Isten hatalmának megértése makro- és mikromegközelítésben

Isten hatalma egyedülálló. Ez Maga Isten identitásának jellegzetes kifejeződése és különleges lényege, olyan, amilyennel semmilyen teremtett vagy nem teremtett lény nem rendelkezik; csakis a Teremtő rendelkezik ilyen hatalommal. Vagyis csak a Teremtő – az Egyedülálló Isten – fejeződik ki ilyen módon, és rendelkezik ilyen lényeggel. Miért kellene tehát Isten hatalmáról beszélnünk? Miben különbözik Magának Istennek a hatalma attól a „hatalomtól”, ahogyan azt az ember az elméjében elképzeli? Mi a különleges benne? Miért különösen fontos, hogy itt beszéljünk róla? Mindannyiótoknak alaposan át kell gondolnia ezt a kérdést. A legtöbb ember számára „Isten hatalma” homályos elképzelés, amelynek megértéséhez nagy erőfeszítésre van szükség, és az arról szóló bármilyen vita valószínűleg elvont lesz. Ezért óhatatlanul szakadék tátong Isten hatalmának az ember által birtokba vehető ismeretei és Isten hatalmának lényege között. E szakadék áthidalása érdekében mindenkinek fokozatosan meg kell ismernie Isten hatalmát azokon az embereken, eseményeken, dolgokon és különféle jelenségeken keresztül, amelyek az emberek számára elérhetők és a valós életükben megérthetők. Bár az „Isten hatalma” kifejezés kifürkészhetetlennek tűnhet, Isten hatalma egyáltalán nem elvont. Ő az ember életének minden percében jelen van az emberrel, és minden napján végigvezeti. A való életben tehát minden ember szükségszerűen látja és megtapasztalja Isten hatalmának legkézzelfoghatóbb aspektusát. Ez a kézzelfogható aspektus elég bizonyíték arra, hogy Isten hatalma valóban létezik, és teljes mértékben lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megértse azt a tényt, hogy Isten ilyen hatalommal rendelkezik.

Isten teremtett mindent, és miután megteremtette, Ő uralkodik minden felett. Amellett, hogy minden dolgok felett uralkodik, mindent Ő irányít. Mit jelent az a gondolat, hogy „Isten mindent irányít”? Hogyan lehet ezt megmagyarázni? Hogyan alkalmazható a valós életre? Hogyan vezethet annak a ténynek a megértése, hogy Isten mindent irányít, az Ő hatalmának a megértéséhez? Már abból a kifejezésből, hogy „Isten mindent irányít”, látnunk kell, hogy amit Isten irányít, az nem a bolygók egy része, nem is a teremtés egy része, még kevésbé az emberiség egy része, hanem minden: a hatalmastól a mikroszkopikus dolgokig, a láthatótól a láthatatlanig, a kozmosz csillagaitól a földi élőlényekig, valamint a szabad szemmel nem látható mikroorganizmusokig és a más formákban létező lényekig. Ez a pontos meghatározása annak a „mindennek”, amit Isten „irányít”; ez az Ő hatalmának kiterjedése, szuverenitásának és uralmának mértéke.

Mielőtt ez az emberiség létrejött volna, a kozmosz – az összes bolygó és az összes csillag a mennyekben – már létezett. Makroszinten ezek az égitestek szabályosan keringtek Isten irányítása alatt, egész létezésük során, akárhány év is volt az. Melyik bolygó hová megy, mely adott időben; melyik bolygó milyen feladatot lát el, és mikor; melyik bolygó milyen pályán kering, és mikor tűnik el vagy cserélődik ki – mindezek a dolgok a legkisebb hiba nélkül zajlanak. A bolygók helyzete és a köztük lévő távolságok mind szigorú mintákat követnek, amelyek mind leírhatók pontos adatokkal; az útvonalak, amelyeken haladnak, a sebességük és pályájuk mintázatai, az időpontok, amikor különböző pozíciókban tartózkodnak – mindezek pontosan számszerűsíthetők és speciális törvényekkel leírhatók. A bolygók az örökkévalóság óta követik ezeket a törvényeket, a legkisebb eltérés nélkül. Semmilyen hatalom nem tudja megváltoztatni vagy megzavarni a pályájukat, vagy a mintákat, amelyeket követnek. Mivel a mozgásukat szabályozó különleges törvények és az azokat leíró pontos adatok a Teremtő hatalma által előre meghatározottak, a bolygók a Teremtő szuverenitása és ellenőrzése alatt maguktól engedelmeskednek ezeknek a törvényeknek. Makroszinten az embernek nem nehéz felfedeznie néhány mintát, néhány adatot és néhány furcsa és megmagyarázhatatlan törvényt vagy jelenséget. Bár az emberiség nem ismeri el Isten létezését, és nem fogadja el azt a tényt sem, hogy a Teremtő teremtett mindent, és gyakorol szuverenitást mindenek felett, sőt, nem ismeri el a Teremtő hatalmának létezését sem, az emberi tudósok, csillagászok és fizikusok mégis egyre inkább úgy találják, hogy a minden dolog létezését és mozgását meghatározó alapelveket és mintákat egy hatalmas és rejtett sötét energia irányítja és vezérli. Ez a tény arra kényszeríti az embert, hogy szembenézzen azzal és elismerje azt, hogy van egy Hatalmasság ezen mozgásmintázatok középpontjában, aki mindent vezényel. Az Ő hatalma rendkívüli, és bár senki sem láthatja az Ő valódi arcát, Ő gyakorol szuverenitást minden felett és irányít mindent, minden pillanatban. Semmilyen ember vagy erő nem nyúlhat túl az Ő szuverenitásán. Ezzel a ténnyel szembesülve az embernek fel kell ismernie, hogy a minden dolgok létezését szabályozó törvényeket nem irányíthatja az ember és nem változtathatja meg senki; azt is el kell ismernie, hogy az emberi lények nem képesek teljesen megérteni ezeket a törvényeket, és hogy azok nem a természetből fakadnak, hanem egy Legfőbb Úr diktálja őket. Ezek mind Isten hatalmának olyan kifejeződései, amelyeket az emberiség makroszinten érzékel.

