényesen ítélkezz Isten minden dolgot elrendező és az emberiségről gondoskodó különféle módszereiről. Nem fogsz önkényes következtetéseket levonni Isten törvényeiről sem, amelyek az Ő teremtésének minden dolgára vonatkoznak.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)