Bár Isten rejtve van az ember elől, az Ő minden dolog feletti tettei elegendőek ahhoz, hogy az ember megismerje Őt

Jób nem látta Isten arcát, nem hallotta az Isten által mondott szavakat, és még kevésbé tapasztalta meg személyesen Isten munkáját, de istenfélelmét és a próbatételei során tett tanúságtételét mégis mindenki látja, Isten szereti, gyönyörködik benne és dicséri, az emberek pedig irigylik, csodálják, sőt dicsőítést zengenek róla. Semmi nagyszerű vagy rendkívüli nem volt az életében: mint minden hétköznapi ember, ő is átlagos életet élt, napkeltekor elment dolgozni, napnyugtakor pedig hazatért pihenni. A különbség az, hogy életének számos jelentéktelen évtizede alatt betekintést nyert Isten útjába, és felismerte s megértette Isten nagy erejét és szuverenitását, úgy, mint senki más. Nem volt okosabb, mint bármelyik átlagember, az élete nem volt különösebben állhatatos, ráadásul nem is voltak különleges, láthatatlan képességei. Volt viszont őszinte, jószívű és becsületes személyisége, amely szerette a méltányosságot, az igazságot és a pozitív dolgokat – a hétköznapi emberek többsége ezek közül egyikkel sem rendelkezik. Különbséget tett szeretet és gyűlölet között, volt igazságérzete, hajthatatlan és kitartó volt, gondolkodásában pedig aprólékosan ügyelt a részletekre. Így a földön eltöltött jelentéktelen ideje alatt látta mindazon rendkívüli dolgokat, melyeket Isten tett, és látta Isten nagyságát, szentségét és igazságát, látta Isten aggódását, kegyességét és védelmezését az ember iránt, és látta a legfelsőbb Isten tiszteletreméltóságát és hatalmát. Az első ok, amiért Jób képes volt elnyerni ezeket a dolgokat, amelyek túlmutattak minden normális emberen, az volt, hogy tiszta szíve volt, szíve Istené volt és a Teremtő vezette. A második ok a törekvése volt: arra törekedett, hogy feddhetetlen és tökéletes legyen, és olyasvalaki, aki eleget tesz az Ég akaratának, akit szeret Isten, és aki kerüli a rosszat. Jób birtokában volt e dolgoknak és törekedett rájuk, pedig nem látta Istent, és nem hallotta Isten szavait; bár soha nem látta Istent, megismerte azokat az eszközöket, amelyekkel Isten uralkodik minden dolgok felett, és megértette a bölcsességet, amellyel Isten ezt teszi. Bár soha nem hallotta Isten szavait, Jób tudta, hogy ha az ember jutalmat kap vagy elvesznek tőle valamit, az mind Istentől ered. Bár életének évei nem különböztek a hétköznapi emberekétől, nem engedte, hogy életének jelentéktelensége befolyásolja tudását Isten mindenek feletti szuverenitásáról, vagy befolyásolja azt, hogy kövesse az istenfélelem és a rossz kerülésének útját. Az ő szemében a minden dologra vonatkozó törvények tele voltak Isten cselekedeteivel, és Isten szuverenitása az ember életének minden területén látható volt. Nem látta Istent, de képes volt felismerni, hogy Isten tettei mindenütt ott vannak, és a földön töltött, jelentéktelen ideje alatt, életének minden szegletében láthatta és felismerhette Isten rendkívüli és csodálatos tetteit, és láthatta Isten csodálatos elrendezéseit. Isten rejtettsége és hallgatása nem akadályozta Jóbot Isten tetteinek felismerésében, és nem befolyásolta Isten minden dolgok feletti szuverenitásának ismeretét sem. Az élete mindennapi élete során Isten szuverenitásának és elrendezéseinek felismerése volt, aki minden dolgok között rejtve van. Mindennapi életében is hallotta és értette Isten szívének hangját és Isten szavait, aki minden dolog között csendben van, mégis kifejezésre juttatja szíve hangját és szavait azáltal, hogy a minden dologra vonatkozó törvényeket irányítja. Látod tehát, hogy ha az emberekben megvan ugyanaz az emberi mivolt és törekvés, mint Jóbban, akkor ugyanolyan felismerésre és tudásra tehetnek szert, mint Jób, és ugyanolyan megértést és tudást szerezhetnek Isten mindenek feletti szuverenitásáról, mint Jób. Isten nem jelent meg Jóbnak, és nem is beszélt hozzá, de Jób tudott tökéletes és becsületes lenni, félni Istent és kerülni a rosszat. Más szóval, anélkül, hogy Isten megjelent volna az embernek vagy beszélt volna hozzá, Isten minden dolog közötti cselekedetei és minden dolog feletti szuverenitása elegendő ahhoz, hogy az ember tudatára ébredjen Isten létezésének, erejének és hatalmának, és Isten ereje és hatalma elegendő ahhoz, hogy az ember kövesse az istenfélelem és a rossz kerülésének útját. Mivel egy olyan hétköznapi ember, mint Jób, képes volt elérni, hogy félje Istent és kerülje a rosszat, akkor minden hétköznapi embernek, aki követi Istent, szintén képesnek kell erre lennie. Bár ezek a szavak logikus következtetésnek tűnhetnek, nem mond ellent a dolgok törvényeinek. A tények azonban nem feleltek meg a várakozásoknak: úgy tűnik, hogy az istenfélelem és a rossz kerülése Jób, és csakis Jób felségterülete. Az „istenfélelem és a rossz kerülésének” említésekor az emberek azt gondolják, hogy ezt csak Jóbnak kell megtennie, mintha az istenfélelem és a rossz kerülésének útja meg lenne jelölve Jób nevével, és semmi köze nem lenne másokhoz. Ennek oka világos: mivel csak Jóbnak volt olyan személyisége, amely őszinte, jószívű és becsületes, és amely szerette a méltányosságot, az igazságot és a pozitív dolgokat, csak Jób tudta követni az istenfélelem és a rossz kerülésének útját. Bizonyára mindannyian megértettétek az itt leírt következtetéseket: mivel senki sem rendelkezik olyan emberi mivolttal amely őszinte, jószívű és becsületes, és amely szereti a méltányosságot, az igazságot és azt, ami pozitív, senki sem tudja félni Istent és kerülni a rosszat, így az emberek soha nem nyerhetik el Isten örömét, és nem állhatnak meg szilárdan a próbatételek közepette. Ez azt is jelenti, hogy Jób kivételével még mindig minden embert megbéklyóz és tőrbe csal a Sátán; mindannyiukat megvádolja, támadja és bántalmazza. Ők azok, akiket a Sátán megpróbál elnyelni, ők mindannyian nélkülözik a szabadságot, és rabok, akiket foglyul ejtett a Sátán.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)