Párbeszéd a Sátán és Jahve Isten között (Válogatott szakaszok)

Jób 1:6-11 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak Jahve előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is. Jahve megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte Jahvénak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta Jahve a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt Jahvénak: Megvan rá az oka, azért féli az Istent! Hiszen Te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még Téged!

Jób 2:1-5 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak Jahve előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is, és megállt Jahve előtt. Jahve megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte Jahvénak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta Jahve a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem. A Sátán azonban így válaszolt Jahvénak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad! Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira meg a húsára, majd káromol még Téged!

Ez a két szakasz teljes egészében egy párbeszédet ír le Isten és a Sátán között; azt jegyzik fel, mit mondott Isten, és mit mondott a Sátán. Isten nem beszélt sokat, és nagyon egyszerűen szólt. Látjuk Isten szentségét az Ő egyszerű szavaiban? Egyesek azt mondják majd, ez nem olyan egyszerű. Akkor hát a Sátán válaszaiban látjuk-e az ő ocsmányságát? Nézzük meg először is, miféle kérdést tett fel Jahve Isten a Sátánnak. „Honnan jössz?” Nem egyértelmű kérdés ez? Van benne valami rejtett jelentés? Nem, ez csak egy egyértelmű kérdés. Ha Én megkérdezném tőletek: „Honnan jössz?” – akkor hogyan válaszolnátok? Nehéz válaszolni erre a kérdésre? Azt mondanátok: „barangoltam, jártam-keltem”? (Nem.) Ti nem így válaszolnátok. Akkor hát mit éreztek annak láttán, hogy a Sátán így válaszol? (Úgy érezzük, a Sátán abszurd, de egyúttal csalárd is.) Meg tudjátok mondani, hogy Én mit érzek? Valahányszor a Sátán e szavait látom, undort érzek, mert a Sátán beszél ugyan, de a szavainak nincs tartalma. Válaszolt a Sátán Isten kérdésére? Nem, amit a Sátán mondott, az nem volt válasz, nem derült ki belőle semmi. Nem adott választ Isten kérdésére. „A földön barangoltam, ott jártam-keltem.” Hogyan érted ezeket a szavakat? Akkor hát honnan jön a Sátán? Kaptatok választ erre a kérdésre? (Nem.) Ez a „zseniális” a Sátán ravasz mesterkedéseiben – senkinek nem engedi, hogy kiderítse, mit is mond valójában. Miután hallottad ezeket a szavakat, még mindig nem tudod megállapítani, mit mondott, jóllehet már végigmondta a válaszát. De a Sátán azt hiszi, hogy tökéletes választ adott. Ezek után mit érzel? Undort? (Igen.) Most kezdtek undort érezni válaszul ezekre a szavakra. A Sátán szavainak van egy bizonyos jellemzője: Amit a Sátán mond, attól csak vakarhatod a fejedet, nem tudod azonosítani a szavai forrását. Néha a Sátánnak vannak indítékai, és átgondoltan beszél, néha pedig a természete irányítja: az ilyen szavak spontán módon törnek elő, és egyenesen a Sátán szájából jönnek. A Sátán nem tölt sok időt ezeknek a szavaknak a mérlegelésével, hanem inkább gondolkodás nélkül mondja ki őket. Amikor Isten megkérdezte tőle, honnan jön, a Sátán néhány kétértelmű szóval válaszolt. Teljesen tanácstalannak érzed magad, sohasem tudhatod pontosan, honnan való a Sátán. Van köztetek bárki, aki így beszél? Miféle beszédmód ez? (Kétértelmű, és nem ad határozott választ.) Milyen szavakkal írhatnánk le ezt a beszédmódot? Elterelő és félrevezető. Tegyük fel, hogy valaki nem szeretné, ha mások megtudnák, mit csinált tegnap. Te megkérdezed az illetőtől: „Láttalak tegnap. Hová mentél?” Ő nem mondja el neked egyenesen, hogy hová ment. Ehelyett azt mondja: „Micsoda nap volt tegnap! Annyira fárasztó volt!” Megválaszolta a kérdésedet? Igen, de nem olyan választ adott, amilyet te hallani akartál. Ez a „zseniális” az emberi beszéd trükkjeiben. Soha nem jössz rá, mire céloz, és nem tudod azonosítani a szavai forrását vagy szándékát. Nem tudod, mit próbál elkerülni, mert a szívében megvan a maga története – ez alattomos. Van köztetek bárki, aki szintén gyakran szokott így beszélni? (Igen.) Ilyenkor mi a célotok? Néha a saját érdekeitek védelme, néha a saját büszkeségetek, pozíciótok, imázsotok fenntartása, a magánéletetek titkainak védelme? Bármi is a cél, elválaszthatatlanul kapcsolódik az érdekeitekhez. Hát nem ilyen az ember természete? Mindazok, akiknek ilyen a természete, közeli rokonságban állnak a Sátánnal, ha nem egyenesen a családtagjai. Így is megfogalmazhatjuk, nemde? Általánosságban szólva ez a megnyilvánulás megvetésre méltó és visszataszító. Most ti is undort éreztek, nem? (De igen.)