Mikroszinten minden hegy, folyó, tó, tenger és szárazföld, amit az ember a földön láthat, minden évszak, amit megtapasztal, minden dolog, ami a földön él, beleértve a növényeket, az állatokat, a mikroorganizmusokat és az embereket, Isten szuverenitásának és ellenőrzésének van alávetve. Isten uralma és irányítása alatt minden dolog az Ő gondolatainak megfelelően jön létre vagy tűnik el; törvények születnek, amelyek a létezésüket szabályozzák, és ezekkel összhangban növekednek és szaporodnak. Egyetlen emberi lény vagy dolog sem áll e törvények felett. Miért van ez így? Az egyetlen válasz a következő: Isten hatalma miatt. Vagy, másképpen fogalmazva, Isten gondolatai és Isten szavai miatt; Magának Istennek a személyes cselekedetei miatt. Ez azt jelenti, hogy Isten hatalmából és Isten elméjéből fakadnak ezek a törvények, amelyek az Ő gondolatai szerint változnak és módosulnak, és ezek a módosulások és változások mind az Ő terve érdekében következnek be vagy halványulnak el. Vegyük például a járványokat. Figyelmeztetés nélkül törnek ki. Senki sem ismeri az eredetüket vagy a kitörésük pontos okait, és mindig, amikor egy járvány elér egy bizonyos helyet, az elítéltek nem menekülhetnek a szerencsétlenség elől. Az emberi tudomány úgy tudja, hogy a járványokat rosszindulatú vagy ártalmas mikrobák terjedése okozza, és terjedési sebességüket, hatósugarukat, valamint terjedési módjukat az emberi tudomány nem tudja megjósolni vagy kontrollálni. Bár az emberek minden lehetséges eszközzel küzdenek a járványok ellen, nem tudják szabályozni, hogy azok kitörésekor mely emberek vagy állatok válnak elkerülhetetlenül érintetté. Az egyetlen dolog, amit az emberek tehetnek, hogy megpróbálják a járványokat megelőzni, megpróbálnak ellenállni nekik és kutatni őket. De senki sem ismeri azokat a kiváltó okokat, amelyek megmagyarázzák az egyes járványok kezdetét vagy végét, és senki sem tudja szabályozni őket. A járványok kitörésével és terjedésével szembesülve az emberek első intézkedése a vakcina kifejlesztése, de a járvány gyakran magától lecseng, mielőtt a vakcina elkészülne. Miért fulladnak ki a járványok? Egyesek szerint a kórokozókat megfékezték, mások szerint az évszakok változása miatt csengenek le... Arra, hogy ezek a vad találgatások megalapozottak-e, a tudomány nem tud magyarázatot nyújtani és pontos választ adni. Az emberiségnek nemcsak ezekkel a találgatásokkal kell számolnia, hanem az emberiség járványokkal szembeni értetlenségével és félelmével is. Végső soron senki sem tudja, hogy miért kezdődnek és miért érnek véget a járványok. Mivel az emberiség csak a tudományban hisz, teljes mértékben arra támaszkodik, és nem ismeri el a Teremtő hatalmát, vagy nem fogadja el az Ő uralmát, soha nem fog választ kapni.

Isten szuverenitása alatt minden dolog az Ő hatalma és irányítása miatt születik, él és pusztul el. Egyes dolgok csendben jönnek és mennek, és az ember nem tudja megmondani, honnan jöttek, nem tudja felfogni a mintákat, amelyeket követnek, még kevésbé tudja megérteni az okokat, amiért jönnek és mennek. Bár az ember a saját szemével láthatja mindazt, ami a dolgok között megtörténik, és a fülével hallhatja, személyesen tapasztalhatja; bár mindennek van hatása az emberre, és bár az ember tudat alatt felfogja a különböző jelenségek viszonylagos szokatlanságát, szabályosságát vagy épp furcsaságát, mégsem tud semmit arról, ami mögöttük áll, amik a Teremtő szándékai és gondolatai. E jelenségek mögött sok történet, sok rejtett igazság van. Mivel az ember messzire elkóborolt a Teremtőtől, és mivel nem fogadja el azt a tényt, hogy a Teremtő hatalma irányít mindent, soha nem fog tudni és megérteni mindent, ami a Teremtő hatalmának fennhatósága alatt történik. Isten irányítása és uralma többnyire meghaladja az emberi képzelet, az emberi tudás, az emberi megértés és az emberi tudomány által elérhető határokat; ez túlmutat a teremtett emberiség látókörén. Néhányan azt mondják: „Mivel te magad nem voltál tanúja Isten uralmának, hogyan hiheted, hogy minden az Ő hatalmának van alávetve?” A látás nem mindig hit, és nem is mindig felismerés és megértés. Honnan ered tehát a hit? Bizonyossággal állíthatom, hogy a hit abból fakad, amilyen mértékben és mélységben az emberek a dolgok valóságát és kiváltó okát felfogják és megtapasztalják. Ha hiszed, hogy Isten létezik, de nem tudod felismerni, még kevésbé érzékelni Isten minden dolgok feletti irányításának és uralmának tényét, akkor a szívedben soha nem fogod beismerni, hogy Istennek ilyen hatalma van, és hogy Isten hatalma egyedülálló. Soha nem fogod igazán elfogadni, hogy a Teremtő a te Urad és a te Istened.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.)