Nézzük a következő verseket. A Sátán ismét válaszol Jahve kérdésére, mondván: „Megvan rá az oka, azért féli az Istent!” A Sátán vitába száll Jahve Jóbról alkotott értékelésével, és ez a támadás ellenséges színezetű. „Hiszen Te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van!” Ez a Sátán megértése és értékelése Jahve Jóbon végzett munkájáról. A Sátán így értékeli azt, mondván: „Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még Téged!” A Sátán mindig kétértelműen beszél, itt azonban konkrétan fogalmaz. Ezek a szavak viszont, bár megfogalmazásuk konkrét, nem mások, mint támadás, istenkáromlás és az ellenszegülés cselekedete Jahve Istennel, Istennel Magával szemben. Mit éreztek, amikor ezeket a szavakat halljátok? Idegenkedést éreztek? Képesek vagytok átlátni a Sátán szándékain? A Sátán először is elutasítja Jahve értékelését Jóbról – egy olyan emberről, aki féli Istent, és kerüli a gonoszt. Ezután a Sátán elutasít mindent, amit Jób mond és tesz, vagyis elutasítja az ő félelmét Jahve iránt. Ez nem vádló magatartás? A Sátán vádol, elutasít és kétségbe von mindent, amit Jahve tesz és mond. Nem hisz, hanem azt mondja: „Ha Te azt mondod, ez a helyzet, akkor én hogyhogy nem láttam? Olyan sok áldást adtál neki, hát hogyne félne Téged?” Ez nem elutasítása mindannak, amit Isten tesz? Vádaskodás, elutasítás, istenkáromlás – a Sátán szavai nem támadást jelentenek? Nem igaz kifejeződései annak, amit a Sátán a szívében gondol? Ezek a szavak bizonyosan nem ugyanolyanok, mint amelyeket az imént olvastunk: „A földön barangoltam, ott jártam-keltem.” Teljesen másmilyenek. Ezekkel a szavakkal a Sátán teljesen feltárja, mi lakik a szívében – az Istenhez való hozzáállását és Jób istenfélelmével szembeni utálatát. Amikor ez megtörténik, teljesen lelepleződik az ő rosszindulata és elvetemült természete. Utálja azokat, akik félik Istent, utálja azokat, akik kerülik a gonoszt, és még ennél is jobban utálja Jahvét, amiért áldásokkal ajándékozza meg az embert. Ki akarja használni ezt az alkalmat, hogy elpusztítsa Jóbot, akit Isten a saját kezével nevelt fel, és hogy tönkretegye őt, mondván: „Te azt mondod, Jób fél Téged, és kerüli a gonoszt. Én ezt másképp látom.” Különféle módokon provokálja és kísérti Jahvét, és különféle cseleket használ, hogy Jahve Isten átadja Jóbot a Sátánnak, hogy az kedvére manipulálja, ártson neki és bántalmazza. Ki akarja használni ezt az alkalmat, hogy elpusztítsa ezt az embert, aki igaz és tökéletes Isten szemében. Vajon csak egy pillanatnyi impulzus műve az, hogy a Sátán szíve ilyen? Nem, nem az. Ez már régtől fogva alakult. Amikor Isten munkálkodik, gondjaiba vesz valakit, átvizsgálja őt, támogatja és jóváhagyja őt, a Sátán ott ólálkodik a nyomában, igyekszik félrevezetni az illetőt és ártani neki. Ha Isten meg kívánja nyerni ezt az embert, a Sátán minden tőle telhetőt megtesz, hogy akadályozza Istent, mindenféle elvetemült csellel kísérti, zavarja meg és hátráltatja Isten munkáját, hogy megvalósítsa saját rejtett célját. Mi ez a cél? Ő nem akarja, hogy Isten bárkit is megnyerjen; ő akarja megkaparintani azokat, akiket Isten meg kíván nyerni, ellenőrizni akarja őket, átvenni fölöttük az irányítást, hogy azok őt imádják, csatlakozzanak hozzá a gonosz cselekedetek elkövetésében, és ellenszegüljenek Istennek. Nem ez a Sátán baljós indítéka? Gyakran mondjátok, hogy milyen elvetemült és rossz a Sátán, de láttátok-e valaha? Láthatjátok, milyen rossz az emberiség; de nem láttátok, milyen rossz az igazi Sátán. Jób esetében azonban világosan megfigyelhettétek, mennyire elvetemült a Sátán. Ez az eset nagyon is világossá tette a Sátán ocsmány ábrázatát és lényegét. Miközben a háborúját vívja Istennel, és a nyomában ólálkodik, a Sátán célja, hogy leromboljon minden munkát, amelyet Isten el akar végezni, hogy megszállja és ellenőrzése alá vegye mindazokat, akiket Isten meg akar nyerni, hogy teljesen megsemmisítse azokat, akiket Isten meg akar nyerni. Ha nem semmisülnek meg, akkor a Sátán birtokába kerülnek, hogy használja őket – ez az ő célja. És mit csinál Isten? Isten ebben a szakaszban csak egy egyszerű mondatot mond; a feljegyzésekben nem szerepel semmi más, amit Isten tesz, viszont, mint látjuk, arról, amit a Sátán tesz és mond, sokkal több feljegyzés szól. A Szentírás következő szakaszában Jahve megkérdezi a Sátántól: „Honnan jössz?” Mi a Sátán válasza? (Még mindig az, hogy „A földön barangoltam, ott jártam-keltem.”) Továbbra is ugyanaz a mondat. Ez lett a Sátán mottója, a Sátán névjegye. Hogy is van ez? Hát nem gyűlöletes a Sátán? Bőven elég volt egyszer kiejteni ezt az undorító mondatot. Miért ismételgeti a Sátán? Ez egyetlen dolgot bizonyít: a Sátán természete változatlan. A Sátán nem tud színlelni, hogy elrejtse rút arcát. Isten feltesz neki egy kérdést, ő pedig így válaszol. Ennek alapján képzeljétek el, hogyan bánhat az emberekkel! A Sátán nem tart Istentől, nem féli Istent, és nem engedelmeskedik Istennek. Ezért merészel kedve szerint pökhendi módon viselkedni Isten előtt, ugyanezekkel a szavakkal söpörni félre Isten kérdését, ismételten ugyanezt a választ adni Isten kérdésére, megpróbálni ezzel a válasszal összezavarni Istent – ez a Sátán rút arca. Ő nem hisz Isten mindenhatóságában, nem hisz Isten hatalmában, és a legkevésbé sem hajlandó alávetni magát Isten uralmának. Folyamatosan szemben áll Istennel, folyamatosan támad mindent, amit Isten tesz, megpróbálja tönkretenni mindazt, amit Isten tesz – ez az ő elvetemült célja.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IV.)